Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-04-05 / 7. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. április 5. mm m rjP /^l| All C vad- és baromfi-kereskedő I lyUJ I Budapest^ Központi vásárcsarnok. Szállodák és vendéglők részére a legolcsóbb napi árban szállítja elsőrendű vágott vad és szárnyasait. Úgy a helyi, mint a vidéki megrendelések gyorsan és pontosan teljesittetnek. hetnek, ajánlom, hogy jobb lesz ha azokon rágódik, mint ezen a díszes társaságon. Az egyesülés és összetartás reményében végzem soraimat. Sági József egyik „sarkantyus vitéz“. A budapesti világkiállítás. A budapesti kereskedelmi Csarnokban felvetett azon terv körül, hogy Budapesten az 1916. vagy 1918-ik esztendőben tartassék világkiállítás, megindult a különböző vélemények harcza. Vannak, akik ellenzik a tervet, de többen vannak, akik lelkesedéssel üdvözlik az eszmét és nagyon sokat várnak egy budapesti világkiállítás nagy arányú idegenforgalmától úgy kereskedelmünk, mint iparunk javára. Vértes Emil bizottsági tag indítványt terjesztett be a székesfőváros márcziusi közgyűléséhez, hogy az már előre foglaljon állást a tervbe vett budapesti világkiállítás ellen. Az indítvány heves vitát idézett fel s végre is a közgyűlés arra az álláspontra helyezkedett, hogy még véleményadás czéljából sem adja ki a tanácsnak, hanem mint tárgyalásra időelőtti és alkalmatlant egyszerűen levette a napirendről. A budapesti világkiállításból azonban, minden ellenzés daczára mégis csak lesz valami, ha nem is a tervezett időre, de később, a távolabbi jövőben mert — mint jelentik — a kormány sem idegenkedik a terv megvalósításától. A budapesti szállodások és vendéglősök örömmel üdvözlik az eszmét és a mellette való egyöntetű állásfoglalásra közelébb alkalmat fognak találni. Boraink, söreink és ásványvizeink ellenségei. Már többször volt alkalmunk rámutatni arra a természetellenes állapotra, hogy a magyar bor, a Magyarországon gyártott pezsgő és sör, továbbá a kitűnő és gyógy- erejü magyar földből buzogó ásványvizeknek magyar emberek, különösen magyarországi közvetítők a legnagyobb ellenségei. Ugyanerre mutat rá most a »Borászati Lapok« egyik legutóbbi vezérczikkében Kre- nedits Ödön ismert közgazdasági szakírónk, kinek fejtegetéseivel mindenben egyetértünk s azokat összegezve adjuk a következőkben : Szól először a magyar pezsgőről, mely udvarképessé lett s a hozzávaló nyersanyag kiállja a versenyt a francia és német pezsgő nyersanyagával, sőt még olcsóbb is a külföldinél. De mi hasznunk' van ebből? Ha valaki nálunk pezsgővel akar grasszálríi, nem hozat Francoist, Littfcét, vagy Törleyt, hanem rendel Mummot, vagy Heidsich Monopolt sokkal drágábban. Hát a kőbányai sör nem kitűnő? És mégis mennyi Hofbraut, Augustinerbraut, és Pilsenit mérnek olyan emberek részére Budapesten, akik ezt a külföldi fajtát csak azért isszák, hogy tüntethessenek azzal, miszerint bajor, vagy cseh sört ittak és mert megadatott rá az alkalom, hogy ihassák. Ha nem jutnak hozzá, akkor dicsérik egy korty svehati után az udvari vagy malátasörünket. Hát az ásványvizeinkkel hogy vagyunk? Akad szövetkezet, amely ezek értékesítésére vállalkozik és sikerül neki ezeknek a kitűnő és eléggé olcsó ásványvizeknek, az árát olyan magasra fölverni, hogy ma már az ördögnek sem kellenek, sőt belföldi vendéglősök egyenesen bojkott alá kénytelenek helyezni azokat. Magunk is ismerünk egy erdélyi fürdőbérlőt, aki télen előkelőbb vendéglős itt Budapesten. Ez panaszolta, hogy milyen szívesen árusítaná itt a kitűnő erdélyi sava- nyuvizeket és milyen szívesen fogyasztanák azokat vendégei, de hát nem használhatja ezeket a bor- és gyógyvizeket, mert a forrásbérlő szövetkezetek úgy fölverték azoknak az árát, hogy Budapesten egy ily üveg erdélyi savanyuviz harmincznégy-harmincz- hat krajcárba kerül. Ilyen drága ásványvíz helyett tehát inkább olcsó bort isznak az emberek. Ami a magyar bor forgalomba hozatalát illeti, rámutat czikkiró arra, hogy van nekünk egy »Pannónia bortermelő és borértékesitő t á r s a s á g«-unk. Már a neve is mutatja, hogy tősgyökeres magyar és hogy annak a szegény, az utolsó évtizedekben oly sok nehéz viszontagságon keresztülesett magyar bornak termelését és értékesítését tűzte ki nemes feladatául, amelynek kedvéért az állam a filloxeracsapás után milliókat áldozott a rekonstruálás nehéz munkájára, amelynek boldogulásáért egyesek és testületek emberfölötti módon küzdenek és amelynek kedvéért uj bortörvényt is alkottunk! És ime, mit tesz a »Pannónia bortermelő és borértékesitő társaság«? Pályázik érte és elnyeri a Hackerbrauj München, a Genossenschaftsbrauerei, Pilsen és a Frigyes főherczeg uradalmi serfőzde, Magyaróvár magyarországi vezérképviseletét, ezt uton-utfélen hirdeti és azon iparkodik, hogy ezeket a söröket minél több fővárosi vendéglős bevezesse. Nem képezi feladatomat, hogy a sör ellen agitáljak, sőt az sem, hogy a magyar sörgyáraknak flolgát bolygassam és kartellek után kutassak, mert hiszen a legmeg- csontosodottabb bortermelő vagy borkereskedő <sem veti megf a jófajta kőbányai sört. Annál kevésbbé teszem ezt, mert hiszen tudom, hogy a sörgyártás magyar gazdasági terményt dolgozik fel és épen olyan nehéz adó -sújtja, mint a bortermelést. Sőt eme teher .megkönnyítésének kérdésénél a bortermelőnek és a sörgyártónak érdeke találkozik. De két dolgot nem hagyhatunk szó nélkül. Az egyik dolog az, hogy egy, a bortermelés és borértékesítés czéljából alakult társaság főleg, talán kizárólagosan sörérté- kesitéssel foglalkozik. Ezért kár volt a társaságnak olyan hangzatos magyar czégért választania, piert ez az eljárása sem dicsőségére, ,sem pedig hazafias érdeméül nem szolgál, de még kevésbbé szolgál arra az a szomorú tény, hogy elsősorban müncheni és pilzeni, tehát külföldi sörnek a vezérképviselőségét kereste és vállalta. j Tüdős József meghalt, j Egy igazi magyar, a régi tiszteletre méltó gárdából való budapesti vendéglőssel ismét kevesebb van. Szigetszentmiklóson a múlt vasárnap, márczius 26-ikán délután halt meg a vendéglői pályáról néhány esztendővel történt nyugalomba vonulás után T ü- dős József és a rákövetkező kedden ugyancsak Szigetszentmiklóson temették el Budapestről odaérkezett nagyszámú tisztelőinek és barátainak, valamint az egész község lakosságának nagy és őszinte részvéte mellett. Tüdős József nem közönséges életpályát futott meg. Atyja egyike volt Pestvármegye legtiszteltebb református lelkészeinek, aki erős, színtiszta magyarságát beleplántálta fia leikébe is. Tüdős Józsefnek nem volt hajlandósága a tudományos pályára és a szakács mesterséget tanulta mejg s azt fiatal korában már művészettel kezelte. A daliás termetű, igazán a férfiszépség ifjúságában viruló legény katonasorba jutván, Bécsbe került magyar huszárnak. Ekkor kezdődött Ferencz József királynak öcscsének, Miksa főherczegnek mexikói vállalkozása s Tüdős Józsefet, a saját kívánságára az uj mexikói császár, Miksa fegyveres kíséretéhez osztották. Ezután nem is hagyta el fejedelmi urát ennek haláláig. Vele szállt át a tengeren s részt vett a mexikói fölkelők elleni küzdelem több véres csatájában. Tüdős Józsefnek igazi szereplése azonban akkor kezdődött, mikor a szerencsétlen császárt már mindenki elhagyta és az fogoly lett, a fölkelők foglya Gueretproban. Tüdős József nagyon ritkán beszélt ezekről a szomorú napokról s akkor is csak nagyon bizalmas környezetben. Úgy látszik, Bécsben kötötték lelkére a lehető hallgatást. Ilyen bizalNAGY IGNÁCZ ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest; VII.; Károly-körut 9. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelsze- Saj’át palaczkkupak relési czikkefchen úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, o-yár rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szütökészülékek, boros palaczkok, parafaguda- Nagy és Watzke ^ "I ÍV 1/ t T T n U rt 1 n i 1 /-v 4- rv 1 v vl /\ /f r- r» /*. vi V V L v m a a ■ 4 A I # A a I a v ■ ■ h a I » a «a ■ a a — X U —— szók, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók. erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. Pinggau.
