Vendéglősök Lapja, 1923 (39. évfolyam, 1-24. szám)

1923-08-05 / 15. szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Bárminő gyárt­mánya szűrük javítása Villamos borszivattynk, pincegazdasági gépek javítása, FRANK és BERGER SÄ: 3. szám. Telefon : József 74—05. — Gyár: X. kér., Liget-utca 22. szám. Telefon : József 60—69 -----­10 százalékát köteles fizetni adópótlék címén. Ennek a horribilis erőszaknak megfelelni csak a százmilliósok tudnak, de nem iparosok és kereskedők. Számokban a javaslat igy festene: Adómat köny­veim és vallomásom félredobása mellett 1920—21. évre — 1923. év nyarán — évi 100.000 koronában állapították meg, tehát most tartozásom 2 évre jövedelmi adóban....................... 200.000 K 19 22. évre ötszörösen .... 500.000 K 1923 évre huszonötszörösen . . 2,500 000 K összesen .... 3,200.000 K ebből esedékes szept. 30-ig — amennyiben az 1920—21. évre eső 200.000 K-át meg tudtam már fizetni......................................... 2,375.000 K ha pedig ennyi pénzt nem tudok előteremteni, akkor a 10 százalék pótlék növelni fogja a tartozást, mert ezzel van tulajdonképen — a 25-szörös szorzószámon kívül — az adótartdzásom másodszor valorizálva. Az 1921. évi 100 000 koronás tétel pedig csak a kis­emberek adója és Kállay miniszter feltételezi, hogy egy ilyen ember 2 hónap alatt csak adóra úgy a mellény­zsebből kirázhat 2 és egyharmad milliót. Ha ezeket a számokat nézzük, akkor kétségbe kell vonnunk a pénzügyminiszter komolyságát és tájékozott­ságát, mert az ő deflááiós politikája mellett ekkora ösz- szegeket nem lehet heverőben feltételeznie a kisiparos­nál és kiskereskedőknél. Ha ebből a javaslatból törvény lenne — akkor Kál­lay mérlege 1923-ra jól állna, de csak papíron, mert eze­ket a fantasztikus öregeket behajtani nem lehet, csak elő­írni. Ez az előírás bukott terv, amelynek végrehajtása nyomán kiszámíthatatlan következmények fognak jelent­kezni, mert 90 százalékban dubiszát jelent, aminek behaj­tását még az elcipelt vánkosok sem fogják realizálni. Sovány vigasztalás az, hogy „kivételes esetekben* a miniszter az adószorzószámok nyomán mutatkozó ösz- szegeket mérsékelheti. Ennek az odabiggyesztésnek semny értelme nincs, mert méltányosságot nem várhatunk on­nét, ahol ilyen tervek megszülethetnek. Sajnálattal látjuk, hogy az általános apáthiában, a nagy nemtörődömségben és minden-mindegy többségben törvény lesz a javaslatból. Az 1923, évi 25-szörös szorzószám csapását alig akarja valaki kivédeni a hivatottak közül. Pedig ezt a szorzót nem lehet általánosítani, mert ez csak a bankár­nak, tőzsdásnek, fezőrnek, exportőrnek és termelőnek nem fájhat. Fel kell lépni — és ez el is fog következni, persze későn — az összes ipari érdekképviseleteknek, hogy az 1923. évi 25-szörös szorzószám mérséklésének joga kivé­tessék a miniszteri hatáskörből és a közigazgatási bíró­ság segítségét lehessen indokolás mellett igénybevenni ott, ahol a komoly bírói felfogás azt helyénvalónak látja. A politikai önkény szorzószámos, pótlékos és valo­rizációs merényletei megakarják kerülni a birói felülbí­rálás lehetőségét, amely pedig rendelkezésére állott a sértett félnek. A közigazgatási bírósági hatáskör ilyen ki­játszása jogfosztás, az adótörvények oly világos megsér­tése, amelynek jogrendben, jogállamban nemcsak előfor­dulnia, de még elhangzania sem lenne szabad. A pénzügyminiszter megfeledkezett arról, hogy az ö adómegállapitásába birói beleszólásnak adótörvények ad­nak helyet és a törvény erejét rende’ettel vagy ellenkező törvénnyel a jogegység súlyos, veszélyes megsértése nél­kül gyengíteni nem lehet. De megfeledkezett Kállay arról is, hogy rövidesen nyakunkon lesz az általános kereseti adó esedékessége is, — de fizetni nem tudunk. Felmerül a kérdés, hogy Kállay mennyi hivatottságot és küldetést érez magában a 25-szörös szorzószámmal kapcsolatosan ? A gyomor bibliája Most jelent meg francia nyelven Ali Bab hi­res könyvének második kiadása, amely 1000 égy- néhány oldalon tökéletesen felöleli az étkezés fej­lődéstörténetét, a vademberek lakomáitól a kultur- ember minden raffinériával felszerelt roskadozó asztaláig. Bevilágít az alkotások boszorkánykony­hájának minden műhelytitkába, apróra leírja a legkülönbözőbb technikai eljárások minden csin- ját-binját és teljes történeti fejlődést. Ebben a tö­kéletes és hiánytalanul teljes könyvben minden benne van, sőt a legmeggyőzőbb erővel bizonyítja, hogy az Ínyencség a maga fejlett, öntudatos for­májában szintén igazi művészet. Ali Bab könyve biztos és pontos felvilágosí­tást ad minden kérdésre. Gyakorlati utasítással éppen úgy szolgál, mint elméleti magyará­zattal és történelmi áttekintéssel. A mai konyha­művészet teljes kompendiuma. Megtalálhatjuk benne a gombák és borok fölsorolását és osztá­lyozását, tanácsokat arra nézve, hogv az igazi gurman hogyan szerelje fői pincéjét. Érdekes, ta­láló és szellemes megfigyelést baráti lakomák ren­dezéséről, levesek és mártások készítésének elmés és uj alapokra fektetett elméletét és biztos és sza­batos felvilágosítást ad gasztronómia és a vele összefüggő és szolgálatában álló segédmüvészetek minden kérdésére. Rendkívül tanulságos és érdekes olvasmány­nyal szolgálnak a történelmi rész nagyszerű feje­zetei. A szerző óriási készültséggel vezet bennün­ket végig azon a hosszú fejlődésen, amelynek során az Ínyencség művészete népek, századok, birodalmak során át a mai gazdaságig és tökéle­tességig eljutott. Hatvanhat oldalon kimeritő tö­mör és mégis világos képét 3,dja a konyha- és háztartás történetének a prehisztorikus kortól nap­jainkig. Közben végigmegy minden népen. A ró­maiak lucullusi lakomái és a kinai császári ud­var exotikus ínyencségei egyformán felvonulnak előttünk. Sorba vesz minden emberfajt és népet. A kiváncsi bepitlantást szerezhet a kannibál konyha titkaiba is, vagy ha tetszik Grönland népeinek kissé egyhangú étrendjével ismerkedhetik meg. Részletesen s nagy elismeréssel foglalkozik a könyv a szerinte elsőrangú és Ízletes, bár a gyo­mor jogait nem túlságosan respektáló magyar konyhával. A végén táblázatos összeállítást készít, amelyben kimerítően és részletesen felsorolja min­den ország konyhájának speciális készítményeit. A történelmi fejezetek végigolvasása után, mikor a hatalmas lakomák opulens asztalainak ételcso­dáktól roskadozó víziója újra fölrémlik szemeink előtt, mikor a pirosra sült pecsenyék, a boron- gós barna szószok, a rengeteg kocsonyák s a színesen csillogó borok tarka kaleidoszkópja kü­lönösen káprázatok szivárványává folyik össze,

Next

/
Oldalképek
Tartalom