Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1913-12-20 / 24. szám

1913. deczember 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA BORHEGYI bokere skedő M F. Budapest, V., Gize!la-ter 4. ( J Ajánlja a legjobb: franczia és magyar pezsgőket, cognácot és likörö­Pinczék • Budafokon és V. ke- ket gyári árakon. Belföldi borait az első hírneves bortermelőktől a , _„ , , . , ’ legjutányosabb áron szolgáltatja. — Vidéki megrendelések gyorsan és rü let, Gizella-ter 4.. szám alatt. pontosan teljesittetnek. Amikor a »Vendéglősök Lapja« ez ide: utolsó számát ezennel szétküldjük, felkérjük t. J pártolóinkat, hogy a jövő 1914. évre szóló | előfizetéseiket, valamint esetleges hátra­lékaikat hozzánk mielőbb megküldeni szívesked­jenek. Amikor erre a vendéglősipar érdekében felkérjük t. pártolóinkat, abban a hitben tesz- szük, hogy jóakaratukra bennünket 29 évi mű­ködésűnk után, amelyhez iparunknak annyi vív­mánya fűződik, méltónak tekintenek. Kérjük te­hát, hogy javukra készséges buzgóságunkat, va­lamint nagy kiadásamkat figyelembe véve, elő­fizetéseiket az 1914. évre megújítani szívesked­jenek. Arra is kérjük régi pártolóinkat, hogy kartársaikat, akik lapunkat eddig nem tá­mogatták, előfizetőkül megnyerni szíveskedjenek. Ha ezt régi előfizetőink a közügy érdekében megteszik, úgy a jövő esztendő a »Vendéglősök Lapja« megerősödését, működésének tartósságát és sikerét biztosítja a jövőre, amire annál is inkább szükségünk van, mert az igazságért való küzdelmünk, valamint a múltban, úgy a jö­vőben is nagy áldozatokat követel tőlünk. A »Vendéglősök Lapja« előfizetési ára: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, ne­gyedévre 3 korona, mely összegek a »V e n- déglősök Lapja« kiadóhivatalának Buda­pest, I, Verpeléti-ut 5. szám küldendők. Tisztelettel: a »Vendéglősök Lapja« kiadóhivatala fl termelők és a vendéglősök. A »Vendéglősök Lapja« f. évi 23-ik szá­mában e czim alatt megjelent és a »Borászati Lapok«-bcl átvett közlemény tartalma megér­demli, hogy azzal bővebben foglalkozzunk; ter­melők és vendéglősök egyaránt! Hisz mindkét félnél nagyon jól tudva van, hogy az alkusz egy oldalról megdrágítja a bort a vendéglő­sök számára; egyrészt, mert alkusz-dijat a vevő is rendesen fizet, másrészt, mert az alkusz na­pokkal előbb bejárja a pincéket, kialkudja a bőit és a kialkudott árt csak az esetben biz­tosítja a gazdának, ha az 4—6 fillérrel többre tartja, illetőleg adja azt. Az alkusznak van rá gondja, hogy néki minél nagyobb haszna le­gyen, vagyis a bort oly helyeken minél maga­sabb árban vetesse meg. Más oldalról a vevő is csalódik a fenti oknál fogva, de legalább is hektónkint 1—2 korona alkusz-dijat bizony­nyal fizetnie kell!... És a vétel után következik a szállítás. Az alkusz fuvaroztatja a bort a helyszínétől a vasútállomásig. Nem is számítva azt, hogy a fuvardijat majd kétszeres árban fizetteti a vevő­vel, útközben, vagy a vasútállomáson (mint arra példa is akad) a transzport-hordók kifuratnak alól, hogy abból bizonyos mennyiségű bor az alkusz hordójába vándoroljon; majd kifuratnak felül, hogy a hiány vízzel pótolható legyen. Láttam már transzport-hordót, melyben az ily lyukak betömésére használt faszegek úgy áll­tak, mint a gereblye fogai. S erről meggyőződ- : hetnek vendéglőseink is, kik nincsenek folyton hordóik mellett a szállításnál; csak üres szállító- j hordóik belsejét világítsák meg és néz zenen abba bele. És ez nem jól van igy!... Ez ellen orvos­ságot kell keresnie vevőnek, eladónak egyaránt! Ez orvosság nem lehet más, mint a két fél­nek egyenesen egymássali érintkezése, az al­kusz kizárásával. Ha a vendéglős direkt a termelőktől veszi a bőit és azokkal be is vaggonoztatja; saját becsületük és a további évek üzletKÖtése remé­nyében bizonynyal nem fogják a vett bor mi­nőségét rontani. A szállítás' dijat igy is, úgy is fizetni kell; igy jobb azt annak adni és azt arra bízni, ki féltve őrzi magának és borának jó hírnevét, mint arra, kinek egyedüli czélja a saját haszna, és pedig minél nagyobb haszna! Ezt mi, termelők, sajnos a magunk kárán, de beláttuk. Épp azért itt-ott már tömörülnek és tömörülünk, hogy alkusz kizárásával szerez­hessünk boraink számára vevőt. Az alkusz-dij és az alkusz sokszoros nyeresége ha megosztó­dik, a vevő olcsóbban vesz, mi drágábban adunk el. Ezt be kell látniok a vendéglősök­nek is és mint egymásra utaltak, egymással szövetkezniük kell! A külkereskedőkről nem szólok, ök mindad- j dig szükségesek lesznek, mig lesz vendéglős, ki hitelre szorul, vagy valami más uton-módon alakul intézmény, mely a hitelezésre is bírni | fog elegendő alappal. A termelők hitelt nyúj­tani nem tudnak, hisz úgyszólván egész éven ; át hiteleznek szőlejük számára az anyag-, munka- és adóban, hogy eladáskor e hitelt kiegyenlí­tettnek tekinthessék. Igaz ugyan, hogy a bor- kereskedők legnagyobb részt a leggyengébb mi­nőségű boiokat szedik össze, de hát az ily fajta j borokra is kell vevő. És még egyet! Ha a vevők az eladókkal lép­nek közvetlen érintkezésbe, ha az évek tapasz- j talataibcl egymás iránt bizalom fog fejlődni, úgy a vevők a bor minősíégére is befolyást nyer­hetnek azáltal, hogy a szüreti időt kitolhatják •— ' kivételes időjárások leszámításával — október második felére is. Későbbi szüret jobb percentü í bőit ad cukor- és szesztartalomra egyaránt, s ha azt az összeget, mit az alkusznak szánnak, a termelőtől nem sajnálják, bizonynyal nyert ügyük leend! Úgy legyen! Nemespécsely, 1913. december 17. Fejes Aladár néptanító, bortermelő. A német vajkereskedelem szabályozóra. Né­metország évi vajfogyasztása mintegy 890 millió márkát tesz ki és ennek a nagy mennyiségnek fele a nagykereskedők utján kerül a forgalomba. Minthogy a vajkereskedelemben az utóbbi évek­ben rendkívüli sok visszaélést tapasztaltak, az érdekelt kereskedők szövetséget létesítettek, amely a napokban tanácskozásra gyűlt össze. A nagy­gyűlésen kifejtették, hogy a vaj minősége N é- metországban az utóbbi években annyira leromlott, hogy egyes or­szágrészekben a fogyasztók már hallani sem akarnak német vajról és csupán külföldi származású árut vásárolnak. Az uj egyesület ezen állapotok ellen akar elsősor­ban küzdeni és el is határozta, hogy megkeresi a mezőgazdasági kamarákat, hogy az általuk rendszeresen folytatott vajpróbáknál csak azo­kat a mennyiségeket jelentsék ki jónak és for­galomba hozhatónak, amelyek 16 százaléknál ke­vesebb vizet tartalmaznak, a többi terméket pedig kíméletlenül utasítsák vissza. Ily módon remélik, hogy a német vaj jó hírnevét vissza fogják állítani és a vajtermelőket kifogástalan áru elő­állítására kényszerítik, egyszersmind, hogy a kül­földi származású árut kiszoríthatják a német bi­rodalom területéről. Terjedő vegetarianizmus. Amíg néhány évtizeddel ezelőtt kuriózum számba ment ha egy-egy külcncz kizárólag n ö- vényi eledellel táplálkozó vegetá­riánusról esett szó, ma már oda jutot­tunk, hogy a világ minden részében szaporodik a növényevők tábora s alig van város Európá­ban, sőt Amerikában is, ahol tömörülve nem találnék ezt a különös társadalmi szektát, amely már annyira megnövekedett, hogy specziál's ve­getáriánus éttermek nyíltak meg számukra, am'k a nagy látogatottság és az egyre növekedő for­galom mellett egész jól prosperálnak. Újabban egyre nagyobb tért hódit a vegetáriánus élet­mód Angliában és Franciaországban, ahol va­lóságos divattá lett a ncvényevési mán'a főleg azon a réven, hogy hogy mindkét országban főleg az irók, művészek és a hasonló foglalko­zású férfiak és nők térnek rá a vegetáriániz- musra s ezek az uj apostolok azután minden alkalmat felhasználnak arra, hogy a növényevés­nek propagandát csináljanak s az eszmének mi­nél több pioselitát szerezzenek. Közismert tény, hogy a nagynevű angol drá­mairó, George Bernhard Shaw, lelkes vegetáriánus. Ámde, hogy a fényestollu író miért nem eszik húst, arról honfitársai mit sem tud­nak s azt csak most sikerült a newyorki »Sun« czimü lap szemfüles tudósítójának megállapítani, aki a dolog végére járván, arról közelebb szá­molt be lapjában. Shaw valósággal undorodik a hústól, — igy ir az amerikai tudósitó lap­jában — s a hús iránti undorodása oly nagy­fokú, hogy képtelen megérteni, hogy az em­berek miként ehetik meg a »leölt állatok hul­láit.« A newyoiki újság azonban Shawról és a vegetáriánizmusrcl Írván, azt is megállapítja, hogy a növényevők száma Ameriká­ban is rohamosan szaporodik s a vegetáriánus életmód egyre nagyobb körökberf terjed, aminek okát abban állapítja meg, hogy ■MiWiWiitf.inaniif.n ELLOK: WINMCH-GRAETZ LAJOS HEKCZEG. Gyógyaszu, szamorodni és asztali bo­rai felülmúlhatatlanok. Kapható mindenütt. Árjegyzéket kívánatra ingyen küld. Központi iroda : Budapest, VI. kér., Teréz-körut 25. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom