Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-12-20 / 24. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1912. deczember 20. Szimon István BUDAPEST, V. Akadémia-utcza 7. szám. —■■■■■■ Csemege, fűszer, italok, konzervek és sajtok nagykereskedése. — A legtöbb előkelő szálloda, vendéglő és kávéház szállítója. Detail üzletek: Budapest több pontjain. Kérjen árjegyzéket. ............. TELEFON 29—60. Le lkem, búfelejtő szárnyán messze-messze [szállók Létünk keletének rózsás virányához Elvonul előttem dicsőn ragyogva, Szegény magyar hazánk boldog ifjú kora. A sivár jelen komor zaja közepette. Oly jól esik ha olykor-olykor megpihenni, Múltak szép emléki, hozzátok száll lelkem. Múltúnk tavaszának kora ábrándjai, Mint tavaszi felhők, szerte szét foszlottak; Jelenünk telének sötét borús egén Csak szüntelen lebeg egy Jájó emlékezés. Bántó emléke ez sok vesztett küzdelemnek, Titkon megsiratott csalfa reményeknek, Hogy a letűnt évszázadok véres küzdelmei Áldásthozó békét nem tudtak teremni. Szivünkben azért egy szunnyadó remény, Hogy felvirrad még reánk egy boldog földi lét, S mig e boldog remény szivünket táplálja, Küzdjünk célunkért bátor kitartással. Ne is nyugodjunk meg zaklatott sorsunkba. Tovább ne robotoljunk fásult nyugalommal, Mert egy jobb jövő a hitünk szilárd reménysége, S ezért vegyük fel a harcot létünk küzdelmével. Magyarok Istene! tekints most közébünk, Es bocsáss meg nékiink, ha ellened vétkeztünk. Megtért bűnösökként hő fohászunk szárnyán Járunk elébed, szállunk fel Te hozzád! Tépd ki sziveinkből a pártos szenvedélyt, Egy régi szörnyű átok bú, kisértő terhét. A mi árvaságunk annak szegénysége, Céltalan küzdelmek átkozott gyümölcse. A szeretet és béke, áldott szent jegyében, Egy akarat — szándék hozzon össze minket, Hogy minden magyar szívben egy kölcsönös [megértés Egy közös fohász éljen: „ Virradjon fel végre szép magyar Honunkra, Egy boldog ujesztendo áldásthozó napja /“ Ki maga előtt kicsiny, az Krisztus előtt nagy; ki maga előtt nagy, az a Krisztus előtt kicsiny. Ki a saját szemeiben egy gyámoltalan, szegény bűnös, annak Krisztus Istenfia és megváitója lesz; ki egy büszke meg- igazult, az Krisztusban magához hasonlót lát. Ahlfeld. Példabeszédek 19. v. 17. Amit megtartok, azt elvesztem. Amit elajándékozok, az még meg van. Amit megtagadok, az fájdalmat okoz. Karácsonyi szokások. Irta : Hock János. Gyermekéveink legédesebb emlékei fűződnek a karácsonyi ünnep szent estélyéhez. A legbájosabb illúziók, midőn ártatlan korunk szent tudatlanságában ott ültünk mi is édes anyánk ölében, a karácsonyfa aranyos árnyékában. Reszkető megindulással vártuk az angyalt, akit az égből küldöttek le hozzánk, hogy megrakja a fát csillogó, fényes ajándékokkal, — szivünket pedig örömmel és boldogsággal. Ma már nemcsak azt a zöld fát, hanem az én fejemet is kezdi behinteni ezüstös hamvával az idő. Mélyen beleszántott életembe ez az ötven év, amelynek súlyát csak most kezdem érezni. Megdöbbenve látom, hogyan alusznak ki egymásután szivünkből az illúziók,* mint ahogy a karácsonyfán is egymásután lobbannak ki a színes gyertyalángok. Valóban igaza van a íranczia írónak, hogy a végletek mindig érintkeznek. A gyermekkor legközelebb áll az öregséghez, mert amint születünk haj nélkül, fog nélkül és illúziók nélkül, — úgy az élet rendes folyamatában is a véghez, haj nélkül, fog nélkül és illúziók nélkül jutunk el. Talán ez a legutolsó a mi legnagyobb veszteségünk. Minden évben egy-egy reménységgel leszünk koldusabbak és egy-egy friss csalódással gazdagabbak. Bele kell szoknunk, hogy életünk fájáról egymásután tördel le minden lombot az idő, hogy a legutolsót azután sirdombunkra tűzze. Kifosztva, lekopasztva állunk az élet mozgásában és lábaink alól lassan mossa ki az apály az utolsó talpalatnyi földet. Belenyugszom mindezekbe, mert amilyen mértékben vesztjük az illúziókat, épp olyan mértékben csendesülnek le bennünk a lobogó vágyak is. Miért is sajnálnánk az üdítő forrásvizet, ha már nem szomjazzuk többé? Mosolyogva nézzük az elhamvadt reményeket és kilobbant illúziókat. De egyet sohasem felejthetünk el ezek közül. Gyermekéveink1 naiv hitét, — midőn a ragyogó fa fényében boldogsággal hajtottuk - álomra fejünket édes anyánk kebelén. Ezért légy üdvözölve ifjúságunk öröm- napja, — családi boldogság örök ünnepe, te százszor megáldott és visszasírt Karácsony! Gyökereidet nem tudja soha kiirtani a szivekből semmiféle józanság. Mintha ezt a napot kitépnék a modern haladás sodrából és fölemelnék egy csodálatosabb magasságba, ahova a földi tusakodás zaja már föl nem csaphat. Ezen a napon minden szív ellágyul s ledobja magáról az önzés salakját. Odaáll egy pillanatra emlékezni, vagy örülni a gyertyafénynyel bevilágított aranyos fenyő alá. Valóban ez a szent este a kereszténység legrégibb ünnepe, amelyet a rohanó századok lényegében érintetlenül hagytak. Csak I alakilag változtak a karácsonyi szokások és I szertartások, de az örömök ugyanazok és i az egyes korszakokhoz alkalmazdokva, mindig a legnagyobb hatást akarják a lelkekben felébreszteni. A hagyomány szerint Telesphore püspök volt a legelső, aki ezt az ünnepet már az első század végén nagy fénynyel ülte meg. A negyedik században Cyrill jeruzsáfemi püspök fordult !. Gyula pápához, hogy határozza meg véglegesen Krisztus születésének napját. A hittudósok meghallgatása után ekkor tűzte ki az egyház december 24-ét változatlanul karácsonyi ünnepnek. Kivételesen e napot három szent misével ünnepelték. Az éjféli mise az angyalok megjelenését örökiti meg a pásztoroknál. A kora reggeli mise a pásztorok üdvözletét jelenti a születés barlangjában levő szent családnál. A harmadik pedig a rendes ünnepnapi szent mise. A legrégibb időkben pásztorjátékokkal állították a hívők szemei elé a szent misék jelentőségét. Felállították a templomoikban a jászolt, amelyben az újszülött csecsemő szunyadt. Mellette állottak nemcsak szent anyja és nevelőatyja, József, hanem a pásztorok is barmaikkal és a hódoló napkeleti bölcsek is. Sőt a születés mellett szinrehozták Krisztus gyermekkorának többi eseméyeit is. A betlehemi gyérmekirtást, az Egyiptomba való menekülést, amelyet egész legendakörrel vettek körül. Bizonyos drámai élénkséggel, párbeszédekkel, énekekkel és érdekes cselekményekkel adták elő a történelmi eseményeket és belekapcsolták lassankint az egyházi szertartásokba is. Ebből fejlődtek ki idővel a vallási drámák, az úgynevezett misztériumok, amelyeknek előadására színjátszó testületek alakultak. Feldolgozták Krisztus egész élettörténetét és a karácsonyi játékokhoz hozzákapcsolták életének csodáit, szenvedéseit és föltámadását is. Sőt később előadták az egész evangéliumot. Bibliai jeleneteket és egyes szentek életét, a melyeket a templomból kivittek a piaczra, majd később ily czélra épített játékszínekben. A magasztos eseményeket tréfákkal, bohózatos jelenetekkel tarkították. A pásztorok közé odaállították a lusta bojtárt. Az álomszuszékot, akit még láncos bottal sem lehet fölébreszteni. A kenetet vevő szent asszonyok mellé a kapzsi zsidó olajárust és a kenetvételt tréfás epizódokkal fűszerezték. A szokások maradványa a nálunk is divó betlehemezés, három királyjárás és balázsjárás. Az egész karácsonyi ünnepkört ilyen misztériumok töltötték be. Kezdődött az advent első vasárnapjával az úgynevezett ko- ledajárás. Lucza napján pedig megkezdték a Lucza-szék fonását, amelyet az éjféli misére vittek el a templomba, mert aki rajta ül, Urfelmutatáskor meglátja a boszorkányát. A szent estén pedig fölállították a karácsonyáig amelyet a délvidéki népek az Szent Margitszigeti üditőviz A legkiválóbb szénsavval telített ásványvíz. = Telefon utján adott rendelések egész nap és éjjel is felvétetnek. Mint asztali viz nagyon kellemes, jóhatásu, egészség ápoló ital. Szt.-Margitsziget gyógyfürdő felügyelősége saját kezelésében. Minden jobb füszerüzletben és vendéglőben kapható. Telefon 36—52.
