Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)

1911-03-20 / 6. szám

2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. ' 20 adni. És ezen belátás, ezen észhez kapás súlya alatt Ausztriában az egyes tartományokban kiadtak és életbelép­tettek egy tartományhatósági korcs- marendeletet, melynek főbb intézke­dései a következők : ,,a) Városban-Krakót és Lember- get kivéve — ötszáz lakosra es- hetik legföljebb egy italmérési helyiség (Auschank). b) Falun csak 800 lakosra, c) Olyan faluban, ahol gyár van, illetve ahol a munkás­ság nagyobb része gyári munká­sokból áll: pálinkamérést egyálta­lán nem szabad engedélyezni, d) Olyan községben, ahol a rendelet­ben előirt lakosságszámhoz meg­felelő számú korcsmára, vagy pá­linkamérésre kérnek engedélyt, de a képviselőtestület úgy határoz, hogy ellehet a község italmérés nélkül, a pénzügyi hatóság egy­általán nem adhat engedelmet, ki­vételes esetben a helyhatóság, de csak felét annak, amennyi engede- lem külömben a lakosság száma szerint adható lenne.“ Ezt a rendeleiet szigorúan végre- hajtották, aminek következtében tizen- nyoLczezer kazárkorcsmárostól vették el az italmérési engedélyt. Ezek nagy küldöttségekkel járultak az osztrák miniszterekhez, de ezektől azt a vá­laszt kapták, hogy a rendeletet semmi körülmények közt nem vonják vissza s a kazár bor, sör- és pálinkamérő söntésesek szerezzenek más kenyér- keresetet vagy vándoroljanak ki. És ez a tizennyolczezer galicziai korcsmáros — mivel máshova nem mehetnek — most megindul Magyar- ország felé, hogy itt hazát és korcs­mát találjon magának, melyben foly­tathassa — eddig a szegény osztrák­lengyelek rovására folytatott rettenetes üzelmeit. Hogy itt tönkretegye elő­ször a vidékek, a faluk tisztességes, becsületes régi magyar vendéglőseit korcsmárosait, azután kifoszsza, meg­rontsa, a pusztulásba lökje a mi né­pünket is. És van-e annyi határrend­őrségünk, mely ennek a kazárravasz­sággal telt inváziónak útját állja? És ha van is, betudnak ezek ide jutni álutakon, rejtett ösvényeken. És ha már itt lesznek, ki akadályozza meg őket abban, hogy regálebérlők, bor-, sör és pálinkamérők, korcsmárosok legyenek? Senki, mert amint kaptak italmérési engedélyt már előzőleg ide besurrant kazárelődjeik, úgy fognak kapni ők is. Nem véd meg ezektől benünket semmiféle hatalom sem, mert ma is úgy van még, hogy ebben az országban mindenféle jöttment egyén lehet korcsmáros, vendéglős, bor- és sörmérő és úgy lesz mind­addig, mig be nem következik végre az, amiért már három évtized óta küzdünk, hogy a magyar szállodás, vendéglős és korcsmáros ipar is so- roztassék a törvényes képesitéshez kötött iparágak közé! Amig ez meg nem lesz, addig szaporodhatnak ná­lunk, a koplalást megunt és belopód­zott, népünk ezreit megrontó, tönkre- tévő kazárkorcsmárosok ! Az italmérések nyitási ideje A főváros iparügyi bizottsága dr. Déri Ferencz tanácsos elnöklete alatt február elején ülést tartott, melyen tárgyalta a budapesti pálinkamérőknek azt a folyamodását, melyben kérik, hogy a vendéglők, kávé­házak és pálinkamérések reggeli nyitásá­ról szóló szabályrendeletét terjesszék ki mindazon üzletekre, melyekben italt mér­nek. A bizottság a kérvényt magáévá tette. Helyesebb lett volna, ha a bizottság arra az álláspontra helyezkedik, hogy a pálinkamérések reggeli nyocz óra előtt kinyithatok ne legyenek, mert hajnaltól ezidőtájig tódul leginkább ezekbe Buda­pestnek legszegényebb néposztálya a me­nedékhelyekről, a népkonyhákról, úgyhogy mire kivilágosodik mérgezett pálinkától tántorogva dühöng az utczán, a munkára képtelen, a közbiztonságra veszélyes, s csak a kerületi kapitányságok börtöneinek lakóit szaporítja. Hogy az ilyen állapotok megakadályoztassanak, Galicziában már megtudták rendszabáiyozni a pálinkamérő­ket, nálunk azonban — úgy látszik — privilégiumokat osztogatnak. Pinczértoborzás — egyetemi hallgatók közül. Mégis csak történik valami uj dolog a nap alatt. Uj és szokatlan tavaszi dolog volt például, hogy a keszthelyi fürdő vendéglő­jének és kávéházának bérlőnője a nyári idényben üzleteibe egyetemi hallgatókat akart pinczérekül szerződtetni. A budapesti egye­temi ifjúság segítő egyesületének fekete táb­láján hirdetett egyetemi ifjak részére tizenöt nyári pinczéri állás elfoglalására pályázatot. Egy-egy érettségit tett, jogász, medikus, tech­nikus vagy filozopter pinczérnek a teljes el­látáson kívül ígért havi kétszáz korona fize­tést, úgy hogy a magasabb iskolai képzett­séggel biró pinczérek nem lettek volna a borravalók szedésére ráutalva. Nem az élel­mes keszthelyi vendéglő és kávéház bérlő­jén múlt, hogy terve nem sikerült. A pin­czéri pályára ideiglenesen már beugrott volna vagy tizenöt, húsz, vág)' még talán több joghallgató — a medikusok, technikusok, filozófusok nem vállalkoztak — midőn a bu­dapesti egyetem jogi fakultásának dékánja lefújta a dolgot és levétette a keszthelyi ven- déglősné hirdetését az egyetem fekete táblá­járól. Nem azt mondta a dékán ur, hogy a pinczérség lealázó foglalkozás volna, ha­nem azzal argumentált, hogy egyetemi ifjak­nak ideiglenesen ipari pályára lépni azért nem illik, nem szabad, mert jogosan azt tételezhetnék fel róluk, hogy ezzel a cse­lekedetükkel káros versenyt akarnának csi­nálni a hivatott ipari munkásoknak, legye­nek azok bár pinczérek is. A budapesti egye­tem jogi fakultása dékánjának ez a kijelentése és indokolása csak elismerést és köszönetét érdemel a képzett ipari munkások részéről. Ez a dolog azonban többféle magyarázatra szorul. Először is mi indíthatta a keszthelyi für­dővendéglő és kávéház tisztelt és bizonyára tapasztalatokban élemedett bérlőnőjét a kü­lönös és nagy port fölvert pinczérpályázat közzétételére? Bizonyára kellemetlen tapasz­talatai voltak eddigi gyakorlatában a pin- czéreket illetőleg, aminthogy bizonyára akad nem egy »szervezett« nyári pinczér, aki megkeseríti a vendéglős kenyéradójának nem csak a betévő falatját, hanem még az életét is. No de ezekkel szemben van elég jóravaló, dolgozni akaró heylnélküli pinczér különösen itt Budapesten, aki bizonyosan szívesen vállalna fürdői vendéglői szolgála­tot, ha olyan ajánlatot kapna, mint aminőt őnagysága az egyetemi ifjaknak cselekedett. Ama keszthelyi fürdővendéglő és kávéház bérlőjének lelki világában nem is ez idézte elő a fenomenális gondolatot. Más, maga­sabb szempont. Őnagysága ugyanis sokat olvasott a szegény egyetemi ifjak nyomoráról — és saját bevallása szerint — megesett a jó szive rajtuk. Milyen szép dolog lesz az, gondolta, hogy ha ő tizenöt egyetemi hall­gatónak alkalmat ád arra, hogy a nyári idényben nála legalább a tandijat, s néhány hónapi budapesti lakásdijat megkereshetik. Szép és nemes dolog. Azonban — szintén saját bevallása szerint — a keszthelyi für- dővendéglősnét és kávésnét e mellett még más indok is késztette e nagyszabású elha­tározás megvalósítására. Szép dolog ugyanis ez a nemes jószívűség, de fönségessé csak akkor érik meg, ha üzleti haszonnal is pá­rosul. A keszthelyi fürdővendéglő és kávé­ház bérlőnője pedig ott a hullámzó Bala­ton mellett szépen kiczirkalmozta, hogy mi­csoda óriási reklám lesz az az ő vendéglő­jének, ha abban pinczérekül egyetemi pol­gárok szolgálnak ki. A jövő idők ország­F Főpinczérek Ovadék-Szövetkezete Budapest, VI. kerület, Podmaniczky-utcza 19. szám, A magyar pinczérség első és egyetlen önálló pénzintézete. Óvadékot azonnal folyósít. Nincs heti üzletrész! Leszámolás azonnal. Beiratkozáshoz 30 korona szükséges. — Hivatalos órák délután 4 órától 7-ig. — Telefon-szám 24—94.

Next

/
Oldalképek
Tartalom