Vendéglősök Lapja, 1924 (40. évfolyam, 1-24. szám)
1924-12-20 / 24. szám
6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA Telefon : József 8—53 Telefon: József 8—53 borkereskedelmi r.-t. Budapest, VlII.,Baross-utca 98. (Koszoru-u. sarok) Ajánlja, vendéglősöknek kiváló borait. fúrt lyukon vesz szemügyre, mielőtt kijelentené, hogy szobádat éjszakára meg kell osztani egy különös és előtted teljességgel ismeretlen úriemberrel, akinek azért kellett eljönni a Tiszántúlról, mert a horkolását ki nem állhatták.. — Az ágyba nézel; — tegnap gyilkoltak meg benne valakit. A szekrénybe nézel, — fogasnak hire-hamva nincs, mert azt még a háborúban ellopták. Villanykörtét csak hosszas dörömbölés után csavarnak a lámpádba, emlékül magukkal szokták vinni az utazók. A vaskályhából, amelybe hosszas könyörgés után befütnefc valami soha nem ézett szag, füst árad ki, — talán épen egy megölt úriember földi maradványai égnek el ilyenformán a néhai fűtésnél. — Az ablakfüggöny valamikor, — annó ájncban, — megakadt a felső ablaknál, emberi hatalom azt onnét le nem rángathatja, nyilván azért, hogy az elkeseredett utazónak ne legyen alkalma fölkötni magát. — Mikor már elaludtál volna, — egyszerre csak füstöt érzel. Nem történt nagyobb dolog, csak annyi, hogy egy, valláskülönbségeken fölhe- vült úriember gyufával fölgyujtotta alattad a ló- szörmatracot, mert odalent a kávéházban hire terjedt, hogy megint egy bizonytalan vallásu utazó szállott meg a fogadóban . . . Ilyen sorokból áll bizony az a Krúdy-cikk, amely minden közvetlensége és megjelenítő irás- müvészete mellett is hallatlan bosszankodást keltett a vidéki vendéglősök körében. A vidéki vendéglősök nagy keserűséggel tárgyalták egymás között, hogy Krúdy Írása alkalmas arra, hogy hosszú időkre kompromittálja a vidéki fogadós és vendéglős ipart. — Semmi kifogásunk nem volna és nem is lehetne Krúdy Írása ellen, — fejtegette előttünk egy elégedetlen, — ha Krúdy Gyula megírja, hogy melyik nyírségi vendéglőben szerezte hangulatosan megirt tapasztalatait. De igy — általánosít és az egész vidéki vendéglőipart beletemeti keserű és ködös hangulatába, amely mindenre alkalmas lehet, csak arra nem, hogy a vidéki vendéglők presztízsét emelje. — Elvégre Goldoni is csak volt valaki, a világhírű olasz vigjátékiró, s az ő korában az olasz vendéglőkben csakugyan sok emberölés és más barátságtalan dolog történt, — az ő fogadós- néja mégis csak egy kicsit más hangulatú. Ha nem volnék magam is vendéglős a vidéken és nem ismerném az igazságot, Krúdy cikke után magam is csak borzongva merészkedném be egy magyar fogadóba a vidéken. Nagyon szép lehet az egyéni nézés és különösen elragadó, mikor egy nagy iró a maga belső lelki ember- gyűlöletét és kedvetlenségét, a ros&z percek hangulatát ennyire élesen ki tudja varázsolni a környezetére, de mégis az az érzésünk, a beállításban, címezésben és abban, hogy a legelterjedtebb napilap cikkei közt adta le Krúdy ezt az írását, — túllépte a határokat! . . . — Tiltakoznunk kell az ellen, hogy igy, általánosítva, — ezeket hiresztelje bárki is a vidéki vendéglőkről és fogadókról. Krúdy spleenje egyéni dolog, de nem mehet a mi bőrünkre. A vidéki vendéglők legtöbbje kifogástalanul tiszta, az egyéni és vagyoni biztonság bennök ideális, személyzetük pedig régi és elsőrangú. És kétségtelen, hogy ezt Krúdy Gyula is igy érzi és belátja, mihelyt jobb hangulata támad. Úgy értesültünk, hogy Krúdy Gyulának csakugyan eszeágábán sem volt az általánosítás és csak félreértés okozhatta, hogy pillanatnyi hangulat soraiból ilyen messzemenő következtetésekre nyílt alkalom. Meghal a csárda A régi csárdást nem kell olvasóinknak bemutatni. Mi még láttuk. A jövő számára nem kisebb emberek mint Petőfi, Jókai rajzolták meg halhatatlan írásaikban. Ott élnek, a valóságban már pusztuló romok Ha megnézünk egy-egy olyan régi hires csárdát, bizony szomorú kép tárul elénk. Kívül a tájkép változatlan: A beláthatatlan pusztaságra ráfekszik az este. Az égen csillagok milliárdjai ragyognak. A hadak útja, mint egy hatalmas felkiáltójel, hasítja ketté a csillaghimes égboltot. Nem messze tőlünk pász- tortüz világit bele az éjszakába, felőle mélabus furulyaszót röpít felénk a lenge szellő. Belül keserves csalódás fogad. Vége már a régi jó romantikus betyárvilágnak. Hol vannak ma már az Alföld, meg a Bakony rémei, a Bogár Lacik, Rózsa Sándorok, meg a Sobri Jóskák? Talán igaz sem volt. Már csak az öregek ajkán fentmaradt mese, költött alakok. Mert más képe van manapság a csárdának. Kívülről még csak megjárja Düledezö falak, rozzant vityilló iharfákkal körülvéve. Hogy már a hatodik határban is észrevehető legyen. De belül nem látni már lobogós ingujju, gatyás parasztot, hanem esetleg vasárnaponként, feketezakós legényeket. (Tehetik, telik a búza árából.) Általában, amint halljuk, a csárda kezd kimenni a divatból. Néha napszámra feléje se néz senki. — panaszKiváló buteliás boraink mellett könnyű és nehéz hordós borainkat ie Qiáníiub GRÓF SOMSICH TIHAMÉR BORGAZDASÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG lo ajctliiJUH Központi iroda: Budapest, VI. kerület, Teréz-körut 9. szám — Telefon: 142—85
