Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-01-01 / 1. szám
1913. január 1. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 NAGY IGNACZ ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest, VII., Károly-körut 9. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelsze- relési csikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szütökésziilékek, boros palaczkok, parafaguda- szok, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók, erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. Saját palaczkkupak gyár Nagy és Watzke----- Pinggau. = El őfizetési felhívás a „Vendéglősök Lapja“ 1913. XXIX-ik évfolyamára, Bizalmasan szólunk a magunk ügyéről azokhoz, akikhez régi és erős kötelékek fűznek : olvasóinkhoz, ami szeretett közön- ségünkhez. Immár huszonkilencz éve, hogy őrállói vagyunk iparunknak, védve szaktársaink érdekeit s terjesztve közöttük a szakismereteket. Mindenkinek tanácsadója ez a lap s egyszersmind fegyvere is, ha méltatlanságok és jogtalalanságok ellen kell védekeznie. Éppen ezért nélkülözhetetlen minden vendéglősre ez a lap, amely az igazságnak bátor hangoztatója föl és lefelé, amelynek csak egy érdeke, egy törekvése van ez az, hogy a vendéglős ipar fejlődésének minden feltétele megszereztessék. Huszonkilencz éve küzdünk ezért a czé- lért s munkánk, hála Istennek, nem volt gyümölcstelen. Hogy a társadalomban és a politikai körökben iparunk iránt méltá- nyosabb felfogás kezd lábra kapni, ez na- gyobbára a „Vendéglősök Lapja“ érdeme, a mely minden alkalmat megragad, hogy szakmánk iránt rokonszenvet keltsen s kívánalmaink közhasznosságáról és jogosságáról, meggyőzze a kormányzókat és a törvényhozókat. Hogy iparunk felvirágozására lapunk oly fontos feladatát mentöl hathatósabban teljesíthesse, szükséges, hogy a vendéglősök nagy számmal sorakozzanak zászlónk alá, mert ez ad lapunknak erkölcsi súlyt és anyagi erőt. Kérjük tehát tisztelt olvasóinkat a további támogatásra, előfizetésük mielőbbi beküldésére, melyre nézve múlt számunkhoz czimzett utalványokat mellékeltünk. Hazafias üdvözlettel a „Vendéglősök Lapja“ kiadóhivatala CSARNOK. Orombál. — Ballada — Irta: Kömives Imre. i I. Beütött Orombál pusztító hadával Magyarok földjére: Harczedzett népének öldöklő vasától Hullott a sok magyar, Patakként folyt vére ... Magyarok királya, hogy hallá € csapást Elbusult magában — Fájt neki, hogy egyszer nem lehet már Egyre dúl az ellen [béke, Szerette honában... És fájó szivében haragnak lángja kel, S bosszút intő karral Harczmezőre száll a Vitéz kunok ellen Számos hős magyarral. II. Két tábor áll szemben, kunból áll az egyik Magyarból a másik. Két nagy számú tábor... Mint fognak küzdeni? Melyik lesz a [győztes ? ... Mind a kettő vitéz! Mind a kettő bátor! Fegyverek zöreje, kürtök riadása, Habzó paripáknak vad nyeritezése — S hősök elszántsága — mind azt jósolják, [hogy Nagy vérengző harcznak lesz keletkezése. III. Fegyver villan, fegyver csattan Harczosok kezébe, Jó vitézek sápadt arczczal Fuldokolnak vérbe... Orombál, a kun csatárok Rémletes vezére Villámokat szór kardjával Magyarok fejére ... Hej Orombál hires vezér! Kunoknak vezére! Csapd a földhöz azt a kardot, Add meg magad végre !... Dördült a szó — pendült a bárd — László király bárdja — S hős Orombált a halálnak Halvány színe járja ... Hősi jobbja — mely csak győzve Hagyja el a harczot — Most a földön élettelen Markolja a kardot... Mint fejsze az élő törzsnek Most fakadó ágát — Úgy sújtja le László király Orombál jobb vállát. S mig a vén törzs — letört ága Vesztét meg nem érzi — Orombált e dárdaütés Kinhalálra vérzi. S népe látva vezérének Rémületes sorsát, Uj erővel sújtja, vágja A magyar had sorját. »Hős Orombál, jó vezérünk! Ne csüggedjél kérünk! Feláldozzuk mi éretted Életünk és vérünk!« »Életed a mi életünk, Halálod halálunk! Hadúr legyen tanúságunk A mily boszut állunk!!!« És Orombál — hü népének Lelkesülésére — Ereiben egy feltámadt Uj életet érze... Egy sötét gondolat vonult Sáppadt arczán végig — — S e gondolat hős izmait Fellázitá vérig... »Halálod a mi halálunk? — Halnom kell hát? — halnom?... Nem! — Orombál még élni fog! Adjátok fel kardom!« »Orombált egy dárdaütés Nem görbíti még meg! — — Megmutatom, hogy bal karral Száz jobbot felérek!« »Kardot ide! Kardot nekem!... Előre !!... Utánam !!... Véráradat hömpölyögjön Fegyverink nyomában!... R kutya. Két kincse volt egy embernek: Kutyája és szeretője: Azt verte — emezt imádta ... Kivitték a temetőbe. Jelt se tettek a sírjára Kedvesét mások csókolták. A kutya kiment a sirhoz Ott lehelte ki páráját. Vérpatak folyt a harcztéren, Foly a vita nagyban !... Annyi magyar, annyi sok kun Hullt már el a harczban ... László király vas kezében Meg nem ing a dárda Népét tettre lelkesíti Serge élén járva ... COGNAC CZUBA-DUROZIER & CIE FRANCZIA COONAC-CVÁR PROMONTOR. ■■■ Alapittatott 1884. ...
