Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)

1911-09-12 / 17. ünnepi szám

Vendéglősök Lapja

már ozás veszélyei ellen való megóvása érdekében sürgősen szükségesnek tartja:

a) A korcsma rendtartási szabályrendeletnek oly értelmű szigorítását, amelynél fő- suly helyezendő a korcsmáros egyéni megbízhatóságára és tisztességére és a falusi szövetkezeteknek a korcsmái engedélyek kiosztásánál való előnyben részesítésére;

b) a korcsmák és italmérések számának állandó és következetes apasztását;

c) a korcsmái hitelnek teljes eltiltását;

d) vasárnapokon és Szent-Ist- ván napján a korcsmák bezárását;

e) annak az általánosan elterjedt káros szokásnak megszorítását, sőt tilalmak utján való fokozatos megszüntetését, amely szerint a gazdasági cselédek és munkások mnkaszerződéuseiben fizetés vagy jutalom gyanánt pálinkát szoktak kikötni és kiszolgáltatni ;

/) kívánatosnak tartja végül társadalmi mozgalom megindítását és támogatását oly czélból, hogy a munkaadók a munkások bérét ne szombaton vagy munkaszüneti napokon, hanem hétközben fizessék.

II. Sürgősen szükségesnek találja a szakosztály az 1868. évi V. t.-c.-nek, különösen ezen t.-c. 76. és 89. §-ának reformját, illetőleg kiegészítését a következő rendelkezésekkel :

a) A beszámítást kizáró ok gyanánt a tettes Ittassága csak akkor szolgálhat, ha az ittasság teljes volt és a tettes hibáján kívül állott elő;

b) minden egyéb esetben a teljes ittasság állapotában elkövetett büntettek és vétségek büntetése a 66. §-ban foglalt rendelkezéseknek megfelelően szabandó ki;

c) a nem teljes részegséget a bíróság enyhítő körülmény gyanánt csak oly esetben vehesse figyelembe, amidőn bizonyítva van, hogy az ittasság előidézése körül a tettest gondatlanság nem terheli.

A határozati javaslatot általánosságban helyeselték, de annak egyes pontjainál nagyobb vita fejlődött ki. Ami a határozati javaslatot vendéglős szempontból illeti, semmi kifogás sem tehető az ellen, hogy jövőben az italmérési engedélyek kiadásánál a folyamodók egyéni megbízhatóságára és tisztességére nagyobb súly helyezendő. Mi voltunk azok, akik ezt évtizedek óta követeltük s épp azért sürgetjük maiglan is a vendéglős és korcsmáros ipar gyakorolhatásának törvényes képesítéshez való kötését. Hogy a korcsmák különösen a kontárok kezelése alatt levő kis zugkorcsmák szaporodásának már valahára gátat kell vetni, az is nagyon kézenfekvő dolog; valamint az is csak helyeselhető, ha az OMGE a pálinkafogyasztásnak, de különösen a pálinkásbutikoknak hadat üzen. Ebben a törekvésben ott találja maga mellett az ország minden tisztességes vendéglősét és korcsmárosát is. Hogy azonban az »Országos Magyar Gazdasági Egyesület« — melynek tagjai közt bortermelők is nagy számmal vannak, hozzájárulna ahhoz, hogy az ország összes korcsmái, vendéglői vasárnapokra bezárassanak, azt nem hisszük. Először a korcsmák, vendéglők vasárnapi kényszermunkaszünetének még ott sem lett meg eddigelé a várt erkölcsi, sem az anyagi haszna, amely országokban azt megkísérelték. De nem is lehet. Hiszen az a munkásember is, heti nehéz dolognapjai után, megkövetelhet magának egy napi vidámabb, tisztességes vendéglői, korcsmái szórakozást. Embertelenség volna tőle ezt az egy szó- i rakó zó napot is elvonni és éppen vasár- I

napra becsukni előtte a vendéglők ajtait. Az ország korcsmáinak, vendéglőinek kényszermunkaszünete nem csak igen sok tisztességes magyar korcsmáros, vendéglős exisztencziá- ját tenné tönkre, hanem nagyon nagy kárára szolgálna az a magyar bortermelőknek is, valamint rendkívül csökkentené az állam fogyasztási adó bevételeit, azért nem is hisz- szük, hogy ebből a kegyes antialkoholista óhajtásból Magyarországon egy-két emberöltő alatt legyen valami.

A magyar bortörvény és a francziák. A legújabb magyar bortörvény egyes tulszigoru i intézkedéseivel tudvalevőleg nincs megelé- I gedve a termelők egy része, de különösen* nincsenek a pezsgőgyárosok, vendéglősök, korcsmárosok és borkereskedők s igy annak revíziója iránt — mint tudjuk — az érdekelt körökben erős mozgalom indult. Igaz, hogy az uj német birodalmi törvénynek a magyar bortörvény szolgált mintájául, ámde annak szigorú intézkedéseit és zaklatás szerű rendelkezéseit nem vették át. Most Francziaországban van folyamatban — az ottani véres vinczellérforra- dalmok következtében — uj bortörvény megalkotása. A franczia kormány a törvény megalkotása előtt sorba meghallgatja az összes érdekeltek véleményeit, a termelőkét, pezsgőgyárosokét, vendéglősökét, bor- kereskedőkét, s egyben sorba tanulmá- nyoztatja a külföldi ide vonatkozó törvényes intézkedéseket is, hogy igy a mostani franczia bortörvény hiányait pótolja. Természetesen a magyar bortörvényt is tanul- mányoztatja, melyet most a „Revue de Viticulture“ czimü szaklapban R. Brainet szerkesztő vezető helyen ismertet. A franczia kormány valószínűleg átveszi a maga bortörvényének szövegébe a magyar bortörvény számtalan igen helyes intézkedését, de természetesen a mi szakköreink által kifogásolt, szigorítások és rendelkezések nélkül.

Mikor egy forint volt 20 akó must.

Hát bizony ilyen boldog idők is voltak Magyarországon, amiről az alábbi, régi, históriai értékű adatok is tanúskodnak, melyeket elmúlt idők megsárgult Írásairól iktatunk ide.

A medgyesi ágostai hitvallású gimnázium egyik tanára, Falusi János, ama intézetnek 1858—9-iki tanévi programmjá- ban, egy igen érdekes és különféle adatokkal meglepő német értekezést közöl e czim alatt: „Borgazdászat Erdélyben“, melynek némely főbb adatait a következőkben sorolhatjuk fel:

A borászat és ezzel kapcsolatos bormérés adatait Noé apánk és „Silim“ korától felvivén, —a mértékletesen élvezett bor szép tulajdonságait egészségtani tekintetben — Luther szójárását („Wer nicht liebt Wein, Weib und Gesang“) s IV. Pius pápának a fenti zsinat alkalmával 1562. a tályai borról egy latin pentameterben foglalt dicséretét (Summum fantisicem talia vina decet) előszámlálván, a borivás erkölcsi hatását és a borászat államgazdasági fontosságát vitatja.

Hiteles, borhypotetikus kiszámítás szerint — úgymond — a bornak ezidőszerinti évenkénti összes termelése 120 millió akóra tétetik, melynek összes akkori értéke 1233 millió tallérra, vagy 1,800,000.000 pengő-forintra becsültetik. Ehhez járult az osztrák-magyar birodalom 47,205.250 akoval, 1,232.985 holdon; a termelések értéke körülbelül 201,326.000 pengő-forint.

Mennyivel részes ezen összegekben Erdély, bizonyosan nem tudhatni, hacsak az újabb kor vívmánya', a közmegadoztatás újabb adatokkal nem örvendezteti meg a kiváncsit. Ezek következtében hivatalos kútfők után a 469,450 holdnyi területén szőlőknek termelése 1,027.625 akóra becsültetik. Akóját 4 pengő-forinttal számítva 4,110.500 pengő-forintra rrug Erdélynek évi bortermelési értéke. Érdekesek azok az adatok is, melyeket a régi magyar városi könyvből s más krónikákból közöl, a mustnak áráról a 16-ik században, mely minden évben a hatóság által állapíttatott meg. A város jegyzői, akik ezen feljegyzésekkel megbizattak a következő összeállításokat hagyták hátra:

A must árszabása Medgyesen, Erdélyben. Egy pengő-forint 22 akó must 1572-ben. Egy pengő-forint 22 akó must: 1517.,

1518., 1523., 1526., 1530., 1531., 1533.,

1534., 1538., 1540. és 1548-ban.

Egy pengő-forint 19 akó must 1507-ben. Egy pengő-forint 18 akó must 1541.,

1544., 1543., 1549., 1565., 1571. és 1573-ban. Egy pengő-forint 17 akó must 1508-ban. Egy pengő-forint 16 akó must 1510.,

1514., 1520., 1527., 1537., 1547., 1577.,

1583., 1584. és 1589-ben.

Egy pengő-forint 15 akó must 1504., 1524. és 1556-ban.

Egy pengő-forint 14 akó must 1501.,

1502., 1511., 1512., 1515., 1516., 1521.,

1522., 1523., 1554., 1555., 1561. és 1575-ben. Egy pengő-forint 13 akó must 1552.,

1559., 1581. és 1490-ben.

Egy pengő-forint 12 akó must 1508.,

1552., 1581. és 1590-ben.

Egy pengő-forint volt 11 akó must 1559. és 1591-ben.

Egy pengő-forint volt 10 akó must

1558., 1560., 1570., 1576., 1580., 1582. és 1588-ban.

Egy pengő-forint volt 9 akó must 1561., 1592. és 1617-ben.

Egy pengő-forint volt 8 akó must 1561.,

1577., 1581., 1607., 1609., 1612., és

1638-ban.

Egy pengő-forint volt 7 akó must 1567.,

1578., 1579., 1610., 1613., 1625. és 1638-ban. De folytassuk-e tovább? 1664., 1688.,

1714., 1718., 1723., 1729., 1732., 1736. és 1737-ben már csak három akó mustot adtak egy forintért; az 1662., 1670., 1675.,

1676., 1689., 1690., 1697. és 1720-ban két akót egy pengő-forintért, Ettől kezdve azután mind magasabb lett Erdélyben a must és igy a bor ára is. A must ára, különben csak 1738-ig van feljegyezve, a több évekről, nem hézagok nélkül, 1858-ig az évenkénti termelésről és árakról csak általánosságban van szó.

Bizony, dédöregapáink nagyott néznének s valószínűleg meg is fordulnának sírjukban, ha valahogy tudomásukra jutna, hogy mi most annyit adunk egy liter Poll-féle borért, mint annak idején ők adtak egy egész akóért.

Ne kezdj kis pénzzel nagy üzletbe s nem esel üres zsebbel még nagyobbat.

A vendégnek sem illik minden, ami szabad, de minden szabad, ami illik.

Legjobb étvágykészitő szakács az — éhség.

Lusta szakácsnénak nyelve a legfrissebb tagja.