Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)

1911-12-05 / 23. szám

6 féle homokon termett csemegealmából sem jó almabor. Általános szabály az, hogy a kölzépínagyságu és apróbb fajta alma, to­vábbá a nálunk »borizü«-nek nevezett, te­hát sem az egész savanyu, sem az egészen édes alma az, melyből a legjobb 'almabor készíthető. Rotthadt, ütődött alma azon­ban az almabor készítéséhez nem alkal­mas, mert az a présben vagy kádban az egész bor izét megrontja. Ugyanezért az al­mát mindig válogatnunk kell és a hibásad­ból pálinkát főzhetünk. A sajtolásra kerülő al’ma, éppen mint a szőlő, legyen érett, de ne túlérett. Az almákat fajták szerint cso­portosítva szalmán kiterítjük s addig , ott tartjuk, mig a sajtolásra megérettek. A saj­tolás októbertől deczemberig, sőt tovább is tarthat, aszerint, amint egyik-másik alma­faj korábban vagy későbben érik, tehát majd­nem fél télen át folyton lehet almamus­tunk, (ami a szőlőmfusttal is kiállja a ver­senyt. Az álmát héjastól, magostól hasz­nálják fel ,a német vendéglősök, mert héj és mag nélkül az almabor nehezen forr, izé­ből sokat vészit és nem 'tartós. Az érett almát csömöszölik vagy morzsolják s mi­nél apróbbra morzsolják, az annál jobb bort ád. A csömöszölt vagy őrlött alma fa- kádakba kerül, melyeket rendesen szétfüré- szelt boroshordókból készítenek. Ezekben némelyek 24 óráig, mások pedig három hé­tig is benthagyják a megtört gyümölcsöt és pedig az utóbbiak olyanformán, hogy a ká­dat lefödik, benne pddig a gyümölcsre, úgy, mint a káposztára szokás, faburkolatot bo­rítanak s azt nagy kővel rakják meg, vagy facsavarral szorítják lassankint lejebbre, mig a kád alján levő csapon a mustot eresztik ki. Kétségtelen, ha a mai bordrágaság fo­kozódik,! ma-holnap a mi vendéglőink,, korcs­máink is bevezetik az almabor mérését. Mit mérnek a kínai vendéglőkben. A szőlő őshazája tudvalevőleg Ázsiában van. Itt kötött ki a Világot elpusztított árvíz után valahol Noé ősapánk, itt fedezte fel a szőlőtőkét, melyből bort sajtolt s mely­től lakkora kedve kerekedett, hogy Chain fia ezért kigjunyolta, amiért Chain nrfi méltán részesült atyai átokban, mert hiszen az alkotó a szőlőt és a bort ,az emberek gyönyörűségére teremtette, aminthogy meg- vagyon írva, miszerint a jóféle óbor annyi értékű az öregembernek, mint a csecse­mőnek az anyatej. Daczára, hogy a szőlő és bor. bölcsőföldje Ázsia, az ázsiai né­pek nem igen ismerték a bort, hiszen még az ősmagyarok is csőmét, savanyított lótejet élveztek. Még néhány évtizeddel ez­előtt kínai borokról sem igen esett szó, mert nem volt, ma is ritkán esik, mert van ugyan már, de a világkereskedelemben még nem igen szerepel. Pedig már Kínában is sok szőlő terem és egyes tartományok, mint Souting és Kiangsu nagyon nevezete­sek bortermeléseikről; Sangton tarto­mányban, Ts ingtan környékén óriási ter­jedelmű sizőlőkertek vannak s az ott ter­mesztett szőlő hasonlít a kaliforniai szőlő­höz. Néhány esztendő óta a tsingtani bor rokból jó pezsgőt is gyártanak. Egy másik bortermelő központ, ugyanebben a tarto­mányban Csifu kikötőváros, ahol egy gaz­dag kínai rendezett be hatalmas szőlőtele­pet Európából hozatott venyigékkel. Az Eu­rópából vitt venyigékkel azonban a filloxé- rát is bevitték Kínába, amely most már ott is nagyon nagy károkat okoz. Az említett csifui bortermelőnek a pinczéi látványosság­számba mennek és a tenger színe alatt fe- küsznek, hogy állandóan hűvösek legyenek. VENDÉGLŐSÖK LAPJA Borainak minőségéről még eddig úgyszól­ván semmit sem lehet tudni, mert még nem elég öregek ahhoz, hogy kereskedelembe (kerüljenek. i Kínában, kivált a tengerparti városokban is vannak már európai módra berendezett modern szállodák, vendéglők, melyeknek többnyire európaiak a tulajdonosai s ame­lyekben bort is mérnek. Kínában, különösen a bennszülöttek, még a vendéglőkben sem sok bort fogyasztanak, hanem egy másik italt, amelynek ugyancsak kínai bor a neve, de amelynek semmi köze a szőlőből készült borhoz. Ezt az italt kölesből és ár­pából készítik, amelyet lisztté őrölnek, az­után erjedni hagynak, hogy a keményitőtar- talom czukorrá [változzék, amely czélból bor- seíprőt és »csírázott árpát kevernek hozzá. Ily módon nyúlós, tésztaszerü anyag kelet­kezik, amelyhez azután vizet kevernek és ebben feloldják. Ennek a főtermőhelye T i- e n t s i n, ahonnét évenként jelentékeny mennyiséget szállítanak Kina minden ré­szébe. Azt mondják, ettől a kotyvaléktói is kutya1 jó kedve kerekedik a kinézer atyafiak­nak, de hát csak igyák is meg maguk, mi majd csak megmaradunk a szőlőtőkén ter­mett csopaki, somlói, meg badacsonyi mel­lett. 'Mert hát: Nincsen olyan bor, Mint a magyar bor; Ihatod azt éjjel, nappal, Kibékülsz buval-bajjal. Nincsen olyan bor, Mint a magyar bor. Syümölcsujdonságok a vendéglők asztalán. Az amerikai nagy és előkelő vendéglős nem elégszik meg azzal, hogy a korai gyü­mölcs legelső -és legszebb gyümölcse ke­rüljön vendége télé az asztalra, hanem ar­ról is -gondoskodik, hogy ha lehet, min­den esztendőben újfajta, még eddig nem ízlelt gyümölcs-különlegességgel kedvesked­jen vendégeinek. Igali Szvetozár, Kaliforniába, Oklandba kiszármazott honfitársunk, most egy levél­ben felsorolja, (hogy miféle uj gyümölcs- fajtákkal lepték meg az utolsó két eszten­dőben a termelők a vendéglősöket, a ven­déglősök vendégeiket s ajánlja, hogy eze­ket a gyümölcsöket a budapesti nagyven­déglősök is vezessék be asztali csemegéik közé. Az idegenből jött vendégnek a kalifor­niai nagyvendéglő hófehérre terített aszta­lán azonnal feltűnik egy sajátságos sárga ringló, vagy szilva, vagy inkább k apróbb körteformáju gyümölcs. Ez a Loyvat, ma­gyarul jap-áni naspolya, Magyarország déli részében is (termeszthető volna. Ize pom­pás, a baraczk és kajszin kombinált zamat­jára emlékeztet. Nemcsak gyümölcse, de cserjés virága is felkerül a kaliforniai ven­déglők asztalainak virágvázáiba, melyek azu­tán kedves illattal töltik meg a nagy étter­meket, mert az amerikai előkelő vendéglős ügyel arra is, hogy az ételszag más, kelle­mes illatokkal ellensulyoztassék. Az amerikai vendéglőkben a legutóbbi időben egy koridai gyümölcsfaj felszolgá­lásával tesznek kísérletet. A gyümölcs neve Tangeló. '/Gyümölcse akkora, mint egy narancs s laza bőre könnyen hámozható. Ize kellemes, édes és igen jó zamatja van. Egy pár év óta egy kínai szamóczafélét is nagyon kedvelnek itt a vendégek. Cse­resznye nagyságú, rézpiros bogyó ez, mely 1911. deczember 5. nagyon kellemes zamatu, akár nyersen, akár párolva, akár aszalva kerül az asztalra. Az európai vendég nagyon elcsodálkozna, ha az oklandi vendéglőben a Pista ö;h e- diót tálalnák elébe csemege gyanánt. ÉreU len, zöld mandulának nézné. De még egy pár újonnan felfedezett gyü­mölcsféle van hátra, mint például az Egg- 1 a,n t ((tojáscsucsor), melyből még a kis- korcsnráros felesége is olyan pompás főze­léket tud (készíteni, hogy a párolt csirke­gombától meg sem különbözhető. Se szeri, t se száma az újfajta czitromféléknek, törpi- tett, meg óriásitott görögdinnyéknek. Azért, mert a franczia megeszi a békaczombot, a csigát, a különfélébbnél-különfélébb mér­ges és nem mérges gombákat, nyers para­dicsomot: elnevezték romlott gusztusunak. Tessék csak kaliforniai vendéglőbe menni, az az étlap csak gyümölcs és zöldség te­kintetében is húszszorta változatosabb. Ugyan mit szólna a vendég egy budapesti vendéglőben, hogyha felszeletelt nyers, meg­sózott, borsózott paradicsomot tennének elébe, hogy hát tessék? Bizonyára elká- roprkodná magát, itt meg ez az egyik leg­kedveltebb »delicacy.« Az amerikai ven­déglősök különben oly jutányosán jutnak a gyümölcs- és zöldségfélékhez, hogy ezt a hús, tésztanemüek és ital mellett majd­nem ingyen szolgálhatják fel vendégeik­nek. Rmerikai hús és európai vendéglők. A bécsi Reichsrathban az osztrák képvi­selők késhegyig menő harezot folytatnak az amerikai, argentinjai hús minél tömegesebb mennyiségben való behozatala czéljából. Nem azért,'mert ezek az osztrák képviselő urak éppen argentinjai vesepecsenyére vol­nának éhesek a bécsi borházban. Ők tud­ják mi1 fa jő. ők' eddig is a 'Magyarországból szállított elsőrendű marha- és sertéshúsból készült sültekkel delegtálták gyomrukat s ezután is megmaradnak ennél. Ők az ame­rikai, illetve argentinjai fagyasztott hússal csak a polgárság, a munkásság huséhségét akarják lecsillapítani s a bécsi polgári ven­déglőket, korcsmákat a tengerentúli pecse­nyével boldogítani. Nohát jó étvágyat hozzá ! De a magyar közönség és mi magyar ven­déglősök, korcsmárosok nem kérünk ebből az amerikai, argentiniai húsból. Nem, még egy falatot sem. Hogy miért, arra nézve a felvilágosítást megadja most maga az amerikai sajtó*. Az amerikai sajtó ugyanis most ismé­telten olyan újabb husbotránnyal foglalko­zik, mely elsősorban az európai, különösen a hollandiai és ausztriai piaczot érdekelheti. A »Szövetségi Egyesületi Hivatal« ugyanis legújabban a newyersey-i Schwartz Br o- thers és /társa huskiviteli ezég manipu- láczióiról rántotta le a( leplet. Legutóbbi váratlan vizsgálata alkalmával ugyanis en­nél a czéguél és még több czégnél olyan undorító állapotokat és visszaéléseket ta­láltak, hogy még az amerikai közvélemény is •— jóllehet nincs közvetlenül érintve a legnagyobb mértékben felháborodott. Ez a ezég szállítja nevezetesen Hollandiába, majdnem az összes holland vendéglősöknek az annyira kedvelt »B ü eh s e n fi e i s ch«-t s a jámbor hollandus vendéglősök, ven­dégeikkel egyetemben, csak most fogják megtudni, hogy mit kapnak ők Amerikából. Az amerikai ezég ugyanis, mint a vizsgálat megállapította, elhullott lovak, ebek hulláit dolgozta fel s ezt szállította európai, hollandiai nagy vendéglőinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom