Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-02-20 / 4. szám
Magam is több kartársamtól hallottam, hogy óhajtanák az egyesülést. Azon óhajom kifejezésével, hogy ez mielőbb megtörténjék, maradtam Budapesten, 1911. február 17. Kartársi üdvözlettel: Mohos Eerencz, vendéglős. Rz örök hamisítók. A székesfőváros hatósága a napilapokban ismét kinyomatta az élelmiszer-hamisítók neveit. Ez alkalommal azokét, akik az uj 1911-ik esztendő január havában követtek el élelmi- szerhamisitásokat. Ismét szép kis csokrot le- he fezekből az üzletes hölgyekből és urakból bokrétába fűzni, bár a borhamisítók nincsenek köztük, esvén ezek külön közigazgatási bíráskodás hatásköre alá. Az élelmiszerhamisitók széles területén ismét a tejhmisitók vezeatnek. Vannak közöttük vidéki milimárik, akik csak vízzel hamisítják a tejet, de vannak tejnagykereskedők is, akik szintén nem vetik meg a tehéntej méknek vízzel való szaporítását, de emellett lisztből és vizes tejből nagy szakértelemmel tejfölt készítenek s azt drága pénzen sózzák t. üzletfeleikre. Értenek ezek az urak a müvajgyártáshoz is, de ezt nagy elővigyá- zattal űzik, úgy hogy psak ritkán csípődnek el miatta annálfogva is, mert a mi közönségünk annyira hozzászokott már a hamisított élelmiszerek fogyasztásához, hogy akkor tartja a betevő falatját hamisitottnak, mikor természeteset eszik. Egyébként a tejesek, tejfelesek és vajasokon kívül más élelmiszerben kereskedők is részesültek az uj esztendő kezdetén a megbírságoláson kívül a hírlapi kipellengérezés- ben. Lám a hires Kotányi paprikakereskedő is közibük került egy másik paprikás kollégájával együtt, mert elsőrendű paprika gyanánt másodrendűt hozott forgalomba. Ez is elég baj, de ezenkívül még mennyi téglaport megehetett a főváros közönsége valódi, szegedi édes paprika gyanánt. Ha különben ezt a hamisítási statisztikát végigtapasztaljuk, csak akkor látjuk meg, hogy mi budapestiek a festett tarhonyától kezdve szénkorommal kevert őrlött kávéig mennyi mindenféle hamisított ennivalót nyelünk el. Csoda, hogy még akad köztünk tiz, húsz olyan ember, aki e sok mérget kibírva, bár megromlott gyomorszervezettel, de eléldegél az emberi kor legvégső határáig is. Hogy különben az élelmiszerhamisitások nem érnek véget egyhamarjában, arra kézenfekvő bizonyíték, hogy a most soros volt élelmiszerhamisitások nagy részét csakis 5—25 korona pénzbírságra ítélték, csak egyet közülük száz okronára. Nyilván ez azért történt, hogy nem akarták elvenni kedvüket az újév hajnalán a további hamisításoktól. Egyebekben pedig kiváncsiak lehetünk arra, hogy a kereskedelmi és földmivelésügyi miniszterek jóvoltából mikor kerül az országgyűlés elé az élelmiszerhamisitások szigorúbb ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat s mikor ítélnek el néhány élelmiszerhamisitót néhány évi börtönre? Akkor majd megszűnik az élelmi- szerhamisitás s kisebb lesz a városokban előforduló halálozások statisztikai összege. cfarsang végén. Húzd rá czigány még az egyszer! Most az idő rája ! Ez a hosszú farsang is már Az utolját járja. — Korcsmárosné legiobb legyen,9 Amit ide bort ád! — Vígan szóljon a hegedűd, Dobogtasd a nótád! Ma van ennek a világnak Utolsó, vig napja; Holnap már a hamut a pap Homlokunkra rakja: Porból lettünk, porrá leszünk . . . Azért is csak húzzad! Szebb nótát a másvilági Czigányok sem húznak! Most az idő — igyunk rája ! — Boldog ez az ország, Kisütött rá fényes napod Aranyos szabadsági Szolgája lett a magyarnak Minden hunczfut német, Aki eddig nekünk dudált, A fene enné meg ! Most az idő — húzd a vígat! — Búzánk, boruuk tenger; Olcsó hústól tönkre hízik Itt most minden ember. Az adónkat eltörölték, Sőt ki úgy akarja, Ingyen kölcsönt ád annak a Magas államkassza. Korcsmárosné száz liter bort Ide az asztalra ! Soha nem volt, de nem is lesz Ily húshagyó napja. Húzd csak cigány, addig járjuk Most már a bolondját, Mig a hazát talpunk alól Ki nem Hezitálják! Qsabavér. Az Országos Iparegyesülst és a vendéglősök. Annak idején, a múlt esztendő őszén tudvalevőleg az Országos Iparegyesület is értekezleteket, felolvasásokat, tanácskozásokat tartott abban a tárgyban, hogy miként lehetne az általános drágaságon, a husdrága- ságon országszerte, de különösen Budapesten segíteni. Ezeken a tanácskozásokon sokféle terv merült fel, de most már megállapíthatjuk, hogy ezek egyike sem szállította le sem a húsnak, sem pedig másféle élelmicikknek az árát. Ezekből a tanácskozásokból kifolyólag az Országos Iparegyesület átiratot intézett a »Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulatához«, valamint a kávés ipartársulathoz, melyben a budapesti étkezés drágaságának egyik okául a vendéglős és kávésipar teljes elkülönítését és a menü-rendszer hiányát jelölte meg és ezeknek a bajoknak megszüntetését javasolta. A szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata válaszolt az Országos Iparegyesületnek erre az átiratára, amely válaszában kifejtette, hogy a menü-rendszer behozatala eddig a budapesti közönség ellenszenvén szenvedett hajótörést, másrészt felsorolta azokat az elvi akadályokat, melyek a vendéglős és kávés iparágak egyesülését akadályozzák. Gelléri Mór igazgató erre kijelentette, hogy mikor a kávés és vendéglős iparosság most egymással szemben éles ellentétben áll, az egyesülés tervét nem időszerű fölvetni. A vendéglősök átiratát pedig az Országos Iparegyesület végrehajtó bizottsága egyelőre tudomásul vette. Ami az Iparegyesületnek azt az eszméjét illeti, hogy a vendéglős és kávés iparosok egyesülésének megvolna az élelmicikkekre nézve némi ármérsékiő hatása, abban talán van valami. Ha ugyanis, minden vendéglő egyszersmind kávéház is volna, akkor a vendéglős, amivel többet nyerne a kávén, annyival talán olcsóbban adagolhatná az ételnemüeket, mert tényleg a kávésoknak a kávén összehasonlíthatatlanul nagyobb hasznuk van, mint a vendéglősnek és a korcs- márosnak a szeszesitalon és az ételeken. A vendéglős és kávésipar egyesítése azonban még nagyon a távol jövő zenéje. Párisban vannak úgynevezett Caffe-restaurantok, melyekben azonban drágábbak az ételek, mint a rendes, előkelő éttermekben. Nálunk Budapesten is történt erre kísérletezés, de eddig nem sok eredménynyel. Ha tehát a budapesti hús- és élelmiszer-drágaság csak akkor fog enyhülni, mikor itt az összes vendéglők és kávéházak közös üzletté egyesülnek, akkor erre még nagyon soká kell várni. Mert nálunk egy házban egy kávés-üzlet és egy vendéglő-üzlet megférnek ugyan, de egy helyiségben már nem. Társas reggelik. Február 24-én Frenreisz István vendéglőjében VIII., József-körut 56. sz. Márczius 3-ikán : Aczél Miksa éttermében „Gambrinus“ sörcsarnok, VII., Erzsébet- körut 27. Márczius 10-ikén: Kovács E. M. éttermében IV., Curia-utca. Március 17-ikén: Némethy Mátyás vendéglőjében V., Bank-utcza 3. Március 24-ikén : Hámor József éttermében V., Dorottya-utcza 1. (Gerbeaud-palota) I. emelet. Löwenstein M. utóda Horváth Nándor cs. és kir. udvari szállító (IV., Vámház-körut 4. Telefon 11—24. Évtizedek óta az ország legnagyobb szállodáinak, vendéglőseinek és kávéházainak állandó szállítója. Fióküzlet: IV., Türr István-utcza 7. Telefon 11—48.) „Jó barátok“ összejövetelei: Február 22-én: Podoletz Ferencnél Szerdahelyi-utca 2. Márczius 1-én Bischof Pál vendéglőjében, IX , Vágóhid-utcza 8. Márczius 8-án Németh Lajos vendéglőjében, VII., István-ut 45. Márczius 15-én Bayer János vendéglőjében, VIII., Revitzky-tér és Szentkirályi-ut- (^za sarok. Qinghoffer M. József ^ r==i halászmester !•===] Budapest, Központi vásárcsarnok, X LaKás : Fövámtér 10. szám. x Élő nemes pontyok bármely nagy mennyiségben kaphatók. Édes vízi és tengeri halnagykereskedés, mely állandóan tart nagy halkészletet élő és jegelt halakban, vidéki rendelések a legpontosabban és megbízhatóan eszközöltetnek, háztartás és éttermek részére
