Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-03-20 / 6. szám
1911. márczius 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 ELSŐ P1LSENI RÉSZVÉNYSÖRFŐZŐDE, PILSEN. Magyarországi |Xj I null/ Arfnlf ác Tárca BUDAPEST, VIII., ! Magyarország bármely állomására szállítja az általa képviselt vezérképviselete HJ. LUWy MUUII CO I dl Sd Szentkirályi-u. 14. 5 első pilseni részvénysört világhírű gyártmányt. ■ ■ Vendéglősök és t. érdeklődők szíveskedjenek közvetlenül a fenti céghez fordulni. Vidéki városokban lerakatott és képviseletet létesít. gyűlési képviselői, egyetemi professzorai, főispánjai, sőt még — Isten bocsássa meg — államtitkárai, miniszterelnökei is. Hogy fognak tódulni tiz vármegyéből, sőt még a Balkánról is mindennek csodájára a vendégek ezrei az ő vendéglőjébe és kávéházába, különösen a lányos anyák. Neki magának pedig az üzleti hasznon kívül még az az érdeme is meglesz, hogy a keszthelyi fürdő idegenforgalmát mindörökre megalapozta, amely miatt a zalaiak még bizonyára életében szobrot állítanak neki. És most mindennek vége. Lefújta az egész dolgot az egyetem jogkari dékánjának nyilatkozata s a (katonatiszt urak azon nyilvánított felfogása, hogy a pinczér-jogászból, vagy jogász-pin- czérből nem lehet tartalékos hadnagy. Hát, ami a tiszt uraknak ezt az állásfoglalását illeti, az nem uj dolog. Mi is tudunk esetet, hogy egy kiváló századosnak azért kellett lemondani tiszti rangjáról, mert nőül vett egy köztiszteletben álló budapesti háztulajdonosnőt, aki azonban vendéglő és kávéház- tulajdonosné is volt. Egy másik főhadnagynak azért kellett letenni a katonatiszti kardbojtot, mert vendéglős apja üzletében egy, vagy két alkalommal szívességből néhány pol sört kiszolgált. Ezek azonban olyan abszurditások, amilyenek például a győzelmes német hadseregben nem fordulnak elő. Hogy különben ma már a pinczéri foglalkozás nem lenézett, szolgai állapot, — bizonyítja ez az eset is — ami azután, bár ön- tudatlanul — a keszthelyi fürdővendéglősné érdeme — midőn nem tizenöt, de száz érettségit tett ifjú, de még okleveles úri emberek is ajánlkoztak pinczérekül. Bizony, sok, a hadseregből kikerült tiszt ur megelégedne vele, ha egy-egy előkelő vendéglőbe pin- czérnek juthatna be. Akkor legalább nem mondhatnák el, mint ahogy az egyszeri nyugalmazott német századosról elmondották, hogy három csillag van a gallérján, három krumpli meg a gyomrában. A pinczéri pályán pecsenye is jutna oda. Ami most már az egyetemi ifjak pinczéri vállalkozását illeti, hát mi magunk voltunk azok, sakik szükségesnek tartottuk, hogy magyar úri családok néhány középiskolát is vég- zett gyermekei igenis foglalják el a ma már társadalmilag is megbecsült pinczéri, majd vendéglősi (állásokat. De ideiglenes pinczér- jogászokra, pinczérmedikusokra azonban nincs szükség, mert ezen a pályán ők épen csak olyan kontárok, mint kontár a kaptafát megunt suszterből, az elcsapott villamos kalauzból, ószeresből, vagy hordárból kikerült ,kiskorcsmáros. Ha pedig ezek az egyetemi ifjak a képzett, derék, munkás pinczérségnek akarnának jogosulatlan kon- kurrencziát csinálni, gondolják meg, hogy épen azoknak a vendéglősöknek, budapesti vendéglősöknek jóindulatát veszítenék el, a kik igen sokat tesznek a szegénysorsu egyetemi ifjak segélyezésére hallgatagon, önzetlenül, amiről az egyetemi ifjúság segítő egyesülete tanúskodhatnék leginkább. Az országos borvizsgáló szakértőbizottság vendéglős és borkereskedő tagjai. A m. kir. kereskedelmi miniszter Budapesten és Kolozsváron szervezett állandó borvizsgáló szakértő bizottságok tagjaivá az 1811. év tartamára kinevezte a budapesti állandó borvizsgáló szakértő bizottsághoz: Qundel Jánost, a „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulatának“ elnökét, Jálics Gyula és Abelesz Zsigmond bornagykereskedőket, budapesti lakosokat, továbbá Api Palugyai Ferencz szálloda- tulajdonost, bornayy kereskedőt, Schmidt Lothárt bornagykereskedőt és Hubert Henrik pezsgőgyárost, pozsonyi lakosokat. A kolozsvári állandó borvizsgáló szakértő bizottsághoz: dr. Baintner Ferencz kolozsvári gazdasági akadémiai tanárt, Nagy Gábor kolozsvári vendéglőst, D. Deák József és Fatkas Simon ottani bornagykereskedőket és Eöry Tivadart, az Erdélyi Pinczeegylet titkárát. ♦X^X'»X^X'*X’*X»X^X’*X>rX^X^X^X^X'*X^X-*X^X»X*X»X--.X»X Jogász pinczérek. Irta : Kővári Jenő. A napi sajtó által nagy hozsannával fogadott pro és kontra alaposan megvitatott kérdéssel, hogy a főiskolai hallgatóknak pinczéri állásokkal nyújtsunk módot a továbbtanuláshoz, a szaksajtónak is alaposan foglalkozni kell, még pedig nézetem szerint olyan irányban, hogy a Strausz Miksáné- féle áljótékonykodások követőkre egyetlen esetben se találjanak. Magyarországnak minden jobb vendéglőse tudja és érzi, hogy mivel tartozik a pinczérségnek, túlnyomó része a pinczérsor- ból emelkedett helyzetének mai fokára, az a része pedig, akiket más hivatástól szólított sorsuk a vendéglősiparhoz, elég éles- látásuak, hogy elbírálni tudják, hogy egy modern vendéglői üzemet csak képzett, tanult pinczérekkel lehet lebonyolítani. Hol van a szocziális igazsága ennek a ténynek? Mikor 6—7000 pinczér jár télen munka nélkül, egy-egy kisegítéssel tengetve életét, és ahol kap, adósságcsinálással, abban a reményben, hogy egy nyári jó saison helyre állítja, ezek bármelyikétől is elvonni ezt a reményt nem szabad a jótékonykodás álarczáwal takart üzleti ötletnek. Nem a kenyerünk féltése, nem ‘az irigység adja kezembe a tollat, csak a dolgoknak szakszerű megvilágítása. Arra a néhány főiskolai hallgatóra nekünk .képzett pinczér eknek haragudni nincs okunk, ha el is fogadják Stráusz- né ajánlatát és ideig-óráig folytatni fogják tisztes iparunkat, mi csak azokra haragudhatunk és teljes joggal, akik az ilyen burkolt jótékonyságot gyakorolják azzal a biztos számítással, hogy ezt a nagy közönséggel fizettetik meg, sőt a jó ötletért kijáró polgári hasznot se lusták lefölözni. Mi munkások azon ismeretlen bátor ifjakat csak dicsérni tudjuk, hogy mernek szakítani az ósdi előítéletekkel, (tervszerűen Írtam a bátor szót, mert a mi előítéletes, félszeg társadalmunk sok borsot fog ezért törni a vállalkozó szellemű ifjak orra alá), de telkemből sajnálom js ezen ifjakat és féltem jövőjüket! Fiatal emberek, akik szegény szülők gyermekei, nehéz küzdelmet folytattak az élettel ,eddig is, egyszerre sok pénzt fognak keresni. Strauszné havi 200 koronát igér és a közönség, különösen üdülő helyeken, na meg az újdonság ingere által buzdítva, gavallérosan fogja honorálni (mert azt ugyan a magyar urnák meg ne tiltsa senki, hogy borravalót adjon, mert ő akkor nem jól érzi magát), igy lesz pénze bőven. Mi, akik az életet nagyon jól ismerjük, akiknek, ha szemük kissé figyelni tud ,olyan élettapasztalatokat szerzünk, hogy szinte biztos határozottsággal jósolhatjuk, hogy ebben a veszélyesen fiatal korban látva, közvetlen tapasztalva, hogy milyen jó az nagyot mulatni, cigánynyal szép nővel, nem tesz elég telki erejük ellentállni és féktelenül dobják majd magukat a könnyelmű étet karjaiba. Kedvet kapnak arra a pályára, ahol szerintük minden tanulás nélkül máról-holnapra gondtalan megélhetést vélnek találni, azonban tartsák szem előtt hogy a vendéglős iparban a Strausznék fehér hollók, mert a jó vendéglős képzett pinczért akar és fog alkalmazni, hogy vendégeit minden tekintetben kielégítse, azt pedig ne tessék hinni, hogy ezt máról-holnapra meg tehet tanulni azzal a képzettséggel, hogy valaki 'egyetemi hallgató, a mi pályánkon csak addig lehet boldogulni, mig ez a divat uj. Ebben a divatban Strauszné úrnő követőkre találni nem fog, mert hiszen ez üzletileg teljesen tarthatatlan, sőt érthetetlen dolog. Nyílt kézenfekvő számadást nyújtok: 3 hónapos saisonban 15 alkalmazott pinczér fizetése 2460 korona, az uj jogász-pinczér uraké 9000 korona. Joggal kérdheti bárki, ki fogja megfizetni egy nyári üzemben a 6540 korona különbözetet? Ki más, mint a vendég.., MODERN és Ízléses ÉTLAPOK, papírszalvéták, menükártyák, felirókönyvek, szelvénykönyvek, rendelhetők, illetve kaphatók: PAUKER MÓR és papiráruházában Budapest, V., Váczi=körut 60. sz. Telefon 47 37 ée 86—73. ----------------------------------------------------------------------------*------------------------------- Telefon 47—37 és 86—73.
