Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-09-12 / 17. ünnepi szám
Vendéglősök Lapja Pénzért fizetett napszámos asszonyok, leányok, gyermekek szedik a fürtöket napszámos emberek viszik a csöbröket s a szőlőlevét a kádban való tiprás helyett gépprések szorítják ki. Itt-ott mára nagy, ötven vagy száz akós fából való boroshordók is kimentek a divatból s helyüket a nagy cementtartályok foglalják el. És mintha a régi szüretek aranyos, tréfás derűjét, nótás kedvét is elverte volna a jég, vagy felfalta volna a puszta szemmel láthatatlan filloxera, vagy peronospora- bogár ; már szedéskor olyan némán hallgatag a sárgalevelü szőlő-hegyhatár s csak itt-ott, ha felhangzik alkonyi időben egy- egy régi, szép magyar nóta. Azok a régi magyar szüretek de mások valának ! Mulatság volt ez, nem munka, az egész bortermő vidéknek. A szüretelő menyecskék, leányok, legények szívességből ajánlkoztak a szőlőfürtszedésre. Tudták, hogy azért meglesz a bérük. Egy nagy kosár szőlő mindegyiknek, tele, tele kék, piros, aranysárga szinü fürtökkel a válogatottjából. Azután egy-egy csobolyó must, mely majd otthon csípőssé, „félre- kontyossá“ válik. A szüretelők gyermeknépei is ott hanczuroztak már a megszedett venyigesorok között „billingérezni“. Akadt is találni való, mert a szedők akarva is elhagytak számukra egy-egy érett fürtöt. A gazda meg mit törődött vele ! Hiszen adott az Isten eleget s együtt i örvendezett lelke a gyermekkaczagással ! i A mi balatonmenti elődeink, öregapáink, nemcsak arra gondoltak, hogy telve legyen a pincze, hanem hogy igazi, jó tiszta bor kristályosodjék aranyszínűvé, vagy vérpirossá a maguk javára, a korcsmáros számára s vendégei egészségére. Nem kellett akkor a mustot sem czukrozni, sem szeszeszni, hogy kedvderitő erőhöz jusson, most, hogy törvényes intézkedés van arra, hogy a szüretet csak akkor szabad megkezdeni, mikor már teljesen érett, nem rothadásig, de teppedésig a szőlő. Ez az időpont a Balaton mellett rendesen október 15-ike volt. Aki előbb kezdte meg a szüretet, azt nemcsak keményen megbírságolták, hanem korai szüretelése eredményét is elkobozták tőle, nehogy savanyu, bicskanyitogató borával tönkre tegye a hegyvidék jó hírnevét. Mit csináltak volna akkor a borpancsolóval?! Bizonyára a saját hordájába dongázták volna be s úgy gurították volna le a vörösköves hegynek tetejéről a Balatonba. A Balaton mellett már akkor megvolt minden közeli vidéken vagy városban lakó úri családnak, vendéglősnek szép, saját szőlőbirtoka s rajta néha kúriának is beillő borháza. Alul a nagypincze, előtte présházzal, fölül a lakószobák, melynek ablakaira rendesen nagy diófák és hatalmas szőlőlugasok vetettek árnyékot. Szüretkor ezekben a borházakban találkozott egész vendégek előkelősége. A szüret végeztével itt húzta a czigány legszebbik nótáját, melyet magyar lélek valaha kigondolt. A szüreti alkalmakkor a városi vendéglősök is szőlejükbe invitálták meg vendégeiket vidám szórakozásra, mely természetesen nem került senkinek pénzébe. És tánczra perdültek a szüretelő leányok, menyecskék, legények s csakhamar követte példájukat az uritársaság. A szép magyar vidéknek legszebb úri leányai daliás leventékkel. Három a tánc ! Húzd rá czigány : Utczu bizony megérett A meggy, Utczu bizony rajtamaradt EgyDerűs őszi napon szépséges vala ilyenkor az ős Balaton partja. Fent a fellegte- len égbolt a nyugatra búcsúzó nappal, mely megaraayozta minden tőkének, minden levélhullajtó fának most aranyossá sárguló lombját. Lent a kis magyar tenger visszatükrözve a bűbájos hegyidéket, amint ezüstös hullámtábláit szelíden emelte, alattuk most úszott el a gardahalaknak sok ezres csoportja. S mintha a mélyből a hegyoldalakra a vizitündéreknek. nimfáknak ezüstcsengésü hangján viszhangzott volna a legszebb magyar bordal zsolozsmája : Felfelé megy borban a gyöngy, Jól teszi; Tőle senki e jogát el Nem veszi! . . . Bessenyei. Hires száilodafosztogatók Magyarországon. Budapesti nagyszállodásainknak, de különösen látogatottabb fürdőink szállodásainak és alkalmazottainak jó lesz mostanában résen lenniök, mert mint külföldi híradások jelentik, egy nagyon veszedelmes szállodafosztogató banda tette át möködési terét Magyarországba, illetve Budapestre. Berlinből jelentik ugyanis, hogy az ottani Charosti női osztályáról, a rabkórházból a napokban megszökött Wittenberger Etel, a legveszedelmesebb szállodai betörőnő s több czinkostársával Magyarország, Budapest felé vette útját, nemcsak azért, hogy a fogság elől meneküljön, hanem azért is, hogy itt folytassa a szállodák és fürdővendégek kifosztását. A jeles Wittenberger Etel világhírű szállodafosztogatónő, akit most fél Európa detektivserege kutat, magyarországi származású hölgy, kalandos múltú, veszedelmes artistanő, aki élére állt egy ügyesen szervezett betörőbandának s különösen a szállodai és fürdővendégek kifosztásával ért el eddig nagy eredményeket. Wittenberger Etelnek a banda vezetésében társa egy Neumann nevű nemzetközi betörő, tagjai pedig egytől-egyig tapasztalt s kipróbált ügyes gonosztevők. — Elegánsan öltözködve, a legnagyobb szállodákban szoktak megszállni. Fellépésük kifogástalan, úri modorú. A betörést rendesen álarczban követik el. A banda vezetőjét, női vezérét Nizzában egy alkalomal rajtakapták, mikor fekete trikóban, fekete árarcban éjnek Idején kisurrant egy dúsgazdag fiirdővendég szállodai szobájából. Mire fellármázták a személyzetet, már átöltözködött és el is tűnt nagyértékü zsákmányával. A télen Berlinben dolgozott a banda és itt került hurokra az álarczos hölgy bandavezér is. Anyai örömök elé nézett, ezért helyezték el kórházba, ahonét egy orvos figyelmetlensége következtében ugrott meg s most társaival együtt már itt van valahol Magyarországon, vagy éppen Budapesten. Wittenberger Etel és társai többnyire cloroformmal dolgoznak. Egy alkalommal egy egész éttermi társaságot, a vendégeket, de még n pinczéreket is — kábított el a jeles hölgy „finom“ czigarettákkal, azután természetesen kifosztotta őket és automobilon elmenekült. A budapesti államrendőrség detektív-osztálya résen van, hogy ölelő karokkal várja Wittenberger Etelkát és társait, de azérta jó lesz a szállodákban és fürdőhelyeken is nagy vigyázattal lenni. Európai, sőt világrekordokat elért szállodai betörök látogatásáról van szó ! R hurokra került élelmiszer- hamisító, Ugylátszik, hovahamarabb mégis elkövetkezik az ideje annak, hogy az élelmi- szerhamisitó gézengúz tolvajokat méltó büntetésben részesítik. A napokban gördült le ugyanis az utolsó felvonás Schwartz Lajos nyitrai tejkereskedő tejhamisitási ügyében. A székesfőrárosi tanács a VIII. kerületi elöljáróság Ítéletét, mely Schwar- czot 1800 korona pénzbírságra és negyvennapi elzárásra Ítélte tejhamisitásért, indokainál fogva helybenhagyta. Nagyon helyes, hogy a nyitrai tejgyáros igy lakói szemérmetlen bűntettéért. Az élelmiszer- hamisítás tökéletesen azonos a tolvajlás- sal. A 14—15 század közepén ez a tolvaj- lás nagyon elharapódzott Európában. A közrend jóravaló őrei akkor a tetten csípett tolvajt úgy büntették, hogy a város piaczán nyilvánosan megvesszőztették, majd kalodába csukva, koplaltatva mutogatatta a város csúfjára. Kár, hogy a modern büntetőrendszer törülte ezeket a büntetési módokat az élelmiszer és italhamisi- tók ellen, mivelhogy néha gazdag tejgyárosok s Engel-féle borhamisítók, szóval ilyen milliomos vállalkozók is beleestek ebbe a bűnbe. Ma már csak jelképesen vesz- szőzik meg ezeket a gyilkos szerekkel kereskedő üzéreket és ha elszenvedte büntetését, természetesen most már ügyesebben. Ha sehol, ezen a téren jogosult volna még a fentebbinél drákóibb szigor is. Minden élelmiszer-, vagy borhamisítót el kellene tiltani életfogytiglan iparától, kereskedésétől s ha újabb hamisításon csípnék, fegyházba kellene lakoltatni. — Ekkor talán nem lenne annyi élelmiszer és borhamisítás. R jó bor megöli a baktériumot. Régi magyar példabeszéd, hogy a jó bor, jó egészség s ha ehhez még szép és hűséges feleség is járul, hát a tisztességes anyagi viszonyok között élő ember meg lehet sorsával elégedve. Az újabb időben azonban az antialhoholisták, a Good-Temp- lár rend lovagjai, a teljes abstinentiát hirdetvén, azzal riasztgatták az emberiséget, hogy egyáltalán ne járjanak korcsmába, vendéglőbe, ne igyanak bort még mértékkel sem, mert az árt az egészségnek és megrövidíti az életet. Ha ezt a pálinkáról mondanák, nagy igazságuk volna, de a borról ilyent prédikálva, egyáltalán mesz- sze járnak az igazságtól. Rájok czáfol maga az élet. Volt elég bácskai ember, aki folyton-folyvást meglehetős mennyiségű bor ivott, mégis egészségben, betegség nélkül töltötte el életét s nagy életkort ért el, nem kevés még száz esztendőt is. Éppen jó bortermő vidékeinken most is akadnak ilyen ép, erős, egészséges magyar emberek, még pedig nem csekély számmal. Most azután éppen hires orvosi tekintélyek bizonyítják, hogy a bor nem hogy ártalmas volna az emberi szervezetre nézve, hanem megöli még a testben a betegség csiráit is, sőt a jóféle borital még a kolera, meg a pestis baktériumait is. Ha a jámbor kínaiak a rizskása mellé bort innának és nem teavizet, bizonyára nem pusztítana ki közülök annyit a pestis. De hogy a dologra térjünk, a bor egészségi hatásának bizonyítása a következő: Munier és Seiler lausannei tudós orvosvegyészek a bor baktériumölő hatásával foglalkozva, hogy a köznép egyáltalán
