Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-10-20 / 20. szám
1912. október 20. 3 VENDÉGLŐSÜK LAPJA BORHEGY! borkereskedő Budapest, V., Gizei!a-tér 4. (Saját ház) Pinczék: Budafokon és V. kerület, Gizella-tér 4.. szám alatt. Ajánlja a legjobb: franczia és magyar pezsgőket, cognacot és likőröket gyári árakon. Belföldi borait az első hírneves bortermelőktől a legjutányosabb áron szolgáltatja. — Vidéki megrendelOsek gyorsan és pontosan teljesittetnek. Wilburger Károly. V. N y u g d i j ü gy i | szakosztály; Elnök: Bokros Károly, jogtanácsos: if j. Nagy Sándor dr., alelnökök: Petánovits József, Sztanoj Miklós, központi igazgatóság: A »Sz. V. K. P. és K. Orsz. Nyugdijegyesülete« tisztikara. VI. T a- nonczügyi szakosztály: Diszelnök: Glück Frigyes, elnök: Palkovits Ede, titkár: Walter Károly, Aczél Miksa, Augusz- tiny Oszkár, Bokros Károly, Dökker Ferencz, Ehm János, Fészl József (Kolozsvár), Fren- reisz István, Glück E. János, Gundel János, Herczeg Ferencz (Szombathely), Holub Rezső, Juránovits Gyula (Szeged), Kiss Károly (Győr), Kommer Ferencz, Malosik Antal, Márkus Jenő (Debreczen), Müller Antal, Pelzmann Ferencz, Petánovits József, Putnoky István, 'Radocsay Imre (Pécs), Ráczky Ágoston (Nádpatak), Schubert Péter (Temesvár), Udvorka István (Pozsony). VII. Közvetítési szakosztály: Elnök: Jaj- czay János, Bokros Károly, Glück E. J., Glück Frigyes, Herczeg Ferencz (Szombathely), Jüránovits Gyula (Szeged), Neuszid- ler Géza, Kiss Károly (Győr), Malosik Antal, Márkus Jenő (Debreczen), Mohos Ferencz, Schnell József, Wilburger Jenő. Számvizsgálók: Glück E. J., Gundel Károly, Palko- vics Ede. Glück Frigyes beszéde. Glück Frigyes elnök a legutóbbi pozsonyi kongresszuson a következő nagyszabású beszédet tartotta: - ■ , ( Tisztelt közgyűlés! A polgármester ur szives szavait megköszönvén, szívesen üdvözlöm Pozsony szabad királyi város közönségét és itteni kollégáinkat, akik módot nyújtottak arra, hogy idejöhessünk. A mai Pozsony, Vratdslaburgium, Bredslavasburg, néven őskori főváros. Hazánk büszkesége, ezer esztendős kultúrájának történetében böngészve oly bámulatos sok és értékes anyagot találunk, hogy elég volna két országnak is. Nagy Fajost, Zsig- rnond királyt, Mária Teréziát elég említenem és ez megmondja, mit jelent egy város fejlődésében, kultúrájában egy császár, egy király. A történelem lapjai bőven szólnak erről; de mi is érezzük, hogy a végzett munka után történeti momentumok keletkeznek, események megrögzitettnek, tények lés történe- i tek leszögeztetnek. Mi is munkát végzünk, bár csendben és békében, és azért még sokkal jobban esik Pozsony város polgármesterének elismerése. Ha végig tekintek e díszes teremben, örömmel veszem észre nemcsak kartársaim fokozottabb érdeklődését, hanem azt is, hogy újabb és újabb erők tömörülnek igazságos ügyünk mellé, annak megvédésére. Mindig többen vesznek részt tudásukkal és gyakorlati tapasztalataikkal | munkánkban, támogatva bennünket. Azok pedig, akik üzleti, vagy egyéb elfoglaltságuk miatt közgyűlésünkön meg nem jelenhettek, Írásban jelezték velünk való közösségüket, amely tényről örvendve emlékezhetem meg. Szivem mélyéből üdvözlöm kedves kartársaimat és kívánom, hogy jelen munkánk eredményes legyen. Tavaly Budapesten a régi országházban, hol hazánkra nézve oly sok üdvös munkát végeztek, ma pedig Pozsonyban Magyarország régi, fényes múltú koronázási városának vármegyeházi termében ülésezünk! Mindkét helyen országunk, szép hazánk polgárainak jólétét czélzó munka folyt. Jó jelnek veszem, hogy itt gyűltünk össze, beszámolván múlt évi tevékenységünkről, uj erőt merítve, megbeszélve és megvitatva jövő munkaprogram- munkat és határozatokat hozva a tőlünk függő munkák végrehajtására. Egy év ismét lezajlott és az évi jelentés beszámol munkánkról. Sajnos, nem mindig a mi akaratunktól fügött a végrehajtás. És ezt a megjegyzést nem a csüggedés adja számba,, mert mi sem jobbra, sem balra nem nézve, tovább dolgozunk és haladunk kitűzött czélunk felé. Utunk akadályait igyekezni fogunk gyöngéden, emberiesen, humánusan eltávolítani, nem ijedünk meg az erélyes beavatkozástól sem, mert nem akadályoztathatjuk magunkat megkezdett és kitűzött munkánkban. Igazságos ügyünket nem hagyhatjuk, mert munkánk önzetlen s mindig fognak akadni olyanok, kik tovább viszik azt és igy egyenes utón haladva, pocsolyába nem juthatnak. Az ily munkára lelkes emberek mindig fognak akadni. Azt mondtam az imént, hogy czélunk parancsolja az erélyes és tudatos munkát. Igen! Iparunk most abban a forrongásban van, hogy kezdik polgártársaink megbecsülni és megjövendölhetem, hogy a társadalom a jövőben mindjobban meg fogja becsülni. Ez azonban tőlünk is függ. Folytassuk megkezdett munkánkat, létesítsünk iskolákat szerte az országban, fejlesszük a meglevőket a modern kor igényeinek megfelelően, hogy a tudásnak minden előnyét elsajátíthassuk. Teremtsünk meg a a vendéglősnek hivatásos, de mégis vendéglátó jelzést, aki higiénikus, esztétikus és életfilozófiai szempontból is megállja helyét. Gondoskodjunk a tanonczoknak otthonairól, a végzett tanonczok továbbképzéséről, az I élettel való küzdelemben pedig szilárd, jel- lemes karakter-képzésükről, utazási ösztöndijakról és a működő és dolgozó kartársaink nyugdíjjal egybekötött menhelyeiről, úgy, hogy kartársaink nyugodtan nézhessenek jövőjük elé. A kezdet már megvan, a talaj egyengetve,1 előkészítve, csak tovább kell fejleszteni józansággal párosult kitartó munkával, erős akarattal, összetartással! E nélkül rombadől minden eddigi tevékenység. Nem utópiák ezek, amelyekkel kár foglalkozni, hanem kötelesség a jövőre: való tekintettel, mely szociológiai előrelátást, egyesülést, erősödést jelent modern kialakulás folyamatában. Kedves Kartársaim! Még csak egy pillanatra kívánom türelmüket igénybe venni! Hisz már eleget beszéltem, de összegezni kívánom jövőbeli munkánkat. A fiatalok kiképzésén kívül az öregek és szerencsétlenek ellátása a nyugdíj- és menedékház révén nagyot fog segíteni. De nézzük csak tovább az erős fiatal vendéglős kartársakat! Ő értük is kell valamit tenni. Elsősorban meg kell őket védeni attól, hogy idegen elemek a tanult vendéglősnek oktalan és tudatlan károsodást okozzanak, önmagukat és embertársaikat károsítva, senkinek sem használva, csak a tudatlanságból okozott köz- gazdasági kárt szaporítva! Ennek meggátlá- sát csakis törvény által érhetjük el s azért kivánjuk mát régen, de újból és mindig iparunk képesítéshez való kötését és az ipartársulati kényszert, amelynél azonban még hatalmasabb a szövetkezés. Ezt a fontos kérdést tanulmányoznunk kell és jól meg kell oldanunk. Ha lapozgatjuk a statisztikát, azt látjuk, hogy mig tizennégy évvel ezelőtt Magyarországnak italmérési jövedelme csak 500.000 korona volt, addig ma (1911-ben) 4.675.000 korona, tehát közel 1000 százalék az emelkedés. Ha azt vesszük, hogy csak 10 százalék az összértéknek az áruérték, úgy ez megfelel 50 milliónak, amit Magyarország vendéglői kara forgalmaz. Ha csak az élelmiszert veszszük, ami nálunk az italértékeknek háromszorosa, úgy húsban, halban, főzelékek és egyéb élelmiszerekben vendéglőseink 150 milliót forgalmaznak. Összegezve tehát mintegy 200 millió az az összeg, amit mi kiadunk és beveszünk. Más iparban ha ily nagy ösz- szegre számíthatnának, úgy réges-régen megalkották volna a maguk szövetkezetét. De itt, ebben a kérdésben természetesen az összérdekeknek meg kell nyilatkozniok. Jobb lesz, ha kezdetnek egyes városok maguk önállóan oldják meg a szövetkezési kérdést és ha az összeolvadás csak későn történik meg. Ez helyesebb és könnyebb is, nekünk azonban a kérdéssel foglalkozni érdemes és kell is. Ha ezt előkészítjük, a fiatal gene- ráczió részére, úgy a tetterős vendéglősi karról is gondoskodva van. Ily irányban működve, ily elveket követve, most már áttérünk napirendünk első pontjára, a szövetség központi igazgatóságának évi jelentésére. (Lelkes éljenzés és taps.) Következnék tehát a szövetségnek múlt évi működéséről való beszámolás. A szövetség é\i jelentése a tagok kezében van és ezért csak a jelentés egyes pontjait fogja dr. Nagy Sándor ur ismertetni. A szegedi ipartársulat a sörös poharak és palaczkok hitelesítése ügyében beadott indítványa most van tanulmányozás alatt és igy a kérdésről ma nem tárgyalhatunk. Úgy tudom egyébként, hogy az ELNÖK: WJNDISCH-GRÄETZ LAJOS HERCZEG. Gyógyaszu, szamorodni és asztali borai felülmúlhatatlanok. Kapható mindenütt. Árjegyzéket kívánatra ingyen küld. Központi iroda : Budapest, VI. kér., Teréz-körut 25. sz.
