Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-02-20 / 4. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. február 20. lilí A FiC If Ä I I TT OI \/17 C vad_ as baromfi-kereskedő r lyUJ M Budapest, Központi vásárcsarnok. Szállodák és vendéglők részére a legolcsóbb napi árban szállítja elsőrendű vágott vad és szárnyasait. Úgy a helyi, mint a vidéki megrendelések gyorsan és pontosan teljesittetnek. a korcsmákban, mulatóházakban, hanem magánosoknál is, és fenékig ürültek pogányból keresztényekké Jett őseinknél is ez alkalommal a nehéz billikumok, melyeket most csak múzeumokban láthatunk, s melyek bortartalmától ma három korunkbéli ember is szörnyen beitalosodna. A húshagyói mulatozással érte el régi időben is a farsang tetőpontját. Rogyásig ittak, tánczoltak az emberek s húzta a czigány hurszakadásig, hegedű-törésig, mikor a hamvazó szerda hajnlaán felhangzott már a vezeklő régi nóta: Fogd fel, pajtás, a vasvesszőt, Verd meg véle a temetőt. Mert nem kedvez semmi épnek, Semmi szépnek. Egyes vidéki városainkban húshagyókon még most is megtartják az utolsó farsangi körmeneteket, melyeket legtöbb helyen a tüzoltó-egyesületek rendeznek s melynek esteli folytatása mindenütt az álarczos bál, melyen megjelennek az idei uj menyecskék is, de még azok a leányok is, akik pártában maradván s akikkel igy, húshagyó keddjén, a legények tüsköt huzattak. Farsang három utolsó napján, igy húshagyó kedden Budapest majdnem összes vendéglőiben, korcsmáiban s a Kegtöbb kávéházban is fölharsan a czigány-, a katona- és trombita-zene, vagy egyéb cseh vagy nemzetközi muzsika. Ez a három nap itt is a nagy bolondságok s az álarczos vigalmak ünnepe, amelyek közt a leglátogatottabb a Vigadó-béli álarczos bál. Ezen a három napon a mulató emberiségnek, a muzsikus czigányoknak akad a legtöbb doguk, no meg kívülük a vendéglősöknek, korcsmárosoknak, pinczéreknek és még a rendőröknek is, kik a nagy mulatságoknak elázott- vagy betört- fejü áldozatait szedegetik össze s helyezik el néhány napra a csendes nyugalom helyére — a dutyiba. Úgy kellene, hogy ezzel vége legyen a farsangnak, de még nagycsütörtökön következik a héringtoros cigánybál, melyen Fáraó magyarországi muzsikáló nemzetségének legszebb s legtüzesebben égő, feketeszemü leányai és menyecskéi járják el a Kállai-kettőst. A nagy városokban különben húshagyóval még nincs vége a farsangnak. A bálok java még ezután következek s a szjép leányok közül sokan még azután kerülnek az anya- könyvvezető elé, majd az esküvőre, mikor már természetes, tavaszi virágokból, korán nyílott rózsákból is megköttetik menyasz- szony-bokrétájuk. Aki pedig arra való legény és lány méjg a zöld farsangban is párja nélkül marad, az vessen magára s epekedjen tovább, elhuzatván azt a nótát: Cserebogár, sárga cserebogár, Nem kérdem én tőled, mikor lesz nyár... Merénylet a vendéglősök magyarsága ellen. A »Vendéglősök Lapja« kötelességéhez híven és készséggel adott teret ama felszólalásoknak, melyek a jogos felháborodás hangján tiltakoztak az ellen, hogy a budapesti kiskorcsmárosok, más néven a »Székesfővárosi Vendéglősök és Korcsmáro- sok Ipartársulata« czégére mögé bújva, ennek a Magyarországnak fővárosában egy immár magyarrá lett vendéglősség és korcs- márossság számára egy német nyelvű korcs- máros szaklapot adjanak ki. Ezt a felszólalást, tiltakozást minden tisztességes és magyar érzelmű ember jogosnak ismeri el, mert például mire vezetne az, ha a magyar órásoknak, a magyar kovácsoknak, a magyar szabóknak, a magyar ipartársulatoknak és testületeknek, a magyar iparkamarák tagjainak itt németnyelvű szaklapokat adnának ki. Ezt minden becsületesen gondolkodó ember a germanizálásra való törekvésnek nevezné és teljes joggal. Magyarország vendéglőseinek és korcsmárosainak, akik érzésben és nyelvben magyarok, nincs már szükségük német nyelvű szaklapra és aki bármily ürügy alatt ilyen idegen nyelvű orgánum kiadására vállalkozik, azt kell, hogy mi magyarok annak a törekvéseknek ügynökeiként tekintsük, melyet Magyarországon a nagynémet Schulverein jól megfizetett bé- renczei képviselnek. Egyenes, tisztességes, kolinnás nélküli választ vártak erre a felszólalásra a »Vendéglősök Lapjá«-ban megjelent közlemények irói. Kérdezték azt, hogy ott áll-e ennek a ger- manizáló törekvésnek háta mögött pénzével, támogatásával a budapesti kiskorcsmárosok ipartársulata? Kérdezték, hogy részes-e ebben a dologban ennek a társulatnak elnöke, vezetősége? Mindezen kérdésekre hetek és és hónapok óta mélységes hallgatás a felelet. A »Székesfővárosi Vendéglősök és Korcsmárosok«, a 'kiskorcsmárosok ipartársulata és ennek a társulatnak vezetősége nem mer arra a vádra válaszolni, hogy az ő hozzájárulásával, helyeslésével adja ki hivatalos lapjának, a »Fogad ó«-n ak szerkesztősége a né- net nyelvű szaklapot gonosz czél- zattal és még üzleti szempontból is gonosz indulattal a magyar vendéglősök magyarsága ellen. Erre a kérdésre nem csürés-csavarás a felelet. Nem is a személveskedésnek az a szemétlapátja, melyet a »Fogadó« cimü lan szellemi evőkanalai közül választott ki, s melylyel el akarja terelni a kérdést a dolog igazi érdeméről, megtámadván a »Vendéglősök Lapja« felelős szerkesztőjét, Ihász Györgyöt, hogy hiszen Ihász György egész szerkesztői pályafutása alatt egyebet nem tett, mint hecczelődött a vendéglősök magyarosítása érdekében. Ezen állítás igazolására egy esetre is hivatkozik a »Fogadó«, nevezetesen arra, hogy Cservény Ferencz egykori pin- czéregyleti elnök egy pinczérgyülésen azért, mert Ihász György a magyar nyelvű étlapok behozatala érdekében akart felszólalni, tőle a szót megvonta és öt ezen pinczérgyülésből rendőrileg eltávolíttatta. Tegyük fel, hogy ez a dolog igaz és hogy ezt a csehszármazásu Cservény Ferencz ur — akinek német- cseh vérbaja minden Erlich 606 beoltás daczára, úgy látszik, most is ott buzog ereiben — megcselekedte, ez a dolog is csak Ihász Györgynek válhatik becsületére, mint ahogy például senkisem tartja megbélyegzőnek báró Prónay Dezsőre nézve azt, hogy a magyar nemzeti jogok védelme érdekében folytatott küzdelmei közepette a nemzetietlen darabont-kormány szolgái kihurczolták őt Petvármegye gyülésterméből. * Flát legjobban is tennék, ha egyszersmin- denkorra végleg elhallgatnának, belátva, hogy úgy is kárba veszett minden fáradozásuk. De mi jó magyar vendéglős kartársaim, nem hallgathatjuk e merényletet úgy némán, mert úgy látszik, hogy itt egy rendszeresen megújuló germanizálásról hullt le az álarc, már a kisvendéglős és korcsmáro- sok, később »Székesfővárosi Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata« alakulása kezdetén az alapszabályokat csak egyedül /német nyelven szerkesztve akarták a magyar kormány magyar minisztériuma elé terjeszteni. Akkor nekem, alulírottnak sikerült egy felszólalással ezen vendéglősök és korcsmárosok magyarsága ellen intézett támadást elhárítani. Később a Nikházy Géza szerkesztése alatt megjelenő »Korcsmáros« lapot két nyelven jelentették meg, de ez is halva született s ikertestvérét is magával vitte, most 1911. évben megint született egy torzszülött germán lap, akit, úgy látszik, jó magyar bábák karoltak fel, mert máris fölvette a néhai nevet s csak mint kimultat lehet említeni, tehát ezzel nem is foglalkozunk. Hanem az igen tisztelt magyar érzelmű kartársakhoz fordulok azon jószándéku kéréssel, hogy végre lássák be, hogy egy és azon érdekekért küzdő kartársaknak csakis egy ipartársulatba kell tömörülni és együtt küzdeni igazi javainkért. Az anya ipartársulat örömmel várja már a kezdeményezést, többször ismételte ezt az egyesüléshez, tehát nem rajta múlik. NAGY IGNACZ ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest, VII., Károly-körut 9. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelszerelési czikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, rézcsapok, palaczkdugaszolok és kügakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szütökészülékek, boros palaczkok, parafaguda- szok, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók. erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. Saját palaczkkupak gyár Nagy és Watzke ===== Pinggau. =
