Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)

1925-09-05 / 17. szám

1035. szeptember 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Egyezkednek a kormánnyal a vendéglősök meg a kávésok. Mibe kerül a vendéglősnek a sült? — Mese a drágításról és a szomorú valóság. A budapesti vendéglősipartestület 500, később kijelölendő vendéglőben 15.000 koronás, leves, főzelék feltéttel és tésztából álló menü-rendszer bevezetését ajánlotta meg a kormánynak, mi­után hiába kérte a luxusadó eltörlését. A kávés- ipartestülettel a jövő héten tárgyal a kormány, így reméli a szakma, hogy ilyen áldozatokkal megmentheti legalább az exisztenciáját. Sem a luxusjellegű, sem a harmadrendű üzemeket nem érintik ezek a tárgyalások. Gundel Károly és néhány társa fölvették most a harcot a vendéglők rágalmazóival, akik drágálják a vendéglői árakat. Az adatok hosszú sora vonul fel a szitkozódó száj hősök ellen, akik nem veszik észre, hogy maga a vendéglői verseny sem tűrné meg az uzsoraárakat. A közönség helyes informálásáért folyó küzde­lemben igen érdekes Radó Lajos budapesti vendéglős szakszerű adathalmaza arról, mibe kerül a sült a vendéglősnek: — Egy 3 kg.-os sertés karajról, mielőtt besütjük, le­veszünk legalább 40 dg. csontot. Besütéskor besül a meg­maradt 2-60 kg.-ból legalább 30°/o, marad tehát 1 *80 kg. kiadagolni való hús. Ebből a legjobb esetben ki lehet hozni per 18 dg. 10 adagot, marad tehát a 138.000 K értékű hús, adagja 13.800 K. Ehhez jön a bruttó árhói levonandó^ rezsiköltség, mey természetesen iizemenkint változik. Úgy hiszem azonban, nem túlzók, ha azt általá­ban 30%-ban kalkulálom. Ez újabb 9600 K, jön még hozzá 10°/o luxusadó, 3200 K (mert én egy adagot nem 26, hanem 32.000 K-ért adok). 26.600 K-ba kerül tehát nekem a karaj. — Ami a köretek árát illeti — írja Radó —, például a tökből, mely a legolcsóbb főzelékek egyike, ma (kilója 5—600 K) egy adag belejön 3500 ‘<-ba, ha az jó konyhá­ról kerül ki. Részletezve a tökfőzelék kalkulációja a követ­kező: 20 kg. nyers tökből nem kapunk többet, min 75 adag köretet, amely nem 6, hanem 5000 K. Ez a 375.000 K eladási értékű tök belekerül a vendéglősnek 260.000 K-ba, mert 20 kg. tök 10.000 K, 2 liter tejfel 40.000 K, 1 kg. zsír 33.000 K, 1 kg. liszt 60J0 K, 6 drb tojás 10.800 K, egyéb apróságok 10.000 K, a 375.000 K rezsiköltsége 112.500 K, luxusadó 37.500 K, tehát összesen 259‘800 K-ba kerül a 10.000 K értékű tök, mire a vendég asztalára felszolgálják. A szegények jótevője volt az „árdrágító“ vendéglős! Küzdelem az italmérési jogért. — Negyven tanú vallomása és egy uzsora-ítélet. Minden ízében jellemző tárgyalást ismerte­tünk itt szakközönségünk előtt, — megjegyzés nélkül, mert a törvény tiltja a bírósági ítéletek elbírálását. Még 1921 májusában történt, hogy a gyor­sított eljárás szabályai szerint jogerősen 600 korona pénzbüntetésre ítélték Czentner Mátyás Cserhát utcai vendéglőst, mert 1920 augusztusá­ban egy tányér levest 1 korona helyett 1 50-ért, üres főzeléket 3 korona helyett 5 koronáért, feltétes főzeléket pedig 10 korona helyett 12 koronáért árusított. Az árdrágításért elítélt vendéglősök ellen az ítélet jogerőre emelkedése után a pénzügy­igazgatóság is megindította az eljárást és meg­vonta italmérési jogukat. A pénzügy igazgatóság szigorú eljárása miatt az italmérési jogát vesz­tett vendéglős pőrének újrafölvételéért folya­modott a törvényszékhez, hogy így a jogerős ítélet hatálytalanítása révén ismét visszanyer­hesse az italmérési jogot. Az újrafelvételi kérel­met tárgyalta a budapesti büntetőtörvényszék Publik-tanácsa. Czentner Mátyás előadta, hogy az egész kör­nyéken híres az ő kiskorcsmája arról, hogy jobban szolgálja ki a vendégeit, mint mások, hogy kétszerannyi levest ad a szegény munkás­embereknek, akiknek, ha kérnek, kétszer-három­szor is megismétli az adagot. A főzelékből is annyit adott, hogy akármilyen nagygyomrú ember jóllakhatott belőle. Este pedig a meg­maradt főzeléket kiosztotta ingyen a vendégei között. Jöttek a tanúk. Egyszerű napszámosok, gyári­munkások, villamoskalauzok, akik elmondották vallomásukban, hogy a megvádolt korcsmáros igazat mond, valóban dupla porciót adott nekik, kétszerannyit, mint amennyit másutt kaptak. A kapott koszt kitűnő, házias volt. Az ügyész vádbeszédében az újrafelvétel el­utasítását, a jogerős ítélet fenntartását kérte azzal az indokolással, hogy egyáltalában nem men­tesítő körülmény a vádlottra nézve az, hogy több ételt adott mint mások, mert a valóság az, hogy a megengedettnél drágábban adta. A védő a korcsmáros felmentését kérte, mert hiszen a tanúk vallomásából láthatja a bíróság, hogy nem olyan emberről van szó, aki a szegény emberek romlásából akar magának jogtalan hasznot szerezni. Kérte, hogy ne vegyék el a kenyeret ennek az iparosembernek a szájá­ból akkor, amikor annyi munkanélküli és kenyérnélküli jár amúgy is a főváros utcáin. A bíróság elutasította az újrafelvételi kérel­met és 130.000 korona költség megfizetésében is elmarasztalta a korcsmárost, mert az újrafel­vételi eljárás nem igazolta azt, hogy a korcsmá­ros nem követett el árdrágítást és hogy az első jogerős ítélet semmiképpen sincs megdöntve. Czentner fellebbezett az ítélet ellen. Sfernher KinAlYl NMW i IWX&űtíIfcVÁB' Eltiporjuk R8v!«l htraiithúrof legmodernebb ércpAncé- Ím aongora 18 millió K BUDAPI VtL, rAköczi-WT OO4ftj4rmu0n) A KÜLFÖLDI LEGKIVÁLÓBB ZONGORÁK CLéHELO ftZALOMJA ZENEAUTONIATÁK VILLANYZ0NE0RÄK A vasárnapi süteményért. A péksegédeknek régi követelése a teljes vasárnapi munkaszünet. A pékmesterek, akik éveken át ellene voltak a segédek követelésének, újabban maguk is csatlakoztak a segédek kíván­ságaihoz és közös beadványban kérték a keres­kedelemügyi minisztert, hogy a pékiparra is terjessze ki a vasárnapi munkaszünetet, még pedig olymódon, hogy nemcsak a sütést tiltsa meg, de a kenyérneműek és sütemények vasár­napi árusítását is. A kereskedelemügyi miniszter ankétot hívott egybe, amelyben az érdekelt szakmák és a vendéglősök, kávésok kiküldöttein kívül meg­jelentek a főváros képviselői is. A közönség így vasárnap nem juthatna friss kenyérhez. A leghatározottabban kijelentették a vendéglősök és kávésok, hogy amennyiben a pékek ragaszkodnak kívánságaikhoz, úgy ők a saját rezsijükben fognak kenyeret és süteményt sütni. Ez esetben természetesen teljesen lemon­danak a péksüteményről. — Vigyázzanak a pékek — mondják a vendéglősök és a kávésok —, nehogy úgy járjanak a vasárnapi munkaszünettel, mint a borbélyok, akik hozzászoktatták a közönséget, hogy vasárnap egyedül borotválkozzék és most már hétköznap sincs szüksége borbélyra. Gróf Somssich Tihamér borgazdasága, Részv.-Társaság Kitüntetett borai a legfelsőbb körök asztalának dísze. Palackbani eladás s Budapest, VI., Teréz körút 9. Telefons 142—85. SALZER J. Iroda és raktár: Budaoest, IV, Ferenc József-rakpart 15. Alapítási év 1887 Telefon: J, 101-30 Gyárts pecsenyedíszeket, HalpapiroKat, tortapapírokat, süteményjrmvelyeket, modern szervirozásHoz papírszalvétá­kat és papirabroszokat. Gyártelep: VI., Lehel-utca 9. szám

Next

/
Oldalképek
Tartalom