Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-12-20 / 24. szám
1912. deczember 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 BORHEGYI F. borkereskedő Budapest, V., Gizella-tér 4. (Saját ház) Pinczék: Budafokon és V. kerület, Gizella-tér 4.. szám alatt. BOR HEGYI Ajánlja a legjobb: franczia és magyar pezsgőket, cognacot és likőröket gyári árakon. Belföldi borait az első hírneves bortermelőktől a legjutányosabb áron szolgáltatja. — Vidéki megrendelOsek gyorsan és pontosan teljesittetnek. erdőségekben lakó germánoktól vettek át; ugyancsak tőlük származik a karácsonyi tus- kóégetés, amelyet a déli szlávoknál, sőt déli Franciaországban még mai napig is gyakorolnak. Ezt a tüsköt a germánok Yulakiog- nak, a balkáni népek baduj-nak, a délfranciák pedig cariguié-nak hívják. Láttam Toulouse vidékén egy ilyen karácsony-estét. A kandalló előtt volt dúsan felteritve az asztal. Egy kiszáradt olajfatörzs volt a cariguié. Repkényekkel feldíszítve a családfő ült rajta. Mielőtt asztalhoz ültek, a gyermekek letérdeltek a tűz előtt. Atyjuk mondta előttük az imádságot. Kérik benne a kis jézust, melegítse fel a szegények kunyhóit is. Az árvák és koldusok rongyait. Őrizze meg tűzvésztől a házat. A munkás műhelyét és a messze tengereken vitorlázó hajósok bölcsőiét. Azután a családfő megáldja a lüzet és felforralt bort önt a parázsra. Ekkor kereplőkkel nagy zajt csapnak a gyermekek a fatuskó körül. Az egész ünnepnek van valami vidám, lé- lekviditó hangulata, amelyet tánczczal és vig énekekkel fűszereznek. Megható szokás, hogy az asztalnál terítenek az elhunyt családtagok részére is. Üres helyet tartanak fenn az évben elköltözött kedveseik számára. Hozzánk ez a germán szokás az úgynevezett tuskóhuzatás szokásában jutott el. Némely helyen pedig a hajadonok éjféltájon kifutnak az udvarra a favágó Viskóhoz és ahány darab fát tudnak egy kézzel köténybe kapni, annyi idő választja el mindegyiket a lakodalomtól. Ugyancsak divik az ólomöntés, a sorsvetés, a fák rázogatása és- az éjfeli mise Urfelmutatásakor az állatok beszédjének a kihallgatása. Minthogy az Ur születésén állatok is voltak jelen, amelyek a 1 egenda szerint megszólaltak, tehát eme csoda megújulását várják a születés emlékének pillanatában is. Sőt a középkor szenttörténeti szinjátékaiban olyan jelentős szerepet adtak a karácsonyi és virágvasárnapi szamárnak, hogy az egyháznak szigorú rendeletekkel kellett eltiltania a templomokban rendezett szamár-ünnepélyeket. A karácsonyi ünnepkört az újévi és viz- keresztr három királyjárással fejezik be. Az első a körülmetéltetésnek, latinul cisiónak ünnepe, amelyből származott a népies csízió, vagyis az újévi naptár szerencsemondó versezete. Ellenben a vizkereszt a messze útról elindult három szentkirály hódolatának emlékünnepe és ezért régi egyházi szokás alapján a pap sorba látogatja híveit, hogy a házukat és a szobákat beszentelje. Mindezek a szokások évezredes múltra támaszkodnak és kézzelfogható bizonyítékai a hitélet erejének, mely nemcsak az egyházi szertartásokkal, hanem a családi, sőt az egész emberi élettel egybeforrt, hogy annak tartalmát eszményekkel, illúziókkal kiszínezve, bájossá és üdévé tegye. Miért drága a hús? Ebből az ínséges világból visszakiván- kozik a lelkem több évtizednek előttre, oda a nagy termő síkságokra, ahol igy tél eleje táján űző kopók előtt a nyúl nincsen, hol meghúzza magát. Visszakivánkozik a lelkem bimbót fakasztó tavaszba, kalászt érlelő nyárba s az ősznek gyümölcsöt betakarító szakába. A bácska-oromi, felsőhegyi, hegyesi tanyasorok homokos, akácos buckáiról végig nézek a nagy járásföldön, melyet nem hasított vala még ekevasa, mely mégis termi a harmatcseppben fürdő füveknek sok miriád, kövér szálacskáit, hogy legyen mit harapni a rajta legelésző tehéncsordának, gulyának, vihogó, nyeritő ménesnek és juhnyájak szinte végigláthatatlan sokaságának. És visszatekintő szemem ott látja a ménes körül fekete paripáján Kovács Est- vánt, az öreg csikóst, Csöröge Jánost, a csordást, s az öreg Csamangó Marcit, a juhok őrizőjét. Marci szamarával, nyájőrző kutyáival és bojtárjaival. Hejh, mikor ez a pásztornép végig tekintett a szinte végnélkülinek látszó járás-legelőn, annak zöl- delő íütengerén, a szarvasmarhák, lovak, sertések, birkák megszámlálhatatlanságán, szinte büszkén vetette fel szemét a mennynek boltozatára, mint hogyha azt mondotta volna az égi Napnak: . , — ide nézz! Ez a nagy, a gazdag, a boldog Magyarország s ennek is bőségben dobogó szive: a Bácska. Mert nem vaia abban az időben sem a Bácskában, sem a Bodrogságban sem falu, sem város, melynek mértföldes területű legelőjárásai ne lettek volna. Harminc, negyven, nyolcvanezer magyar holdnyi területek is. És nem is vala a hazai földnek ezen a tájékán szegény ember. Akinek csak egy kis szalma- vagy nádfedeles házacskája lett légyen is — s ez már kinek ne lett volna — az annyi szarvasmarhát, lovat, sertést, birkát hajthatott ki a közös legelőre, amennyit összeszerezni, vagy nevelni tudott. S az Isten szabad ege alatt felhizlalt jószágból pénzelt itt minden ember fia, ámbátor már a tengeri és buzavetés tábláknak, aranykalá-szos rengetegeknek is nagyok valának a területei. És ki hitte volna akkor, hogy ez a sok állat: szarvasmarháknak, méneseknek, juhoknak ezrei,, százezrei mind, mind kipusztulnak. Nem lesz nagy közös legelő, nem hangzik a boldog megelégedés alkonyi világa, hanem az egykori bőség barázdái között majd egykoron a szegénység bontogatja koldus rongyainak zászlóit. Valaki ezt mégis megálmodta. Az öreg számadó juhász volt. * Az őszidő eregette már ökörnyálait, mint valami széttépett menyasszonyi fátyol foszlánayit. Itt, ott, közelebb, távolabb, amint alkonyi ködök ereszkedtek alá, kigyulladtak a pásztortüzeknek lángjai s fel-íellobogó fényükkel integettek annak az egy-két csillagnak, mely már ott reszketett az égnek boltozatán. Szép az ilyen estébe hajló őszi alkonyat a csendes pusztaságon. Olyan, mint mikor elhallgat az édes anya altató nótája s csillag szemeivel figyeli, hogy az édes álom, az üdítő, lezárja-e már az éjszakára gyermeke szempilláit. Nyáj, gulya, ménes, részint a szabadban, részint a karámban elpihentek s a pásztornép köriil- teleepdett a rőzsetüz mellett. Az öreg Csamangó Marci törte meg a csöndet: — Hideg, hosszú telünk lesz. 1 — Honnét tudja kend? — A bölömbika korán elhallgatott s az ökörfarkkórónak is csak az alján maradt meg egy-két dérperzselt virága. — Biz ez nagy telet jelent — hagyták helyben Kovács a csikós is, meg Csöröge a csordás is. * — Aztán meg egyebet is érzek folytatta Marci, a vén juhász. Nagyon is szikrázva ragyognak a csillagok s valami piros fényt vetnek ki az udvarunkba, ami szintén nem jót jelent. így volt ez akkor is, gyermekkoromban, mikor éjszakákon el-el- néztem a mennyeknek eme ezüsttüzben égő, szép pásztortüzeit. Oszt’ mit jelentett ez? Ránk tört a rác, a német. Véres lett a föld a kihullott sok magyar életnek nedvétől. Kormos lett a város a leégett házaktól s puszta lett igazán a puszta. Elhajtottak róla mindenféle barmot. A szarvas- marhákat, a lovakat, birkákat, a pásztor meg ment földönfutónak. Ne adja az Isten, hogy megest igy essék! Még egyet-kettőt lobbant a rőzseláng s a pásztor, ahány ott volt, mind utána mondta: — Ne adja az Isten! De álom nem jőve szemükre, vagy ha akinek, hogy jött is, megzavarta azt a ménes lovainak dobogó, nagy nyugtalansága. Talán ezek is éreztek valamit ? ... És megjőve a tél, az állat mind ahány haza került száraz takarmányra az istállókba. Künn a tanyasorokon a kis pásztorházak ablaküvegjeit berajzolta a jégvirágok csodás arabeszkjeivel a hajnal hidege. Messze volt ide a város, csak a nagy éjszakai fagyok idején a tanyai kutyák üzengettek hangos ugatással a városi komondoroknak, hogy éhes farkasok járnak a határban. Mint a távoli harangszó kongása, mégis csak eljutott valami a városban történtekről a tanyai nád- és szalmafödelek alá, még a pásztori kunyhókba is. Hogy idegen, soha ott meg nem fordult, kaputos emberek érkeztek, akik a korcsmákban, ivókban arra tüzelik a népet, hogy ossza fel egymásközt a legelőjárást. Akinek' csak egy háza is van, a nagy közösből jut föld mindegyiknek széELNÖK: W1NDISCH-GRAETZ LAJOS HERCZEG. Gyógyaszu, szamorodni és asztali borai felülmúlhatatlanok. Kapható mindenütt. Árjegyzéket kívánatra ingyen küld. Központi iroda : Budapest, VI. kér., Teréz-körut 25. sz.
