Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-09-22 / 18. ünnepi szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA sem a belekbe kiüríteni nem tudja. Étel és ital azért a rendes időnél tovább vesztegel a gyomorban és bomlásnak indul ott. A rothadó étel-ital izgatja a gyomor hártyáját és huru- tossá teszi azt. A sokat evés-ivás végső következménye tehát az, hogy a gyomorban ka- tarus lép föl. Ebben a bajban szenved előbb- utóbb minden nagyétü és italos ember. A sörkedvelők obiigát rossz emésztése is nem annyira szeszmérgezésnek a következménye, mint inkább annak a gyomortágulásnak és gyomorhurutnak, mely a naponta elfogyasztott söröknek rengeteg tömegétől keletkezik. Akik keveset esznek. Amint vannak nagy- étüek, úgy vannak olyanok is, akik állandóan sokkal kevesebb táplálékot vesznek magukhoz, mint amennyi a gyomrot meg tudja tölteni. Az ilyen kisétüek legtöbbször a nők között találhatók. Sok olyan nő van, aki puszta szokásból eszik keveset. Ennek az állandó keveset evésnek sajátságos következménye van. A gyomor egyre kisebb lesz, mind jobban és jobban összezsugorodik. Természetesen csak egy bizonyos határig. Ha az ilyen emberek nyugodt életmódot folytatnak, akkor évtizedekig is elélhetnek ilyen megkisebbedett gyomorral, anélkül, hogy valami nagyobb bajuk támadna belőle. Ha azonban ezeket a megkisebbedett gyomru embereket foglalkozásuk vagy betegségük arra kényszeríti, hogy több táplálékot vegyenek magukhoz, mint amennyihez hozzászoktak, akkor összezsugoro- rodott gyomruk, mert az idők folyamán elvesztette tökéletesen a rugalmasságát és nem tud többé kitágulni, a tápláléktöbbletet befogadni és megemészteni nem lesz képes. Ha már most az ilyen ember, bár a változott viszonyok miatt többet kellene ennie, megmarad az előbbi sovány kosztja mellett, mert a gyomra nem bírja a többet, akkor csakhamar a hiányos táplálkozás következményei fognak nála mutatkozni, le fog soványodni, el fog erőtlenedni. Ha pedig, bár a gyomra nem bírja, mégis többet eszik, mint előbb, az emésztése fog megromlani, aminek következménye megint csak lesoványodás és erőt- lenedés lesz. Az se jó tehát, ha a szükségesnél többet, de az se jó, ha a szükségesnél kevesebbet eszik-iszik az ember. Akik ritkán esznek. Sokkal nagyobb ugyan azoknak a száma, akik napjában többször esznek, mint ahányszor kellene, de akadnak olyanok is, akik, nem mert kénytelenek vele, hanem mert úgy szokták meg, túlságosan nagy szüneteket tartanak az egyes étkezések között. Ezek a nagyon hosszú szünetek azzal a veszedelemmel járhatnak, hogy mikor azután az ilyen emberek leülnek az asztalhoz, úgy ki vannak éhezve, hogy nagyon megterhelik a gyomrukat. A gyomor, mely egészen üres volt és tökéletesen ösz- szehuzódott, hirtelen a legnagyobb mértékben megtelik és kitágul. Ezt a gyors alakváltozást a gyomor talán elbírja egy darab ideig minden nagyobb baj nélkül. Végül azonban beáll a gyomornak a kifáradása. A gyomor nem képes többé a nagy tápláléktömeget földolgozni és a belekbe továbbítani. Az emésztetlen tömegek a gyomorban a rendes időnél tovább hevernek, izgatják és gyuladásba hozzák a gyomor nyálkahártyáját. A végkövetkezménye a hosszú étkezési szüneteknek tehát gyomorhurut lesz. E mellett károsan hat az idegekre is, ha a hosszú koplalás váltakozik a gyomor megterhelésével. Akik gyorsan esznek. Az igen elfoglalt emberek, kik gyorsan gyűrik le ebédjüket és annyi időt sem vesznek maguknak, hogy pár percre leüljenek, könnyen tehetnek szert gyomortágulásra. A hiányosan megrágott ételdarabok egymásután a gyomornak ugyanarra a helyére esnek és mint az esőcsepp a követ, úgy vájja ki súlyával az ételdarab is a gyomrot, mely az őt érő gyakori inzultus következtében kitágul. Tehát az sem jó, ha az ember túlságos sok időt tölt az asztalnál, de az sem jó, ha még azzal a negyed-, vagy félórával is fukarkodik, amelyet az étkezéssel el kellene töltenie. Az a pár percnyi időmegtakarítás, amelyre a gyors evéssel szert tesz az ember, nem hoz neki annyi hasznot, amennyi kára a gyors evésből lehet. Azért okosabb, ha ülve fogyasztja el az ebédjét és időt enged magának arra, hogy az ételeket jól megrágja. Az ebéd elköltése után se j ó mindjárt elszaladni, hanem tanácsos legalább húsz perczig, és ha csak lehet, hosszabb ideig is a jobboldalra feküdni, hogy így a bekebelezett ételnek átvitele a gyomorból a belekbe mechanicze is elősegittessék. Kínai korcsmák. Egy félszázad óta élénkebb lett a közlekedés az emberiség bölcsője, Ázsia és Európa között. Az óriási személy- és teherhajókon kívül most már vasúton is eljuthatunk a nagy mennyei birodalomba, Kínába. Ez idő óta a kínaiak is sűrűbben megfordulnak világrészünkben s ma már Budapesten is gyakran találkozunk apró, sárga- börü, keresztben álló szemű embertársainkkal. Többnyire tanulási vágy, üzleti ösztön hozza őket ide, sőt sokan közülük már Magyarországon apró kínai csecsebecsékkel kereskednek. A nálunk járó kínaiak nagyon visszavonult életet élnek s egyáltalán meglátszik rajtuk a bizalmatlanság, melyet az európai környezetben éreznek. Egy azonban előttünk feltűnő jelenség náluk. Az, hogy még Európában járó kínai embert nem láttunk sem korcsmában sem vendéglőben, sem azon kívül sem bort, sem semminemű szeszes italt inni. Nem, mert az igaz kínaiak egyáltalán nem isznak semminemű alkoholtartalmú italt, mert ők is a földnek azon részén laknak, ahol a szeszes italtól, bortól való jókedvet, s ennek legszélsőbb fokát, a részegséget nem ismerik. Kelelt-Azsia a földnek ez a része, melyről az alkoholizmus szempontjából egyik egyetemi tanárunk felolvasást tartott, melyből kiböngész- szük a reánk nézve következő érdekes részleteket: Hátsó-Indiában és Kínában a benszülött emberiség nem issza a szeszes italt. Aki utazó ember arra járt, csak az európai telepeken jutott egy kis borhoz sörhöz vagy egyéb szeszfélékhez. A kínaiaknak tudvalevőleg legfőbb mezőgazda- sági foglalkozásuk a rizstermelés s a rizsből főznek is valami szeszfélét, de azt sem isszák meg, hanem felhasználják ipari czélokra. Kivételesen azonban mégis isznak belőle. Ha ugyanis váltólázban megbetegszenek, egy-egy kanálnyi erősen megpaprikázott rizsszeszt bevesznek. Tudvalevőleg a magyar ember is megissza a paprikás pálinkát gyomorfájás ellen. A kínai azonban nemcsak az alkoholt nem, hanem még a vizet sem issza meg tisztán. Délkinában ugyanis a kút- és folyóvizek rendesen fertőzöttek, azért csak felforralva isszák. A forralt vízben azonban teát főznek ki s az igy kihűlt ital szerintük sokkal jobban oltja a szomjúságot, mint a leghidegebb forrásvíz. Ilyen módon lett általános szokássá a teaivás, úgy hogy ma a kínai birodalom déli részétől egész Szibériáig mintegy hatszázmillió ember nem iszik sem bort, sem sört, általán semmiféle szeszes italt, csak teát. Ezt is csak a vagyonosak isz- szák czukorral, a szegényebbek csak úgy czukor nélkül. Bizony a mi szempontunkból nézve, ez nem nagyon vidámságos állapot. A bácskai magyarok bizony-bizony lesajnálnák a teaivó ki- nézereket. Az a kérdés most már, hogy ahol bort sört és semmiféle szeszt nem italoznak, vannak-e ott egyáltalán korcsmák és vendéglők? Igen is vannak, még pedig nagyon látogatottak. Kínában és Japánban oly sűrűén vannak ezek a korcsmák, mint akár minálunk. Ezekben azonban csak teát mérnek czukorral, vagy anélkül. Ételekül rizses eledeleket szolgálnak fel az előkelőbb kínai vendéglőkben, még csemegeféléket is, mint például békaczombot rizsben, cserebogarat kirántva, vagy apró egérkéket forró mézben elkészítve. Európai gyomor a kínai vendéglő eme fogásait bizonyára nem venné be. Hanem a kiszolgálás csakugyan kifogástalan ezekben a kínai és hasonló japán vendéglőkben, korcsmákban, melyek közül a ká- véházszerübbet már teaháznak nevezik. Ezt a kiszolgálást nők végzik, többnyire fiatal s kínai szemüvegen át nagyon szép nők. És ezek a hölgyek képezik a kínai és japán vendéglőszerü étkező és kávéházszerü szórakozó helyeknek legfőbb vonzerejét. Ezek a hölgyek szerelemtől izzó szeműek, de azért az ottani társadalomnak nem kiközösitettjei, sőt olyan tisztességben részesülnek, mint a férjes asszonyok. A japán törvények szerint egy-egy ilyen nő bizonyos meghatározott időre nőül is vehető. A Japánban megforduló európaiak élnek is néha a törvény eme kedvezményével s hat hóra vagy egy évre nőül vesznek egy-egy ilyen teaházi sárgarózsát, aki a kikötött idő alatt hűséggel is viseltetik ideiglenes férjéhez. A hideg béke, fagyos nyugalom hazája az a Kelet-Azsia, ahol nem isszák meg a kedvde átő bort sem az emberek, ahol nincs igazi korcsma, nincs barátságos vendéglő. Ott még a szivek sem tudnak úgy felmelegedni, a lelkesedés lángjában lobogni, mint nálunk magyaroknál. És azért a bűnesetek száma ott sem kevesebb, mint ideát Európában. Csak az a különbség, hogy mig azokat itt az alkohol túlságos mértékben való élvezése idézi elő a legtöbb esetben, addig odaát a hideg, józan, kiszámító, alattomos gonoszság. Előfizetési felhívás. Lapunk, a Vendéglősök Lapja 30-ik évfolyamának harmadik évnegyedéhez értünk. Harmincz évi működésünkre visszapillantva, a becsületes munka, a tisztességes törekvés glóriája sugároz felénk, amelyet lapunk közönségének támogatása és szere- tete istápol. Három évtizede küzdünk iparunk érdekében és büszkén mondhatjuk, hogy küzdelmünk nem volt meddő küzdelem, mert sok üdvös intézmény, mely ma már áldásos gyümölcsöket hoz, a Vendéglősök Lapja kezdeményezése folytán létesült. A vendéglősipar eme legrégibb szaklapja mindenkor éber őre volt a vendéglősök érdekeinek és határozottan az egyedüli úttörője a vendéglősipar megmagyarosodásának. Járatlan utakon kellett haladnunk a czél felé. Lábainkat véresre sebezték az utunkban álló akadályok, amelyeket az akkor még teljesen idegen elemek kezében levő iparág képviselői gördítettek elénk. Kicsinyelték, kigunyolták törekvéseinket, de mi, az úttörők, annál magasabban lobogtattuk szövétnekünket, s a mérgezett nyilak özöne sem riasztott vissza czélunktól s ime, ma a vendéglősipar magyar és hazafias. Nem akarjuk ezt érdemül felróni magunknak, hiszen amit tettünk, kötelesség és nem érdem volt, de annyit reményleni merünk, hogy eme kötelességünk becsületes és hü teljesítését mindenki el fogja ismerni. Tisztelettel kérjük ennélfogva lapunknak lelkes híveit, olvasóit és barátait, hogy lapunkat ismerőseik, barátaik és rokonaik körében terjeszteni szíveskedjenek. 30 évi működésűnk legszebb jutalma lenne, ha minden előfizetőnk maga mellé még egy előfizetőt toborozna. Isten kegyelméből szeptember 2-án volt 30 esztendeje, hogy e napon, 1884-ben a Vendéglősök Lapját megindító t- t u k. Pártolóinknak leghálásabb köszönetünket kifejezve, kérjük további támogatásukat. Lapunk előíizetési ára: egész évre 12 korona, félévre 6 korona, mely összegek a Vendéglősök Lapja kiadóhivatalába: Budapest, L, Verpeléti-ut 5. sz. küldendők. A KIADÓHIVATAL.
