Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-07-20 / 14. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1914. julius 20, Szimon István BUDAPEST, V., AKADÉMIA-UTCZA 7. szám. Csemege, fűszer, italok, konzervek és sajtok nagykereskedése. — A legtöbb előkelő szálloda, vendéglő és kávéház szállítója. Detail üzletek: Budapest több pontján. Kérjen árjegyzéket! TELEFON 29—60 legkiáltóbb jele a magyar söripar szolidságának és kiváló kvalitásának. De a vendéglősök mégis sör-uzsoráról panaszkodnak. Ország és világ előtt hirdetik, hogy a magyar és főleg a budapesti sörgyárak kiuzsorázzák őket. Pedig mindenkit ki lehet uzsorázni nálunk Magyarországon, csak a vendéglőst nem. Ha a vendéglős nem kíván a sör mellé pultot, csapot-papot, jeget és más egyebeket, úgy föltétlenül vagyont szerez; miért kívánja hát a vendéglőskongresszus a mi sörgyáraiktól azt, hogy arra a merev álláspontra legyenek kénytelenek helyezkedni, mmt amelyre helyezkedtek most — a hires csehországi sörgyárak. Rrató-ünnepek történetéből. »Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...« Ez a buzgó ima száll fel az égbe sok millió kerenytény ajkáról mindennap és a világ minden részén. Ezzel nemcsak azt fejezi ki a hivő, hogy a kenyeret tartja legszükségesebb táplálékának, hanem azt is, hogy a kenyérben Isten adományát látja. De nemcsak a keresztények tekintik isteni ajándéknak a kenueret, hanem annak tartották már az ó-kor népei is sok ezer évvel ezelőtt. Az ősember nem ismerte a kenyeret; az megette azt, amihez hozzájutott: a gyümölcsöt, gyökeret stb. Igen sok nép, amely a műveltség legalacsonyabb fokán áll, ma is csak igy szerzi élelmét s ha már a növényvilág adományait ! elfogyasztotta, kiegészíti éléstárát az állatvilág- I bői. Vadászik, halászik, állatokat tart és tenyészt. S ha az egyik területet letarolta, szedi a sátorfáját és odébb vonul. így élnek Afrika belsejében ma is. Délamerikában nem sokkal különb az Orinoko mentén élő néptörzsek- ^létmódja; nekik a Maurita nevű pálma ad lakást, kenyeret, ruhát, sőt még szeszes italt is. De ezeknek a szabad törzseknek a száma mindinkább gyérül. Mert csakis ott van meg az ilyen nomád-életnek a lehetősége, ahol annyi a gyümölcs és gyökérféle, hogy azok egymaguk- ban is biztosítják az emberek megélhetését. De mihelyt a szabad természet ilyen ajándéka elégtelennek bizonyult, letelepedtek az emberek és4 iparkodtak, hogy olyan élelmiszerre tegyenek szert, amely tartósabb, mint a gyümölcs és a gyökérfélék és azoknál táplálóbb. Ilyen eleség a gabonafélék. Ä gabonaféléket már 4—5 ezer évvel ezelőtt is termesztették az ó-egyiptomiak és kínaiak. Az egyiptomiak Isis istennő ajándékának tartották. a régi görögök és rómaiak is istennek nevéhez fűzték. Természetes tehát, hogy mint isteni eredetű növényhez, mindenféle vallásos cze- remóniát fűztek. Kínában ma is nagy szertartással jár a ga- bonanemüek elvetése. Egy bizonyos területen maga a császár szánt egy darabig, majd a herczegek és miniszterek folytatják a szántást és vetést, mindenféle vallásos ének közepette. Ilyenkor az egész udvar egyszerű földmivesnek öltözik. A régi görögök és rómaiak is tartottak úgynevezett cerealeket, vagyis Ceres istennő tiszteletére ünnepeket rendeztek és áldozatokat mutattak be, hogy az istennő kegyeit megnyerjék és jó aratásuk legyen. Sokkal általánosabbak azonban a hálaadó ünnepek. Ö-Egyiptomban 4 ezer évvel ezelőtt már évenkint 10 napig aratóünnepet tartottak Isis istennő tiszteletére. A régi klasszikus korban pedig a metageitnia vidám ünnepén zsenge gabonát és az első kenyeret áldozták Apollónak, mint napistennek, akinek a kenyeret köszönhették. Hálaadó istentiszteleteket tartottak a régi germánok is. A kereszténység elterjedése természetesen véget vetett az ilyen pogány ünnepeknek, mindazonáltal később is ünnepnek tartották az aratás befejezését. Gazda és aratómunkás egyaránt vidám volt s mindenféle ünnepélyt rendeztek. A mezőről vig zeneszóval vonultak be a faluba, buzakalászból koszorút fontak s azt átnyújtották a gazdának verses jókívánságok kíséretében; a gazda viszont megvendégelte aratóit és velük együtt mulatott. Nagyon természetesen vidékenként más és más szokások alakultak ki az idők folyamán, lényegében azonban mindenütt egyforma maradt, mert mindenütt átadjak a buzakalászból és mezei virágból font koszorút a gazdának, aki megvendégeli aratóit és áldomást iszik velük. Sajnos, a modern haladás — mint sok mindent — az arató-iinnepet is áldozatul követelte és ma már sok helyen megszűnt a régi patriarchális jó viszony arató és gazda között. Pedig kár. A régi értékes népszokások megmentésén igen sokan fáradoztak. így egyik hires balatoni fürdőtelepen, Balatonszemesen, amelyet előkelő fővárosi és vidéki közönség látogat, a feledésbe menő arató-ünnepet elevenítette fel a köz- ! ség tevékeny olvasóköre,' hogy a fővárosi kö- ; zönségnek bemutassa, milyen volt a régi jó időkben az arató-ünnep. Bár minél több gazdakör követné ezt a példát és megmentené a feledéstől ezt az ősrégi szép magyar szokást. R nyári táplálék. Nyáron sokkal többféle ételt árulnak a szabadban, mint télen és sokkal többen esznek is a szabadban. A szabadban, kivált a piaczokon, iegkivált pedig a rosszlevegőjü nagyvárosok pia- czain igen sok piszok érheti és éri is az étel- nemüeket. De azért mégis kisebb a veszedelme az ételek megromlásának, vagy megfertőzésének (mert ragadós betegségek csirái is kerülhetnek rájuk). Először is szabadon süthet rájuk a nap; a napvilágnak pedig az a tulajdonsága, hogy elpusztítja az ilyen gombákat, mert ezek inkább az árnyékban és sötétségben nőnek. A nap melege nem árt nekik, sőt éppen abban a , melegben tenyésznek a legjobban, amilyen me- I leg a forró nyári levegő. Hanem a nap fénye, I világossága tönkreteszi a legtöbb ilyen gombaj fajtát, — persze csak akkor, ha eléri. Mert például a hús belsejébe nem ér el a napvilág. De igen meleg és száraz, nagyon erős nap- siitésü vidéken a napvilágon és a levegőn úgy meg lehet szárítani a húst, hogy egészen kemény lesz, de aztán nem is romlik meg, hanem száraz, hűvös helyen hónapokig eláll. Régente a tengeri hajókon ilyen húst vittek az útra, s amikor néha hetekig, hónapokig nem ért partot a hajó, a hajósok ilyen hússal táplálkoztak; meg aztán más módon eltartott hússal, például besózott hússal. Kenyér helyett pedig kétszer- sültet ettek, ami szintén eláll, mert a megromlást okozó gombákat a sütéssel kiölték belőle és olyan szárazra sütötték, hogy ha került is rá megint gomba, annak nem volt meg a szapo- j rodáshoz való nedvessége. A katonaságnál még most is esznek ilyen kétszersültet (vagy czvi- bakot, amint a mi hadseregünkben németül nevezik). Ezeket az ételeltartási módokat megértjük, ha tudjuk, hogy a rothasztó gombák nedvesség nélkül nem tudnak élni és akkor se, ha igen sok friss levegő éri őket; ha pedig igen sok só van valami nedvességben, akkor abban elpusztulnak. Ezért áll el minden tovább, hogy ha i jól besózzuk. A fa füstjében is vannak olyan anyagok, amelyek megölik a rothasztó gombákat: ezért szokás megfüstölni az olyan húsféléket, amiket igen hosszú időre el akarunk tenni. Amióta sok a nagyváros, ahol nem lehet semmit se termeszteni, de viszont az ott lakó igen sok embernek igen sok ételnemüre van szüksége, azóta sokat próbálkoznak mindenféle módokkal, hogy a táplálékot soká el lehessen tartani. Hogy tudniillik meg ne romoljanak még olyan hosszú utón se, ha messzire kell őket szállítani. Ha csak rövid, legfeljebb egy-két napos j útra kell az ételeket eltartani, akkor az egyszerű I behütés is elég és erre a czélra csináltak olyan vasúti kocsikat, amelyeknek az egész rakománya folyvást jég között van. Az ilyen hütőkocsik úgy vannak berendezve, hogy kívülről csak igen lassán melegedhetnek át, mert az oldaluk vastagon ki van bélelve, belül pedig jégtartók vannak, azokat mind megtöltik jéggel, amikor a | kocsit megrakják, úgy hogy abban a kocsiban minden állandóan behütve szállitódik. Ezzel meg lehet tenni azt, hogy az ennivalóul szolgáló terményeket onnan, ahol teremnek, és ahol nincs elég ember, aki megegye őket, frissen el lehet küldeni oda, ahol meg nem terem elég, de nagy a fogyasztás. Amerikában, ahol óriás gulyák legelnek országnyi nagy területeken, százezer meg százezer marhának a húsa veszett kárba azért, mert nem lehetett sem az állatokat, sem pedig a húsúkat a messzi nagyvárosokba szállítani. Kitalálták tehát azt, hogy a húst egészen megfagyasztják, aztán hütőkocsikban több napi járásra is még egészen friss állapotban szállítják. Sőt most már hütőhajókat is építenek és azokban a húst több heti járásnyira, a tengereken át is tudják szállítani. Az érett gyümölcs nem elégséges ugyan arra, hogy egymagával táplálkozzék a dolgozó ember, de a nyári táplálékok között igen egészséTemesvári iP Polgári Serfőzde R.-T. TELEFON: .József“ 6-34. Hazánk legnagyobb, teljesen átalakított, legmodernebb újberendezésü vidéki sörfőzdéje ajánlja a legjobb nyersanyagból gyártott, legfinomabb világos (dupla korona, márciusi, udvari, dupla márciusi) és barna bajor söreit. Különlegesség: a dupla maláta Corvin-sör. Budapesti főraktár:IX., Tóth Kálmán-utca8—10. elsőrendű természe= tes, szénsavdus asz= tali gyógyvíz. ZANTOISAVANYUVIZ Bornak:fűszer. Betegnek: gyógyszer. Egészségesnek; óvszer ^^PÉCZELY ANTAL keres! eduníjY TELEFON: 40—97. KERESKEDuNEL BUDAPEST, II., K. MARGIT-KÖRUT 50-52. SZ.
