Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-01 / 1. szám
1912. január 1. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 más is, készséggel aláírunk, némi agoda- lommal mondván ki, hogy „tisztelet a kivételeknek“, mert az tény, hogy a helyiség fényes berendezése épen úgy nem biztosit a bor természetes tisztaságáról és jó izéről, mint ahogy a lebujokban vagy a tizedrangu korcsmákban is csak elvétve lehet jó italt kapni, az árak azonban horribilisak mindenütt még akkor is, ha a termelő csak potom árat kapott boraiért. Mert hogy vannak dicséretes kivételek a korcsmárosok között, azt tagadni nem lehet, igaz különben, hogy ez az osztálya a társadalomnak körülbelül olyan osztálya, amely nemzetgazdaságilag a legkevésbbé értékes elemeit gyűjti össze e fogalom alatt, hogy korcsmáros. Érzik ezt az intelligensebb elet mei ennek a branche-nek, mert már hangok hallhatók, hogy a vendéglős- és korcsmáros- ipart bizonyos kvalifikáczióhoz kell kötni, miután a korcsmárosok egyeteme az a gyüjő- azilium, ahol menhelyet talál a kupecz, ki pénzét és becsületét elvesztvén — korcsmáros, legújabban veudéglős lesz. A börtönviselt alak, ha kikerül a dutyiból, mihez kezdjen ? Lesz belőle korcsmáros, a suszter, az asztalos, ha rossz munkájával elveszítette a vevőit, biztos, hogy korcsmáros lesz, csak épen még egy pálya van a többek közt, hová épen annyi hivatással, hogy ne mondjam ambiczióval özönlenek az emberek, mint a korcsmáros pályára s ez a szatócspálya, a grájzleroskar. Már én bizonyos világfájdalommal nézem a korcsmárosok működését — tisztelet mindenkor a dicséretes kivételnek — mert én meg vagyok győződve arról, hogy annak, hogy a magyar ember leszokott a borivásról, legnagyobb részben a korcsmárosok az okai. Okai pedig azért, mert a bort elpancsolva, eredeti jó minőségéből kiforgatva juttatják a borivó elé, aki az ilyen elrontott, elpancsolt lőrét méregdrága áron megizlelvén erős fogadást tesz, hogy többé bort nem iszik, nem azért, mert drága, hanem azért, mert rossz, mert ihatatlan, mert rabvallató, hanem ha alkoholt kíván a természete, akkor iszik pálinkát, amely ha meghódítja is, mégis izlete- sebb, mint az elpancsolt bor és sokkal olcsóbb. Igaz, hogy ezzel talán még több kárt tesznek a nemzetnek, mert a pálinkaivás veszedelme sokkal iminensebb, mert itt nemzedékek megrontásáról van szó. A másik osztály, a módosabb vagy intelligensebb osztály pedig a sörivásnak lesz hive, mert a sörről biztosan tudja, hogy jó, legfeljebb szódavízzel hamisítják; denique, ezen az utón is a borfogyasztás csökkenése áll elő. És csodálatos, hogy a borhamisítókat a kereskedők körében keresik (volt rá példa Pécsett, hogy nem alaptalanul), a korcs- márosoknál nem annyira, holott itt inkább kéznél fekvő a hamisítás és pedig nem a pinczében, hanem a söntésben. Hiszen ha megvesz tőlem vagy mástól 6—10 hl. bort az a kiskorcsmáros, az első este friss csa- polásu borra csak úgy lepik a korcsmáját a szomjas vendégek, hogy szinte megható a forgalom nagysága és a bizalom az üzlet iránt igen, de pár nap múlva már bővített kiadás következik, mely már nem lelkesíti a vendégkoszorut, majd jönnek a meleg napok, a bor darabban áll, kap egy kis pimpót vagy egy kis eczetstichet s akkor következik a bor gyógyítása, mert az á kupeczból lett korcsmáros érti a módját a baj elhárításának s mikor diadalmas arczczal hozza a jámbor vendégek elé ezt a „javított és bővített“ kiadású lőrét, meg nem foghatja, hogy a lelkesedés nem emelkedik, sőt inkább leszáll a nulla fok alá s a szomjas magyarból lesz aztán pálinka- vagy sörivó, de hát a vendéglősök 1 ipartestülete nem tud semmit tenni, hogy ez a kontár elem ne diszkreditálja a tisztességes ipart. Nekünk tehát az a czélunk, hogy az embereket a bor mérsékelt és okos módon való fogyasztásának megnyerjük, a sörivástól visszahódítsuk, a pálinkaivástól meg elrettentsük. Nem az iszákosság terjesztése itt a czél, hanem a bornak mint nemzeti italnak a megkedveltetése és az, hogy a dolgozó ember — kinek szüksége van üdítő és egészséges italra — ezt az élelmiszert a borban és tisztán és egyedül csak a borban találja meg. Kétségtelenül súlyos vádak a magyar- országi korcsmárosok ellen, de azok nem vonatkozhatnak a tisztességes, becsületes, elméleti és gyakorlati képzettséget szerzett magyar vendéglős iparosságra, amely iparosság mégis e súlyos vádak ellen védekezni kénytelen. És védekezik azzal, hogy mindent elkövet arra nézve, hogy soraiból a mindenféle kontárok s a bevándorolt, gyanús, a korcsmáros, vendéglős nevet bitorló, borpancsoló népség kirostáltas- sék és az ilyennek többé italmérési jog, korcsmanyitási engedély ne adathassák. Ebben a törekvésünkben támogassák a borászati vezérférfiak a bortermelők a tisztességes magyar vendéglősöket és korcs- márosokat, akkor önmaguktól elesnek a föntebbi súlyos vádak, melyeknek — sajnos — ha általánosságban nem is, de részben van alapjuk. *X»Xí*X^X*X ^X^X^X^X^X^X^X^X^X^X^X^X'^X^X^X^X^X^X A bortörvény revizója. Mint már megírtuk, Szente Imre a Törley és Tsa czég pezsgőgyár érdemes igazgatója, kereskedelmi és iparkamarai tag indítványára a budapesti kamara több más érdekelt testülettel egyetemben felterjesztést intézett a földmivelésügyi miniszterhez, arra kérve, hogy saját hatáskörében hasson oda, hogy az osztrák bortörvény összhangba hozassák a magyar bortörvénynyel s hogy a bor, mint szeszezése, czukrozása Ausztriában is tiltassék el s hogy a pezsgőbor gyártás ellenőrzése Ausztriában is oly elbánásban részesüljön, mint Magyarországon. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban az érdekeltség bevonásával több értekezletet is tartott a kamara, amelyek eredményét szintén felterjesztették a miniszterhez. Ezeknek az értekezleteknek czélja a bornyilvántartás módosítása is volt. A szakértekezletek azzal igyekeztek meggyőzni a gazdaközönséget, hogy a vendéglősipar és borkereskedelem érdekében feltétlen szükséges a nyilvántartási rendelet módosítása, amely a bortermelőket is megmenti sok fölösleges zaklatástól. A budapesti kereskedelmi és iparkamara teljes ülése örvendetes tudomásul vette e bejelentéseket. Ujesztendő. ■ * Meghalt a régi, elkopott esztendő. Köny ne hulljon érte! Éjféli órával im uj született már — Talán jobb — helyébe. Az a régi úgyis mit is hozott nékünk? Bánatunk növelte, Barna fürtjeinket az ősz hajszálakkal Fehérre meszelte. Reményink nem váltak benne valóságra Sem az ősz, sem a nyár, De azért emlékül csendüljön meg érte Még egyszer e pohár! Mikor felvirradott az elmúlt esztendő Első, ködös napja, Hittük, hogy színes, szép álmainkat mind [mind Majd beváltogatja. Amint volt a múltban, nem lesz ellensége Magyar a magyarnak S béke sugarai ragyognak felettünk A menybéli napnak. S béke^helyett harc lett. Egyik a mást marja. Ősi átok ez már. Hogy majd másként legyen ez uj eszten[dőben: Csendüljön e pohár! Ez ujesztendőben? . . . Vajh mit rejt ménében Kétes jövendője? Boldogabb sorunknak lesz-e ez tündöklő, Nagy beköszöntője? Bőségtarisznyája nekünk hinti-e majd A kincses áldását, Hogy magyar s boldog nép lakja ismét, újra Tisza, Duna táját. Hogy a jó szerencse köztünk lenne ismét Hejh, osztogatni jár Boldogakb jövendőt. Hát csendüljön erre Csendüljön e pohár! És csendüljön arra, hogy kinek itt tisztes Szivbéli vágya van, Beteljesedését érje az meg annak Jó kedvben, boldogan! És csendüljön arra, hogy ki a viszálynak Magvát közénk veti, Minden magyar ember, mind egy akarattal Ajtót mutat neki! Hogy amig csak élünk köztünk nem a német De magyar szó, dal jár . . . Itt a törzsasztalnál csendüljön hát erre Testvérek e pohár! Séth. »X^X^X^X^X^X^X^X'-^X^X^X^X^X'^X^X^X^X^X^X^X^X^X^X A gyufamonopolium. A gyufamonopoliu- mot a kormány mindezideig azért nem terjesztette az országgülés elé, mert előzőleg a költségvetést és a véderőjavaslatokat akarja letárgyalni. A gyufa drágulása tehát csak akkor kezdődik, de arra való tekintettel kereskedők, vendéglősök, korcsmárosok, kávésok oly nagy menyi- ségben vásárolták be gyufaszükségletüket, hogy most a gyárak üzeme egyszerre megcsappant. Ausztriában a fehérfoszforos- gyufa tilalma már 1912. január 1-én lép életbe, mig Magyarországon 1913. január 1-én. Az ausztriai gyárosok most azt kérik kormányuktól hogy 1913. január elsejéig ők is gyárthassák és árusíthassák még a fehérfoszforos-gyufát. Telefon 14, oo. első PILSENI RÉSZ VÉN YS Ö RFŐ ZŐ D E, PILSEN. a'apiii,i°‘i iim Magyarországi If] I nun# AHnlf PC TófCQ BUDAPEST, VI., ! Magyarország bármely állomására szállítja az általa képviselt vezérképviselete UJ- LUWjf MUUII CO 1 dl od Andrássy-ut. 50. 5 első pilseni részvénysört világhírű gyártmányt, a s Vendéglősök és t. érdeklődők szíveskedjenek közvetlenül a fenti céghez fordulni. Vidéki városokban lerakatod és képviseletet létesit.
