Vendéglősök Lapja, 1924 (40. évfolyam, 1-24. szám)
1924-09-05 / 17. szám
XXXX. évfolyam. 17. szám. 1924. szeptember 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA A hazai vendéglősök, szállodások, kávésok érdekeit felkaroló szaklap M klr. postatakarék csekk szám 45.255 Megjelenik havonta 2-szer 5. és 20-án Előfizetési díj félévre 150.010 korona. — Jugoszláviában évi 200 dinár. Romániában évi 400 lel. Alapította IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IX., Viola-utca 3 Telefon: József 142—59 Kiadja: A Magyarországi Vendéglősök Lapkiadó Vállalata. 25 százalékos sörátemelés előtt Mitől tanácskoznak a sörgyárak 7 — A kartell ki akarja használni a konjunktúrát A magyar vendéglős és éttermi ipart újabb, igen komoly veszedelem fenyegeti arról a részről, ahonnan már nem egy Ízben volt része hasonló csapásban. Alig hogy ellassudott és véget ért az a hatalmas áremelkedés, amely a borféléket „valorizálta“ és emelte olyan magas értékhatárra, hogy a legjobb vendéglői közönség is szinte kétszer is meggondolja, mielőtt megrendelné, most a másik vendéglői ipar kerül megint sorra. A sör. Szinte azt kell hinni, hogy valami nemes versengés kezdődött meg a két italfajta között az irányban, hogyan szoktassák le a magyar közönséget az alkoholfogyasztásról. Mindkét ital úgyszólván az egyeduralkodója a magyar éttermi, kávéházi, vendéglői és kocsmai asztaloknak, de éppen ezért a sorsuk egy pillanatig sem lehet közömbös a szakmák előtt. Tömérdek panasz érkezik a »Vendéglősök Lapja“ szerkesztőségébe az árfelhajtások mesterséges erőszakolása miatt. Csakugyan szóvá kell tenni ezt a lehetetlen helyzetet, amelyben mindig a mi szakmánk kockáztat, dolgozik és iparkodik, ellenben mindig mások fölözik le a hasznot előle. Lehetetlen állapot az, hogy amikor a vendéglős, az éttermi-, szállodai- vagy kocsmatulajdonos végre hallatlan erőfeszítésekkel, szorgalommal és óriási befektetésekkel végre közönséget teremtett valamely üzletnek, nagy óvatosággal és szakértelemmel specializálva a közönségét a sörök és bizonyos borok irányában, mikor már kezd jól menni az üzlet, akkor minden esetben lecsapjon rá mindig ugyanaz az ismerős, kapzsi és erőszakos marok, kisöpörje a pénztárát és őt magát megint visszadobja ugyanabba a helyzetbe, hogy elölről kezdhesse mindent megint. Minden áremelés pedig ezt jelenti! És ezzel már tisztában van minden szakmabelink, a saját kárán tapasztalva. A közönség nagyon megbecsüli mostmár a pénzt hiszen magán érzi annak az értékét. Természetes dolog tehát, hogy az ig^ságtalan és erőszakolt áremelések felbőszítik és a bojkott bizonyos csöndes, de igen kitartó fajára kényszerítik. Hány, meg hány derék, szorgalmas szakmatársunk ment tönkre ilyen 35—60 százalékos áremelések miatt! A közönség nem disztingvál és legyünk ő- szinték, nincs is rá valami különös oka. Ha eddig 5ooo koronáért kapta a sört és ehez hozzászokott, holnap már haragudni fog a 65oo koronás uj árért és inkább nem iszik: vagy első dühe elmúltán, más helyre megy meginni a sörét, hogy ne kelljen szégyenkeznie az első dühe fölött. Mint értesülünk, a sörgyárak most megint megkezdték a tárgyalásokat, hogy minő arányokban emeljenek újra? A tanácskozások abból indultak ki tulajdonképen, hogy a borok áremelkedése olyan arányú volt, mostanában, hogy ez lehetővé teszi a sörkonjunkturák jobb kihasználását. 25 százalékos emelésről tervezgetnek a sörgyárosok vérmesebb vezetői abban a reményben, hogy még ezt a 25 százalékos emelést is meg fogja bírni a sörfogyasztó közönség, vagy legalább is csekély vonakodás után majd csak beletörődik, mert hiszen a borok is jelentékeny magasságig drágultak. Természetesen, gondoskodás fog történni egyéb ürügyekről is, amelyek jobban fognak hatni a máris joggal gyanakodó közönség előtt. Szó esik majd az árpa nagyarányú megdrágulásáról, hiszen azt nyilván elfelejtették már, hogy a legutóbbi júliusi emelés épen erre hivatkozással történt. Aztán elmondják, hogy Csehországban nem termett elég sörnyersanyag, a cseh gyárak Magyarországba jönnek vásárolni és konkurenciát csinálnak. Arról ismét hallgatni fognak a gyárak, hogy épen ők forszírozzák az export malátát, azért, mert ez igen jó üzlet a szomszédok rossz termése miatt. És ez a rossz termés a szomszéd versenyétől is mentesiti őket, szabad az emelés és a fogyasztópiac kényre-kedvre ki van szolgáltatva nekik, a legtöbbet szenvedő szakmáinkkal, az éttermekkel, kávéházakkal, vendéglőkkel együtt, hiszen mindig nekünk kell megszenvednünk a sörgyáraknak és a fogyasztóközönségnek a küzdelmeit. Ott vagyunk a két malomkő között megint.
