Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-09-12 / 17. ünnepi szám
Vendéglősök Lapja Egy magyar társaságról, Nem irodalmi, nem üzleti, hanem egy jóbaráti társaságról van itt szó, melynek nincsenek jóváhagyott alapszabályai, de amelyre nincs is szüksége, ám azért a szórakozás keretében ápolja a hazaszeretet érzelmeit s a nemes összetartozandóság érzetét Ismerjük a magyar, különösen Budapest társadalmának széttagoltságát, itt az emberek nem is úgy élnek, mintha az Isten teremtette társaslények volnának. Csak az üzleti érdek hozza őket össze, azután széttagozódnak s talán délután még összeverődnek a kávéházakban, kaszinókZeidI Venczel. ban, de nem a nemes ideálok ápolására, hanem áldozni a kártyaszenvedelemnek, milyen szép, helyes dolog volna pedig az, hogy itt olyan baráti társaságok alakulnának, melyek összejöveteleik alkalmával, mig a hazaszeretet érzelmeit, e földhöz való ragaszkodást ápolják, melengetik egymás lelkében, addig, ha sor kerül reá, nem riadnak vissza a közjóért való áldo- dozathozataltól sem. Ez a baráti, közel negyven úri emberből álló társaság ilyen. Mint említettük, nincs alapszabályuk, még elnökük sincs. Tagjai fővárosi előkelő polgárok, nagyiparosok s a közvágóhíd főbb tisztviselői. Hetenként egyszer-egyszer, rendesen mindig más vendéglőben — hogy a vendéglős ipar iránti támogatásukat igy róják le — összejönnek s ily alkalmakkor mindig a társaság más és más tagja ad lakomát. Az utolsó előtti ilyen lakomát Bittner János nagyiparos, fővárosi bizottsági tag, a budapesti hentesipartársulat kiváló elnöke, ez a minden szépért és jóért lelkesülő, köztiszteletben álló polgár adta Oerstl Ferencz bátyánk budai hírneves vendéglőjében, bőségesen és magyaros vendég- szeretettel. A legutóbbi lakoma gazdája ZeidI Venczel fővárosi hentesáru gyáros volt, akinek arczképét e sorainkkal kapcsolatban ime bemutatjuk. Nem azért mutatjuk be ZeidI Venczel köztiszteletben álló polgártársunk arczképét, mintha ő nem volna ismeretes Budapest társadalmában, különösen a vendéglős körökben, melyeknek, különösen nagyvendéglőinknek állandó szállítója. Ismerik őt, mint azt a férfiút, aki a hentes ipart, különösen a magyar kolbászárugyártás terén világhírre emelte s a saját erejével küzdte fel magyar főváros nemcsak vagyonos, hanem egyik legtekintélyesebb polgárává. Ám bemutatjuk ZeidI Venczel tisztelt polgástársunk arczképét azért, mert ő egyike azon kiváló keveseknek, akik idegenből — Csehországból — származva hozzánk, annyira asszimilálódott nemzeti érzéseinkkel, hogy bár csak törve beszéli nyelvünket, mégis egyike szivében, lelkében, egész érzelemvilágában a legjobb magyaroknak. Kifejezést adott ennek az általa adott saját gyárának kitűnő készítményeivel, pompás magyar kal- | básznemüivel felszerelt lakomán maga ZeidI Venczel is, midőn poharat emelve a hazára, kijelentette, hogp ő bár nem a magyar föld szülötte. de ezt a földet, ezt a hazát szereti s átérzi talán úgy, mint senki más, a magyar költő szavát, hogy ez a föld az, melyen élni és halni kell. Ez a magyar haza adott neki otthont, itt szerezte mindenét s ennek a hazának tartozik mindennel. Épp azért, mivel gyermekekkel nem áldotta meg a gondviselés, úgy gondolja leróhatni háláját, hogy ha majd el- érkezend annak ideje, minden vagyonát a magyar iparos érdekeknek előmozdító czéljaira hagyományozza. Éljen a magyar haza ! Zugó éljenzés közepette Bittner János tolmácsolta ZeidI Venczel szavait, nemes elhatározásának az erkölcsieken kívül nagy jelentőségét. Majd Origár József megemlékezett arról is, hogy két ilyen nagyiparosunk van, akik ifjúságukban a magyar fővárosba származva, szivükben, lelkűkben magyarokká lettek és a magyar érdekeknek hoznak áldozatokat. Az egyik, akit ünnepiünk itt ZeidI Venczel, az immár világhírű szalámigyáros, aki Csehország szülötte ; a másik a franczia származású Erangois Lajos, szintén világhírű pezsgőgyáros. Az isten éltesse őket. A magunk részéről is lelkünk mélyéből azt mondjuk, hogy a magyar föld, a magyar közérdekek, különösen magyar iparérdekek javára az Isten éltesse az ilyen derék, idegenhajtásból szinmagyarrá lett férfiakat! Szép beszédeket mondottak még Sztarill főintéző, Vierling József, Egerzei- ger Ferencz, Schleisz György, Sántha Antal stb. A társaság tagjai közül jelen voltak még Kohornyik József, Schmiedl^/Ctfí’/z, Makuszovits hentesmesterek, Illés Árpád, Beneda Gusztáv, Deák István, Origár József és fiai, Zintl János, Hugi György, Kerényi J. főpénztáros, Tkalcsics Imre mérnök, Gyenge Gyula, Ihász György stb. Könnyebb mást megítélni, mint megismerni. Nem mind tiszta bor az, ami a szőlő- pinczében van. fi járvány és a vendéglősipar. Most már tagadhatatlan, hatóságilag megállapított tény, hogy a legrettenesebb emberpusztitó nyavalya, a kolerajárvány itt van Budapesten. Eddig ugyan csak néhány szórványos eset fordult elő, de a járvány főiléptét tagadni többé nem lehet. A főváros közegészségügyi hatósága mindent elkövet a veszedelmes betegség korlátozására s különösen a köztisztasági szabályok szigorú betartására hívja fel Budapest lakosságának figyelmét. A vendéglők, azok a helyek, ahol a lakosság legkülönbözőbb rétegei naponkint tömegesen érintkeznek egymással, azért mint értesülünk, a székesfőváros hatósága legközelebb Budapest összes szállodáit, vendéglőit és korcsmáit közegészségi szempontból vizsgálat alá veszi, ahol köztisztasági-szempontból kifogásolni valót talál, ott nemcsak bírságolási jogával él, hanem a kifogásolt vendéglőt vagy korcsmát be is záratja. Budapest székesfőváros előkelő szállodáiban, vendéglőiben és tisztességes polgári korcsmáiban mindenkor példás tisztaság uralkodott és uralkodik ma is, ám tagadhatatlan, hogy vannak itt kontárkezelésekben levő zugkorcsmák különösen a külvárosokban, amelyek csakugyan rászolgálnak a hatósági köztisztasági razziára és ennek eredményéhez képest a bezárásra. De ha a hatóság megkezdi ezt a nagy köztisztasági vizsgálatot, akkor kezdje meg első sorban az úgynevezett söntések- ben, pálinka butikokban s ha e veszélyes napokban komolyan teljesiti kötelességét, kétségtelen, hogy ezeknek a baczilluster- melő szennyhelyeknek kilencztized részét sürgősen beszüntetni lesz kénytelen. Amig a járvány tart, a szállodásoknak kötelességük minden koleragyanus, vagy fertőzött vidékről érkezett utas megszállásáról azonnal jelentést tenni a rendőrség utján közegészségügyi hatóságnak. Ha vendéglőben, korcsmában csak a legkisebb mértékben is gyanús ember megjelenik, azt kiszolgálni nem szabad, s arról is azonnal jelentés teendő. Aki ezt elmulasztja, nemcsak hogy súlyos bírságolásnak, hanem annak is kiteszi magát, hogy üzletét bezárják s csak fertőtlenítés után nyithatja azt ki. Bizonyosnak látszik különben, hogy Budapesten a járvány csakhamar izolálva lesz, teljesen megszűnik, azaz kétségtelen, hogy fellépésének csak egyszerű hire nagyon sokat, sőt hónapokra kihatólag ártott a főváros idegenforgalmának és igy elsősorban vendéglős és szállodásiparunknak. Jóravaló gazdának is akad gyakran rossz szolgája. Amint rakod a tüzet, úgy forralod a vizet. Debreczen-Belvárosi Takarék- szállodák, kávéházak," vendéglők, pensiók vételéhez pénzbeli támogatást nyújt. Ingatlankölcsönöket legelőnyösebb formában folyósít. — Betétet 5°/o-kal kamatoztat. Bővebb felvilágosítást Debreczen, Piacz-utcza 41. szám. ad az intézet igazgatósága. pénztár Részvény-Társaság
