Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-10-20 / 20. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1912. október 20. Réz- és nikkelfémbútor elpusztíthatatlan világhírű Mannesmann forrasztás- néiküii aczéicsövekböi Azonkívül vasbutor minden kivitelben. — Hálószobák szanatóriumok berendezéséhez. — Szállodák berendezésénél specziális ajánlatok. — Tessék árjegyzéket kérni. Szállodások és vendéglősök kedvező fizetési feltételekben és árengedményben részesülnek. Urban S. L. Budapest, V., kerület, Nádor - utcza 17. szám, ipartársulat elállóit az indítvány tárgyalásától. Bokros Károly elnök a közgyűlést a következői beszéddel zárta be : Tisztelt Közgyűlés! Következnék' az indítványok tárgyalása. A kassai választmány indítványt adott be, de nem részletezte annak tartalmát és nem nevezte meg az ügyet sem, amelyet tárgyalni kíván. Az esetet — ha jól tudom — ismerem és ezért azt a kérdést intézem a kassai választmány képviselőjéhez, vájjon nem feleb- bezés akar-e lenni ez az indítvány, vagy talán nem is akar élni a kassai választmány jogával? Miután senki sem jelentkezik e tárgyban, úgy látszik, hogy a kassai választmány a pozsonyihoz hasonlóan visszavonja indítványát. Ä pozsonyi választmány általam is ismerni vélt javaslatával szemben már előre jelzem, hogy alapszabályaink néhány sza-■ kasza tényleg módosításra szorul. Ezeket a módosításokat a jövő évi közgyűlés lesz hivatva eszközölni. A nyugdijegyesület megalakulásakor nem tudtuk, hogy egyes vendéglősök kora ifjúságukban már munkaképtelenek1 lesznek. Bizonyos azonban, hogy; azok, akik már most élvezik a nyugdijegyesület jótékonyságát és illetve megkapják befizetett tőkéjük után a nyugdijat, a legnagyobb tisztelettel és ragaszkodással vannak a nyugdíjintézet iránt. Nem tudom eléggé a vendéglősök figyelmébe ajánlani a mii nyugdijegyesületünket annál kevésbbé, mert tudjuk, hogy sokszor előfordul az az eset, hogy ma valakinek virágzó üzlete van, és holnap már mégis rászorul a segítségre és hogy abban az esetben itt van a mi nyug- dijegyesületünk. Nagyon köszönöm tisztelt kartársaimnak és tagjainknak, hogy közgyűlésünkön megjelenni szívesek voltak. Már most kijelentem és ez válasz is lehet a pozsonyi választmány indítványára, hogy a legközelebbi közgyűlésen revízió 'alá vesszük az alapszabályt. Tisztelt közgyűlés! Miután most már tárgysorozatunk letárgyaltatok, áttérhetünk a jövő évi közgyűlés helyének megválasztása tekintetében nem is mondhatja ki a döntő szót. Azonban, mert jóllehet, holnap nem lesznek jelen a szövetség közgyűlésén, bátor vagyok már ma foglalkozni ezzel a kérdéssel. Tekintettel arra a nagy útra, amelyet vidéki kongresszusok tartása esetén tagtársainknak tenni kell, ajánlom, hogy az érdemes szövetség mondja ki, hogy kongresszusaink mindenkor a fővárosban tartassanak. Nem lehet ugyanis kívánni, hogy kartársaink, otthagyva üzletüket és családi tűzhelyüket, néhány napra messze vidékre utazzanak. A fővárosban mindig akad dolga kartársainknak és igy a kongresszus tartása ott semmi akadályba nem ütközik. Szívesen ragadom meg egyúttal az alkalmat, hogy a megjelent vidéki kartársaimnak és különösen pozsonyi kollégáimnak újból hálás köszönetét mondjak a megjelenésért. Kérem őket, tartsák meg a jövőben is a nyugdíj- egyesület számára meleg szeretetüket, mert higyjék el, hogy ez az intézmény megérdemli pártolásukat. Szivem melegével ismételten 1 köszönöm az önök megjelenését és közgyűlésünket ezennel berekesztettnek nyilvánítom. (Lelkes éljenzés. Felkiáltások: Éljen az elnök!) Lóhus és nyulhus. Magyarország állattenyésztés dolgában is Európa egyik legelsőrendü állama. Baromfi, szarvasmarha, sertés, juh itt még1 annyi neve- lődjik, hogy elláthatjuk belőle más birodalmak lakosságát is. És mégis ma ott vagyunk, hogy bennünket, magyarokat a .lóhus és házinyulhus fogyasztására akarnak kényszeríteni, nem1 a körülmények, hanem az üzleti spekulácziók. A termelő gazda arra törekedik, hogy élő hústermékeit minél jobb (áron értékesíthesse. Mivel pedig külföldi mészárosok, hentesek, nagyvágók többet ígérnek vágómarhájáért és sertéséért, a mii és vendéglő sein ki asztalára csak a (kiselejtezett husnemüek kerülnek, ezek is méregdrága áron. Az be van bizonyítva, hogy a hússal való táplálkozás ád legnagyobb mérvű erőit s igy munkaképességet az embernek. Belátja ezt az állam is, mert kénytelen belátni. Hiszen mióta csökken nálunk a húsfogyasztás, azóta csökken a katonának való lemberanyag is. Ezért is gondolnak most kormánykörökben eddig megszokott husételnemüeink pótlására. Hogy az üzleti élelmességgel előlünk elvont marhahúst pótolják, felállították nálunk a hatósági lóhus- níésárzszékeket. Mondhatjuk, hogy ez az intézmény még manapság sem vált be helyesen s nem tette olcsóbbá a marhahúst. Őseink (ugyan lóhus evői népek valának, de a Imái [kor magyarjai jmár egyáltalán nem (lelkesednek a lóhusért. Főt hogyha egy vendéglős, korcsmáros közhírré tenné, hogy üzletében kitűnő lóhusleves és csikós paprikás kapható,1 hát üzletét mgy elkerülnék a vendégek, mintha soha hírét sem hallották volna. Hogy a lóhus megkedveltetése nem sikerült, mos£ az a gondolat merült fel a földmivelésügyi minisztériumban, hogy egyék a magyar házinyulhüst s nagy apparátussal előkészítik a házinyultenyésztést. Hát előítélet, vagy nem, ide a házinyul húsának élvezésétől éppen úgy vonakodik a magyar étvágy, mint a lóhusétól és nagyon sok időbe fog az kerülni, amig a házinyul- i hús rendes fogyasztási czikként fog jegyeztetni vendéglőink étlapján. Hát hagyjanak is nekünk békét a házinyul és lóhus kinálgatásával s inkább tegyék lehetővé a magyar embernek újból a jóféle sertés és marhahússal való táplálkozást. Igaz jugyan, hogy a szántóföldekké feltörött legelőkön most kevesebb gulya, nyáj legel, de tnégis volna annyi vágni való állat- tenyésztésünk, mely a mi szükségleteinket kielégítené. Azon kell tehát lennünk, hogy a vágómarhát, sertést ne (eresszük ki az ország határain túl. S ezen segíthetnének ven' déglőseink és korcsmárosaink is, ha ép úgy, mint az osztrák, vagy nagy német vendéglősök, korcsmárosok, a husdrágitó, drága közvetítő kereskedelem kizárásával szövetkezeteket alkotnának a husszükségletük beszerzésére. Van erre példa a külföldön elég s most midőn minden téren a szövetkezeti élet felvirradását látjuk, miért ne al-» kothatnának ilyen irányú beszerzési, fogyasztási husszövetkezetet vendéglőseink, korcsmárosaink is, mikor szolgálatot tehetnének a -magyar husélelmezés ügyének is. R jó öreg vendéglős. Fehér hajkoronával fején ott ül vendégei kö'zt a jó öreg vendéglős, vagyis, ahogy ma már munkatársai, pinczérei nevezik : a főnök ur. A nagy vendéglői terem hófehér asztalai, ma szokatlanul virágokkal vannak ékesítve. Lendvay Mihály ur is, az öreg vendéglős nem ül ma a megszokott szerény helyén, hanem az asztalfőn, előkelő vendégei között. Mert bizony vannak ott nagyon előkelő miniszteri tisztviselők, kúriai 'és [táblai bírók, képviselők és jónevü iró- ember is akad. Hát hogyan lehetséges ez? A dolognak egyszerű a nyitja. Lendvay Mihály uram most ünnepli születésének hetvenötödbe és vendéglősi működésének hatvanadik esztendejét. Beleszámítva azt az időt is, mikor még nem volt önálló vendéglős, hanem az egykori hírneves régi belvárosi »Csigában« mint borfiu kezdte meg pályáját. Hejd, hatvan esztendő még a történelemben is nagy idő, hát hogy ne volna nagy egy életpályán eltöltve? Huzza a czigány, előkelő férfiak ajkáról hangzanak a felköszöntők, Lendvay Mihálynak köny csillog szemében s eszébe jut, hogy mi is volt hatvan esztendőnek előtte. Egy szerény falusi magyar korcsmáros- hak, - aki (e|gyszersmind mészáros is volt — volt a fia. Egyszer az öreg Lendvay Pál, az édesapja, azt mondja feleségének, a Mihály jóságos édesanyjának: — A Mihály gyerek betöltötte a tizenöt esztendőt, el kell néki mennie világot próbálnia. Készits el neki mindent, holnapután a »Delizsántztzal« (akkor még nem volt vasút s igy nevezték az utazási alkalmatosságot) utazik fel Pestre. A Csigában a főpinczér i jóbarátom, az majd beveszi valami exczeg- puczulónak, aztán kinőheti magát ott emberré, még belőle is lehet főpinczér. Hiába volt az édes anyának minden kér- lelése, hogy hiszen még gyerek a gyerek, a Miska sorsa el volt döntve. Erre az ellenvetésre, hogy nemcsak gyerek, hanem még gyönge is, az öreg Lendvay büszkén vágta ki: — Hadd el! A falu bikáját is ez a gyönge gyerek 'tagiózta le. (Igaz, hogy a falu bikáa kiváló bőr- és lithiumos gyógyforrás, vese- és halhólyagbajok- nál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. SCHULTES ÁGOST Szinye-Lipóczi Salvator forrás-Vállalat, Budapest, V. Rudolf-rakpart 8.
