Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)

1911-09-12 / 17. ünnepi szám

Vendéglősök Lapja ból, fentartásából ez ideig jótékonyságuk­kal a budapesti szállodások és vendéglő­sök is kivették nagy részüket, azonkivül, hogy különösen téli időkben saját kony­hájukról is sok szegény embert látnak el ingyenesen meleg ételekkel. De különö­sen szükség volt ezekre az intézményekre itt a nagy város forgatagában közegész­ségügyi, főkép közbiztonsági szempontok­ból is, mert a szabadban eltöltött fagyos éjszaka és az éhes, korgó gyomor rósz tanácsadója a szegényembernek. Ma már azonban ezek az intézmények nem felelnek meg a szegényebb és egé­szen szegény néposztály fokozódó szük­ségleteinek. Gondoskodni kellett most már azért oly intézményről, melyben ezek a szegény emberek, megfelelő épület kere­tében, olcsó pénzért ne csak jobb ellátást, ne csak tisztább éjjeli otthont, hanem munkálkodásra való alkalmat és erkölcsi szórakozást is találjanak s igy eltereltes- senek arról az útról, mely a szegénység­ből a végzüllés útjára, a tévútra vezet. Ez a humánus gondolkodás váltotta ki Budapest hivatalos hatóságából és neme­sebben gondolkodó társadalmából azt az eszmét, hogy a főváros minden kerületé­ben meg kell teremteni a népkonyhát, menedékházak és szükségbarakkok helyett a népszállodákat, vendéglőket, az úgyne­vezett „népházakat“, melyekben csekély pénzért, vagy éppen teljesen ingyen ne csak ételt, lakást, hanem tisztaságot, mun­kát is kapjon az arra szoruló szegény ember. Az első ilyen népszállót és ven­déglőt ez év április havában nyitotta meg ünnepélyesen dr. Bárczy István polgár- mester és adta át az ötödik kerületi köz­jótékonysági egyesület gondozásának s evvel rendeltetésének. Ez a népszáiló és vendéglő, mely Budapesten az V. kerület­ben a Vág-utcza 12. és 14. számú városi telken épült — nálunk a legelső ilynemű intézmény. Czélja az, hogy a közsegitésre szoruló embereket — ha azok még nem véglegesen munkaképtelenek — vissza­adja a társadalomnak, a tisztes életnek és munkálkodásnak. Hatalmas, negyedféleme- letes épület az első budapesti népház, népszálló és vendéglő. Épitése 500.000, berendezése pedig 100.000 koronába ke­rült és sok tekintetben kiállja a versenyt egy modern polgári szálloda-vendéglővel. Három főbejárata van, melyek egyike a gyermekotthonhoz, az első emeleti étke­zőhöz, a nyilvános tanácsadóhoz és az intézet személyzetének lakásához vezet. A középső ajtón a népkonyha étkezőjéhez és a főzőkonyhákhoz lehet eljutni. A har­madik kapu az éjjeli szállások és a fog­lalkoztató műhelyek bejárata. A népház konyhája, mely az egész épületnek úgy­szólván középpontját képezi — hasonló egy nagy szálloda-vendéglő konyhájához. Van benne nyolcz főző és nyolcz sütőtüz- hely, két darab háromszáz, két darab két­száz és egy darab száz literes főzőüst, melyekből naponként kétezer embert lehet ellátni főtt étellel. Mondanunk sem kell, hogy a konyha a leggyakorlatibb eszkö­zökkel van ragyogó tisztán felszerelve s a főzés gáztüzeléssel történik. A konyha alatt vannak a hatalmas élelmiszer-raktá­rak — a kamarák — melyekben a nyers élelmiszerek vannak elhelyezve, külön- helyiségekben. A zsir, hús és külön a zöldség, külön a liszt, só és külön a szá­raz főzeléknemüek. A konyhasorban van­nak a foglalkoztató műhelyek, melyekben szegény munkanélküliek könnyebb foglal­koztatásokkal nemcsak a napi élelmezést, a szálláspénzt, hanem még ezenfelül való szükségletekre valót is megkeresik. A fog­lalkoztató műhelybe s igy a népház hosz- szabb idejű lakójának csak egészséges egyéneket vesznek fel. Ezeket is elsősor­ban megfürdetik a népház különösen be­rendezett fürdőjében, ruháikat pedig a szomszéd helyiségekben fertőtlenítik. Ezek az emberek ebédjüket, vacsorájukat a nép­konyhában költik el; szabad idejükben a társalkodóban szórakozhatnak, éjjelre pe­dig 150 ágy áll rendelkezésükre, termé­szetesen külön helyiségekben a férfiak és külön a nők számára, sőt külön a gyer­mekek részére. A népházban előadásokat is tartanak, a fiatalkorúak pedig elemi oktatásban is részesülnek. A népkonyhán kívül, melyben egész nap szolgáltatnak ki ételeket, az első eme­leten van a nagy, nyilvános jellegű étte­rem, ahol olcsó pénzért étlapszerü étele­ket kaphat bárki is. Ebben az étteremben egy csésze leves ára 6 fillér, nagy adag húsos főzeléké 28 fillér, kis adagé hússal 16 fillér, egy adag tészta 10 fillér, egy adag mellékétel (saláta, főtt szilva, rizs, ugorka) 6 fillér, egy darab kenyér 4 fil­lér, egy zsemlye 2 fillér, egy csésze tea czukorral és tejjel vagy czitrommal 6 fil­lér, egy csésze kávé 10 fillér, egy pohár tej 6 fillér. Semmiféle szeszes ital a nép­házban nem kapható. A 14 éven alóli gyermekekről, kiknek szülői munkában vannak, szintén gondoskodik a népház. Ezeknek teljes napi ellátása és gondozása itt napi 28 fillérbe kerül. Természetésen a népvendéglő az ételnemüeket azért ad­hatja ily olcsón, mert az élelmiszerekhez nagy részben jótékonyság utján jut. A népház társalkodójában a vendégek és benlakók részére sakk, dominó és ma­lomjáték áll ingyen rendelkezésre. Ezen­kívül a gyermek és földszinti étkezőben esténként előadások vannak. Az analfabé­tákat írni és olvasni tanítják, tanítanak idegen nyelvekre, a nők részére pedig van­nak kézimunka, varró és harisnyakötő tanfolyamok. Vasárnap délután vetített képekkel ismeretterjesztő előadások tar­tatnak a népházban. A szegény ember szinte megkívánhatja a benlakást. Külföldi nagy városokban is vannak hasonló népszálló és népkonyha intézmé­nyek, ezekben azonban rendesen képzett szállodai, vnndéglői és konyhaszemélyzet végzi a kiszolgálást épugy, mint bármely tisztes polgári vendéglőben. A főváros hatósága fokozatosan minden kerületben fel akarja állítani a népszállók intézményét s ezek természetesen semmi hátrányára nem fognak szolgálni sem szállodáinknak, sem korcsmáinknak, legfeljebb a legszegé­nyebb osztályt kizsaroló „kvártélyos“ asz- szonyoknak s meg fogják némileg csök­kenteni a pálinkásbutikok forgalmát. Ez pedig minden tisztességes ember részéről csak kívánatos lehet. R húsipari kiállítás é5 a vendéglős ipar. A szállodás, vendéglős és korcsmáros ipart mindennemű kiállítás érdekelheti, mert hiszen az mind növeli az idegenfor­galmat s ezzel a közjövedelmet. A most szeptemberben Budapesten, a városligeti jparcsarnokban megnyilló húsipari kiállítás azonban elsősorban is érdekelheti vendég­lőseinket, korcsmárosainkat, mert a húsipar, a mészáros és a hentes ipar testvéripar­ága a vendéglős iparnak. A mostani második országos húsipari kiállításra számos oly tárgy is kerül be­mutatásra, mely a vendéglős, korcsmáros iparosságnál is használati czikket képez. Ki vannak itt állítva a husnemüeken kivül például húsipari ruhászati czikkek, fém, majolika aluminium és üvegipari czikkek, a vendéglőkben is szükséges hűtőgépek, a húsipar körébe tartozó dekoráczió tárgyak. A kiállításon nagy számmal vesznek részt a húsipari társadalom s különösen szép számmal vesznek azon részt a vidéki hen­tesiparosok, s ezáltal módjában van a kö­zönségnek a magyar hentesipari különle­gességeket közvetlenül is megismerni. A nagy közönség különösen a vendéglősök, korcsmárosok és áltálán nagyon érdeklőd­nek a húsipari kiállítás iránt. A boritaladó biztosítása. A pénzügy- miniszter az állami borital- és husfogyasz- tási-adóknak az 1912. és 1913. évekre való biztosítása iránt a pénzügyigazgató­ságokhoz körrendeletét intézett. Most csak ott kell biztosítani ezeket az adókat, ahol a megváltási vagy bérleti szerződés a folyó év végével lejár, ahol ezek az adók a fogyasztás hiányában biztosítva nem voltak, ahol a bérleti szerződés vagy az államkincstár, vagy a beszedésre jogosítot­tak részéről a folyó év végére felmonda- tik, végül ott, ahol ezek az adók a folyó évre ráutalás utján lettek biztosítva. A biztosítás az 1912. évre feltétlenül, az 1913. évre pedig minden esetben csak feltételesen (a kölcsönös felmondási jog kikötése mellett) eszközölhető és a bizto­sítás 1913. évi deczember 31-én túl semmi­esetre sem terjedhet. Akkor ugyanis a borital- és husfogyasztási adó beszedési jogára nézve kötött minden szerződés megszűnik. Az „Országcs Magyar Gazda­sági Egyesület“ és a korcsmák. Az »Országos Mag var Gazdasági Egyes ü 1 e t« szocziális albizottságának leg­utóbb tartott ülésén »A falusi nép védelme a korcsmázás veszélyei ellen« czim alatt dr. Szilárd Ferencz tanár, gazdasági szakiró, a magyar bortermelés érdekeinek egyik lel­kes védelmezője tartott előadást, amelynek folyamán a következő' határozati javaslatot terjesztette az albizottság elé azzal, hogy az elofgadtatás czéljából az O. M. G. E. köz­gyűlés elé terjesztessék. A határozati javaslat a következő: 1. Az OMGE. szocziális szakosztálya a falusi népnek a szeszivás és korcs­Szent Margitszigeti üditőviz A legkiválóbb szénsavval telitett ásványvíz. Telefon utján adott reudelések egész nap és éjjel is felvétetnek. Mint asztali viz nagyon kellemes, jóhatásu, egészség ápoló ital. Szt.-Margitsziget gyógyfürdő felügyelősége saját kezelésében. --------- Minden jobb füszerüzletben és vendéglőben kapható. Telefon 36-52.

Next

/
Oldalképek
Tartalom