Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-12-20 / 24. szám
4 úgy Shaw, mint a többi vegetáriánus hírességek, akik csupán főzelékkel, gyümölcsökkel s egyáltalán növényi eledelekkel táplálkoznak, ez életmód mellett, illetve ennek hatása folytán, kivétel nélkül mind kitűnő erőben vannak és v a s e g é s z s é g g e 1 dicsekedhetnek. Shawnak elvtársa a vegetáriánus életmód tekintetében a kitűnő regényirőnő, Mary Corelli, akinek könyvei és Írásai nemcsak Angliában, de hazája határain túl is nagy kedvességnek örvendenek. A kiváló Írónő ped!g nem azért pártolt el a husevéstől, mintha a hús iránt akkora undorral viseltetnék, hogy azt képtelen volna megenni, avagy egyáltalán nem szeretné a húsféle eledeleket, hanem csak azért, mert az állatok leölésére való gondolat elriasztja, nagy állatbarát természetével pedig összeegyezhetet- lennek tartja, hogy az állatok húsát megegye. Kizárólag külső, jobban mondva hiúsági okokból — újabban a francia szinészvilág három kiváló művésznője esküdött fel a vegetáriánus életre. Azt ugyan nehéz volna elképzelni és még nehezebb el is hinn\ mintha Sarah Bernhardt az elhízásra hajlanék, ám mégis az történt, hogy a hírneves művésznő nemrégiben közmondásos karcsúságát és soványságát látván veszélyeztetettnek, nyomban a legelőkelőbb orvosi szaktekintélyek tanácsát vette igénybe és egyidejűleg ö maga is komolyan kezdett foglalkozni a táplálkozás ügyének elméleti részével, aminek azután az lett az eredménye, hogy — legnagyobb meglepetésre — Sarah Bernhardt teljesen lemondott a hús élvezetéről. A növényi táplálkozás pedig — igy állítja ezt most a világhírű heroina — valósággal megffjitólag hat. Azt a tényt mindenesetre meg kell állapítani, hogy a 70 évhez immár egész közel járó Sarah Bernhardt, akinek már dédunokái is vannak, azóta trikóban eljátszotta az orleansi szűz szerepét s alakja ez alkalommal teljesen az üde ifjúság illúzióját keltette a nézőközönség soraiban. Egyébként a hires diva annyira túlzásba megy a vegetáriánizmus követésében, hogy még — mint állati eredetű táplálékot — a tojást és a tojásos ételeket sem érinti. Sokkal inkább megérthető ellenben az, hogy Rejané asszony is a vegetáriánus élet lelkes hívének csapott fel. Rejané asszony ugyanis valóban any- nyira elhízott, hogy immár előbbi hires szerepeinek eljátszhatása forgott veszedelemben. Neki azonban legyőzhető nehézséget okozott a táplálkozás rendszerének e megvalósítása, mert mint nagyhírű Ínyencet ismerték széliében, aki egy-egy jó ebédet valódi értéke szerint tudott megbecsülni. A francia vegetáriánus női triászban Clo de Merode, a nálunk is jól ismert tüneményes táncosnő a harmadik, akinek túlzásba csapó karcsúsága sok festőnek és szobrászművésznek szolgált modell gyanánt. Egy szép napon azonban Cleo de Me- lode is azt vette észre, hogy a karcsúsága forog veszélyben. Erre azután nyomban el is tűnt a színpadról s egy egész esztendeig nem látta és nem tudott róla senki, hogy azután az elmúlt tél elején karcsúsága teljében és egészen megifjodva — amilyen azelőtt is volt — újra megjelenjék és átvegye uralmát a világot jelentő deszkákon. Állítólag ezt a megújhodást a vegetáriánus életmód idézte elő. Igen érdekesen indokolja meg a vegetáriánus életre áttérést Auguste Rodin, az élő legnagyobb franczia szobrászművész, aki kijelentése szerint azért csapott fel növényevőnek, hogy eredményesebben tudjon dolgozni. Rodin szerint ugyanis fantáziája és művészi alkotóereje a vegetáriánus táplálkozás mellett sokkal intenzivebb, mint volt akkor, amikor huseledelekkel táplálkozott. A látszat mindenesetre a vegetáriánizmus mellett szól. Am hogy ennek az életmódnak milyen hatása van az emberre, a szervezetre és a lélekre, az ma még legalább is kétséges — még az orvosok és a tudós biológusok előtt is. A példa azonban raVENDÉGLÖSÖK LAPJA gadós és a vegetáriánizmus egyre jobban terjed világszerte, igazolva azt a jó magyar közmondást, hogy: »egy bolond százat csinál.« Magyar zöldség. Megszoktuk az utóbbi évtized alatt a bolgár kertészek és a bolgár zöldség dicséretét. A magyar zöldségről már-már félvállról fitymálva kezdtek beszélni, holott a magyar zöldségtermesztés sokkal régibb eredetű — ha nem volna egyúttal 'nagyon szomorú — a bolgárnál és ami az egészet komikussá teszi, a bolgár kertészek a finomabb zöldség termesztését voltaképpen a magyar kertészektől tanulták. Olyan nagy világeseményeknek kellett közbejönni, mint amilyen a középkorba illő véres Balkán-háború volt, hogy ismét a magyar zöldség felé forduljon a közönség figyelme. A zöld- séginség felébresztette a lapok sok trombitálása mellett, a magyar kertészek buzgóságát és önérzetét s a szombaton megnyílt kertészeti kiállításon be fogják mutatni tudásukat és termelő képességüket. A kiállításon az állami zöldségtermesztő telepek magyar kertészei, a magánkertészek egész serege nagy tömegben mutatják be a magyar zöldséget, amely minőségében és nagyságában ismét a régi hires magyar zöldség mellett fogja méltó helyét elfoglalni és bizonyára egy csapásra véget fog vetni a ke- vésbbé zamatos és izes, vizenyős .vízzel felnyitott bolgár zöldség állandó dicséretének. R hotel múltjából. Nagyvárosok boulevárdjain, keresett fürdőhelyeken a hotel — ezzel még nem mondtunk újat — a maga nemében tökéletes intézmény. Akik sokat utaznak s Deauvillet épp úgy ismerik, mint Rómát: bizonyára egy-egy jó hotel emlékét is magukkal hozzák. Valóban, azokon a pontokon, ahol a világ idegenforgalma a legélénkebben vetődik át, a hotelt javítani már alig lehet, csak legfeljebb a berendezkedés uj árnyalataival bővíteni. Svájczban, a párisi Champs-Elysees- vagy Opera-negyedben, amit nyújt, az a kiszolgálás művészete. Valamikor éppen csak megvetett ágyat adott, gyeitya mellett, a messzi útról érkezőnek. Rőzsékkel táplálta a kályhát, amely sokszor elfelejtett működni. Ma a »Chauffage c e n t r a 1 e« ugyanoly bőkezűséggel küldi a meleget az ötödik emelet kabinetjébe, mint az első emelet apart manentjeibe. Ma a hotel elvégzi postádat, külön kis táviró-állomása van, felváltja a frankot, a lirát, a rubelt. A legkülönbözőbben temperált fürdőt szolgáltatja a reggeli mellé. Ha messziről jössz s az idegen város esős, egyhangú délutánján könyvek és zene után vágyakozol: külön szobában kis könyvtárt tesz eléd s Erhard nemes hangszerét, a zongorát. Ma a hotel nemcsak négy zárt falat ad, éppen csak a szükséges darabokkal bútorozva, amely megvéd az éjjeli hűvösség ellen. Han2m: egész lakosztályt, amely a fény és pazar kényelem örömében úszik, amely a történelmi és pénz- dinaasztiák uraival egyaránt felejteti otthonhagyott kastélyukat. Az a lendület, amely az utolsó egy-két évtizedben az európai hoteleknek uj típusait teremtette meg: egyrészt az Európába csapatostul érkező amerikaiaknak tulajdonítható. A gazdag és költekező yanky-nek, aki pénzével együtt elhozta a maga felfokozott igényeit is. Az egész hotel-par azonban a mai magaslatra, a fejlettség mostani fokára igen rövid idő alatt jutott el. Kialakulása pontosan összevág az utazás technikájának fejlődésével. A gőzgéppel, a vasúttal, a melynek megszületése egyszersmind a modern értelemben vett hotel első lépése is. Amint egyre növekszik a forgalom, amint egyre sűrűbben hálózzák be sínek azokat a terlüeteket, utakat, ahol azelőtt csak vágtató postakocsik, ekhós szekerek, vagy 1913. deczember 20. lovon utazók haladtak át: a hotel is megindul mai jellege, tökéletes alakja felé. Ez az idő nem több tehát, mint száz esztendő. Ez csinált a vendégfogadóból elegáns, nagyvilági, közbiztonság szempontjából megfelelő, fényűző hotelt. Meit azelőtt, száz éve is voltak ugyan utasok számára épült szállást nyújtó intézmények, mint ahogy a mai hotel csirája, eredete vissza- vihetö a középkorba, sőt a rómaiak életébe. De még a XVIII. század végén is a hotel pri- | mitiv, ugyancsak kényelmetlen s igen sokszor közveszélyes intézmény. Persze, a mai hotelekben js, éppen a legelőkelőbbekben, történnek olykor szenzációs bűnügyek. Frakkos gonosztevő, a z ál-mágnás maszkjában szoros közelségbe kerülhet itt a legjobb nevű és társadalmi íangu emberrel, sőt természetes, hogy egyenest czélja ez az összekerülés. De a régi fogadósoknak, a hotelier eknek még száz év előtt is olyan volt a hírük, hogy előkelő, valamint pénzét s biztonságát féltő ember nem igen szállt hozzájuk. Általában igen kevésre becsülték, lenézték ezt a foglalkozást, mert a gyakorlat azt igazolta, hogy nagyrészt zsarolásra, csalásra, az utasok kiraboltatására van építve. Jóllehet, a hatóságok különböző . szabályokkal próbáltak rendet csinálni e régi fogadókban. Egy XVII. századbeli kölni rendelet például elmondja, hogy a vendégnek este tizenegy órától kezdve tilos enni s még inkább inni adni. A közbiztonságot, a békés utasokat is így igyekeztek ugyan megvédeni azzal, hogy legtöbb városban fegyveres ember csak engedélylyel szálhatott meg a fogadókban. Páduában például csak három fegyveres embert engedhetett be a vendéglős. Ha háromnál több kért bebocsátást, ezt már jelentenie ireSlett a városi hatóságnál. A vasút előtti időben a legmerészebb fantáziával sem volt elképzelhető a közlekedés mai tempója az utazás, a forgalom mai sűrűsége. Az emberek igen mérsékelten vettek részt abban az élvezetben, amely rendes, megszokott környezetük elhagyásával járt s ismeretlen örömök, uj tapasztalatok felé vitt. Az utazás szórványos jelenség volt s ha.valaki mégis rászánta magát, a neki idegen városban, ha csak lehetett, elkerülte a fogadót. Ezt tették már a görögök és rómaiak, akiknek voltak ugyan kis vendég- fogadóik, de ide csak a plebejusok szálltak, távoli piovincziáknak Róma földjére érkező, nem egyszer szedett-vedett népe. A római nemes urnák méltóságán aluli hely volt az akkori hotel. Ha utrakelt, üzletfelénél vagy úgynevezett vendégbarátjánál pihent meg, esetleges v i- szontszolgá lat fejéoen. Az úgynevezett vendégbarátságot kultúrálták, ami annyit jelentett, hogy az utazó görög vagy római, azzal a családdal, amelynél megszállt, egyezséget kötött, amely szerint, ha az illető család valamelyik tagja az ő városába látogatna el, akkor ő fogja vendégül látni. Ez a szokás, általában megmaradt a középkoron át, jóllehet a középkornak is megvoltak a maga vendégfogadói. Még pedig, első rly fogadók gyanánt, a kolostorok szolgáltak. Mellettük, a tulajdonképpeni polgári hotelok fejlődése csak a nyolcadik-kilencedik században kezdődik. Velük szempen persze a kolostor-hoteleknek egy csomó előnyük volt. Ezek ugyanis rendszerint erőd-számba mentek. A személy és vagyonbiztonságot tehát megvédhetnék, amit azok ról a fogadókról, ahol kalandorok, bizonytalan jövőjű zsoldosok, brávók és szegény kóbor diákok ütöttek tanyát, nem lehetett elmondani. Ezenkívül még egy hírességük volt e kolostorhoteleknek, amit a középkor első, földszintes, sötét és piszkos házakból álló nyilvános fogadóiban, pénzért is bajos volt megtalálni. Ez a híresség az, ami a bő táplálkozás gyönyöreinek hódoló barátokról régóta tudva van: a konyha. Hogy hotel dolgában magunkra fordítsuk figyelmünket: a pesti hotelről könnyű észrevenni, hogy főleg újabban, igyekszik lépést
