Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1913-08-20 / 16. szám

2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1913. augusztus 20. Szimon István BUDAPEST, V. Akadémia-utcza 7. szám. Csemege, fűszer, italok, konzervek és sajtok nagykereskedése. — A legtöbb előkelő szálloda, vendéglő és kávéház szállítója. Detail üzletek: Budapest több pontjain. Kérjen árjegyzéket. .............. TELEFON 29—60. szágos szövetségünk hasznát s min­dent el fog követni, hogy Országos szövetségünk megizmosodhassék s teljes erővel folytathassa áldásos működését. A gondolkodó, iparunkat szerető vendéglősökhez és korcsmárosokhoz szólunk és kérjük őket, hogy lép­jenek az Orsz. szövetség tagjai közé s erre többi kartársaikat is buzdítsák. Mindnyájan egyért, egy mindnyá­junkért! Vendéglősök sorakozzatok! Ihász György. Szakirodalmunk és a vendéglősök. Ä magyar vendéglősiapr még ma is nagyon hátramaradott általános európai fejlődésé­hez képest. Ha egy magyar vendéglős véletlenül külföldre megy, bámulva és csodálkozva szemléli, hogy mily óriási a különbség virágzás, hala­dás, szervezettség és általános kultúra dolgában. Kis körültekintés, némi tanulmányozás után ott látja meg, mik hiányzanak idehaza miná- lunk, mennyi apró kis bűneink vannak, a mik megakasztják a külfölddel való versenyt- haladásunkat és amiket pedig igen könnyű volna egy kis jóakarattal lerázni magunk­ról. . Közömbösség, nemtörődömség, a garasokkal való fukarkodás, az összetartás hiánya és a szaktudomány megvetése az általános jellemvonásunk. Ä múltkoriban éppen egyik legelőkelőbb fő­városi szálloda igazgatója, aki mint borfiu kezdte pályáját és mert külföldre jutott, ma 'euró­pai műveltségű emberré lett; mondogatta, mi­szerint csodálja, hogy iaprunknak olyan gyenge szakirodalma van. öt utazásai és folytonos tanulása mellett a külföldi szakirodalmi müvek nevelték azzá, ami ma. Sőt ma is garmadával járatja a külföldi szak­lapokat és megvesz minden újonnan megjelenő szakirodalmi könyvet. Hát mi majd megmagyarázzuk az igazgató urnák, hogy miért olyan gyenge a szakiroda- lom nálunk. Mert az egész magyar vendéglősiparban nem találunk tiz-husz embernél többet, aki úgy gon­dolkozzék, mint ő, aki egy könyvért két kraj­cárt is »kidobna«, (t. i. igy mondja). Sziszifuszi erőfeszítésekbe kerül egy hasznos szakkönyvnek a megjelenése. Hamarabb lehetne kimozdítani a Gellért-hegyet a sarkából, mint nálunk egy igazán a vendéglősipar javára szol­gáló könyvnek ezer előfizetőt fogni. Meg kell rohanni, meg kell revolverezni ná­lunk azt a kevés könyvvásárlót is, ami van. És ha nagynehezen rá lehet venni, hogy elő­fizessen rá, akkor is bizonyos elégtétellel teszi hozzá; »Üsse kő, küldje el, én ugyan úgy se olvasom el soha«. Ä hirdető közönségre kell rárohanni, hogy az fedezze egy könyvnek a költségeit. És igy vagyunk a szaksajtóval is. R múltkor egyik előkelő dúsgazdag kávéház­tulajdonos, akinek óriási grammofon-vállalata is van, igy nyilatkozott: — Minek kell a szaklap? Akinek jól megy az üzlete, az ugyan nem törődik vele, akinek nem jól megy, még kevésbbé! Ezért nem vagyunk mi képesek, versenyt ha­ladva a külfölddel, magyar szakmüveket elő­állítani. Mert a szakirodalom, a szaksajtó mostoha gyermek. Külföldön minden vendéglős járatja a maga szaklapját és ami fő: elejétől végéig érdek­kel, mohón el is olvassa. Pártolja, elolvassa, betűit megszívleli és tanul belőle. Hisz ez természetes is! Ä szaksajtó lehet csak az egyedüli ösz- szekötő kapocs, mely egy egész ország iparának szemevilágát összeköti. E hely az, ahol minden vendéglős találkoz­hat szellemben, lélekben, gondolatban. Fölveti nagyszerű eszmék csiráját, beplántálja olvasói szivébe és egyszer csak azt veszi észre, hogy az egész egyetemes vendéglőssé.^ egy­azon gondolatot táplálja. Ez viheti előre fejlődését, művelését, virág­zását. A szakirodalom támogatásának kellene tehát egy óriási lökést adni. Divattá kellene tenni a szakmüvek rendsze­res olvasását, mint az külföldön van. Ä külföldi vendéglősök egész vitákat ren­deznek egy-egy megjelent szakezikk fölött. És nagy élvezetet lelnek benne. Ä szakirodalmat megkedvelteim és ezáltal föl— lendíteni pedig az ipartársulatok volnának hi­vatva. Rz ipartársulatoknak kellene buzdítani tag­jaikat, hogy a szaksajtót, a szakmüveket egyet­len vendéglős se nélkülözze. Legyen a szakirodalom édes gyermeke a vendéglősiparnak, mert kulturális haladá­sának ez egyik legfontosabb alap­köve. Forduljunk a nagyközönséghez. Törjük meg a közönyét. Ebben segít­senek az ipartársulatok barátságos, szelíd, meleg és lelkesítő buzdításaikkal. Ne sajnálja azt a pár fillért a szakirodalom támogatásától senki a saját művelődése elősegítésére. Olvassunk, tanuljunk, művelődjünk, haladjunk! Öleljük keblünkre a szakirodalmat, dédelges­sük. ápoljuk, mert ő a kultúra legvitézebb har- ezosa, legeredményesebb zászlóvivője! R debreczeni vendéglősök ipar­társulatának újjászervezése, R debreczeni vendéglősök ipartársulata igen élénk és érdekes ülést tartott a Dréher-sörcsarnok külön termében. Nem kisebb fontosságú dolog­ról volt szó, mint a társulat újjászervezéséről. Rz igen érdekes gyűlésről, amelyen Márkus Jenő társulati elnök vezette a tárgyalást, az alábbi részletek számolnak be: Márkus Jenő elvégezve a formai üdvöz­léseket, jelentette a választmánynak, hogy a tár­sulat újjászervezése alkalmából azt látja a tár­sulat érdekében czélra vezetőnek, ha rendes iro­dai szolgálatot tartanak és hogy kiterjessze a társulat működését a megyére is. Végül, hogy a társulat fogadja kötelékébe az italmérőket is hat koronás minimális évi díjjal. Rz indítványt nagy lelkesedéssel fogadták s résztvettek a vitában: N é m et Titusz, Borgida Farkas, Fürst Béla. Ä felszólalások után a szer­vezkedés szükségességét alapszabálymódositással együtt kimondották, amely czélra öt tagú bizott­ságot választottak. R bizottság a jövő héten kezdi meg működé­sét. Szóvátette Imre János vendéglős azt a sa­játságos eljárást, hogy a hatóság a maíaczot vevő vendéglősöket, a Hatvan-utczai piaczról ki­kényszeríti a vágóhidra, a malacz levágása és megtisztítása czéljából. Ez pedig költséges és időveszteséget okoz. Ä közélelmezést is drá­gítja, éppen azért Márkus Jenő elnök utján azt javasolja a baj orvoslására, hogy a városi tanács e visszás állapot megszüntetése iránt ke­restessék meg olyformán, hogy a malaczokat az állatorvos ja piaczon vizsgálja meg s azokat a vendéglősök odahaza ölessék meg. E beadvány elkészítésére Irinyi István dr. társulati ügyész kéretett fel. Egyhangú lelkesedéssel ezután a társulat nagy választmánya társulati tiszteletbeli titkárul B o- r u s s Mihályt, a lap felelős szerkesztőjét meg­választotta. Majd Márkus Jenőt kamarai beltaggá tör­tént megválasztása alkalmából ováczióban része­sítették, mit Márkus Jenő meghatottan köszönt meg. Apróbb folyó ügyek elintézése után az ülés véget ért. Rz ipartársulat a következő körlevelet küldte széL »A debreczeni vendéglős-ipartársulat nagy vá­lasztmánya határozattá emeltette azt a javasla­tot, hogy az egész Hajdú vármegye szak­iparosait tömöríteni fogja és a vendéglős- ipartársulat kebelében összpontositja. Ez az el­határozás amilyen tiszteletreméltó a szakiparosok szempontjából, épp olyan fontos. Ebből az al­kalomból aktuális talán kifejteni azt, hogy mit tett eddigi szervezetében a debreczeni vendég­lős-ipartársulat és mit tudhat tehetni hatalma­sabb szervi összetételében. R vendéglős-ipartársulat debreczeni szerve­zete eddig csak Debreczen szakiparosainak egy részét tisztelhette tagjai sorában, tehát szükebb Szent Margitszigeti üditőviz — A legkiválóbb szénsavval telitett ásványvíz. ­Telefon utján adott rendelések egész nap felvétetnek. Mint asztali viz nagyon kellemes, jóhatásu, egészség ápoló ital. A Budapest Szent-Margitszigeti üdítő és gyógyvíz kezölősége. Bpest,Teréz-körut 22. Minden jobb füszerüzletbenés vendéglőben kapható. Telefon 36—52.

Next

/
Oldalképek
Tartalom