Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)

1911-04-05 / 7. szám

4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. április 5. mm m rjP /^l| All C vad- és baromfi-kereskedő I lyUJ I Budapest^ Központi vásárcsarnok. Szállodák és vendéglők részére a legolcsóbb napi árban szállítja elsőrendű vágott vad és szárnyasait. Úgy a helyi, mint a vidéki megrendelések gyorsan és pontosan teljesittetnek. hetnek, ajánlom, hogy jobb lesz ha azokon rágódik, mint ezen a díszes társaságon. Az egyesülés és összetartás reményében végzem soraimat. Sági József egyik „sarkantyus vitéz“. A budapesti világkiállítás. A budapesti kereskedelmi Csarnokban felvetett azon terv körül, hogy Budapesten az 1916. vagy 1918-ik esztendőben tartassék világ­kiállítás, megindult a különböző vélemé­nyek harcza. Vannak, akik ellenzik a tervet, de többen vannak, akik lelkesedés­sel üdvözlik az eszmét és nagyon sokat várnak egy budapesti világkiállítás nagy arányú idegenforgalmától úgy kereskedel­münk, mint iparunk javára. Vértes Emil bizottsági tag indítványt terjesztett be a székesfőváros márcziusi közgyűléséhez, hogy az már előre foglaljon állást a tervbe vett budapesti világkiállítás ellen. Az in­dítvány heves vitát idézett fel s végre is a közgyűlés arra az álláspontra helyez­kedett, hogy még véleményadás czéljából sem adja ki a tanácsnak, hanem mint tárgyalásra időelőtti és alkalmatlant egy­szerűen levette a napirendről. A buda­pesti világkiállításból azonban, minden ellenzés daczára mégis csak lesz valami, ha nem is a tervezett időre, de később, a távolabbi jövőben mert — mint jelentik — a kormány sem idegenkedik a terv meg­valósításától. A budapesti szállodások és vendéglősök örömmel üdvözlik az eszmét és a mellette való egyöntetű állásfoglalásra közelébb alkalmat fognak találni. Boraink, söreink és ásvány­vizeink ellenségei. Már többször volt alkalmunk rámutatni arra a természetellenes állapotra, hogy a magyar bor, a Magyarországon gyártott pezsgő és sör, továbbá a kitűnő és gyógy- erejü magyar földből buzogó ásványvizek­nek magyar emberek, különösen magyaror­szági közvetítők a legnagyobb ellenségei. Ugyanerre mutat rá most a »Borászati La­pok« egyik legutóbbi vezérczikkében Kre- nedits Ödön ismert közgazdasági szakírónk, kinek fejtegetéseivel mindenben egyetértünk s azokat összegezve adjuk a következők­ben : Szól először a magyar pezsgőről, mely udvarképessé lett s a hozzávaló nyersanyag kiállja a versenyt a francia és német pezsgő nyersanyagával, sőt még olcsóbb is a kül­földinél. De mi hasznunk' van ebből? Ha va­laki nálunk pezsgővel akar grasszálríi, nem hozat Francoist, Littfcét, vagy Törleyt, ha­nem rendel Mummot, vagy Heidsich Mono­polt sokkal drágábban. Hát a kőbányai sör nem kitűnő? És mégis mennyi Hofbraut, Augustinerbraut, és Pilsenit mérnek olyan emberek részére Budapesten, akik ezt a kül­földi fajtát csak azért isszák, hogy tüntethes­senek azzal, miszerint bajor, vagy cseh sört ittak és mert megadatott rá az alkalom, hogy ihassák. Ha nem jutnak hozzá, akkor di­csérik egy korty svehati után az udvari vagy malátasörünket. Hát az ásványvizeinkkel hogy vagyunk? Akad szövetkezet, amely ezek értékesítésére vállalkozik és sikerül neki ezeknek a kitűnő és eléggé olcsó ásványvizeknek, az árát olyan magasra fölverni, hogy ma már az ördög­nek sem kellenek, sőt belföldi vendéglősök egyenesen bojkott alá kénytelenek helyezni azokat. Magunk is ismerünk egy erdélyi für­dőbérlőt, aki télen előkelőbb vendéglős itt Budapesten. Ez panaszolta, hogy milyen szí­vesen árusítaná itt a kitűnő erdélyi sava- nyuvizeket és milyen szívesen fogyasztanák azokat vendégei, de hát nem használhatja ezeket a bor- és gyógyvizeket, mert a for­rásbérlő szövetkezetek úgy fölverték azok­nak az árát, hogy Budapesten egy ily üveg erdélyi savanyuviz harmincznégy-harmincz- hat krajcárba kerül. Ilyen drága ásványvíz helyett tehát inkább olcsó bort isznak az emberek. Ami a magyar bor forgalomba hozatalát illeti, rámutat czikkiró arra, hogy van ne­künk egy »Pannónia bortermelő és borértékesitő t á r s a s á g«-unk. Már a neve is mutatja, hogy tősgyökeres magyar és hogy annak a szegény, az utolsó évtize­dekben oly sok nehéz viszontagságon ke­resztülesett magyar bornak termelését és értékesítését tűzte ki nemes feladatául, amely­nek kedvéért az állam a filloxeracsapás után milliókat áldozott a rekonstruálás nehéz munkájára, amelynek boldogulásáért egye­sek és testületek emberfölötti módon küz­denek és amelynek kedvéért uj bortörvényt is alkottunk! És ime, mit tesz a »Pannónia bortermelő és borértékesitő társaság«? Pá­lyázik érte és elnyeri a Hackerbrauj München, a Genossenschaftsbra­uerei, Pilsen és a Frigyes főherczeg ura­dalmi serfőzde, Magyaróvár magyarországi vezérképviseletét, ezt uton-utfélen hirdeti és azon iparkodik, hogy ezeket a söröket mi­nél több fővárosi vendéglős bevezesse. Nem képezi feladatomat, hogy a sör el­len agitáljak, sőt az sem, hogy a magyar sörgyáraknak flolgát bolygassam és kartel­lek után kutassak, mert hiszen a legmeg- csontosodottabb bortermelő vagy borkeres­kedő <sem veti megf a jófajta kőbányai sört. Annál kevésbbé teszem ezt, mert hiszen tu­dom, hogy a sörgyártás magyar gazdasági terményt dolgozik fel és épen olyan nehéz adó -sújtja, mint a bortermelést. Sőt eme teher .megkönnyítésének kérdésénél a bor­termelőnek és a sörgyártónak érdeke talál­kozik. De két dolgot nem hagyhatunk szó nélkül. Az egyik dolog az, hogy egy, a bor­termelés és borértékesítés czéljából alakult társaság főleg, talán kizárólagosan sörérté- kesitéssel foglalkozik. Ezért kár volt a tár­saságnak olyan hangzatos magyar czégért választania, piert ez az eljárása sem dicső­ségére, ,sem pedig hazafias érdeméül nem szolgál, de még kevésbbé szolgál arra az a szomorú tény, hogy elsősorban müncheni és pilzeni, tehát külföldi sörnek a vezér­képviselőségét kereste és vállalta. j Tüdős József meghalt, j Egy igazi magyar, a régi tiszteletre méltó gárdából való budapesti vendéglőssel ismét kevesebb van. Szigetszentmiklóson a múlt vasárnap, márczius 26-ikán délután halt meg a vendéglői pályáról néhány esztendő­vel történt nyugalomba vonulás után T ü- dős József és a rákövetkező kedden ugyan­csak Szigetszentmiklóson temették el Buda­pestről odaérkezett nagyszámú tisztelőinek és barátainak, valamint az egész község lakosságának nagy és őszinte részvéte mel­lett. Tüdős József nem közönséges életpá­lyát futott meg. Atyja egyike volt Pestvár­megye legtiszteltebb református lelkészeinek, aki erős, színtiszta magyarságát beleplán­tálta fia leikébe is. Tüdős Józsefnek nem volt hajlandósága a tudományos pályára és a szakács mesterséget tanulta mejg s azt fia­tal korában már művészettel kezelte. A da­liás termetű, igazán a férfiszépség ifjúságá­ban viruló legény katonasorba jutván, Bécsbe került magyar huszárnak. Ekkor kezdődött Ferencz József királynak öcscsének, Miksa főherczegnek mexikói vállalkozása s Tüdős Józsefet, a saját kívánságára az uj mexikói császár, Miksa fegyveres kíséretéhez osztot­ták. Ezután nem is hagyta el fejedelmi urát ennek haláláig. Vele szállt át a tengeren s részt vett a mexikói fölkelők elleni küzde­lem több véres csatájában. Tüdős József­nek igazi szereplése azonban akkor kez­dődött, mikor a szerencsétlen császárt már mindenki elhagyta és az fogoly lett, a föl­kelők foglya Gueretproban. Tüdős József nagyon ritkán beszélt ezekről a szomorú napokról s akkor is csak nagyon bizalmas környezetben. Úgy látszik, Bécsben kötöt­ték lelkére a lehető hallgatást. Ilyen bizal­NAGY IGNÁCZ ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest; VII.; Károly-körut 9. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelsze- Saj’át palaczkkupak relési czikkefchen úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, o-yár rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szütökészülékek, boros palaczkok, parafaguda- Nagy és Watzke ^ "I ÍV 1/ t T T n U rt 1 n i 1 /-v 4- rv 1 v vl /\ /f r- r» /*. vi V V L v m a a ■ 4 A I # A a I a v ■ ■ h a I » a «a ■ a a — X U —— szók, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók. erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. Pinggau.

Next

/
Oldalképek
Tartalom