Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-12-20 / 24. szám
6 VENDÉGLŐSÖK LÄPJÄ 1913. deczember 20. NAGY IGNACZ ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest^ VII., Károly-körut 9. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelszerelési czikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szűrőkészülékek, boros palaczkok, parafaguda- szok, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók. erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. Saját palaczkkupak gyár Nagy és Watzke — Pinggau. = lett a különleges he!yet látogatni, mindig tömve j volt és tulajdonosa vagyon.a tett szelt. Most ez a vagyon elindult újabb bódításra és építtet uj fényes, előkelő pompájú és drága palotát. Vájjon mit kezdjenek vele. a légi törzsvendégek? ök nem illenek bele e fényes keretbe, nekik n:ncs semmi keresni valójuk oly helyen, hol a pénz beszél és a tehetségnek, a jövő reményeinek nem hitelez senki. A közönség azonban a név után indul, jól éizi magát az uj környezetben és nagyszerűen tetszik neki, hogy a szegénynek hitt irók és költők uj hajlékot kaptak. Azok pedig, akiknek e lény és pompa köszönhető, akik filléreikkel segítettek fölépíteni az uj palotát, visszamaradtak a régi füstös termekben cs tovább élnek ábrándjaiknak. így pusziit a ' uagyzás hóboitja exisztenciáik között, százakat elvisz álomvilágába és sorra elsorvasztja őket, egy másik azonban palotát épit nevükből, hi- í ükből, különcködésükből. A nagyzás hóbortját rr.ost fölváltja a divat hóbortja és az emberek ír ást sem sem tesznek, mint az egyik, vagy a másik fajtát keresik .. . társaikban. Valamelyes .ormában mindnyájan bolondok vagyunk, mondotta a minap egy porosz biió bölcs meggon- dolaatlanságában .... Terra incognita. Melyek a mai vendéglői (köz) élelmezés hátrányai és hogyan lehetne azokon segíteni ? (Folytatás.) Ezzel szemben nálunk a vágyinger tanának nagy szomorúságára van még étterem, amelyben plakátirozva van ez a gusztusos mondás: »A pallóra köpni tilos.« Igaz ugyan, hogy erre az intelemre még középosztályunk egy részének is nagy szüksége van, de még igazabb, hogy az ilyen felírásnak az éttermekben helye nincsen. A Pawlow-féle teóriára vezethető vissza az is, hogy az orvosok az étkezés előtt és étkezés közben való olvasást is károsnak mondják, nyilván azért, mert ilyenkor az agy munkája megosz- I lik és emiatt a nedvek kiválasztásához i való munkára csak egy meggyengült componens marad és ugyancsak a Pawlow-féle teóriában találom magyarázatát annak is, hogy társaságban rendszerint izletesebben eszik az ember, mint egyedül. Ismeretes, hogy egy sympatikus és jó- étvágyu asztaltárs a körülötte étkezők jó étvágyát kedvezően tudja befolyásolni. így tehát | a »table d'hote« étkezésnek igenis meg vannak a maga előnyei nemcsak az étvágynedvek elválasztásának szempontjából, hanem azért is, mert a table d’hote étkező közönségnek egységesebben, észszerűbben és egészségesebben lehet főzni. Igen szép és kedves dolog az éttermi fülkerendszerek kultiválása is, melyekről találóan mondja Hüttl, hogy kedveltek azért, mert adott keretben a lehetőségig imitálják a bizalmas családi kört, hasznosak azért, mert az étkezésnél távol tartanak minden zavaró körülményt, és igy alkalmasak arra, hogy a legmagasabb igényeket is kielégítsék.« Természetes, hogy ez csak bizalmas kisebb társaságokra vonatkozhatik, egyedül étkező embernek azonban majdnem jobb, ha künn, a nyilt étteremben étkezik. Még egyszer visszatérve a Pawlow tételére, megint csak abból magyarázom meg, hogy miért nem tud a szellemi vagy testi munkában kifáradt ember közvetlenül munka után jóízűen étkezni. Nyilván azért, mert a munkában kifáradt agya nem tudja megalkotni azokat a képzeteket, melyek az étvágygerjesztés és nedvelválasztáshoz szükségesek. Mintha ezeknél az embereknél — hogy úgy mondjam — az agy és a gyomor közötti telefonösszeköttetést a fáradtság érzete bénítaná meg, mégis éttermeinkben csak egyetlen jelszó uralkodik: »csak hamar, nagyon hamar«. Az étlapot általában elég hamar meg is kapják. Ezután következnek azok a bizonyos jól ismert jelenetek. Vendégünk felülről lefelé és alulról fei- felé háromszor végigböngészi, azután a kétségbeesés kifejezésével az arcán leteszi az étlapot, fejét pedig szótlanul a tenyerébe sü- lyeszti. Szóval az egész hosszú étlapon egyetlen olyan ételt nem talált, mely alkalmas lett volna arra, hogy étvágyát felkeltse. CS ARM 0 K. A betlehemi pásztorfiu. (Schenk Ede után szabadon.) Örvendetes jó hirt hoztak Mennyből az angyalok, S a kis Jézust felkeresték Nyomban a pásztorok. Nem is mentek üres kézzel, Hanem Máriának Almát, szőlőt és kalácsot Bőséggel hozának. Volt egy szegény pásztorfiu, Aiva, elhagyatott, Társaival Bethlehembe Ez is elballagott. Csakhogy ő nem hozhat semmit, Ezért fáj a szive. Mjt adjon ő kis Jézusnak, Mikoi nincs semmije? Egyet gondol, előveszi A kis pásztoisipot S fuj egy nótát kis Jézusnak Szépen, ahogy tudott. \ Eljön aztán este, reggel Mint állandó vendég, Sípjáéit a szent családban Hamar megszerették. Be egy reggel a ház körül Nagy újságot látott, Cifra szolgát s paripákon Csillogó szerszámot. Ottben meg a gyermek előtt Királyok térdeltek, Aranyt, tömjént, mirhát hoztak, Ezzel kedveskedtek. Szokatlan volt ez a pompa. A kis pásztorfiu Nem mert többé odamenni, Bus volt és szomorú. Hol nagy urak a vendégek, Nemr kell ott a szegény! így gondolta és szivéből Eltűnt münden remény. De messziről Jézus anyja, Amrint megpillantja, Odahívja a jó fiút És megvigasztalja: »Lásd, fiacskám, az arany is Csak úgy ér valamit, Ha velejár a szeretet És velejár a hit. Tudom pedig, hogy tebenned Mily nagy a szeretet, Jöjj hát vissza, foglald el itt A régi helyedet. Sipolgass csak szépen tovább Áldott gyermekemnek, Nótád, mely a szívből fakad, Jól esik lelkemnek.« így a szegény pásztorfiu Újra fújja sípját, A királyok nem gúnyolják, Sőt felbátorítják. Kis Jézus is nagy tetszéssel Nézte ezt a dolgot, A fiúra hálás szemmel Édesen mosolygott. Parsy Andor. Fohász. (Karácsouykor.) (Lukács evang. 2. 2—14. vers.) Felséges Isten, irgalom Kifogyhatatlan kútfeje! Vágyó szivünk e nagy napon Hálával, hittel van tele. Hivő szívvel esedezünk, Miként egykor a pásztorok: Éjjel van itt, — sötét egünk, Lelkünk remeg, fél, háborog. Jövel, jövel, — óh, könyörülj Az itt sóvárgó lelkeken: Dicsőségeddel végy körül, Ne hagyj sötétbe’, hidegen! Te nyisd meg áldott ajakad; Hirdesd nekünk: ne féljetek! Múlik az éj, hajnal hasad: — A Megváltó megszületett! Ámen. CZUBA-DUROZIER & CIE FRANCZIA COONAMYÄR PROMMTOR. ■■■ Alapittatott 1884. ...
