Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-03-20 / 6. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. márczius 20. m m jk rvpi w w Ali F7r)|/^\/I?P vad- és baromfi-kereskedő iVlAK^V^nALL I I Budapest, Központi vásárcsarnok. Szállodák és vendéglők részére a legolcsóbb napi árban szállítja elsőrendű vágott vad és szárnyasait. Úgy a helyi, mint a vidéki megrendelések gyorsan és pontosan teljesittetnek. Hát kérem, hagyjunk fel az ilyen mások j által fizettetett jótékonykodással, különösen ; az olyan jótékonykodással; ahol egy az élet | nehézségeivel még jobban küzdő rétegen fájó 1 sebet ütünk. Nem észszerű és különösen nem | igazságos cselekedet valakit azzal táplálni, i amit másnak a szájától vonunk el. Azt el- j vitatni szinte lehetetlen próbálkozás, hogy i az alapszámitás az ételek és italok tetemes drágításán és igy a közönség sarcolásán alapszik, mert tudtommal a vendéglősök egyikének sem szállították le adóját, italmérési illetékét, bérletének összegét, mert azt nap- napután úgy a kincstár, mint magánosok csak emelni szokták. Nem tett jó szolgálatot ezzel az ötlettel Strauszné sem a jótékonyság eszméjének, sem a pinczéreknek, de legkevésbé az egyetemi ifjságnauk. Ma már némileg konszolidáltak a viszonyok munkás, és munkaadó között, elismeréssel kell hogy adózzak a vendéglős ipratársulatnak ebbeli hasznos ténykedéséért, fordítsák a jótékonykodásnak e fajta nekibuzdulását arra a bizonyos munka- nélküli alapra, sokkal nagyobb szolgálatot fognak tenni iparunknak, mert elvégre mindenkinek az kell, hogy kötelessége legyen, közvetlen környezetén, úgyszólván munkatársán fölöslegével segíteni, az általános társadalmi jótékonyságból úgyis kiveszi, a maga oroszlánrészét a magyar vendéglősség. Ismerek nagyon sok fővárosi és vidéki vendéglőst, akik 10 diákot is ellátnak teljes koszttal és nem ötletszerűen, hogy na most adjunk, hanem évről-évre, tessék^utánacsinálni. Bankok, intézetek, nagy vállalatok végyék be az irodákba a főiskolai ifjúságot a va- káczió idején, mikor saját hivatalnokainak egy része szabadságát élvezi, ez nem ütközik senkinek érdekeibe és nem állítja ezeket a derék ifjakat az elé a fájó eshetőség elé, hogy majd az iskolaév elején — ha ugyan egyáltalán visszatérnek az alma mater kebelére — egyik másik rátarti hetyke jogász ne fogjon vele kezet, mert pinczéresdit játszott. Sajnos, a mi nagyzoló társadalmunknak beteges tünetei joggal engednek következtetni erre a szomorú eshetőségre. „k magyar vendéglősök ipari törekvései.“ A fönti czim alatt Kneffel Béla kis- kunfélegyházai szállodás kartársunk, — aki közös vendéglős érdekeinknek mindenkor lelkes harczosa volt és mint vendéglős-szakíró is széleskörben ismertté tette nevét — egy füzetet irt és adott ki, melyben ismerteti s utánzásra való például hozza fel a külföldi szállodai és vendéglői viszonyokat. Kneffel Béla könyvét most aktuálissá teszi az a körülmény, hogy nálunk a keszthelyi kezdő vendéglő bérlőnője most egyetemi hallgatók | köréből szerződtet tizenöt fiatal embert pin- j czéri szlogálatra. Kneffel rámutat könyvé- | ben arra, hogy például Svájczban olyan a í középiskolai oktatás rendje, hogy például négy középiskola már egy befejezett egészet képez, melyből a képzett ifjú már képesit- tetett magasabb ipari, például szállodás vagy vendéglős üzlet vezetésére. És az ilyen középiskolát végzett ifjak közül tömegesen is mennek a szállodás és vendéglős pályára s annak tekintélyt és elismerést szereznek. Hát ez a példa csakugyan utánozni való volna Magyarországon is, mert azok a sváj- czi ifjak akik négy befejezett középiskolai képzettséggel lépnek a szállodás és vendéglős pályára, hivatásuknak tekintik azt s azon is töltik el munkás életüket. Másként van azonban a dolog — mint lapunk más helyén is kifejtjük — azokkal az ideiglenes pinczérekkel, akiket az élelmes keszthelyi veiv déglő bérlőné az egyetemről toboroz vendég, lőjébe. Ezek a fiatal emberek a pinczéri, vendéglősi pályára soha sem készültek, ezen a pályán maradni nem is akarnak, tehát csak ideiglenes kontárok a vendéglői szolgálatban s egy-egy nyárra elveszik még esetleg derék, gyakorlott, pinczériskolát végzett, talán családos pinczérek elől is a keresetet, szájuk elől a kenyeret, anélkül, hogy ebből a szállodás, vendéglős ipar általános érdekeinek akár erkölcsi, akár anyagi haszna lenne. A mi meggyőződésünk tehát az, hogy mindezt tudva, önérzetes, komoly egyetemi hallgató épp a fenti okoknál fogva nem is hagyja beverbuválni magát ideiglenes pin- czérnek, hanem megkeresi a szellemi munkájával kenyerét és nem törtet azoké után, akik azt hivatásszerüleg állandóan két kezük munkájával keresik meg. Kneffel Béla vendéglős könyvéből különben érdekességénél fogva is közöljük a következő fejezetet: Az országos vendéglős-szövetség nemes törekvéseihez, mely iparunknak képesítéshez való kötésén fáradozik, szerény tehetségünkhöz képest mi is hozzájárulunk. Fővárosunk első vendéglőseinek nem volna nehéz kivinni, hogy üzleteikben iskolázott (polgárit, kereskedelmit végzett) 16, 18, 20 éves egészséges fiatalemebreket alkalmazzanak pinczérgyakornokul. 2 évi prak- szisuk és a magasabb fokú vendéglős-iskola (a svájczi »Lausanne« melletti »Hotel d’An- gleterre«-el kapcsolatos vendéglős szaktan- folyam mintájára) elvégzése után a tanult pinczérek szállodásaink és vendéglőseink külföldi nagy ismeretségük, összeköttetéseik révén a külföld nagyobb szállóiban, vendéglőiben nyernének alkalmazást. Ilyen utón bizonyos, hogy évente sok szegényebb sorsú tanult ifjú határozná 1 el magát, hogy a tisztes kenyérkeresetet nyújtó pinczéri vagy ehhez hasonló pályára lépne. A mai viszonyok közepette, amikor az életben — a tudományos pályákra való tulözönlés miatt — gyakran a tehetséges emberek is alig-alig boldogulnak, sok esetben keresetük nem nyújtva annyit sem, mint a mennyi állásához illő megélhetéshez szükséges. Nem kell hinnünk, hogy a pályát választó ifjak idegenkednének a biztos exisz- tcncziát nyújtó becsületes és* a mai kényesi igények közepette már tiszteletet érdemlő és társadalmi műveltséget feltételező pinczéri pályától. Ha ezen intézmény beválna, úgy meg volna vetve az alapja egy egészséges, erős, müveit pinczéreket nevelő szakiskolának. A mai tanoncznevelési rendszer, különösen vendéglői iparunknál nem egészen helyes, nem helyes annyiban, hogy a fiatal zsenge nemzedék alig múlta 12-ik életévét, már megkezdi az idegölő éjszakázást, azonfelül sok mindent lát és hall, amelyek nem hogy javára szolgálnának, sőt inkább ifjú lelki világukban oly nyomokat hagyhat hátra, mely megrontója lehet egész jövőjüknek. Nem is lehet csodálni, hogy a körültekintő, mindent megfigyelő ifjúi szív fogékony mindazok iránt, amit a fehér asztalok körül helyet foglaló vendégek viselkedéséből lát, hall és megkedvel. Egy 14—15 esztendős pinczérfiunak mit sem könnyebb megkedvelni, mint azt, ami néki imponál. Imponál néki a gavalléria, az úri költekezési mód, az affektált fennhéjázó modor; mindezeket látva, ha alkalom és mód megengedi, utánozva, annak az alapját veti meg, hogy akadnak — tisztelet a kivételnek — az életbe kikerülő oly felszabadult pinczér- fiuk, akik a világot rózsaszínben látva, magukban sokat beképzelnek és az idősebb, tapasztaltabb pinczérekkel szemben maguknak' a több tudákosságot, az elsőbbséget vindikálják, ha pedig üzletben vannak, határozott véleményük, hogy még a gazda tartsa szerencséjének, hogy őket alkalmazta. A mai tanoncznevelési rendszer, a tanonczoknak nagyon is fiatalkori lakalmazásával némely helyen tulmegerőltetve a gyakori éjszakázással testalkatra gyenge, fejletlen pinczéreket nevel, legkárosabb következménye pedig az, hogy a hosszú éjszakázás alatt szerzett bűnös tapasztalatait gyakran úgy1 erkölcsi, mint anyagi romlásuknak előidézői. Hogy a mai tisztes pinczér-elem körültekintést, kitartást, előzékenységet, általános műveltséget, szakismerétet feltételező tulajdonok daczára a társadalom részéről nem méltó bánásmódnak (lenézésnek) van kitéve, csakis a pinczérség nagyon fiatalkori, némely helyen hiányos és nagyon is szabadjára engedett kiképzésében keresendő. Feltételezzük az iparunk terén működő, számottevő, tapasztaltabb pinczéreinkről, NAGY IGNÄCZ ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest, VII.; Károly-körut 9, Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelszerelési czikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szütökészülékek, boros palaczkok, parafaguda- szok, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók. erjesztő tölcsérek, faedenyek, permetezők raffiában stb., stb. Saját palaczkkupak gyár Nagy és Watzke- Pinggau. =
