Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-07-05 / 13. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1913. julius 5. PÉCZELY ANTAL ásvány viz-nagykereskedfl A Szántói savanyuviz főraktára BUDAPEST, II, MARGIT-KÖRUT 50—52. TELEFON 40—97. „Tokajer 1858.“ E?en a cziinen előkelő laptársunknak, a Borászati Lapoknak junius 22-iki kelettel Péter Kát oly ur, a m. kir. keresk. muzeum levelezője czikkelyt irt, melyet érdekességénél fogva mi is bemutatunk. Minden olvasónk el fogja találni, hogy mit jelent ez a német czim. Bizonyára valamelyik berlini ünnepség menükártyájáról irtuk le. így is van. Ä német császárleány és a braunschweigi herczeg nászlakomájának volt a dísze az 1858- as tokaji bor. Ott, ahol a franczia pezsgőt hiába keresnők, megtaláljuk a minden borok gyöngyét, az ótokajit. Nem volna különösebb okunk ennek a ténynek a leszögezésére, ha nem gondolnánk arra a katasztrofális helyzetre, ami tokaji bortermelőinket nyomja. Természetesnek kellene tartanunk azt, hogy minder ünnepségen — az egész világon — elsősorban a valódi tokaji legyen a diszital s még sem közönséges ez az eset. Nem közönséges, mivel indolencziánknak sikerült összehozni azt, hogy a legelőkelőbb márkák otthon töltik a pinczét, kamatozatlanul hevernek és csak néha-néha hallatszik hang, amely munkát és tetteket követel a tokaji borok értékesítéséért. Mint e hasábon már kimutattuk, kiviteli piacz nélkül rentábilis a tokaji bor termelése és eladása, főként pedig a többtermelése nem lehet. Ebből az áruból általános konzumczikk sohasem lesz. Ämi országunk részének óriási többsége pedig — sajnos — sem eddig, sem belátható időkön keresztül nem jut abba a helyzetbe, hogy az ünnepelt tokaji borral tegye fényessé s még a középsorsu vidéki és városi fogyasztók gazdasági helyzete sem enged meg sűrűn ilyen luxust. Csak egy nagy és tartós konjunktúra változtat a dolgokon és a megfelelő propaganda után fellendül a belföldi fogyasztás is. Ha tehát valakinek aggályai vannak egy olyan akczió sikerét illetően, mint amilyen a belföldi fogyasztás emelését elősegítő munka volna, ezt megérthetnők és az óvatosságot köszönettel is kellene vennünk. De miért várakozunk azzal, hogy az exportpiaczokat kihasználjuk? »Tokajer 1858.« Ha ez a szerencse egy angol, franczia, vagy akár német márkát érne, úgy ma már hangos volna a nappal és világos az éjszaka a tengernyi reklámtól és a propaganda minden fajtáját mozgósította volna a szükséges kereskedői szellem egész addig, mig a város és az ország apraja-nagyja meg nem tanulta volna azt, hogy a császár leányának lakodalmi ünnepségén a Cinzano Sorino, a bordói veresbor, vagy az angol panter emelte a hangulatot. Ennél a tárgynál félre kell tennünk mindennemű skrupulust. Propaganda és kereskedői tervezet nélkül semmit, azzal pedig mindent elérhetünk. Készakarva foglalkozunk azzal, hogy az említett ünnepség menükártyáján a tokaji bornak ilyen előkelő szerep jutott. Olvasóink elhihe- tik, hogy ennek a ténynek rövid és puszta le- közlése a császárhü német közönség elitjének ezreit szerezte volna meg fogyasztóul. Azokat az embereket, akiknek háztartásában állandóan ott van néhány butélia finom bor és akik valóságos évjáradékot jelentenének termelőinknek, mivel semminél sem áll úgy, mint tokaji fajtáinknál, hogy csak egyszer kell vásárolni: akinek érzéke van szubtilisebb élvezetek iránt, az többé nem nélkülözheti. Igaz, hogy erős munka, czéltudatos és széles agitáczió kell ahhoz, hogy a német piacznak az eladásra kerülő tokaji borok valódiságát igazolhassuk, de nemcsak igazolhassuk, hanem garantálhassuk is. Szakszerű biztonsággal kell berendezéseinket felépíteni, hogy a most garázdálkodó szennykonkurrenczia elpusztuljon és örökre lehetetlenné is váljon. Javaslatot, tervezetet már ismernek egyes szak- férfiaink és ezen nem is múlik. Äz egyetlen, ami még hiányzik: az érdekeltek organikus együttműködése. Ha megismerjük azo- j kát a valóban egyszerű eszközöket, amelylyel a német exportpiacz megszerzése lehetséges és ha kis munkával megtanulja ennek a piacznak sajátságait is, úgy logikával gondolkozva más nem történhet mint az, hogy tokaji termelőink haladék nélkül szervezetbe állnak és az őszi kampányra már a valódi tokaji bor felvette a versenyt azzal a sokféle hamisított lőrével, ami a mi lobogónk alatt tette bizonytalanná az egész borüzletet. Fönnebb említést tettünk a torinói Cinzan czég ürmöséről. Ez a czikk ma — túlzás nélkül mondhatjuk — nem hiányzik egyetlen szaküzletből sem, plakátjait, hirdetéseit minden sarkon ott látjuk. A grandiózus munkának meg is lett az eredménye: a turini ürmös importja alig néhány év alatt megkétszereződött. A példa nem talál, mert hiszen a turini ürmös és a valódi tokaji bor lényegében nagyon eltér egymástól, de egyre alkalmas: bebizonyítani azt, hogy még egy kevésbbé ismerős és kvalitásban nem is oly előkelő márkával is rekorderedményeket lehet elérni, akkor, ha a munkára való komoly akarat megvan. Állítsuk egymás mellé a tokaji termelés siralmas értékesítési helyzetét és azt a reális értékesítési kilátást, amely Németországban nyílik számunkra és cselekedjünk akként, amint igazolva látjuk azt, hogy az exportlehetőség nem fantóm. Azokkal az eszközökkel, amelyekkel mi rendelkezünk, a tokaji borokból a nemzeti jövedelem részére milliókat kell kihoznunk. f\ fürdő. A legősibb idők óta ismeretes, hogy a test mesterséges izzasztása számos, kezdődő betegség kifejlődését meggátolja és a gyógyulást elősegíti. Az izzadást izzasztó szerek bevételével vagy pedig külső meleg alkalmazásával érhetjük el. Ez utóbbi módszer használata gyakoribb. A meleg és forró borogatás, viz- és gőzfürdők általában a test érző idegeire hatnak, s az idegek izgalma a középponti idegrendszeren áttevődik a verejtékmirigyekre, melyek az izzadságot kiválasztják. A közömbös vagy langyos fürdők, melyek 34 —35 C. fokuak, a test hőmérsékletére nincsenek befolyással, vagyis az egészséges szervezet hővesztesége és hőfelvétele egyensúlyban vannak. Az ilyen fürdők az idegekre csillapitólag hatnak, s különösen álmatlanságban szenvedő és ideges emberek használhatják eredménnyel. Ha a fürdő hőfokát 35 C. foknál magasabbra emeljük, akkor már a test hőmérséklete is emelkedni fog. A szervezet ilyenkor az izzadság kiválasztásával, illetőleg ennek párolgása folytán beálló hősü- lyedéssel igyekszik normális hőmérsékletét visszanyerni, ha pedig e fizikai szabályozódás nem elégséges arra, hogy a normális hőmérsékletét a szervezet megtarthassa, beáll a mesterséges láz — hiperthermalis — állapot. A különböző fajú és hőfokú fürdők hatását az emberi szervezetre hosszas, s beható kísérletek alapján tanulmányozták Fried la nder és Böttcher orvosprofesszorok, akik kísérleteik eredményét most hozták nyilvánosságra. A tudományos vizsgálatok arra az eredményre ve- 1 zettek, hogy ugyanolyan hőfokú, de más és más fajú fürdők, a szervezetre különböző hatással vannak. A forró lég, ir-római fürdők; az elektromos fényfürdők és homokfürdők használata mellett, az izzadság kiválasztása tetemes mennyiségű; a test hőmérsékletét azonban — mivel az izzadság párolgása akadálytalanul történik — ezek a fürdők csekély mértékben befolyásolják. Sokkal intenzivebben hatnak a nedves gőz- és forró vízfürdők, mely a test hőmérsékletét jobban emelik. E fürdők alkalmazásánál a szívműködés gyorsabb, a légzés szaporább lesz; a fürdő elhagyása után az egész testfelület fokozott párolgásba jő, s közben a hőmérsék is normálisra száll alá. A vér sűrűsödik1, s a test szöveteiből könnyen veszi magába a nedveket, ily módon régi izzadmányok fölszivódhatnak. A forróviz és nedves gőzfürdőket, szívbajos vagy szivgyengeségben szenvedő egyének, idős és gyenge szervezetű emberek csak a legnagyobb elővigyázat mellett használják; de leghelyesebb, ha e fürdőket teljesen mellőzik. A forróviz és nedves gőzfürdők esetleg káros hatását némileg gyengíthetjük, ha a fejre vizes borogatást teszünk, vagy pedig gondoskodunk arról, hogy a fej hűvös levegőben maradjon. Mágnestű a hálószobában. Mióta minden egészségügyi kérdésnek fokozott és nem ritkán túlzott figyelmet szentelnek, különös érdeklődéssel kell lenni minden iránt, ami az alvással függ össze. Az átlagember életének harmadrészét alvással tölti és működésének értéke, valamint élete másik kétharmadrészében élvezeteinek mértéke attól függ, vájjon kellő figyelmet fordit-e alvására. Ezért nagyon sokat beszélnek és írnak a hálószoba higiéniájáról. Tudjuk, hogy a hálószobának elég tágasnak, világosnak és szellősnek kell lennie. Az égtájakra is figyelemmel leszünk bizonyára és nem fogunk oly szobát választani hálószobául, amely észak felé fekszik, amelybe tehát a nap soha sem süt be. Újságszámba megy azonban az a követelés, amelyet egy német tanár, L a i g n e 1 dr. állított föl az alvásról szóló tanulmányában, hogy az ágy elhelyezésénél segítségül kell venni az iránytűt is. Laignel dr. ugyanis kifejezetten ajánlja, hogy az ágyat é s z a k-d é 1 i irányban kell elhelyezni hogy a föld— mágnesség a testen hosszában hatoljon keresztül. A tudós professzor nem szól arról, bebizonyult-e csak egyetlen esetben is, hogy valaki rosszul aludt azért, mert ágya kelet-déli irányban állott és hogy megjavult-e az illető alvása, ha ágyát észak-déli irányban helyezte el? Laignel dr. többi szabályai általánosan ismeretesek. A hálószoba ne legyen túlságosan meleg, se túlságosan világos és ezért ne feküdjék keleti irányban. A fiatalemberek derékalja legyen kemény, az öregekké valamivel puhább. Alvásnál feküdjünk a jobboldalunkon és takaródzunk jól be. A ki nehezen alszik el, annak könnyebb olvasmányok ajánlatosak. Az ágy is legyen elég tágas stb. Mindezek a szabályok közismertek, az ágy magnetikus fölállítását azonban előbb kisérle- I tekkel kellene igazolni.
