Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-04-05 / 7. szám
1911. április 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 — — ELSŐ PILSENI RÉSZVÉNYSÖRFŐZŐDE, PILSEN. • Magyarországi IX. I ötww AHnlf* ae TQfQQ BUDAPEST, Vili., J Magyarország bármely állomására szállítja az általa képviselt vezérképviselete l'J. LUWj rillUII CO I dl öd Szentkirályi-u. 14. 5 első pilseni részvénysört világhírű gyártmányt. ■ d * Vendéglősök és t. érdeklődők szíveskedjenek közvetlenül a fenti céghez fordulni. Vidéki városokban lerakatod és képviseletet létesit. kát a tüzesités alkalmával mérges anyagokat feloldó edényben készítette el. Tényleg azonban, hogy ez a veszedelem, mely köny- nyen tizenöt ember életébe kerülhetett volna, az ő sütőmühelyéből származott. Származott pedig azért, mert ott az élelmiszeranyagok beszerzésével megbízott személyzet vagy nem birt elég szakképzettséggel ezek egészségügyi helyes megválasztásánál, vagy pedig felületes rolt, de a felelősség mindenesetre ebben a feltűnést keltett esetben csak a czukrászt terhelheti, nem pedig az ő süteményét közvetítő vendéglőst. A felelősség tekintetében azonban ez esetben a piaczokat ellenőrző hatóság sem vonhatja ki magát. A krémes tésztához tojás, tej és vanillia, vaj és liszt kell. Már pedig az elöljáróságok havi jelentései bizonyítják, hogy Budapesten havonként annyi mérges anyagokkal házasított müvajat, romlott tojást, mindenféle anyaggal kevert tejet árusítanak a nyílt piaczokon, vásárcsarnokokban, hogy azok nagy mennyiségének elkobzása az eg. ügyi ellenőrző hatóság személyzetének csekély volta miatt szinte lehetetlenség. Hát most már kit okozzunk, ha ilyen mérgezett vagy romlott anyagot vásárol étel- nemüinek elkészítéséhez a gazdaasszony, a czukrász és e czukrász élelmiszer terméket jóhiszeműen felhasználó vendéglős? Bizony elsősorban itt a hatóság a felelős, mely ebben a feltűnést keltő esetben megmozdult ugyan vizsgálattételre, de hány kontár kis- korcsmáros, kifőzés rontja meg a szegény embereknek egész tömegét, romlott és hamisított anyagokból — tudva, vagy tudatlanul — készített ételeivel, azzal azután senki sem törődik. Sem a hatóság, sem az orvos, de még a halottkém sem. A kaszárnyái kantinkorcsmák és a fogyasztási adó. Termelők és kantinos bormérők körében felmerült az a kérdés, hogy miután a katonák ügyiratai bélyegmentesek, a katonák maguk nem fizetnek adót, nem lehetne-e a kaszárnyabeli kanonokban a bort és italmérési engedély és fogyasztási adó nélkül kimérni ? Erre a kérdésre a pénzügyminiszter a következő elvi jelentőségű határozatot hozta : „A katonai laktanyákban és intézetekben elhelyezett kantinok (vegyeskereskedéssel egybekötött italmérési üzletek) az 1884. évi XVII. t.-cz. hatálya alá esnek, mert ezeknél az üzleteknél az iparszerü foglalkozásnak jelei feltalálhatok és a törvénynek 183. §-a ezeket az üzleteket nem veszi ki a törvény hatálya alól. Igaz ugyan, hogy a törvény 183. §-ában felsorolt kivételekre való tekintet nélkül a közhasznú szellemi foglalkozások sem sorozhatok az ipartörvény hatálya alá, minélfogva a kivételeknek felsorolása teljesnek nem mondható, mindazonáltal a kantinok annak hatálya alá tartoznak, mert egyéb italmérési üzlettől csak annyiban különböznek, hogy vevőközönségük katonai személyekre szorítkozik. Ez a körülmény az iparszerüség és az italadó fogalmával nincsen ellentétben. Az italmérés ugyan a pénzügyi hatóságtól nyert engedély alapján gyakorolható, de az italmérési üzlet egyébként az 1884. évi XVII. t.-cz. hatá- rozmányai alá esik. (6128—1910. számú kereskedelemügyi ministeriumi határozat).“ Tehát a kaszárnyabeli bormérő kantinosnak — még ha esetleg az is katona — éppen úgy meg kell fizetni a borfogyasztási adót, mint bármely más korcsmáros- nak. Hiszen, ha nem igy volna a dolog a czivil emberiség is a kaszárnya kanonokba látogatna el, hol fogyasztási adó és házbérköltség nélkül tetemesen olcsóbb lehetne a bor ára. „Gundelék aknamunkája." 'Ezzel vezette be czikkét egyik legutóbbi számában a »Fogadó«. Gundelék nem nyu- gosznak, kezdették a hecczet Bokrossal, folytatták F. Kis Lajossal, majd Ihász Gyurkával s legutóbb a sarkantyus vitézekkel, a csizmásokkal. Örülök rajta, hogy annak a kurucz sarkantyúnak a pengése a Gát-uticzá- ból egészen a Rákóczi-utra, a »Fogadó« szerkesztőjéhez is elhallatszik. Sajnos, bizony ma már kevesen vagyunk azok, akik külsőleg is merészkednek megmutatni nemzetünk büszke viseletét, aki tes- testől-lelkestől magyar. Nem részesítem előnyben az uraságoktól levetett köcsög tarkófedőt, mint a kedves »Fogadó« szellemidézője. És még ő mondja: ez a díszes társaság nekirugaszkodott a, »Fogadó«-nak ? Ha nekirugaszkodott, nem ok nélkül, mert mi szüksége van egy magyar vendéglősnek német lapra, mikor a törvény értelmében nem is lehet vendéglős az, ki nem magyar honos, amit el is várunk minden magyarországi vendéglőstől, hogy ha nem is tudott magyarul, de legalább tanuljon meg. Ha a magyar kenyeret meg tudja vágni, rágja be a ma1- gyar szót is; ezért nem is neheztelhetnek. Továbbá Írja a »Fogadó«, hogy ezen díszes társaság kivetette hálóját Kaszás Lajosra, a társulat elnökére, hogy hódoljanak be Gundeléknak, hogy az egész kedvét elvesszük Kaszásnak. Én ugyan jártam ott, de csak a, véletlen vitt oda, mint elismert jó baráthoz, ő maga nyilatkozott, hogy 1 e- m o n d. Én még biztattam, hogy maradjon helyén és küzdjön tovább, amig készen nem leszünk az egyesülésre. Vegyenek ki egy helyiséget a társulat részére, amely már ez előtt három évvel meg volt szavazva, ahova minden kartárs szívesen bekopogtat, de ne legyenek ágyasai annak á szerencsétlen »Fogadó«-nak. Ha kerül utazásra költség Adriától Pancsováig, akkor kerüljön a társulatnak egy irodahelyiségre is, mert amig ott lesznek, sohasem boldogulnak. Én bízok Kaszás Lajos derék kartársunkban, hogy küzdeni fogl tovább is a vendéglős iparnak egy jobb jövőjéért, mert mindnyájan kell, hogy egy czél felé haladjunk, mert egy szenvedő állapotban vagyunk. Nem vagyunk mi kisebb vagy- nagyobb egyönk a másiknál, csak a szerencsénk nem egyforma és a jóllakott nem akar törődni az éhessel. A »Fogadó« is csak a maga hasznáért küzd, ő is odaadja a lapját la szállodásnak is, csak) fizessen elő, mert hát bizony el kell ismerni, hogy élelmesek, mert ha valaki holnapután ki akarja nyitni a korcsmáját, már egy héttel előbb ott csüng a piroshátu „Fogadó« lap; dehát ez ügyesség. így van ez, igen tisztelt kartársak, mindenben, azért tartsunk össze és tiszteljük egymást, tartsuk tiszteletben azon kartársakat is, akiket a sors jobban megáldott, anyagi helyzetükkel talán többet tehetnek iparunk érdekében. Ne a személyeskedést keressük, hanem az egyetértést, testvériességet, akkor talán elérhetjük iparunk boldogabb jövőjét. Volt itt már mind; a három társulat élén elég derék és okos vezető ember és nem tudtak csinálni semmit, de az nem az ő hibájuk, hanem a nemtörődömségé. Hiába a jó vezér is, ha nincs katonája. A »Fogadó« lap — a világ megmentője — is azt kürtöli világszerte, hogy az egyesülésben van az erő és tömörüljenek. így is volna, azt tudjuk, de ő máskép gondolja. Ha észreveszi, hogy valamelyik vendéglős a Gundel-féle társulattól a Kaszás társulatbelivel érintkezik, pláne még Kaszással, rögtön szalad Karvaly Gáborért és zokogva kiáltja: el vagyunk veszve, mert a vendéglősök észhez tértek és egyesülnek! Kaszással is beszéltek, hü Kaszással. Erre aztán gondol egyet Karvaj Gábor, megvakarja a fejét: Hohó, szerkesztő ur, gondoltam már egyet. Nem fognak ezek egyesülni. írunk egy kis czikket Ihász Gyurkáról, a köcsögkalapjáról. Csuti Gyuláról, akinek nem hisszük el, hogy tudjon cikket írni, meg a csizmásokról, sarkantyus vitézről, az öreg Gun- d e 11 meg felelősségre vonjuk. Most már aztán meg van a szerkesztő ur nyugtatva, hogy ez már aztán csakugyan jó kefe. Most már aztán hozzáfognak a rágalomhoz ezek a férgek, de ez egyszer nem hiszem, hogy sikerüljön. Mert bizony Flór koma ahhoz nagyon gyenge legényke, hogy egy olyan hatalmas oroszlán, mint Gun del, üstökébe vájjon. Hanem ahelyett ajánlanám neki, hogy fáradjon el Kaszás Lajos jó magyar vendéglős kartársunkhoz és ha1 volna még azokból a virslikből, melyeket a rikkancsok — az ő kollégái — közt szétosztott, jószívűségből és amelyek most már jó kemények leMODERN és ízléses ÉTLAPOK, papírszalvéták, menükártyák, felirókönyvek, szelvénykönyvek, rendelhetők, illetve kaphatók: PAUKER MÓR és papiráruházában Budapest, V., Váczi=körut 60. sz. Telefon 47-37 és 86—73.-------------------------------------------------------------------------------'----------------------------- Telefon 47—37 és 86—73. 9
