Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)

1911-08-20 / 16. szám

4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. augusztus 20. M A Ali FDinVFQ vad' és baromfi-kereskedő If I l\IU I Budapest^ Központi vásárcsarnok. Szállodák és vendéglők részére a legolcsóbb napi árban szállítja elsőrendű vágott vad és szárnyasait. Úgy a helyi, mint a vidéki megrendelések gyorsan és pontosan teljesittetnek. ...........W Sá rosfürdő. Most ezeknek a fürdőtele­peknek száma szaporodik, de nemcsak Bu­dán, hanem a városligeti tó partján is. Egy nagyobb konzorcium megbízásából ugyanis M ü 11 e r Károly, a »Hungária« nagyszálloda igazgatója engedélyt kért. a fővárostól, hogy Budapest két pontján nagyszabású fürdőtele­peket létesíthessen. A fürdők helyéül a vá­rosligeti tó és a lágymányosi úgynevezett holt Dunaág van kiszemelve. Mig a város­ligeti csak uszodául szolgálna, a lágymányosi valóságos tengeri fürdője lenne Budapest­nek és a főváros látogatóinak, széles, fás, virágos parttal, melyen a kabinok százai so­rakoznának pazar vendéglőszállodával, kávé­házzal, hangversenyteremmel, sőt nyári szín­házzal is. A lágymányosi dunaágon pompás nagy parkot is szándékozik létesíteni a kon­zorcium, télen pedig ugyanott hatalmas jég­pályát. Dr. Bárczy István polgármester nagy tetszéssel fogadta a tervet s ha a főváros az engedelmet megadja, a jövő nyárra már a két fürdötelep megvalósul. fi „Márványmenyasszony'' és a rendőrség, — A „Márványmenyasszony“ botránya. — A főkapitány rendelete. — A „Márványmenyasszony“ nem egy márványkeblü hölgy, melyet rendőrök ostromoltak volna, nem is egy márvány­ból kifaragott menyasszony, mely rendőri őrizetre szorult volna, hanem egykor Bu­dának egyik legkedveltebb úri nyári ki­ránduló vendéglője, melyet nyári estéken még a pesti legelőkelőbb közönség is nagy előszeretettel keresett fel. Nevezetes volt jó boráról, magyar konyhájáról s kü­lönösen pompás libasültjeiről, Az utóbbi időben azonban a „Márvány­menyasszony“ — sajnos — nagyon kezdett veszíteni régi jó hírnevéből, Egyszer is, másszor is olvasható volt, hogy botrányok, veiekedések színhelye ez a régi jóhirü vendéglő. A botrányok azután egy augusztusi estén, most betetőződtek. Egy úri társaság jelent meg ezen az estén a „Márványmenyasszony“-ban. Egy földbir­tokos, egy huszárfőhadnagy és két szí­nésznő. Megvacsoráztak, fizettek, azután távozni akartak. A pinczér utján bérkocsit rendeltek. Maga a vendéglős is rendelt bérkocsit s igy egy helyett kettő jött. Ezen történt az összeütközés. Boros Gyula, azt hive, hogy a távozóban lévő urak az egyik bérkocsit vonakodnak kifizetni, ezért fizetésre szólította fel őket. Szó szót követett s a vége verekedés lett. Végre is rendőri közbelépés vetett véget a botránynak. Ezt a „Márványmenyasszony-“beli bot­rányt napokon át és hasábokon keresztül a legnagyobb felháborodással tárgyalta a budapesti napisajtó s eljutott annak hire külföldre is, kétségkívül nem a legjobb színben tüntetve fel a budapesti vendég- lősi viszonyokat. Maguk a budapesti ven­déglősök is mély sajnálattal, megdöbbenés­sel, sőt megütközéssel vettek tudomást a „Márványmenyasszony“-ban történtekről, de a leghatározottabban tiltakoznak az ellen, hogy ebből a sajnálatos esetből a budapesti vendéglős viszonyokra, a vendéglős iparos­ságra bárki bármi következtetést vonhasson. Ez az eset egyedül álló és elszigetelt jelenség, melyhez hasonló — hála Isten — évtizedek alatt sem fordul elő a főváros vendéglős-krónikájában, mert történhetnek ugyan a vendéglőben vendég és vendég, vagy esetleg pinczér közt összeütközések, sőt tettfegességek is, de arra még nem volt eset, hogy a magát úri embernek tartó vendéglős esetleg támadólag tettleg is résztvegyen a verekedésben, mert min­denkor át volt hatva attól a gondolattól, hogy saját üzleti érdekében is, de a vendég­lős reputáczió érdekében is csillapitólag, békitőleg kell közrehatnia s végső esetben odafordulnia, hogy az eset folytatása vagy elfajulása rendőri közbelépéssel akadályoz­tassák meg. így volt ez a múltban s igy lesz a jövőben is. Ebből a nagyon sajnálatos esetből kifo­lyólag a napisajtó azt a súlyos vádat emelte a budapesti rendőrség őrszemély­zete ellen, hogy az midőn, korcsmáros és vendég közötti összeütközés történik, még az igazság rovására is a korcsmáros párt­jára áll, mert attól állandóan és ingyen ital- és ételjáradékot kap. Hát ez a vád nagy általánosságban meg nem állhat, mert az a vendéglős, korcsmáros, aki szi­gorúan a szabályokhoz tartja üzletvitelét, nem szorult arra, hogy ily módon a rend­őrt lekenyerezze. Viszont azonban az is bizonyos, hogy vannak egyes rendőrök, akik összes tevékenységüket azzal merítik ki, hogy a körzetükhöz tartozó ven­déglősöket kihágásokért följelentik, ezeket azután a kerületi kapitányságok könyörte­lenül meg is bírságolják. Jaj annak a korcsmárosnak, akinek házatáján ilyen rendőr tesz szolgálatot, mert soha meg nem szabadul a zaklatástól s ha csak egy perczel a záróra után csukja is be üzletét' biztos lehet róla, hogy harmad vagy negyed nap egész heti hasznát birság­ban fizeti el. Nagyon természetes, hogy különösen a polgári korcsmárosok mene­külni igyekeztek ezektől a végnélküli zak­latásoktól s szívesen hoztak némi ital vagy ételbeli áldozatot a „biztos úrral" szemben, ha ettől a kellemetlenségtől meg­szabadulhattak, sőt még rendőri jóindula­tot is biztosíthattak a maguk részére. A napisajtó felszólalása következtében most ennek az állapotnak vége lesz. A rendőr- őrszem egyforma jóindulattal lesz kény­telen viseltetni mindegyik korcsmáros, vendéglős üzletével szemben. Boda Dezső rendőrkapitány ugyanis 1911. augusztus 11-iki kelettel a rendőrséghez a követ­kező rendelete intézte : „Az Őrszemélyzet tagjai vendéglőkben, korcsmákban, pálinkamérésekben, kávé­házakban s más efféle italmérési üzlet- helyiségekben egyenruhában egyáltalában nem jelenhetnek meg, kivéve a hivatalos intézkedés eseteit, amidőn oda behivat­nak, illetve saját észleletük alapján a kihágás megszüntetése, \agy a bűncse­lekmény megakadályozása a behatolást szükségessé teszi. Polgári ruhában ezen helyiségeket étkezés, vagy szórakozás czéljából felkereshetik ugyan, de csak azokat, amelyek szolgálati beosztásuk szerint illetékes kerületi kapitányság te­rületén kivül esnek, ahol tehát szolgála­tukból kifolyólag semmi hatáskörük avagy intézkedések nincs. Fegyelmi vétséget követ el tehát az a rendőrközeg, aki egyenruhában korcsmába tér italmérőtől szolgálata közben szeszes italt elfogad, illetve polgári ruhában saját kerületében lévő üzletben jelenik meg. E rendelet a holnapi nap folyamán életbe lép. Az az ellen vétő rendőrközegek szigorú elzá­rás büntetéssel, visszaesés esetében szol­gálatvesztéssel fognak büntettetni.“ Ezzel a rendelettel a budapesti m. kir. államrendőrség nagyszámú őrszemélyzete őrmestertől lefelé a vendéglők és korcs­mák látogatásától úgyszólván teljesen el van tiltva. Veszteség ez némely kis és polgári korcsmárosra, de nagyobb veszteség a rendőrségre, különösen annak túlnyomó, szolgálatát becsületesen teljesítő többsé­gére, mely részrehajlásra nem volt * kap­ható a naponként korcsmanézésként kijáró korcsmaitalokért és szivarokért sem. Ám úgy vagyon megirva, hogy igen gyakran sok ártatlan szenved önmagáról megfeled­kezett, bűnös társaiért is. Kérelem. Hátralékos előfizetőinket kér­jük hátralékaik szives beküldésére. A ki- adóhivatal. Réz- és nikkel­fémbútor Ki - I 'ó elpusztíthatatlan világhírű Mannesmann forrasztás- nélküli aczélcsövekböl Azonkívül vasbutor minden kivitelben. — Hálószobák szana­tóriumok berendezéséhez. — Szállodák berendezésé­nél specziális ajánlatok. — Tessék árjegyzéket kérni. Szállodások és vendéglősök kedvező fizetési feltételekben és árengedményben részesülnek. Budapest, V., kerület, Nádor-utcza 17. szám. Urban S. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom