Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-10-20 / 20. szám
XXVII-ik évfolyam. 20. szám. Budapest, 191!. október 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ES KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDÉKÉIT FELKAROLÓ SZAKKOZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én es 20-án. Előfizetési ár : E* ész évre. . . 12 kor. Félévre ................6 kor. H áromnegyed évre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Kommer Ferenc beszéde. (Elmondotta a „Magyar Vendéglősök Orsz. Szövetsége“ 1911. évi szeptember hó 13 án tartott XI. évi rendes közgyűlésén.) Igen tisztelt Közgyűlés! Bár az évi jelentés témáját ragadom meg, mint felszólalásomnak külső alkalmát, amelynek során első kötelességemnek tartom a jelentésnek immár megszokott tartalmas és alapos összeállításáért az elismerő dicséret hangján nu gemlékezni, — kérve egyszersmind Önöket, hogy ezen elismerésnek jegyzőkönyvileg kifejezést adni szíveskedjenek, — mégis impresszióimat ipari életünk jövőjére vonatkozó jelenségek megfigyeléséből kívánom meríteni és arra kérem Önöket, högy ezen igénytelen megfigyelésnek, amelyeket a felmerült számtalan újabb irányok és törekvések mindannyiunkból kiváltottak és kiváltanak, ezen szerény összefoglaló regisztrálásnak csak egész rövid időre figyelmüket szentelni méltóztassanak. Tisztelt Uraim! Ha valaki kívülről vet egy pillantást ipari közéletünkre, amint azt e jelentés is leírja, azt fogja gondolni: A vendéglősiparban harcz dúl. Nagy csatazaj hallík . . . Az idegen ennyi megfigyeléssel megelégedve, közönyösen tovább lép. Mi azonban idebenn elmélyedünk ebbe a kérdésbe: „ Lehetséges- e, hogy a vendégló'siparban hat ez did? Kik a küzdő felek? Mi a harcz czélja ? Ki a harcz okozója ?“ Bizonyos rezignáczióval kezdünk nyúlni a kérdéshez! Évtizedek munkája kellett hozzá, a legjobb erők összemüködése, sokak áldozatkészsége, hogy a semmiből a látható, érzékelhető eredmények életre keljenek! Talán hiba volt, nem talán — biztosan. — hogy nem mindenki egyformán, sőt nem is tehetségéhez aránylagos mértékben vette ki részét a köznek ia vár a szolgáló alkotó munkában. Ez nem a vezetőség, ez a tömeg hibája volt! És mi történik ? Addig volt ostorozás tárgya a tömegnek ezen indolencziája, mig egyszerre, mintha valami más kép kezdene fel-feltünedezni előttünk . . . Láthatatlan erők kezdenek életre kelni, — uj mozgás, uj élet jelentkezik, — de nem alkotni, hanem rombolni! Miért keletkezett s mit ostromol ? Lét- jogosultsága, tábora mi ? Gyökere hol ered ? Czélja hova vág ? A gazdasági okokat kutató nem tud ezekre a kérdésekre felelni! Megnyilatkozása, — amint eddigi cselekedeteiben ellőttünk áll, — személyek támadásában bontakozik ki! Nos, — tisztelt Uraim! — mit szóljunk ahhoz az ipari ragadozó politikához, amely személyek támadásából meríti táplálékát ? Mit szóljunk akkor, ha ezen személyekhez működések, alkotások fűződnek, melyek egyéniségüket mindannyiunk előtt különösen tiszteletteljessé teszik! De mit szóljunk, ettől el is tekintve, amikor mi egy, személyi kérdések teljes kikapcsolásával jelentkező, objektiv ipari politikát akarunk gyakorolni, amelynek üzésében csszes figyelmünket, összes erőnket nem forgács- csá vagdosva, de aczéllá kovácsolva az alkotó erők szolgálatába kívánjuk szegőd- tetni! Ha ez a mi elhatározott szándékunk! Ha mi egyáltalán nem is politizálni, de alkotni akarunk! Tudják-e azok, akik támadnak, mérlegelik-e lelkiismeretlen tettüknek esetleges eredményét ? Számct vetnek-e azzal, hogy mig eddig is jó adag altruizmus kellett már ahhoz is, hogy valaki az indolenczia által ébresztett kedvetlenségét legyőzve, iparunk érdekében tevékenységet fejtsen ki: de ily körülmények közt, mikor a jók legjobbjait elmaradhatatlan támadás éri pusztán csak azért, mert a kartársi bizalom a megfelelő funkeziókba helyezik el őket, ezen funkeziók elvállalásához valóságos hősiesség kell ? Gondolnak minderre, akik igy támadnak!? Akik a riasztásnak ezen eszközeivel próbálkoznak! ? . . . Nem féltem én ezen ipart, tisztelt Uraim! Erős a hitem, hogy a mi bizalmunk, akik igy együtt vagyunk és akik az országban velünk éreznek, lesz olyan erős vár amely a mi hőseinket nekünk megtartja! De rá kell mutatnunk arra a téves irányra, amely csirájában, eszközeiben és végeredményeiben destruktiv jellegű! Mi nem fogunk rátérni erre a térre! Megyünk a magunk utján! Nem politizálni, de dolgozni fogunk! Szólunk mindenkihez, a falakon kívül is! Akinek szándéka van, módja, tehetsége, ereje van, megfelelő eszközök birtokosa és ez ipar érdekeit előmozdítani hivatott- ságot érez, tartson velünk! Minden elmét, minden szivet szeretettel fogadunk. Különbségeket nem teszünk. Az alkotás útja széles, azon nemcsak egymással szemben, hanem egymás mellett is elférünk! Kicsinyes tekinteteket áldozzunk fel a köz érdekében! Akit az alkotás munkájában való becsületes részvétel vágya hevít, nem úgy fog megjelenni, hogy a meglevőt felrúgja, hanem szeretettel fog munkájával a meglevő mellett elhelyezkedni, mert nem rombolni, hanem alkotni akar! Ez a dogmánk, impulziv motívumunk pedig az alkotás, amelynek sánczaiban örömmel szorítjuk minden kartársunk segítő, dolgos kezét. El tehát nem térünk utunkból! Ok, szükség erre nincs! Ha azonban az események által felzaklatott gondolataink harmóniáját keressük és a harmóniának fokozatos garancziáit, fel kell hogy lobogjon az az érzésünk, hogy erőnket a mainál, úgy számban, mint súlyban sokkal jelentékenyebb keretek közt kell kifejtenünk! Tűrhetetlen állapot az, tisztelt Uraim, hogy szövetségünk azon erőfeszítés daczára, melyet vezetősége kifejtett, az ország vendéglőseinek nagyobb tömegét ne egyesítse magában! Fel kell rázni önmagunkat! Nem elég a jámbor érdeklődés! Érzékelhető módon való részvételt kérünk, követelünk kartársainktól, hogy számszerűit mérlegelhető sulylyal és tekintélylyel jelenhessünk meg minden illetékes faktor előtt! Tekintetünket e perezben és a közel jövőben tehát reorganizálásunkra szegezzük. A meglevő erőnket nyomatékosabb megjelenési formák köz', helyezzük el, az uj erőkkel czélhoz vezető módon kiegészítjük önmagunkat, egyszóval: szervezetünket a legszélesebb alapon fogjuk kiegészíteni, lehet hogy olyképp, hogy az összes ipartársulatok valamennyi tagjaikkal belépjenek a szövetségbe, lehet hogy más megfelelő czélravezető módon, amint erre az előkészítés kohójában már több eszme felmerült! Most pedig legyen szabad azon törekvésünk közül, melyek eiérése érdekében ALAPITTATOTT 820. A legmagasabb udvar1 és József főherceg udvari száilitója. FflNbfl ÁGOSTOM és Zl/AttER PÉTER (JTÓbFl ZinnER FERENCZ halnagykereskedő cs. és kir. udvari szállító. A Balaton Halászati R.-T. kizárólagos képvise ője Telefon 61-24. BUDAPEST, Központi vásárcsarnok Telefon 6I-24 Mindennemű tengeri és édesviziha ak. Egyedüli halszállitó cég, mely az előkelő házak és éttermekben szükségelt összes halfajokat friss állapotban állandóan raktáron tartja. Sürgönyök: Zimmer halászmester. Budapest.
