Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1913-12-20 / 24. szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJA 2 1913. deczember 20. Szimon István BUDAPEST, V. Akadeima-utcza 7. szám. Csemege, fűszer, italok, konzervek és sajtok nagykereskedése. — A legtöbb előkelő szálloda, vendéglő és kávéház szállítója. Detail üzletek: Buchpest több pontjain. Kérjen árjegyzéket. ................ TELEFON 29—60. Ka rácsony. E világnak legszebb legéje, mely a legdi­csőbb igazságot és a legnagyobb isteni erényt, a szeretet, hordja méhében: a varázsos ka­rácsony-est elérkezik. A nap leszáll az égről s amig a földet bo­rító homályon áttör a csillagragyogásnak ára­data, itt lent csodás, meg nem fejthető dol­gokról beszél a földnek világa. Megzsong az erdő s a jégvirágokkal éke­sített ágak csszehajlanak s amint a szellő át­suhan közöttük az árnyban, a fényben mint­hogyha hangja kelne a csodás titoknak. A vad lehajtja fejét, a madár nem libben s amint Keletnek ormán feltűnik a csillag, az öt hir­dető, a kis jégcsapok összecsendülnek, mintha imára hívnák a természetet. Minthogyha ég s föld közt a szellemárnyak, szeráfok dala hangzanék le a fagyos rögre., szivekrehatő, mennyei dallam, angyali ének: Megszületett! Halleluja! A kis Bethlehem istállójában volt jászolböl­csője. Szelíd állatok lehellték rája a melegsé­get, angyalok tárták fölébe az égi koronát, a mely helyett — akikért meghalt — töviskoszo- rut tettek fejére. Édesanyjának ajka érinté dics- lénybe boiult, kisded homlokát, amelyről később a Golgothára véres verejték hullott alá. Oh, szép karácsony; te legszebb ünnep, te a szeretet nagy, szent ünnepe, mi­dőn a menny, föld örömmámorban egybeol­vadva, glóriát zeng az Isten fiának, ki ma lett ember, a szent szabadság keresztfán meghalt apostola. Amerre ember lakik a földön, eljutott arra dicső szava. Ezen az estén, amint megkondul a ha­rangok szava, imára borul sok millió. És amint egykor térdre hullott jászolbölcsője előtt három királya a Napkeletnek, odajárul most az egész világ. Nincs rideg kebel, nincsen fásult szív, mely meg ne indulna emlékünnepén a szere­tetnek, melyen megszületett a világmegváltó Jé­zus Krisztus. Itt lent a földön a kis falukban', a nagy vá- íosok palotáiban, sok száz vendéglő jó­tékony-társaságának asztalán kigyult világa a karácsony-estnek s millió gyermek, sok szegény gyermek kicsiny szivének öröme olvad édes kaczajba. Ünnepe van most mindenkinek. Éjfél, ha eljő és csendül harangja a templom­nak, az éj csendjében átzeng az ének: »Dicső­ség a magasságos mennyben az Istennek, Bé­kesség e földön a jcakaratu embereknek!« Karácsony a békének, a szeretetnek szent ün­nepe. Az-e vájjon ma Magyarországon, ahol a politikai gyűlöletnek szenvedelme tombol az ősi földön, összetaposva nemzeti reményeink s anyagi boldogulásunk virágait? Ahol az az izzó gyűlölet átvonul a társadalomba is széttagolva, egymásra uszítva annak egyes osztályait? A szeretetnek, a békének ünnepe lesz-e ez most a mi szükebb körünkben, a magyar ven­déglős-társadalomban, amelynek ösz- szetartására, együttérzésére már annyit tettünk, de amelyért még annyi a tennivaló? És a szeretetnek, megelégedésnek ün~ ; nepe lesz-e a mostani, midőn látjuk, hogy be­csületes igyekezet, munkás törekvés gyakran ron­gyokban jár s az ügyes gonoszság urifogata freccsenti rá az utcza sarát? Vájjon a szeretetnek, megelégedésnek ünnepe lesz-e ez a karácsony-est? Ott szenvedett a betlehemi jászolban az ár­tatlan kisded. A szeretet hozta le az égből a földre, a szeretet hirdette és a szeretet felséges példája tölté be egész életét, amig a gyűlölet útját nem állta isteni munkájának, mely a né­pek, nemzetek szabadságának nagy müve volt s vérét kívánva kiáltotta: Keresztre! Feszítsd meg! De hogy Isten volt, ki megszületett ott Beth- lehemben, menjetek el ezen estén csak minden házba, ahol kereszt van kifüggesztve a fala­kon s megtaláljátok tanúságát a kicsiny szi­veknek nagyságában, a gyermekörömben, a könycsillogásban, mely kiömlik a szemünkből akkor, mikor látjuk a gyermekmosolyt s gon­dolatunk száll, hogy mi is voltunk ilyen gyer­mekek, — ó, egykoron ... Legszentebb este, Karácsony este, légy üd­vözölve ! Olvasóinknak kedves, boldog ünnepeket kí­vánunk ! Ihász György. XXIX. év után. Manapság, amikor oly gyors lüktetésű az élet, amikor oly nagy a vállalkozási kedv, de a kitartáshoz oly kicsiny az erkölcsi és anyagi erő, könnyen, legtöbbször könnyelműen születnek az újabbnál újabb vállalatok; de amily gyorsan jöt­tek létre, oly hamar el is tűnnek, nem hagyva maguk után más nyomot, mint a közönség év- ről-évre lohadó bizalmát. Ebben az élni siető, kenyérért kapkodó kor­ban tehát valóságos bámulatot kelt, ha egy-egy vállalat XXIX éves múltra tekinthet vissza, főleg ha ez a vállalat irodalmi és szakvállalat s ráadásul még magyar is. Ilyen a »Vendéglősök Lapja«, amely a jelen számmal befejezte 29-ik évfolyamát s 1914 január elsején XXX-i k évfolyamát kezdi meg Isten segítségével s a magyar vendéglősök pártfogásával. Az átküzdett huszonkilencz év minden moz­zanata híven és érdekesen tükrözi vissza a ma­gyar közélet fejlődését, az eszmék vívódását, úgy amint azok a magyar iparra, illetőleg a mi szakmánkra hatottak. Az összetartás érzületének felkeltése, a m a- gyarság terjesztése és kizárólagos ural­ma, e két tengely körül forgott a mi lapunk élete XXIX esztendőn keresztül. Éhez képest buzgólkodtunk testületi életünk szervezésén, a kartársak országos csoportosí­tásán iparunk érdekeinejk védelmére. Mennyi eszmét vetettünk föl és vitattunk meg, ebben a keretben hány terv kivitelén fáradoz­tunk, azt a vendéglős-közönség éppen úgy tudja, mint magunk. Nem volt könnyű a feladatunk, egyrészt a kezdet nehézségeitől nyügzötten, másrészt előbb közönnyel, utóbb ellenséges indulattal küzködve; ámde megálltuk a helyünket s örömmel látjuk, hogy az elhintett mag nem mindenkor esett ter­méketlen talajra s ami még ki nem csírázott, kelőben van a közel jövő boldogságára. Hogy a sikeres munka é^es tudatával te­kinthetünk a múltra és reménnyel a jövőbe, azt nem csupán magunknak, nem csupán a hí­ven és jól teljesített kötelesség eredményének tulajdonítjuk, hanem főleg azoknak a lelkes, ügybuzgó, minden jóért és szépért heviilő kar­tájaknak, akik szeretetükkel és jóakaratuk­kal segítettek bennünket a közjóért folytatott munkánkban. Ha voltak keserű pillanataink, voltak öröm­teljesek is; ha értek csalódások, megértük azt is, hogy sok szép reményünk valóra vált és ezt mindazoknak a nemes lelkeknek kö­szönhetjük, akik megértettek ben­nünket s méltányolták törekvéseinket. Amikor tehát ezzel a számunkkal le­zárjuk lapunk XXIX. évét, újból hozzá­juk fordulunk, hogy a mi erőnk volt, az ő ro- konszenvük, legyen erőnk pályafutásunk XXX-ik esztendejében is. Nagy eszméktől terhesen, nagy átalakulásokat Ígérve köszönt a reménykedő, nyomorban ros­kadozó emberiségre az ujesztendő, melyben az eddigieknél súlyosabb küzdelem, veszélyesebb fe­lelősség, szakadatlan őrállás várakozik az esz­mék hadaira, a hírlapokra, ha éber védői akar­nak lenni a hazának, a nemzet hagyományai­nak s a polgárok érdekeinek. A bizonytalan jövő uj esztendejében tehát kétszeres szükségünk van kartársaink figyel­mére és jóakaratára, amelyet ugyan a múltra hivatkozva, de a jövőért kérünk, azért a jövő- éit, amely hogy áldásos legyen iparunkra, lan­kadatlan és ernyedetlen törekvésünk lesz. Bár ezért, ha magunkra hagyottan is, készek vagyunk a harezra, készen a végsőig; mégis ehhez a harezhoz is, mint minden más harcz- hoz, hogy sikeres legyen, a lelkesedésen és elszántságon kívül, egyéb is szükséges: katona és pénz! Minden kartársunk, aki az igaz ügyért, a vendéglősök javáért tenni tud és akar, szel­lemi és anyagi segítségével siessen lapunk zászlaja alá, amelyen 29 év óta ragyog ez a szép és buzdító jelige: Szabad és bol­dog hazában legyen virágzó és magyar a ven­déglős-ipar! Amikor kartársaink szellemi és anyagi támo­gatásáért most újból szót emelünk, immár de- resedő fejjel állunk a régi bajtársak előtt, ami nemcsak arra int, hogy innentul több az emlé­künk, mint a reményünk; hanem arra is, hogy a mi teendőnk még hátra van, siessünk vele, hogy megtehessünk mindent, amivel édes ha­zánknak és magunknak tartozunk. Siessünk iparunk nagy kérdéseinek megoldá­sával; kartársaink ne késlekedjenek ezekért ve­lünk síkra szállani, hogy a megkezdetteket be­végezve, utódaink áldva említhessék neveinket. Nálunk a munka, Istennél a diadal. A mun­kát végezzük, a diadalt elnyerjük! Ihász György. Szent Margitszigeti üdiíőviz A legkiválóbb szénsavval telitett ásványvíz. ======== Telefon utján adott rendelések egész nap felvétetnek. Mint asztali viz nagyon kellemes, jóhatásu, egészség ápoló ital. A Budapest Szent-Margitszigeti üdítő és gyógyvíz kezelősége. Bpest,Teréz-körut 22. Minden jobb füszerüzletbenés vendéglőben kapható. Telefon 36—52.

Next

/
Oldalképek
Tartalom