Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-09-12 / 17. ünnepi szám
Két korcsma egy házban. Nehéz a mai világban a megélhetés. Nagy és folyton növekedőben van a drágaság. Az élelmiszerek ára egy pár évtized óta horribilisen emelkedett. De drágább lett mindenféle ipari czikk is és a városokban, különösen a fővárosban horribilisán megdrágult a lakás. E súlyos viszonyok közepette ádáz küzdelmek folynak az emberek között a mindennapi darab kenyérért, a megélhetésért. A versengés soha nem volt még olyan nagy, mint napjainkban. Egyik ember igyekszik kitenni állásából a másikat, hogy azután maga ülhessen annak a helyére. Egyik kiveszi a másik- szájából a kitűnő falatot, hogy azután maga nyelhesse el azt. Az erdők, a homoksivatagok viaskodása ez egymás között a zsákmányért. Különösen nagy a küzdelem, a versengés a kereskedelmi és ipari téren. Napnap után látjuk, tapasztaljuk, hogy egyik kereskedő, vagy iparos, mint igyekszik tönkre tenni és teszi is tönkre a másikat, különösen a hasonló szakmabelit. És az ipari foglalkozások terén, különösen a vendéglősök és korcsmárosok között nagy a dulakodás, a versengő konkurrencia, főként Budapesten. Itt már minden harmadik házban vendéglő, vagy korcsma van, egyik a másik hátán. Elrettentő nagy a vendéglős és korcsmáros ipar területére betolakodott kontár korcsmárosok száma, akik a felburjánzott söntésekkel együtt igyekeznek teljes erővel tönkre tenni, a képzett, régi tisztes magyar vendéglős és korcsmáros iparosságot, most már arra is van nem egy példa, hogy a már meglévő vendéglő, vagy korcsma mellett ugyanazon házban egy másik, legtöbb esetben régi foglalkozását megunt kontár is nyit korcsmái üzletet. Nyit először mindenféle hatósági engedelem nélkül, sőt fizeti a bírságolásokat is egyideig, abban a reményben, hogy utóvégre mégis csak kapja az italmérési, korcsmanyitási engedelmet a régi korcsmáros tönkretételére, aminthogy meg is kapja mindenféle szabályrendelet arczulcsapásával. Kátai Vilmos, egy budapesti, Külső- jászberényi-uti kartársunk, régi tisztes, képzett polgári vendéglős panaszkodik hozzánk irt levelében most egy hasonló esetről. Az említett utcza egyik házában már évtizedek óta van polgári vendéglője, melyet szorgalmával és tiszteséges bánásmódjával igyekezett is megkedvelteim a környék közönségével. Ez sikerült is neki. Szép állandó vendégközönsége lett, ami elég jó forgalmat biztosított vendéglőjének. És most mi történik ? A háztulajdonos hozzájárulásával most ugyanezen házban valami kon+ár szanitész nyitott korcsmát, egyelőre minden hatósági engedelem nélkül, amit azonban kétségtelen meg fog kapni később. És méri az olcsó sört, a lőre bort. Szól korcsmájában a gépmuzsika, a környék nyugalmát fölveri a duhaj dáridó. Szóval vígan folyik a régebbi tiszteséges korcsmárost tönkretévő tiszteség- telen versengés munkája . . . Hát ez talán még sem járja. Ha már akad háziúr, aki kizsákmányoló uzsoraszempontból nem törődik azzal, hogy régi vendéglős, korcsmáros bérlőjét miként j teszik tönkre, ahhoz a lelketlenséghez a ! hatóságoknak, sem a rendőri, sem a köz- igazgatási, sem a pénzügyi hatóságnak nem volna szabad hozzájárulnia. Nem volna szabad semmi körülmények között sem eltűrni azt az erkölcsi és közren- dészeti abszurditást, hogy egymás rovására, tönkretételére egy házban két korcsma legyen. A pénzügyi hatóságnak sem szabad volna arra a rideg üzleti nézőpontra helyezkedni, hogy minél többen mérjék az adóalapot képező italt s igy a fogyasztási adó jövedelemből minél több jövedelme legyen a finánczkincstárnak, hanem tekintettel kellene lenni arra az emberséges kötelességre is, hogy a régi, adófizető vendéglős, korcsmáros és családja élet- existencziája, megélhetése a tiszteségtelen versengés lehetetlenné tételének meg- oltalmaztassék. Ez állami szempontból is hatósági kötelesség, mert hisz az állam feladata az, hogy polgárainak életbiztonságát minden tekintetben megvédelmezze. A vendéglősök, korcsmárosok hivatalos képviseleteinek, ipartársulatainknak, pedig immár mindent el kell követniök, hogy a vendéglős ipar most már mielőbb a képesítéshez kötött iparágakhoz soroztassék, hogy azáltal, az ilyen gyalázatos kontár versengéseknek, tolakodó visszaéléseknek mindenkorra eleje vétessék. R vendéglői bo/oshordó. A nagy magyar költőkirály ezzel a négy sorral vezeti be örök szép „Fóti dal“-át: Fölfelé megy borban a gyöngy, Jól teszi ; Senki tőle e jogát el Nem veszi. Igenis, senki a bortól e jogát el nem veszi, de elveszi jogtalanul a rosszul kezelt tisztátalan boroshordó, melynek bortartalmában ugyan nem a gyöngy, hanem a penészgomba száll fölfelé. Régi közmondás : — Rossz korcsmáros, aki a pinczéje, hordója tisztántartásán takarékoskodik. Nagy igazság van ebben, mert akinek nincs tisztán tartott hordója, annak nincs jó bora sem, minek következtében vendége nincs, mert ha véletlenül betéved egy hozzá, az is megszökik tőle. Még úgy is járhat, mint az egyszeri pápateszéri izraelita csárdás, akinek tisztátalan hordóiban megeczesedtek, megsavanyodtak a borai. Akkoriban Savanyu Józsi, a hires bakonyi betyár garázdálkodott ezen a tájékon. Egyszer valaki feljelentést irt a pápai szolgabirói hivatalhoz, mely hangzott a következőkben: Tekintetes Szolgabirói Hivatal ? Alulírott már régen tapasztaltam, hogy Stern Iiczig teszéri csárdás pinczéjében a Savanyut rejtegeti, mit is ezennel feljelentek. Nagy dij volt akkor kitűzve annak, aki Savanyu Józsit kézrekeriti. A csendőrség kiszállt Stern csárdáshoz és kérdőre vonta. Az őseire esküdött meg, hogy soha világéletében nem látta Savanyu Józsit. — A csendőrök nem hittek neki s vizsgálatot tartottak a pinczéjében. Nem találtak ott mást, mint penészt és pinczeférgeket, no meg a hordókat. — Hátha ebbe a nagy hordóban van Savanyu ? — jegyezte meg az egyik csendőr. Stern csárdás, hogy megczáfolja ezt az állítást, vette a hébért és bort szitt a kérdéses hordóból s megkínálta vele a csendőröket. Azok ittak s egyszerre megértettek mindent. Még a névtelen feljelentés czélzatát is. Elkáromkodták magukat: — No Iczig, hogy a menydörgős ragya csapjon a pinczédbe, mégis csak ebben a penészes hordóban rejtegeted te ezt a büdös „savanyát!“ Hát bizony mág a csárdásgazdáknak is gondot kell forditaniok hordóik tisztántartására, nehogy a teszéri csárdás esete ismétlődjék meg velük. A hordókérdést különben ezidőszerint az teszi aktuálissá, hogy megbízható hivatalos adatok alapján a hordódongák ára az utolsó tiz esztendő alatt megduplázó- zódott. A tölgyfa fogytán van, a hordó- készités bére megkétszeresedett. A bükkfa megfesti a bort, úgy, hogyha fehéret öntünk bele, két hét múlva sillert ihatunk belőle. A kőrisfahordó szivárog és törékeny. Az akáezfából csak kis hordókat lehet csinálni. Szóval alkalmatos fa hiányában és a munkabérek emelkedése következtében nagyon megdrágult a hordó ára, amit súlyosan megérez nem is annyira a bortermelő, mint a vendéglős, korcsmáros, akinek a legtöbb esetben — különösen a közvetlen vásárlásoknál — a borral együtt a hordót is meg kell venni. Részben a kényszerűség, részben pedig a takarékosság arra kényszeríti tehát nemcsak a termelőt, hanem a vendéglőst, korcsmárost is, hogy más anyagból való hordók után nézzen, annál is inkább, mert megismétlődhetnek még azok az idők, mikor szüretkor drágább volt egy hektoliteres hordó, mint egy hektoliter bor. Ennél a dolognál azt is figyelembe kell vennünk, hogy a szőlő gyümölcse csak nyers anyag, a bor ipari bölcsője, amelyben nagyra nő, jóvá, széppé, kívánatossá kifejlődik — a hordó. Újabb időkben a fahordóknak óriás versenytársai lettek, különösen nagyobb vendéglőink, szállodáink pinczegazdaságaiban a czementhordók. És méltán, mert a cze- menthordó csak harmadrészannyiba kerül, mint a fahordó. Azonkívül előnye a cze- menthordónak, hogy bármiféle szinü bort lehet benne tartani, fala megromlásától nem kell félni, mint a fahordónál, tisztán tartani nagyon könnyű, nem szárad szét, kishelyen elfér, javításra soha nem szorul, sem szint, sem szagot nem vált ki magából. Budafokon érdekes összehasonlításokat tettek nagyszámú termelő és vendéglős érdeklődése mellett ugyanazon nagyságú czement- és fahordókkal. Mindkettőbe egyforma mustot eresztettek és ellenőrizték bennük az erjedést és az ujbort. A kísérlet azt igazolta, hogy a fahordókban a mustnak a jó kierjedés megfelelő fokára való felemelkedése sokkal gyorsabban ment végbe. A kiforrás mind a két hordóban jó eredménynyel ment végbe, de a fahordókban hamarabb véget ért. Ez a MÁDAI LAJOS UTÓDA HETTLINGER J. .. NAGYVENDÉGLŐJE BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 30. A vidéki és fővárosi előkelő közönség kedves találkozó helye. Minden időben frissen csapolt sör. Természetes magyar borok. ízletes konyha, előzékeny kiszolgálás. Esténként elsőrendű cigányzene
