Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1913-08-20 / 16. szám

XXIX-ik évfolyam. 16. szám. Budapest, 1913. augusztus 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár: Epész évre. . . 12 kor. Félévre ...............6 kor. Há romnegyedévre 9 „ || Negyedre . . . 3 Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : I., kerület, Verpeléti-ut 5. szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Országos szövetségünk. Másfél évdizeddel ezelőtt, mikor a szatócsok országszerte talpra állottak s javukra megváltoztatták a pálinka­mérés korlátozására kiadott miniszteri rendeletet; sikert értek el a butikusok is, mert összetartásukkal kivivták a szikviz-mérés és a tea árusítás jogát, valamint a csemegekereskedők is elérték, hogy vasárnap is árusíthatnak, a pékek is megmutatták, hogy hétfőn nem adnak friss süteményt, ha őket a vasárnapi munkában korlátozzák. íme az összetartás ereje, hatalma. A társadalom minden osztálya fel­ismeri közérdekét, a mellett tud összetartani és mer cselekedni, csak a vendéglősök nem. Ipartársulataink közgyűléseire még mindig kötéllel kell vonszolni a gyér számú tagokat, kongresszusaink pedig arról híresek, hogy azokon az ország vendéglőseinek fél százaléka is alig jelenik meg. így hát nem csoda, ha szavunknak nincs értéke. Bizony-bizony, ha magunk nem törődünk önmagunkkal, más ki törődnék velünk. Szánalom, tehetet­lenségünkön, szégyenletes elmaradott­ságunkon való szánalom bírhatta rá az „Országos Iparegyesület“-et, hogy egy évtized óta szavát többször emelte fel mellettünk, helyettünk, a kik önmagunkért szólni, vállvetetten cselekedni gyávák és tehetetlenek voltunk. Pedig ennek a megalázó állapotnak akar véget vetni a „Vendéglősök Országos Szövetsége“. Országos szö­vetségünk czélja az, hogy fejleszsze, terjeszsze a testületi szellemet s a kiben ez megvan, vagy a kiben fel tudja költeni, azt zászlaja alatt egyet­értő munkára szervezze közös, nagy érdekeinkért. Országos szövetségünk nem afféle parádés, czim-biztositó intézmény, hanem komoly, kitartó munkákra kész kartársaink hadserege. Országos szövetségünk azt czélozza, hogy a vendéglős sehol se érezze magát elhagyottnak, hanem mindenütt háta mögött tudja, tapasztalja azt a segítő hatalmat, melyet az Országos szövetség tekintélye képezhet úgy a társadalom, mint a hatóságok sze­meiben. Mostanig a vendéglősök, minthogy a legtöbb helyütt ipartársulatuk sincs, valóságos kapczarongyai a hatal­mukkal visszaélő hivatalos közegek kényének. Mostanáig az ipartársulatok is alig biztosítanak védelmet, mert egyrészt elszigeteltségükben gyöngék s működésűkben iránytalanul té- velyegnek, vagy beadják a derekukat, mint legutóbb pártolás hiányában a veszprémmegyei vendéglősök ipar­társulata feloszlott. Pedig másként is lehetne. Ha összetartanánk, az egyedül álló ven­déglős, bármily messze vidéken le­gyen is, ha jogaiban sértik, ha mél­tatlanul zaklatják, nem magára ha- gyatottan küzködik a sérelmek és méltatlanságok ellen, hanem mellette, helyette síkra száll az Országos szö­vetség a maga tekintélyével s a tör­vények és az igazság erejével. Az ipartársulatok is erős támaszt találtak a szövetségben s e mellett bölcs vezetőt, a ki egyöntetűen és a legsikeresebb módon irányítja mun­kálkodásukat s ezáltal előbb-utóbb megszűnik közöttünk a fejetlenség és a széthúzás. De van még a szövetségnek egyéb haszna is, az előbbinél fontosabb, iparunkra sürgősebb. Ez a haszon anyagi, vagy gazdasági. A szövetség a vele szolidaritásba lépő ipartársu­latokkal összegyüjthetné az iparunkra vonatkozó közgazdasági adatokat s ezek alapján kijelölhetné s kezdemé­nyezhetné azokat a teendőket, amelyek­kel magunkat válságos, már-már pusztulással fenyegető anyagi helyze­tünkből kiragadhatjuk. Ilyen teendő volna, hogy kartársainknak szövet­kezeti utón pénzhitelt biztosítsunk s ugyancsak szövetkezeti utón üzletünk fő anyagainak, minő különösen bor, jó minőségben való olcsó beszerzé­séről gondoskodjunk. Mindezt csakis az Országos szövetség segítségével érhetnénk el, valamint azokat a további intézményeket, a miknek az eszméjét a kor szüksége s a haladás szelleme talán csak ezután szüli meg. Az elmondottakból kitűnik, hogy ha az Országos szövetség megizmo- sodhatik, a vendéglősök egyrészt megszabadulnak a magukrahagya- tottság, a védtelenség átkától; más­részt kiragadtatnak mostani szégyen­letes állapotukból, a mikor legvitáli- sabb érdekeik mellett sem tudnak összetartani és cselekedni. Egyedül Országos szövetségünk mentheti meg őket az anyagi tönktől, a borpancso­lók uzsorájától, mely nemcsak anyagi, hanem erkölcsi hitelüket is elrabolja. Nem volna teljes az Orsz. szövet­ségről rajzolt képünk, ha meg nem emlitenők, hogy az Országos szövet­ség egyszersmint őre is iparunk tisztességének. Az olyan kalózokat, a kik elvetve minden erkölcsi tekin­tetet, az egyéni becsülettel s az ipari tisztességgel össze nem egyez­tethető eszközökkel jönnek közénk pénzt harácsolni, az Országos szö­vetség megbélyegezheti s igy lehe­tetlenné teheti iparunk terén, úgy, hogy lassan-lassan kipusztul az ipa­runkat csúfító és károsító dudva és gaz. Azt hisszük, hogy az elmondot­takból minden olvasónk belátja Or­Schätz József Telefon 57-22. : sörnagykereskedő : Telefon 57-22. Budapest, Vili., Práter—u. 47 Károly István főherceg angol Porter sörének főraktára. Dreher Antal sörfőzdéi részvény-társaság főelárusitója. Az „Első Magyar Részvény Serfőzde“ főelárusitója. Jos.SedlmayrBierbrauereizum Franziskaner-Keller A.-G. müncheni nagy sörfőzde magyarországi képviselője. :: Ajánlja cégét a tisztelt vendéglős és kávés urak figyelmébe fii

Next

/
Oldalképek
Tartalom