Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-09-12 / 17. ünnepi szám
Vendéglősök Lapja Egy öreg vendéglős gondolatai. A legcsekélyebb gondatlanság is fölszá- mithatlan károkat okozhat egy vendéglősnek. Álljon itt egy ilyen eset saját tapasztalataimból. Egy rendes és jó vendég május hó végén spárgát rendelt. A konyhában már fogyatékán volt a spárga és a tálaló szakácsné igen kis adagot adott minden szónélkül. A jó vendég azt mondja a pincérnek, hogy „ez gyermekadag talán“ s a lelkiismeretlen pincér azt feleli, hogy többet nem adnak. A vendég lógázza a fejét, megeszi azt a kis adagot és rögtön fizetve eltávozik. Véletlenül arra menve e percben, valamit észrevettem és ugyanannál az asztalnál ülő két úri vendégtől kiket az üzletemben szintén sűrűn láthattam, bocsánatkérés mellett megkérdeztem, ha váljon nem-e bosszankodott meg valamiért az eltávozott ur ? Igenis — felelt az egyik — mi sem keressük föl ezt a helyet többé, ahol egy adag spárgában 7 vékony szálat adnak. Én rohantam a konyhába s mindent megtudva, siettem az urakhoz vissza, hogy számot adjak a valóság ról, de az urak azalatt fizettek és el is távoztak. És csak annyit mondok, hogy azóta e három jó vendég közül, egyet sem láttam soha többé üzletemben. Mit használt az is, hogy azt a pincért azonnal elküldtem ? * Volt egy öreg kollégám, aki a pinczérei- nek sorra azt mondta, mikor fölfogadta őket hogy : ne feledjék egy pillanatra sem azt, hogy az Isten után a mint a szülők következnek a tiszteletben és hódo- lásban, úgy következnek a szülők után rögtön a vendégek, kiknek mindent köszönhetnek mindannyian. És e kollégám meg is gazdagodott. * Igaz is ! Ha jól fölfogjuk a dolgot, hát hálával is tartozunk azoknak, a kikből élünk és gazdaságra is juttatnak. Azért ne sajnáljunk soha valami kellemes meglepetést is szerezni rendesebb vendégeinknek, mint például sátoros ünnepeken egy-egy ingyen tombola-játék, vagy ingyen zene, karácsonyfa, piros tojás és kalács stb. * Az is bizonyos, hogy a személyzet minősége rendkivül sokat határoz és nemcsak a pontos és ügyes kiszolgálás miatt, de azoknak kellemes rokonszenves arczulatuk és bánásmódjuk szempontjából is. Különösen figyelmessége s egyébb magatartása sokat tesz minden jobb jellegű ember előtt. Jaj az olyan üzletnek, a hol a főpincér el-el árulja kapzsiságát a borravaló iránt vagy ahol a számadásban hibák kerülnek elő. * Egy másik kollégámnak meg éppen az volt a megölő betűje, hogy pincéreivel bizalmaskodott, pajtáskodott és nekik adott igazat, ha valami baj volt a vendég részéről. Ez a kollégám most a szegényházban pipázik. * Egyszer én is lőttem egy kis bakot, mikor egy köpködni szokott vendéget arra kértem barátságos és tiszteletteljes hangon, hogy szíveskedjék a pincér által köpőcsészét tétetni ülőhelyéhez közel. Akkor rögtön azt is tette, de többé sohasem láttam. Szó nélkül kellett volna a köpcsészét odahelyezni. így talán nem neheztelt volna meg. * Régi dolog, hogy minden vendég keresi az üres asztalt, azaz ahol még nem ülnek. Itt is igen óvatosnak kell lenni, és sohasem kell mutatni a vendégnek, hogy hová üljön, legfölebb azt kell mondani, hogy : „van hely elég, tessék választani.“ * Még az is kérdés tárgya, hogy a vendéglő órája hogyan jár. Ha siet, azt hiszi sok vendég, hogy ez által az ő távozását akarjuk siettetni. Ha késik, akkor meg azt gondolja, hogy ezzel meg marasztalni akarjuk, hogy többet fogyasszon. Itt is legjobb az egyenes ut, hogy a vendég azt lássa, mikép ebben is egész rendesek, pontosak vagyunk és vendégeinket nem akarjuk legkissebbé sem megtéveszteni. * Azt is észrevettem az utóbbi években, hogy igen sok vendég bosszankodik a miatt, mert a modern villák hegyei rendesen igen tompák s hogy jól esett észre- venniök a mikor hegyesebb villákat kaptak. Némelyek gratuláltak és ez ügyes fölfedezésemért, és figyelmes változtatásomért. Hát hinné ezt sok vendéglős ? * Csak egyetlen kis étel-csöpp elég, hogy némely vendég megütközzék, ha azt a terítéken észreveszi. És erre legjobb, ha mi gazdák magunk is felügyelünk, mert a pincérek nem igen látják azt s mert nem is gondolhatnak folyton erre. Én láttam már egy-két vendéget olyat, aki leült és egy ételcsöpp láttára föl is kelt és eltávozott, lehet, hogy örökre. * A czukrozó szelenczékre is gondot kell fordítanunk, hogy az ne adja szűkén a porczukrot. Sok vendég azt hiszi, hogy az csupa fukarságból már úgy van elkészítve. Ilyet is hallottam nem egyszer. * Hát azt ki hinné el, hogy a falon függő képek is vonzanak vagy taszítanak némely vendéget. Tudok esetet, ahol igen sokan azért voltak vendégek, mert egy két nekik igen tetsző kép állott előttük a falon. így egy helyen a 13 aradi vértanuk kivégeztetésének szép színes képe. Egy másik helyütt meg egy sikátorból kijött Jézuskép. a mint egy anyaölben fekvő beteg gyermekre teszi kezét, mintegy gyógyítva őt. Igaz, hogy e kép is igen szép és művészi értékű szinnyomat. Hát ilyesmire ki gondolna. ^X^X’*X^X^X^X'»X»X^X^X^X^X»X;»X'*X^X-»X'»X^X'*X»X^XÍ*X Mire szükséged nincs, egy fillér is sok érte. Ameddig az asztalod ér, csak addig rakj rá ételt. CSARNOK. 5árika esküvőjére. Elmentem volna én is mennyegződre, De én, hajh, rég' a sírban porladok, Emlékjelem a fü, moha benőtte, Mégis reátok gyakran gondolok. Anyámra, ki szült s reád testvérem, Kiket várlak tizennyolcz éve már, Hogy eljöttök egyszer síromhoz . . . Hiába ! Elmúl tavasz s múlik a nyár . . . Elmentem volna én is mennyegződre, Mint jön síromhoz gyakran jó apám, Kit elhagyátok és megtagadtátok Te, az ő lánya és az én anyám. Megtagadótok, mint megtagadtátok, Mely felnevelt: hitet, vallástokat . . . Uram ! befogadja-e szentelt hant még Egykor a ti porló csontotokat ? ! . . Elmentem volna én is mennyegződre, Nem meheték. Régen halott vagyok. De azért ez esküvőről fuvalom Porló szivemnek mégis hirt adott. Nem volt ott oltár, hol rebegte ajkad Az eskünek örök „igen“ szavát, Hol apádnak mondta magát valaki, Ki nem az én apám s nem az apád ! Elmentem volna én is mennyegződre . . . De még sem, még sem mentem volna el! Lelkem bár sirt, zokogott az egekben . . , Jobb, hogy porlik itt lent e szív s kebel. De mégis üzenek: Ha boldog az, ki Hűtlen hagyta hitét, férjét, urát : Légy boldog te is, te róla nem tehetsz, hogy megtagadád a saját apád! Margit. 5züret előtt. így szeptember táján Magyarország bőtermő vidékének legnagyobb részén érik már a szőlő aranyszínű fürtje, kék vagy piros gerezdje. A gazdát s kívüle leginkább a legnagyobb borfogyasztót, a vendéglőst, korcsmárost érdekli első sorban, hogy milyen lesz a szüret eredménye, mert hiszen ezen fordul meg a borárak alakulása, azonban tudjuk, hogy soha azok a pátriárkális idők többé el nem következnek, hogy egy garas legyen egy liternyi bor ára. Megakadályozza ezt nemcsak a filloxera, a peronospora, hanem a fináncz is. így a szőlőérés idején a vendéglősre, korcsmárosra nézve is érdekes visszaemlékezni arra, hogy milyenek is voltak valamikor a régi magyar szüretek, melyek akkoriban együvé estek az egész esztendei borbevásárlás időszakával. Emlékezzünk most meg az ország egyik legnagyobb bortermelő vidékének régi, hires szüreteléseiről. A Balaton szőlőlombkoszoruzta veszprémi és zalai oldalain rendesen október elején, szép napfényes időben kezdődnek meg a szüretelések. Hanem ezek a mostani szüretek nagyon sokban különböznek a régi, jó, magyar almádi, eörsi, badacsonyi szüretektől. Mintha az ősznek ez a legkedvesebb földműves szórakozása már itt is rideg gyári munkává változott volna. IRRQY kedvelt franczia pezsgő Alapittatott 1820-ban. Grand Marnier kedvelt franczia likőr. Black & withe wjhsky SS Vezérképviselő Magyarország részére : Fechner Maximillian KUTASSY VINCZE Budapest, V., Bálvány-u. 26.
