Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)

1911-09-12 / 17. ünnepi szám

Vendéglősök Lapja nem jogtalanul tulajdonit a bornak hygie- nikus, gyógyító értéket. Igen ismert dolog, ugyanis a többek között, hogy egyes gyü­mölcsök, mint a földi eper, a málna és a dinnye, sokkal könyebben emészthető, ha czukorral és borral leöntik, mint bor nél­kül. Igen elterjedt, helyes nézet továbbá az is, hogy a rossz ivóvizet bor hozzá- öntésével meglehet javítani, mert a bor megöli a vízben lévő baktériumokat. Mu- nier és Seiler tudósok erre a körülményre is kiterjesztették figyelmüket és kísérle­tükből kitűnik, hogy a bornak baktérium­ölő hatása igen jelentékeny és hogy a fehér boroknál valamivel gyorsabb és na­gyobb, mint a vörös boroknál. Ha ivóvíz­hez bort keverünk, a baktériumok száma nyomban csökken, a csökkenés maximuma azonban csak két-három órával a keverés után áll be. A vízzel egyenlő mennyiségű bor körülbelül kilenczvenöt százalékot pusztít el a baktériumokból, természetesen ha több a bor, mint a viz akkor még azt az ötszázalék baktériumot is megöli. Kiváncsiak vagyunk, mit szólnak ehhez a bortól való teljes tartózkodást hirdető antialkoholisták. Mi csak azt ismételhetjük, amit apáink is tartottak, hogy a Jó bor, jó egészség. Azokat a vendéglőket és korcsmákat kell felkeresni, ahol tiszta, ha­misítatlan bort mérnek, de óvakodnunk kell azoktól a kontárok által kezelt zug­korcsmáktól, vagy söntésnek nevezett bor sör és pálinkamérésektől, amelyekben min­denféle kotyvalékot szolgálnak ki bor he­lyett, mert az már igaz, hogy az ilyen mü vagy hamis bor csakugyan halálos ellen­sége az emberi egészségnek. Megrontva a szervezetet, az egyik embert megvakitja, a másikat megőrjíti, s végül mindannyit, aki ezzel él, a kínos halálba kergeti idő­napnak előtte. Élelmiszerhamisitók múzeuma. Egy berlini vendéglősszaklap Írja, hogy ott legközelebb megnyitják az élelmiszer- hamisítások múzeumát. Ebben az intézet­ben a közönség okulására belesznek mu­tatva a hamisított és mérgezési anyaggal hamisított élelmiszerek és a hamisításhoz szükséges kellékek. Mivel pedig már alig van élelmiszer, melyet nem hamisítanának, tömérdek mennyiségű ilyen készülmény lesz bemutatva, mert hiszen ma már nem­csak a tejet, a kávét hamisítják, hanem még a tojást is, amennyiben silány anyag- bpl kávét, még pedig a kávénak minden­féle fajtájából és szinte kevés értékű nö­vényi alkatrészekből tojáskivonatot is gyártanak. Be lesz itt mutatva a hamisított tej is, még pedig a hamisítás utáni s későbbi állott, megromlott állapotában. Bemutatják azokat az anyagokat is, me­lyeket a kolbászt és általán a hustöltelé­keket hamisítják. A mü-borgyártás és borhamisítás is belesz mutatva, valamint a müzsirgyártás is. Ennek a múzeumnak az lesz a czélja, hogy a közönség meg­ismerje a hamisított élelmiszereket, italo­kat, már vegyi összetételükben és óva­kodjék azoknak bevásárlásától, elfogyasz­tásától. Ugyancsak ebben az intézetben feltüntették azt az eljárást is, amellyel a hamisított, különösen méregtartalmu élelmi­szerek legkönyebben, még a laikus em­berek, „gazdaasszonyok által is felismer­hetők. Össze lesznek itt gyűjtve mindazok a törvények is, melyekkel egyes államok büntetik az élelmiszer- és borhamisítókat. Nem tudjuk, hogy Budapesten mikor jutnak arra a gondolatra, hogy itt is léte­sítsenek ily szemléltető múzeumot a hamis élelmiszerek bemutatására. Nálunk pedig ez könyen menne. Akár mekkora lenne ez a muzeum, a vásárcsarnokokból, nyílt piaczokról egy heti vásár alkalmával meg­lehetne tölteni hamisított élelmiszerekkel. Egyúttal azonban a bor és élelmiszer- hamisítókat is bekellene itt mutatni, még pedig lehetőleg elevenen, ketreczbe zárva, annak statisztikai kimutatásával, hogy közülük melyik hány százezer koronát és hány budapesti házat szerzett, a hamisított élelmiszer árusításával és a fogyasztó emberiség szándékos megmérgezésével. Az ilyen budapesti muzeum kiállaná a versenyt bármely világváros hasonló mú­zeumával. Bormérés a világ legnagyobb rr I A/j rr I r ■ r I szőlőtőkéjéhez. Csak egyetlen egy olyan korcsma van a föld kerekségén, amelynek az udvarában felnőtt egyetlen szőlőtőkének szétágazó lombjai alatt nem kevesebb, mint ezer vendég elfér, táncra perdülhet s ihatja egész esztendőn keresztül ennek az egyet­len szőlőtőkének egy évi termését. Igali Szvetozár Amerikába elszármazott gazda­sági iró, honfitársunk ir mostanában erről a bormérésről és az udvarában nőtt óriás nagyságú szőlőtőkéről, amely természeti csoda Kalifornia Barbara megyében Car- panteniában van. Kaliforniában bár évez­redekkel később kezdték a szőlőtermelést, mint a föld más országaiban, mégis a gaz­dag talaj és a kitünően kedvező éghajlati viszonyok következtében olyan szőlőtőkéi vannak, melyek a legterjedelmesebbek és a legtöbb szőlőfürtöt és igy legtöbb bort is termők a világon. Akit Kalifornia Santa- Barbara megyéjébe vinne el élte útja, a Csendes óczeán mellett Carpenteniában száguldó vasúton, az kérdezősködjék merre van „La Visse Grande“? Minden ember ád erre útbaigazítást. És azután itt ha J. E. Peterson tanyájára, jobban mondva, ta­nyai korcsmájára ér az ember az udvaron egy összecsavarodott fatörzset lát az em­ber, melynek kilencz láb és két hüvely s az első pillanatra inkább hatalmas tölgy­fának, mint szőlőtőkének nézné az ember. Hatalmas, vastag hajtásai közül egyik­másik négy láb kerületnyi erős gerendá- zaton nyugszik, s ilyenformán az ághajlá- sok alatt tízezer négyzetláb területet ár­nyékol be a tőke s nem töredezik le a saját súlya alatt. Nem kellett ennek a tőkének soha sem kénegezés, sem permetezés, mégis szinte elláthatatlan haragos zöld lombozatu s még mindig növekedik életerejében. Évről évre tele van nagy szőlőfürtökkel és ek­kor még hatvan darab erős oszloppal tá­masztják fel, mely nélkül természetesen saját termésének óriási súlya alatt ros- kadna össze. A múlt évi szürete tiz tonna szőlőt eredményezett a tőke gazdájának, amelyből szűrt nagymenyiségü bort az­után maga méri ki esztendőn át. A szüre­tet ezen a vidéken csak novemberben tartják meg, de ennek a tőkének fürtjei már augusztus-szeptemberben erősen érés­ben vannak, s miután a csodatőkének egész nyáron át mindennap egész sereg látogatója van, a gazda minden látogató­jával megkóstoltatja pompás fürtjei izét, sőt azt se bánja, hogyha valaki útitáská­jába csomagol el egy-két fürtöt. Hadd vi­gyék hírét világszerte az ő szőlőtőkéjé­nek. A tanya-bormérés falán egy táblára van felvésve a szőlőtőke históriája. Ebből meg­tudhatjuk, hogy ez a kék „Mission“-fajta- beli, melyet hajdan Spanyolországból tele­pítették oda a francziskánus barátok, — hogy ugv termés dolgában, mint méretei nagyságával felülmúlja egy negyedrész­nyire a hampston Court (Angolország) szőlőóriását, melyet ezideig a tudós bo­tanikusok a világ legnagyobb szőlőtőkéjé­nek tartottak. Most Carpenteria csudája mellett ez másodrendűvé sülyedt. Ezt a szőlőtövet 1842-ben egy Joanta Ligodi Ayala nevű spanyol parasztasszony ültette, még pedig közönséges, kucsi-nár- hatott simavesszőből. A növekedő szőlő­vessző azután egyéb ápolásban nem ré­szesült, minthogy évenként megmetszet­ték. A spanyol asszony egész 1877-ig gondozta, mely évben eladta azt a tanyá­val együtt jelenlegi tulajdonosának, de azért egész halála napjáig minden eszten­dőben ellátogatott az ő kedves szőlőtőkéje árnyékában megpihenni. Annak idején a chicágói kiállítás veze­tősége harminczezer dollári Ígért a szőlő­tőkéért, hogy azt kiállíthassa. A tulajdo­nos azonban nem ment bele a vásárba s eddig több hasonló ajánlatot is visszauta­sított, Most az 1915-ik évben megtartandó sanfranciskói kiállításra ismét meg akar­ják venni negyvenezer dollárért, de a de­rék tulajdonosa J. E. Peterson gazda most is csak azt hajtogatja: — No money car luny it ! — Nincs annyi pénz, amennyiéri elad­nám ! A hatalmas szőlőtőke nagy leveleinek árnyában az asztalokhoz ezer ember tele­pedhetik le s találhat védelmet a dél forró napsugara ellen iszogatván annak termé­sét. Persze nyári vasárnap délutánokon trombitás banda játéka mellett tánczra is perdülnek alatta. Szokásos volt a “Salva- tyon army“ nyilvános predikácziója. A vi­dék lakói a tanyai bormérés óriás tőkéje alá húzódva hallgatják meg az Isten igé­jét is, sőt a községi képviselőválasztáso- is itt tartják meg. Vannak, akik arra is emlékeznek még, hogy Santa-Barbara me­gye vezetőférfiai e tőke lombjai alatt tar­tották meg megyealapitó gyűlésüket is. Bizony nem volna utolsó dolog, ha ná- nálunk is volnának olyan zöldbeli korcs­mák, vendéglők, melyeknek udvarán ak­kora szőlőtőkék nőnének, amelyek termé­séből kikerülne az egész esztendei borszükséglet. Akkor olcsóbb lenne bizo­nyára a bor ára ts. Az éhes vendégnek jobb ma egy adag pecsenye, mint holnap egy sült ökör. Az öreg korcsmáros tanácsa mindig többet ér, mint az ifjú vendég gáncsa. Jobb kicsiny terített asztalhoz ülni csendességgel, mint üres, nagy asztalhoz lármával. Ha szűk a konyha, minden falat jóizü. Hamarabb készül a jó húsból rossz pe­csenye, mint a rosszból jó. Ki a korhely vendégben bízik, mindig csalatkozik. Aki a melegtől fél, az ne álljon a tűz­hely mellé. Arra törekedjél, hogy a hiteleződdé köss barátságot. Mért együnk ? Mert az élet úgy sem sok, használják az — okosok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom