Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)

1911-04-05 / 7. szám

1911. április 5.

VENDÉGLŐSÖK LAPJA

5

más körben azután elmondta, hogy Miksa császárt a fölkelők Gueretoroban egy kolostor-templomban őrizték. Itt senki sem gondolt arra, hogy ki fogják végezni, sőt naponként járták, hogy a tengerpartra szállítják, hol hajóra száll a rosszul sikerült, nagy kaland után Európa felé. A fölkelő hadsereg legelőkelőbb tisztjei látogatták meg s minden szükségessel ellátták. Miksa császárt — hogy miért, az köztudomású •— mégis csak halálra Ítélték. Mikor már bizonyos volt kivégeztetése, az egyetlent, aki vele maradt, Tüdős Józsefet bízta meg azzal, hogy aranyóráját és azt a fekete selyem kendőt, melylyel majd szemét bekötik, vigye el leendő özvegyének, Sarolta császárnénak. Értékes, vagy negyven darab lovát adja el Tüdős s ami pénzt azokért kap, holttestét azon szállíttassa Európába, Bécsbe, a Habsburgok családi sírboltjába. Tüdős József ezt mind híven teljesítette.

Mikor elérkezett a szomorú kivégzés reggele, csak a gyóntató lelkiatya és Tüdős József volt a szerencsétlen császár mellett, aki azonban az utolsó percéig nem vesztette el hidegvérét, nyugalmát. A kivégzés színhelye Gueretoron kívül egy magaslat volt. Tüdős József egy kétkerekű, egyfo- gatu bricskát bérelt s ezen vitték Miksát, a császárt agyonlövése helyére, mint egykoron Damjanich János tábornokot Aradon.

A császár két hűséges tábornoka között állott, illetve bekötött szemmel térdelt s igy várta a halált. Egy fiatal mexikói fölkelő hadnagy, — aki előbb Miksa császár seregében volt káplár, de a fölkelőkhöz pártolt, — vezényelte a tüzet. A fegyverek eldördültek, de a császár, találva bár, de élve, kínlódva, hörgött még a földön. Ekkor egykori káplárja, a ^exikói fölkelő hadnagy megszánta hűtlenül elhagyott császári urát s revolverével a fülébe lőtt. Ez a lövés halálos volt.

Tüdős József ekkor a holttestet a két kerekű bricskára emelte és vissza vitte abba a gueretorroi kolostor-templomba, mely a császár siralomháza volt. Itt a hullát fel- bonczolta, még pedig saját kezűleg. A nemesebb részeket kivette és egy borszesz- szel telitett nagy üvegbe tette. Magát a testet a harangkötélen a templom tornyába húzta és ott teljesen kiszárította, azután egy közönséges faládába csomagolta. Közben eladta Miksa császár lovait s igy pénzelvén, a legelső induló hajóval Triesztbe s onnét Bécsbe utazott, magával hozva — úgy, hogy arról más senki semmit sem tudott, — Miksa császár földi maradványait.

Tüdős József Bécsben rögtön kihallgatásra jelentkezett I. Ferencz József királyunknál, aki meghatva hallgatta végig öccse hü katonájának és szakácsának, a gueretoroi rettenetes tragédia szemtanújának elbeszélését, sőt többször, — későbbi évek során is — maga elé hivatta Tüdős Józsefet, Miksa császár utolsó óráiban történtek el- imondására. A szerencsétlen császár testét Bécsben nagy pompával eltemették, Sarolta özvegy császárnénak is átadták férje vég- óhajához képest annak relikviáit, »őt Tüdős József még Miksa császár eladott lovainak vételárával is az utolsó krajcárig becsületesen elszámolt.

I

{ I. Ferencz József király öccse leghübb katonájának akkor húszezer forintot engedélyezett a családi pénztárból s ugyaninnét Tüdős Józsefnek élete fogytáig évi ezerkétszáz forint kegydijat rendelt kifizettetni. Tüdős József a 20.000 forinton a Kölcsey- utcza 4. szám alatt egy földszintes átjáró házat átvette apósától, Binder Ferencztől, mely évtizedeken keresztül kedvelt összejö- veteli helye volt a józsefvárosi polgárságnak, írók, művészek is szívesen és gyakran keresték fel a tősgyökeres, minden izében magyar Tüdős József vendéglőjét, í Az öreg korcsmáros agg napjaiban Szi- getszentmiklósra, a saját birtokára és házába költözött, hol Miksa császár egykor legdaliásabb, de egyben leghívebb katonája is, mint a község legtiszteltebb polgárainak egyike, hunyta le örök álomra szemeit.

Aich Ferencz *j*

A magyarországi nagyiparosságot s elsősorban a magyar sörgyárosokat, nagy veszteség érte. Meghalt egyik legkiválóbb s általános tiszteletben állott szaktársuk, Aich Ferencz, a Magyarországi Serfőzők Egyesületének elnöke, a Dréher-féle sörgyár vezérigazgatója, több pénzintézet igazgató- sági tagja, meghalt folyó évi márczius 13-án, Bordigterában, ahol éppen betegsége ellen keresett gyógyulást. Aich Ferencz elhunyta nemcsak hozzátartozóit, a sörgyárosokat, hanem ipari közéletünket is, különösen a vendéglős iparosságot is gyászosan érinti, mert hiszen benne a vendéglősök jóakarójukat, a vendéglős nyugdíjintézetnek egyik legbuzgóbb támaszát is vesztettük el. A megboldogult egész sereg ipari részvénytársaság vezető tagja volt. Húsz év óta igazgatója a Dréher-féle sörgyárnak, mely az ő szakavatott vezetése alatt indult hatalmas föllendülésnek. A sörgyártó-ipar körül szerzett érdemeiért két év előtt a király magyar nemességgel és enyedi előnéwel tüntette ki. Hü neje, két gyermeke és a Dréher, Haggenmacher családok gyászolják első sorban kora elhunytát.

Aich Ferenczet f. évi márczius hó 21-én temették el nagy és előkelő közönség részvétele mellett.

Ott voltak a Dréher Antal serfőzdéi részvénytársaság részéről a ház széniorja, Dréher Antal, a bécsi urakháza tagja, Dréher Tivadar és Dréher Jenő, a Magyar serfőzők egyesülete Haggenmacher Oszkár vezetésével, a schwechati sörgyár részéről Ehrhardt Alfonz igazgató, B1 a- s c h e k Simon czégvezető és Wimmer Rudolf titkár, M e i s e 1 György, a semmeringi sörgyár tulajdonosa, a Hazai Bank részvény- társaság részéről Szitányi Ödön, Kelemen Gyula dr. és Szécsy Pál igazgató, a Gyáriparosok Országos Szövetsége részéről Hegedűs Loránd dr. igazgató, továbbá Josipovich Géza volt horvát miniszter, esetei Herzog Péter báró, főrendiházi tag, Kovácsy Sándor miniszteri tanácsos, Gajári Ödön, Wolf n er Tivadar,

e i n r i c h Alajos, T o 1 n a y Lajos, F o- dor István és Imrédy Kálmán udvari tanácsosok, Weisz Fülöp, a Kereskedelmi bank igazgatója, Brüll Ignácz dr. és F1 e- ischl Sándor konzulok, Freund Emil dr. és Antal, Sassy Frigyes ezredes, T s c h ö g 1 Frigyes, az Osztrák-Magyar Bank budapesti osztályának főnöke, Wälder Gyula, a Pesti Hazai Takarékpénztár igazgatója. Ott voltak továbbá a Haggenmacher-, Törn ö r y-, L y k a-, S a x 1 e h n e r- és Gott- s c h 1 i g-családok, testületileg jelent meg a temetésen Dréher Antal serfőzdéi részvénytársaság tisztikara és munkásai Weisz Miksa és A ren t urak czégvezetésével. Megjelentek a budapesti vendéglősök részéről: Glück Frigyes, Petanovits József, Müller Antal, Bokros Károly, Burge-r I. Károly, K o m m e r Ferencz, D ö k k e r Ferencz, Gun del Károly, Hámor József, Wil burger Károly, Hack István, Holub Rezső, Weisz Antal, Ében hő Károly stb.

Az egyházi szertartást Hock János kőbányai plébános végezte fényes papi segédlettel. A beszentelés után a halottat hatlovas gyászkocsiba tették és a gyászoló közönség hosszú menetben kisérte a koporsót a Golttsch 1 ig-család sírboltjához, ahová a családi sírbolt elkészültéig ideiglenesen helyezték el az elhunytat. A sírbolt előtt újból beszentelték a halottat és azután örök nyugalomra helyezték. A ravatalhoz helyezett koszorúk között ott volt országos nyugdíjintézetünk hatalmas babérkoszorúja is, amelyet az igazgatóság nevében Bokros Károly elnök tett le.

A »Dréher Antal serfőzdéi r.-t.« igazgatósága ez alkalommal a következő levelet intézte Bokros Károlyhoz, orsz. nyugdíjintézetünk elnökéhez:

Ngs. Bokros Károly urnák, Budapest,

VI., Andrássy-ut 25. Ügyvezető igazgatónk, enyedi Aich Ferencz ur elhunyta alkalmával a részvét őszinte jeleit tanúsította irányunkban, amennyiben Nagyságod a vendéglősök orsz. nyugdijegyesületének küldöttsége élén a boldogultnak a végtisztességet megadni szives volt. Részvéte eme meleg megnyilatkozásáért fogadja Ön, valamint az említett nyugdijegyesület hálás köszönetünket. Teljes tisztelettel Dréher Antal serfőzdéi r.-t., Dréher Jenő s. k.«

Jövedéki csalások és a vendéglős ipar.

Felsőmagyarország egyik előkelőbb városában, az ottani sörgyárban nagy jövedéki csalásnak jöttek nyomára, melylyel több százezer koronáig károsították meg az államkincstárt. A kész sört földalatti csöveken lopva kivezették a gyár helyiségeiből s igy fogyasztási adó nélkül csempészték hordókban a vendéglősökhöz és korcsmárosokhoz, sörmérőkhöz és kávéházi üzletesekhez. Ezek természetesen, ha olcsóbban is kapták a sört, még nem is sejtették, hogy az csempészett, nincs megadóztatva, mégis mikor most ez a nagyszabású jövedéki csalás kiderült, — mivel hogy az említett sörgyár most már képtelen kifizetni a reá rótt horribilis bírságot — a korcsmárosokat, vendéglősöket is zaklatja a pénzügyi hatóság a meg nem adózott sör kiméréséért, csempésző bűntársakat keres bennük s nem lehetetlen, hogy rajtuk hajtják be az óriási bírságösszeget.

Budapesten névtelen följelentés folytán arra jött rá a pénzügyi hatóság, hogy holmi »kártyatisztitó intézetek«, — melyek között valami »Bloch Józsefné intézete« vezetett,— tisztított kártya helyett, adózatlan, lebélyegzetten, uj kártyacsomagokat hoztak forgalomba s ezzel szintén több százezer koronákig megkárosították az állampénztárt. Ezek' a »kártyatisztitó intézetek« nemcsak Buda- , pestnek, hanem az országnak is igen sok kávéházát, vendéglősét, korcsmárosát elárasztották meg nem adóztatott, adózási állam- bélyeggel el nem látott kártyapaklikkal. Most ezek a kávésok, vendéglősök és korcsmáro- sok is fizetni fogják a rájuk kártya jövedéki kihágás miatt kirovott bírságokat.

íme — mondhatnánk — az ember sokszor akkor is bajba jön, ha okot nem ád a bajra. Pedig nem egészen igy van a dolog. Itt tulajdonképen abban van a baj oka, hogy az illető üzletemberek nem voltak eléggé óvatosak. Ha olcsóbban kapták azt a bizonyos sört, mint más kollégáik, akkor gondolkodniok kellett volna, hogy tulajdonképen miért is kapták olcsóbban s akkor majd rájöttek volna, hogy itt baj van a kréta körül, kutya van a kertben és igy óvatosabbak lettek volna. Ugyanilyen elővi- gyázóknak kellett volna lenniök az adózatlan, lebélyegzetlen kártyapaklikat vásárló vendéglősöknek és korcsm árosoknak is s