Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1912-02-05 / 3. szám

1912. február 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 BORHEGYI F. borkereskedő Budapest, V., Gizella-tér 4. Pinczék: Budafokon és rület, Gizella-tér 4.. szám alatt. BORHEGYI BOR (Saját ház) Ajánlja a legjobb: franczia és magyar pezsgőket, cognacot és likőrö­ké- két gyári árakon. Belföldi borait az első hírneves bortermelőktől a legjutányosabb áron szolgáltatja. — Vidéki megrendelOsek gyorsan és pontosan teljesittetnek. V. Kneffel Béla újabb irodalmi müvei. A „Vendéglősök Lapja“ előző számában közölt csak egy részletet Kneffel Béla kis- kunfélegyházai szállodatulajdonos közelebb megjelent „Uj irányzat kialakulása köz- gazdasági életünk fejlődésében“ czimü mun­kájából, melyhez Rákosi Jenő, a „Buda­pesti Hírlap“ főszerkesztője, az ország legelső publiczistája és mübirálója irt a szerző társadalmi és irodalmi munkásságát is nagyon melegen méltányló előszót. Va­lóban Kneffel Béla még aránylag ifjú kora daczára Magyarország azon szállodatulaj­donosai és vendéglősei közé tartozik, aki hivatva van ezt az iparágat arra a magas színvonalra emelni, aminőre az a külföld világvárosaiban emelkedett. Nálunk Glück Frigyes, a „Pannónia“ szálloda tulajdonosa és a „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Kotcsmárosok Ipartársulata“ nagyérdemű elnöke nyitott iskolát és mutatott példát arra nézve, hogy Magyarországon a szál­lodás és vendéglős ipart csak úgy lehet nagygyá és még a külföldiek ezreit is vonzóvá teremteni, ha ahhoz nemcsak kellő tőkével, hanem magasabb közgazda- sági elméleti és gyakorlati képzettséggel s a külföldi hasonló intézmények alapos tanulmányozásával fogunk hozzá. Kneffel Béla ennek az iskolának lelkes hive s miután elvégezte a kereskedelmi akadé­miát, végintanulmányozta Europa összes nagyobb városainak szállodás, vendéglős viszonyait, csak azután fogott hozzá maga is gyakorlatilag iparágunk folytatásához, a szállodás iparhoz, egyelőre — Kiskun­halason. Kneffel Béla érdemes kartársunk azok közé tartozik, akik mindazt, amit tanulással, nehéz gyakorlati tapasztalattal szereztek, nem akarja véka alá rejteni, hanem az összes magyar szállodások, ven­déglőse k közkincsévé tenni. Ezért bocsá­totta közre nyomtatásban már eddig is feltűnést keltett több közgazdasági, szál­loda s vendéglő szakmabeli munkáját leg­utóbb az „Uj irányzat kialakulása köz- gazdasági életünk fejlődésében“, melyből mutatványt közöltünk s melynek egész tartalomjeyyzéke a következő. Tartalomjegyzék: Előszó, I. Mezőgazda­ság, H. Mezőgazdasági ipar, III. A háziipar, IV. Az üzleti élet 1. A vállalkozási szellem és kedv térfoglalása az ipari és kereske­delmi életben, 2. A tőke s a hitel szerepe közgazdasági életünkben. V. Közgazdasá­gunk fejlődését biztositó állami intézmé­nyek. 1. Közigazgatási politika, 2. Agrár- politika, 3, Közlekedés, 4. Iparpolitika, 5. Pénzügyi műveletek. VI. A magyar ipar és kereskedelem. 1. Az ipar, 2. A keres­kedelem. VII. Közművelődés, VIII. Munkás­kérdés. 1. A munkaadó és munkás közös érdekei, 2. Militarizmus a munkavédelem szolgálatában, 3. Munkásvédelmi intézmé­nyek, 4. A kivándorlás, Zárszó. Knejfel Béla érdemes kartársunk külön­ben már kiválóbb uj közgazdasági munká- ! val gazdagítja szakirodalmunkat. Uj köte­tének czime lesz: „Mozaik az épülő Ma­gyarországi Idegenforgalom fundamentu­mához“ s bizonyára nagy érdeklődésre tart­hat számot. Knejfel Béla ezen kiváló szak- irodalmi működésének tiszta jövedelmét, nemes hazafias czélra, a földrengés által sújtott kecskemétiek felsegélyezésére nyúj­totta eddig s adja ezután is. Müvei meg­rendelhetők nála Kiskunfélegyházán is. »x»x»x'*x»x!*x»x^x^x:*xí*x»x’*x^x»x^x»x»xí*x»x»x»x^x Téli élet a Tátrában. A magas Tátra szállodáiban, vendég­lőiben — mint Tátrafüredről Írják — ez- időszerint nagyobb a vendégforgalom, mint az esztendőnek bármely más szakában. Mig az ország más részei a mostani télen még alig láttak havazást, addig a Tátra vadregényes, szép vidékeit már hónapok óta hó fedi, a fák gallyai a jégvirágoktól csilárgatnak s a Magyarországban egyedül a Tátrában létesített téli sporttelepek ezer és ezer számra vonzák oda az idegeneket, még a távolabb külföldről is. A tátrai für­dők, szállodák tudvalevőleg az állam tulaj­donát képezik s a földmivelésügyi minisz­térium gondozza azokat. A téli sporttele­peket ezeken a fürdőtelepeken még Dará­nyi Ignácz minisztersége alatt kezdték lé­tesíteni, s hogy mily gyakortatóan szép eszme volt az mutatja a tátrai téli élet s a hasznot adó forgalom néhány év alatti fellendülése. Ma a Tátra vendéglőinek, szállodáinak téli forgalmát a saját szakmánk szempont­jából szintén gyakorlati szempontból te­kintjük. Ez a forgalom már most hány szállodásnak, vendéglősnek ád tiszteséges hasznot s hány már különben télire tétlen­ségre kárhoztatott pinezérnek s általán vendéglői szállodai alkalmazottnak foglal­kozást s családjával együtt kenyeret. Ha még tekintetbe vesszük, hogy az a téli fürdői forgalom nemcsak a szállodásoknak, hanem a kereskedelemnek, a közlekedési vállalatoknak, az illető vidék iparának és őstermelő lakosságának mily jelentős anyagi hasznára szolgál, nem szabad volna megállania a kormánynak ott, hogy csak csupán a magas Tátra legyen színhelye ezeknek a téli sportkedvtelőinknek s ezzel összekötött hasznos idegen forgalomnak. Milyen hatalmas téli sportteleppé lehetne például varázsolni magát a Balatont s an­nak különösen veszprémi zalai vidékét. A befagyott Balatonhoz képest nem akadna az egész világon hasonló, pompás korcso­lyázó pálya. A zalai és veszprémi hegyek szánkázás és szkizezés czéljaira szintén éppoly alkalmasak volnának, mint a magas Tátra meredekségei. Ez a Balatonvidék téli sportteleppé is átalakítva, hány ezrét és ezrét vonzaná oda deczembertöl kezdve is az idegeneknek, akiknek jelenléte, szó­rakozásra munkát, foglalkozást s kenyeret adna sok ezer télen nélkülöző embernek s megszűnne a nyári pinezérek téli nyo- morgása is s természetalkotta gyönyörű vidékének télen is meghoznák a hasznot az ország lakosságának. Az uj fürdőtör­vény megalkotása keretében vajon lesz-e gondolkodás ennek a nagy nemzeti jöve­delemforrásnak megteremtéséről is. »x^x^x^x^x'^x^x^x^x^x^x^x^x^x^xí^x^x^x^x^^x^x-^x R vad és szárnyas fogyasztási adója. Az állam eddig évenként nyolezszázezer koronát vett be a vadhús és szárnyas állat fogyasztási adójából. Lukács László pénzügyminiszter most — mint félhivata­losan jelentik — törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház elé a vad és szárnyas állat fogyasztási adójának eltörlése tárgyában. A nagy husinségnek kellett elkövetkezni, hogy a pénzügyminiszter e javaslat beter­jesztésére határozta el magát, miután Bu­dapest székesfőváros már előbb lemondott a vad és szárnyas fogyasztási adójáról. Most már kérdezzük, hogy lesz-e ebből a fogyasztási adótörlésből egyáltalán haszna a fogyasztó közönségnek, különösen lesz-e hasznunk nekünk korcsmárosoknak és ven­déglősöknek. Előre megmondhatjuk, hogy nem lesz. A csirke, liba pulyka, kacsa, a vadhús a mi piaczainkon, vásárcsarno­kainkban éppen olyan drága lesz, mint annak előtte. Mert ami fogyasztási adóról az állam, a főváros lemondott* azt zsebre fogja vágni a közvetítő kereskedelem, az élelmiszer vigécz, a kofa, ez a rettenete­sen élelmes népség. Mig ez a banda meg nem lesz nálunk rendszabályozva, addig meg nem szűnt itt a méregdrágaság. Né­metország némely városában maga a helyi hatóság megtalálta már annak a közvetítő kereskedelemnek megrendszabályozását. — Maga állapította meg a piaczi egységára­kat, melyeken felül semmit drágábban adni nem lehet. Sem semminemű húst, sem más élelmiszert. És a közvetítő ke­reskedelem, mint előre fenyegetődzött, még sem mondott le, a piaczok színteré­ről, gseftel tovább, mert még igy is meg­találja a maga hasznát. Nálunk is igy kel­lene a hatóságnak cselekedni, csakhogy nem mer, nem tud, mert ebbeli szándéká­ban megakadályozzák a vigéczek és liba­kofák patronusai, a Vázsonyi Vilmosok. Egyébként, ha a pénzügyminiszter egy­általán segíteni akar a nagy husdrágasá- gon, nemcsak a szárnyas, a vad, hanem mindennemű hús fogyasztási adóját el kellett volna törülni, vagy legalább néhány esztendőre felfüggeszteni. Hanem ekkora mértéke már nincs meg nálunk a fináncz nagylelkűségnek, mely még a lóhus fogyasz­tási adóját is fentartotta. a kiváló bőr- és lithiumos gyógyforrás, vese- és halhólyagbajok- nál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. SCHULTES ÁGOST Szinye-Lipóczi Salvator forrás-Vállalat, Budapest, V. Rudolf-rakpart 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom