Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-02-05 / 3. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. február 5. Résen legyünk! A régi ipartörvény revíziója már régen foglalkoztatja úgy a kereskedelmi kormányt, mint az iparos szakköröket. Kossuth Ferencz kereskedelmi minisztersége alatt ez a revízió, illetve az uj ipartörvény tervezete el is készült, azt az egybehívott ipari szaktanácskozmányok tárgyalták is, de azután jött a nemzeti munkapárt kormánya, Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszterrel, aki az elődje által készíttetett uj ipartörvény tervezetet nem helyeselte s újabbat alkottatott helyette. Ez a legújabb ipartörvény-javaslat közelébb már ismét ipari szaktanácskozások tárgya lesz s a költségvetés letárgyalása után a kcpviselőház elé kerül annyi huza-vona és hányattatás után — tárgyalásra. Ismeretes dolog, hogy szállodásaink, vendéglőseink és korcsmáro- saink már három évtizedet is meghaladott törekvése az, hogy ez az iparág is vétessék fel a törvényes képesítéshez kötött iparágak sorába. Soha jogosabb s életszükségletet pótolóbb kívánsága nem volt még iparososztálynak, mint ez a követelésük vendéglős iparosainknak, mely életexisztenciájukat mentené meg a közéjük mindinkább betolakodó kontárversenygéstől. Ezért a jogos törekvésért harczol, küzd, csüggedést nem ismerve, már több évtizedes fennállása óta, lapunk, a „ Vendéglősök Lapja“, mely tulajdonképen ezt az eszmét elsőül föl is vetette. Ezért jöttek össze évenként tanácskozásra szállodásaink, vendéglőseink és korcsmárosaink az ország minden részéből, hogy-végre a megvalósulás útjára vezessék azt a törekvést, melyben minden széttagoltságunk daczára egygyek vagyunk. Úgyis mutatkozott minden reménység, hogy a vendéglősöknek, szállodásoknak a törvényes képesítéshez való tartozhatóságért folytatott küzdelme valóra válik, hiszen ezt a múlt esztendei országos vendéglős-kongresszuson a kormány jelenvolt illusztris képviselői is nemcsak kilátásba helyezték, hanem mondhatjuk, meg is ígérték. És most arról a megdöbbentő dologról értesülünk, hogy a magyar szállodásoknak, vendéglősöknek, korcsmárosoknak az a jogos törekvése, hogy az ő iparáguk is vétessék fel a törvényes képesítéshez kötött iparágak sorozatába, nem talált méltánylásra s a kereskedelmi kormány által készített legújabb ipartörvényjavaslat intézkedései sorába nincs felvéve. Állítólag nyomós érvek volnának arra nézve, különösen a pénzügyminisztérium részéről, 4iogy vendéglőseinknek ez a legjogosabb törekvése ne teljesítessék, mely érvek sorában nem utolsó volna az, hogy a vendéglősök, korcs- márosok ipari képesítéshez kötöttsége esetén a pénzügyigazgatóságok nem adhatnának sokszor más téren szerzett szolgálatok megjutalmzásául is mindenkinek italmérési engedélyt, akinek akarnának. Nem tudjuk még, hogy mennyiben felel meg ez az értesülés a komoly valóságnak, sőt óhajtanánk, hogy az mielőbb illetékes részről a leghatározottabban megczáfoltatnék. Ám magának a hímek felmerülése elégséges, arra, hogy szállodásaink, vendéglőseink és korcsmárosaink résen legyenek és el ne engedjék magu- I kát áltatni e régi, jogos követelésük megvalósításától, mert ha az bekövetkezik, oly súlyos csapás nehezedik iparágunkra, hogy az erejében, létfeltételeiben megzsibbad s további fejlődésének fél, vagy egy egész századig útja el lesz vágva. Hogy ez be ne következzék, az ország szállodásainak, vendéglőseinek és korcsmárosainak mindent el kell követniök. Ha ez a követelés, az ipari képesítéshez kötöttség az uj ipartörvényjavaslat szövegébe a hivatalos kodifikátorok által csakugyan nincs felvéve, akkor oda kell hatnunk, hogy ez a sértő hiány a javaslatnak az ipari szakférfiak által való tárgyalásakor pótoltassék. Ha kell országos kongreszust tartsunk s ha kell küldöttségileg keressük fel a kormányt, a képviselőházat, de ezt a törekvésünket, melytől jobb megélhetésünk, jövőnk és az újabb szállodás, vendéglős és korcsmáros nemzedék jövendője függ: elbukni ne engedjük ! Tőzsde bírósági Ítélet vendéglős és termelő közt. A tényállás itt az volt, hogy egy budapesti vendéglős fehérbort termő vidéken bort vett és amikor a bort már átvette és már annak vételárát is kifizette, akkor jött rá, hogy a bor nem fehérbor, hanem az vörhenyes borból csontliszttei lett szintelenitve. Erre a felek megállapodtak abban, hogy az esetet a tőzsde- biróság elé viszik s ha a tőzsdebiróság kimondja, hogy a vevőnek a csontszinnel szintelenitett vörösbort fehérbor gyanánt átvenni nem kell — úgy az eladó — mind két fél által értékkülömbözetként megállapotott bizonyos összeget a vételárból visszatéríteni tartozik. Ebben az ügyben a tőzsdebiróság a szakértő meghallgatása után úgy Ítélt, hogy az eladó a megállapodott összeget visszatéríteni tartozik. Ä kérdésben az az általános érdekű, hogyha egy vendéglős, vagy korcsmáros fehérbort vásárol, melyből kisüli kitűnik, hogy az eredetileg nem volt fehér, hanem vörösből, vagy sillerből szintelenittetett, akkor azt nemcsak, hogy nem köteles a vevőtől átvenni, hanem ha már átvette is, azt a vevő kárára és veszélyére, a vételár teljes visszakövetelése mellett visszaadhatja, illetve rendelkezésére bocsáthatja. A vendéglői ételhulladékok értékesítése. Manapság a husdrágaság megoldásának kérdése lázas tevékenységre indította az arra hivatott faktorokat, mint olyan fontos kérdés, amely sok millió szegényebb sorsú embert foszt mégí a husevéstől. Ez a nyomorúságos helyzet azonban nemcsak a szegény embert sújtja, de igen kényes helyzetbe juttatja a vendéglősöket is, akik méregdrágán szerezhetvén be a húsféléket, a tönkrejutás- tól csak úgy menekülhetnek, ha a beszerzési árak arányában elégítik ki a fogyasztóközönség húsétel igényeit. Nem gyürkőzöm neki az ezen szerencsétlen helyzetet előidéző okok előránczigá- lásához s nem merülök bele annak fojtoga- tásában sem, hogy Magyarország, mint föld- mivelő és állattenyésztő állam — ahol hivatásos és rátermett földmivelő paraszt milliói áhítoznak földbérlet után, hogy dolgozhassanak, munkaképességüket kifejthessék, kultúrát teremtsenek s az ország husfogyasztási igényét bőven kielégíthető állatokat tenyészhessenek, — hogyan juthatott ezen igazán kétségbeejtő helyzetbe, csupán azt jegyzem meg, hogy az okok hazafiatlanságból, lelketlen és embertelen önzésből eredők és régi keletű bűnök, amelyek nem olyan könnyen reparál- hatók, mint azok képzelik, akik a hatás kedvéért a képvisejőházban és másutt sokat ígérnek, hogy ezekből minél többet engedhessenek. Igaz ugyan, hogy gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter elismerésre méltó emberséges és hazafias irányú törekvéssel igyekszik ,az állattenyésztést fellendíteni, de hogy éppen a sertésnek, ezen egyetlen falusi vagy városi háztartásban sem nélkülözhető zsírt, szalonnát, sonkái, kolbászt és húst termelő haszonállatnak olyan mérvben való szaFőpinczérek Ovadék-Szövetkezete Budapest, VI. kerület, Podmaniczky-utcza 19. szám. A magyar pinczérség első és egyetlen önálló pénzintézete. Óvadékot azonnal folyósít. Nincs heti üzletrész! Leszámolás azonnal. Beiratkozáshoz 30 korona szükséges. — Hivatalos órák délután 4 órától 7-ig. — Telefon-szám 24 — 94.
