Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-12-20 / 24. szám
1913. deczember 20. VENDÉGLŐSÜK LAPJA t> a kiváló bőr- és üthiumos gyógyforrás, vese- és halhólyagbajok- nál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. SCHULTES ÁGOST Szinye-Lipóczi Salvator forrás-Válíalat. Budapest, V. Rudclf-rakpart 8. tartani nyugateurópai társaival. Köztük a nehány legjobbnak, Ízlés és színvonal dolgában nincs oka restelkedni, ha a nagyszerűségnek azt a pompáját még nem is érhetik el, amit pl. a londoni Savoy, a párisi Hotel Eduard VII., vagy a Grand Hotel jelentenek. Ami pedig a száz esztendőt illeti: ez itt a pesti hotel történetében is, ugyancsak más képet hoz elénk. A régi pesti vendégfogadó képét, ami egy mai dunaparti hotelhez úgy viszonylik, mint egy »dernier mode« szerint öltözködő dandy, p kisvárosi arszlánhoz. Jóllehet a múlt század huszas éveiből való útleírások, mind felérnünk a pesti hotelek vendéglátó szívességét, magyar konyhájuk kitűnőségét. E pesti hotelek közül az elegánsabb »Európa« már ép úgy a mulité, mint a »Fehér bárány«, a »Hét választó-fejedelem«, vagy a betyár-romantikáju »Két p i s z t o 1 y. < Ami még emlékezetüket idejük.e, ez a mai »Angol királynő« házának egy emeletig terjedő része, ahol a XVIII. század végén hii es »Kemnitze r’s ebes H a u s« kávéháza és vendégszobái áll:ak. Aztán a Dorottya-utcza saikán lévő »István király«, amelyet eredetileg szerényebb foimában ugyancsak a XVIII. század végén, a nagy magyar építőművész, Lechner Ödön egyik őse, L e c h n e r István épített. S a Rákóczi-ut elején álló »Fehér Hatty u«, amelynek mai érdekessége, hogy ódon szobáiban szokott megszállni, ha Pesti e jön, a finom- és álmodólelkü festőművész, bá.ó Mednyánszky László. (Világ.) I í Magyar borok. Másfélszáz évvel ezelőtt, amikor egy Bruck- | m a n n nevű porosz tudós beutazta Magyaror- S szágot, csodálkozva iit róla, hogy annyi nálunk 1 a bor, hogy mivei kevés a hordó hozzá, az j emberek nem egyszer kénytelenek borral telt hordóikat az országúira kitenni, hogy boldog- i boldogtalan üiitsen belőlük. Ugyanő említi, hogy a lakosok az akácfavirág mennyiségéből következtetnek jobb, vagy gyöngébb szüretre. A régi magyar szőlőművelés emlékei bár gyér, de érdekes nyomait mutatják a tősgyökeres magyar népéleti szokásoknak. Kora tavasszal, mihelyt megkezdődött a szőlőmunka, Szepes, Sáros és Ung vármegyékből a lengyel k r a j á - 1 nerek és magú tán erek karavánjai sze- j delözködtek Tokaj felé, hogy amit nyáron át ott kerestek, télire ismét hazavigyék. A munka javaiésze szakmányba ment. Mihelyt érni kezdett a szörp, a földesuraság kirenöelte az egyes szőlőteiületek pásztorait. Lőrinc napján összegyűltek a suhancok a ialuházán s annak rendje szeiint fölesküdve, állomásaikra tértek. Mindegyik megkapta a fölszerelést: egy hatalmas kereplőt, amelyet ma kevés elkényeztetett kéz bírna fölemelni, de a régi szőlőpásztor egész nótákat játszott ki íajta szigorú taktusban. Volt ezenfelül parittyásuk, amellyel az ügyesebb su- hanc négy-ötszáz lépéstől biztosan talált, ezért nem is volt szabad vele a földdel egy irányban, vágy lakott helyek felé célozni. A vállán puska, a kezében ujjnyi vastagságra font ostor büszkélkedett a szölőpásztornak, s az utóbbival akkoiákat tudott pattantam, hogy a fölriadt nyulak és madarak megrettenve bújtak el előle. Tokajban legtöbbnyire Simon Juda napján, október 28-án kezdték a szüretet. Ezt megelőzően ! Tokajban és Tállyán igen népes vásárok vol- j tak, amelyeken megjelentek a bécsi és pesti kereskedők is uj cikkeikkel, olcsó arany-portéká- j ikkal, melyeket húszszoros áron varrtak a jám- i bor nép nyaakába. De az előkelő világ masa- | módjai sem tartották méltóságukon alul valónak, hogy itt keressenek maguknak piacot; valódi cserekereskedés fejlett ki ilyenkor s a hires tokaji nem egyszer finom olasz szövet alakjában kei ült vissza a tulajdonos kezébe. Fönt a hegyen ezalatt a p a 1 i r felügyelete alatt a szedők katonás rendben haladta« útjukon, hogy a gondosan kiválogatott aszu-sze- mekből a felséges eszenciát nyerjék, a közönséges szőlőt o r d i n á r é boná tapossák, vagy a kettőt megfelelő ahányban máslássá keverjék. A tokaji európai hírneve már korán szédelgő üzérkedésnek szolgált cégérül s az eszenciát kivéve, ami jobbára a bécsi Burgban fogyott el, több hamisítvány jött forgalomba t o- kaji név alatt, mint amennyit valaha termett a Hegy alja. Elszászban már a 18-ik században úgynevezett szalmaboi t gyártottak tokaji gyanánt, magyar szőlőnek száraz, meleg szobában, szalmán való aszalás utján. A tokaji bor hírességét még sem a Afátyás- kori történetírók, sem a II. Ulászló udvarában élt Cuspianus nem ismerik. Ekkortájt a sze- r érni volt a borok királya, mellette a vácit és a sümegit kedvelték legjobban. Csak a j török hódoltság megszűnése után lett hires a Hegy alj a. Ekkor kezdték kassai, eperjesi, bártfai és lőcsei kereskedők összevásárolni az | aszút. Sokkal régibb hire van a ruszti ,a s z n V nak. Már Máiia királynő idejében sokat emie- 1 geíik, egy 1655. évi törvénycikk pedig dicseiden emeli ki Ruszt kitűnő borát. A budai borok közül különösen a sashegyi vörösnek volt már több száz évvel ezelőtt jó hire; főképpen a bécsi uii nép kedvelt itala volt. fi borhamisításról. A borhamisítás a chémia előrehladása folytán ma má; épen olyan tökélyre vergődött, mint bármi más hasonló üzérkedés, Ez a jövedelmező mesterség azonban nem uj keletű, mert regenle is alaposan ismerték m'nden csinját-binját, különösen az óko ban űzlek előszerrtst'el a nyereségvágyó kalmárok, akik a leggyafurtabb módszerekkel dolgoztak. A bor lényé! pé dául égetett gipsz hozzáadása által fokozták, — ez az eljárás még ma is szokásos Francziaországbn, — vagy gyantával és szurokkal. Ez az eljárás Zante és Cyprusban a finomabb boroknál mainap >'s alkalmazásban van, konzerválás czéljából. A kiviteké szolgáló borokba tengervizet öntöttek, hegy a szabad savakat lekössék, azonkívül márvóny- lisztet, hamut és szénsavas meszet adtak hozzá. A bouquet emelése vagy színezés céljából különféle porokat vagy aromtikus esszencziákat haszná tak, pl. mirtusbogyót, tömjén1, keserű mandulát, spárgavirágot, sáfrányt, rózsao'.ajt, ürmöt, terpentint, fahéjat, ezédrusolajt, olivolajat stb. éppen úgy, mint ma is az olcsó bo.dói borokat mályvával, áfonyával, bodzabogyóvai s amilln- festékkel színezik; ezek aránylag állaimban szerek a higanyhoz s kénsavhoz stb. képest, amely anyagok ilyen czétból való használatát a brüsz- szeli magist. atusnak 1384-ben el kellett tiltania. De az ókor sok borismarője és hi giénikusai még az ártalmatlanabb javításokat is elitéi, p i o s c o í i d e s, akinek gyógyszertana a legújabb időkig nagy elismerésben részesült, ezt mondja: >a tengervízzel vegyitett bor a gyomornak rossz, az idegeknek ártalmas, a lábadozó betegnek elviselhetetlen, a gipsztartalmu bor jdegzavaró, fejfájást okoz és hevít«. Pli.rins igy szól: »Ki ne ijedne meg — még ha egészséges is — a má ványnyal, gipszszel, vagy mészszel preparált bortél?« Intő például fö emliti A gr sz- tus császá bizalmas emberét. Cajus P o c u 1k i u s t, aki gipszezett bor ivása miatt iszo- ryalos kinok között halt meg. De, ha némely szerek, mint pl. gipsz s több efélék alkalmazásának ká os voltát ismerték is, sok más, az egészségre nagyon ária’mas körülmény mégis elke.ülfe a régiek figyelmét. így a mustot tneggondo- lalanul ó omedény rkben főzték, bá Ni can des költőjük már rámutatott az ólomfehér ártalmas voltá a Ce ezektől eltekintve, a tudatos borhamisítást is nagyban űzték a régiek, úgy hogy Plinius ez: mondja: »Annyi.a jutottunk, hogy most má. csak a nevei igazak a boroknak; maca a bo már a pincében hamis. Még a legelső ernre eink sem kapnak tiszta bort.« Minthogy a római jogban nem volt paragrafus a bo, hamisítás ellen, gyártók, borkereskedők, korcsmárosok versengve árulták s adták el a közönségnek d.ága pénzen hamis boraikat. A közönséges ujbo; 7 fiilé.be, a jobb fajta görög bo ok Sokrates idejében a mostani ürmárték és átszámítás sze. int körülbelül 1—2 koronába kerültek. A falernumi bor o'yan kerese t vö t, hogy a te meés a keresletnek nzm tudott megfelelni s Plinius szerint csak 15—20 éves korában, a tibaitiuml bort 10, a slnentln .mit pedig csak 25 éves korában tartották teljesen érettnek. A hamisítók tehát arra törekedtek, hogy az uj- borna« mesterséges utón megadják a régi sokáig érlelt hires bor színét és izét. A görög Dagomeron, általánosan ismert »szaktekintély« akkoriban, ene nézve a Következő receptet adja: »Vegyítsd az óbor seprőjét olyan cserépedények porrátö.t részeivel, amelyekben óbo t tartottak, e vegyülékből 44 litert tégy 25 lit or ujborba s hagyd 14 napig hermetikusan elzárva erjedni s ha akkor megkóstolod, azt fogod hinni, hogy borod tz éves.« Hasonló re- czeptek az ókori »bőrművészek« kincsesházá- ból mind arra szolgálnak, hogy az ujbort »jóvá« tegyék. »Némely bornál — igy panaszkodik Pil— nius — nem is lehet tudm, milyen a természete tulajdonképpen, mert némely bornak külön gyárai vannak, ahol füsttel, füveknél és ártalmas medeezinákkal hamisítják.« De még tovább is mentek: egyes keresettebb borfajok teljes hamisításáig. Didymos egy receptje fen- maradt, mely világosan előírja, m féle anyagokra van annak szüksége, aki aminacunr bort akar készíteni. fi nagyzás hóbortjainak lovagjai, Berlin szenzációja egy uj kávéház. Egy már- ványos, arannyal diszitett, festményekkel ékesített palota. Az uj irodalmi kávéház, -— mondják — mert tulajdonosának régi helyiségében egykor nap-nap után ismert irók, művészek, festők és szobrászok találkoztak. Ez a kis társaság azután lassan a maga kőiébe vonzotta mindazokat, akik szintén a művészet és az irodalom apostolai szeiettek volna lenni. Hosszúim tös németeket, szininövendékeket, idegeneket, olyanokat, akik már Írtak verseket és drámákaat és akik még csak készültek nagy tetteikkel a világot bámulatba ejteni. A levegő e kávéházban telve volt nemcsak szivarfüsttel, hanem nagy tervekkel is, uj irodalmi vállalatok, színházak, klubbok alakultak és semmisü tek meg pillanatok alatt. De a kis tár saság, amely csak ideáljainak élt, nem vette észr e a nevetőket, bízott a maga terveiben, tehetségének erejében, légvárainak való voltában és lassan egy nagy tábort alkotott, amelynek csodájára mások is tömegesen jártak. Közben az igazi tehetségek elma,adtak és az egész kávéház tanyája lett a szellem: tehetetlenségnek. A berlini úgy nevezte, hogy a nagyzási hóbort kávéháza. Café Grössenwahn. Lassan divatossá is
