Vendéglősök Lapja, 1924 (40. évfolyam, 1-24. szám)
1924-07-20 / 14. szám
QtXX. évfolyam. 14. szám. 1924. Julius 20. VENDÉGLŐSÖK LAP \ hazai vendéglősök, szállodások, kávésok érdekeit felkaroló szaklap M kir. postatakarék csekk szám 45.255 Megjelenik havonta 2-szer 5. és 20-án Előfizetési dij félévre 150.010 korona. — Jugoszláviában évi 200 dinár. Romániában évi 400 lei. Alapította IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IX., Tűzoltó-utca 15 Telefon: József 142->59 Hivatalos órák: d. u. 3—5-ig. Kiadja: A Magyarországi Vendéglősök Lapkiadó Vállalata. Nem minden a vasalt ruha A Gellért-étterem bérlőjének különös vállalkozása. Pénz helyett — gorombaság Sok panasz merült fel közelmúltban, úgy a közönség, mint üzleti összeköttetésben állók részéről egyes vendéglősök modora ellen. A szakmát képviselő szaklapok hasábjain mind sűrűbben jelennek meg olyan értelmű cikkek, melyek üzleti modor csiszoltságának előnyeit igyekeznek kidomborítani. Sajtos pusztába elhangzó szavak ezek. A háború után tapasztalható általános eldurvulással sem menthető, hogyha a vendéglős megfeledkezik magáról s ha szívélyességre nem is tudja berendezni magát, de a mindenkivel szemben kötelező udvariasság ép úgy éttermi felszerelése kell hogy legyen, mint tányérjai és egyéb berendezése. Még súlyosabb elbirálás alá esik, ha olyanokat ér a durvaság, akik ép az ellenkezőre szá- számithatnának. A „ Vendéglősök Lapjaw 40 éves múltja alatt mindig — minden pártérdektől függetlenül — szívvel lélekkel támogatta úgy a szakmát együttesen, mint egyeseket hozzá forduló sokezer ügyes-bajos dolgaikban. Úttörő és kulturmissziót teljesítő munkásságáért nem várunk hálát és elismerést, — hisz csak kötelességünket teljesítettük. De úgy szellemi, mint anyagi áldozatokkal teljes, válságos időkben is híven végzett nehéz munka önérzetével utasítunk vissza minden olyan eljárást és bánásmódot, amely méltatlanul ér bennünket és szégyent hoz arra, aki elkövette. Egy ásványvíz vállalatnál, mellyel eddig hirdetési viszonyban állottunk, újabb időben ismeretlen funkciót teljesít Frenreisz István a „Szent Gellért Szálló“ éttermeinek jelenlegi bérlője, akivel mindezideig a Vendéglősök Lapja semmi összeköttetésben nem állott. Miután az említett vállalat a hirdetési dijakkal már hónapok óta tartozott, kiküldöttünk junius havában bemutatta fizetésre a számlát, azt nem egyenlítették ki, hanem több alkalommal újabb és újabb határnapot és helyet jelöltek meg a fizetésre. így utasították pénzbeszedőnket Frenreisz helyiségébe is, ahol K. könyvelő ur szintén több Ízben másmás határnapot jelölt meg, aminek dacára sem nyert a számla kiegyenlítést. Szükségesnek tartjuk itt leszögezni, hogy a kiküldetési és villamos költségek az egész számla összegét már jóval meghaladták, amennyiben összesen vagy 10-15-ször rendelték oda a pénzbeszedőt. Lapunk főmunkatársa, hogy gzen költséges és felette homályos ügyben tisztán lásson személyesen kereste fel julius közepe felé a gellérttéri irodát, hol a könyvelőségben azt az értesülést nyerte, hogy az ügy elintézése személyesen Frenreisz István urra tartozik. így került Frenreisz Istvánhoz munkatársunkéi —a tárgyra tért mindjárt bemutatkozás után, látszólag nem is véve észre, hogy a kézfogás, vagy hely- lyel kínálása, vagy csak felajánlása is ennek elmaradt, — mig Frenreisz ur, kényelmes karosszékében hátradülve, napfényes időben szépen vasalt nadrágját feltürve, látszik, hogy az eleganciára sokat ad, kipödört bajuszkával kissé maliciózus arckifejezéssel hallgatta a tényállás előadását. Majd fölényes hangon formálisan ráripakodott munkatársunkra, hogy mit járunk folyton a nyakára, nem igaz, hogy itt határozott napot mondtak volna a kifizetésre. S midőn megkérdezte munkatársunk, hogy tulajdonképen milyen minőségben tárgyal Frenreisz István az ásványvíz vállalat ügyében, vagy ki az illetékes a nevezett összeg folyósítására rossz magyar kiejtéssel, őrmesteri stílusban csak ennyit mondott: Látom, hogy rosszindulatról van szó részükről, nem is tárgyalok többet, ha nem tudják ezt megérteni I Nem tudjuk, miért lázadt fel Frenreisz István, ha 3 hónapos ide-oda rendelgetést megunva, munkatársunk a vélt legilletékesebb helyre, őhozzá fordult az ügy megvilágítása érdekében. Vagy az ő szemében a 3 hónapi türelem, amellyel a számla kiegyenlítését vártuk, szó nélkül, járva Pon- ciustól-Pilátusig az rossz indulatnak minősíthető ? Elégtételül nyilvánosságra kellett hozni ezeket, mert nem látjuk tisztán Frenreisz István szerepét e bizonytalan vállalkozás mögött, kinek egyik igazgatóját elmozdították, a másikat Olaszországba küldték nyaralni, de hangsúlyozzuk, hogy meghazudtolni valakit könnyelműen, meggondolatlanul és gorombaságokkal fizetni ki elintézetlen kötelezettségeket még egy utolsó falusi csapszék gazdájára is szégyen, egy világvárosi nívóra törekvő étterem bérlőjének tudni kell, mit jelent noblesse oblige.
