Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-04-20 / 8. szám
1910. április 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 mértékben el van terjedve a kiütéses tífusz — fekszik egy ágyban, holnap ugyanott két veszett kutya által megmart bosnyák és igy tovább. Hogy ezek miféle betegség csiráját hagyják maguk után, azzal semmiféle hatóság istenembere nem törődik. De nem terjed ki kellő mérvben a hatósági ellenőrzés a pálinkamérésekre s az ezekből előléptetett söntésekre sem. — Ezekben, kivált ezeknek bizonyos mellék- helyiségeiben még most is a régi, undorító szeny uralkodik. Pedig ezekben a helyiségekbe gyülekeznek össze este, reggel a hajléktalanok menedékházának lakói s általán az a néposztály, mely közül a tífusz- járvány ma is szedi áldozatait. Ezeknek a járványterjesztő butikok tisztántartásával azonban — úgy látszik — a hatóság nem igen törődik, vagy ha törődik, akkor köz- tisztasági intézkedéseit nem hajtják végre. Hát kérdezzük, hogy csak a tisztességes korcsmák, vendéglők legyenek a köztisztasági és közegészségügyi ellenőrzés kellemességeinek kitéve? Igenis, mi kívánjuk ezt az ellenőrzést, de azt terjeszszék a járványos betegségek igazi baczilluster- melő fészkeire, a zugszállókra, szálláshelyekre, söntésekre és pálinkamérésekre is. Lehet, hogy ez a főváros közegészség- ügyi és köztisztasági tisztviselőinek több fáradságot okoz, de hát első itt talán mégis az életbiztonság s utóvégre minek élvezzenek itt ellenőrzésmentességet a zugszállók, pálinkás és söntésbutikok s azoknak a tisztes vendéglős- és korcsmáros- iparosságot megrontó tulajdonosai ? fl közvetítők és a drágaság. A „Vendéglősök Lapjá“-ban már többször volt alkalmunk kifejteni, hogy nem a termelő adja el túlságos magas áron az élelmicikkeket, szeszesital termékeit, nem is a korcsmáros, vendéglős nyer azokon túlságosan, sőt sokszor még a maga és személyzete fáradsága sincs megfizetve, hanem az igazi busás hasznot, ami az élelmiszereket, italnemüeket, az üzlethelyiségeket, lakást megdrágítja s a társadalom középosztályához tartozó emberiségnek a tisztességes megélhetés szinte lehetetlenné teszi — az úgynevezett közvetítő kereskedelem, ügynökösködés csapja zsebre a legtöbbször csekély fáradiság árán. Ennek az állításnak valódiságát bizonyítja most egy hosszabb tanulmány keretében Thirring Gusztáv, a fővárosi statisztikai hivatal érdemes igazgatója, foglalkozván azzal a drágasággal, mely most Budapesten észlelhető s mely a mi székesfővárosunkat a világ legdrágább városává teszi. Thirring Gusztáv foglalkozik először a lakásokkal és üzlethelyiségekkel, melyek közé tartoznak természetesen a korcsmái \ és vendéglői üzlethelyiségek is, rámutatva arra, hogy itt a háztelek ára tiz év alatt oly magasra szökött fel fel, mint sehol, még a legnépesebb, legforgalmaaabb világvárosokban sem. Ennek egyik oka szerintünk az is, hogy nemcsak a háziurak stájgerolnak, hanem egyes munkanélkül meggazdagodni akaró vállalkozók egész házakat bérelnek ki s abban az egyes lakásokat, üzlethelyiségeket azután kétszeresen felemelt bélért adják ki rászorult kisembereknek. Thirring adatai szerint a kisüzemekben Bécsben a marhahús kereken 10%-ka], Budapesten 21°/o-al ; a borjú hús Bécsben 20°/o-kal, Budapesten 42°/o-kal ; a sertéshús Bécsben 11%-kal, Budapesten pedig 38°/o-kal emelkedett 1899-től 1906-ig. Ezek a számok megdöbbentően érdekesek s ezekből megérthetjük, hogy a bécsi vendéglős miért képesebb olcsóbb áron kiszolgálni vendégeit, még pedig nagyobb haszon mellett, mint a budapesti. Tudjuk ugyanis, hogy a magyar mezőgazdasági termelés milyen fontos szerepet játszik Bécs városának hússal való ellátásában s kiderül, hogy a Bécsbe került magyar- országi hús olcsóbban jut ott a mészárosokhoz, vendéglősökhöz s általában a fogyasztókhoz, mint az, mely a budapesti piaczra kerül. Mi ennek az oka ? Az semmiesetre sem, hogy a magyar termelőgazda Budapestre drágábban adja el hústermékét, mint Bécsbe. Hanem az ok az, hogy nálunk az élelmes közvetítők, szen- zálok, marhakupeczek háromszor, négyszer annyi hasznot követelnek maguknak, mint amennyivel bécsi kollégáik megelégszenek. De különben a bécsi közvetitő-kereskede- lem jobban is van ellenőrizve, mint a budapesti s ott a szenzál, kupecz százszoros hasznot nem vághat zsebre, mert hamarosan az ujjára koppintanak. Thirring igazgató kimutatja azt is, hogy a közvetítő kiskereskedelem árai erősebben emelkednek, mint a nagykereskede- delemé, sőt sokszor az áruknak nagyban való eladásánál bekövetkező csökkenést nem követik a kicsinyben eladók, mészárosok, hentesek stb. Ezt jó lesz feljegyezni mindazoknak, akik a vendéglősök, általán a fogyasztók és a termelők érdekeit szemelőtt tartják, mert ez az egyik legerősebb érv arra nézve, hogy a felesleges közvetítők kiküszöbölése mennyire szükséges és nélkülözhetetlen a termelő és a fogyasztó szempontjából is. Ha a budapesti vendéglősökben, korcs- márosokban megvolna az a testületi szellem, ami nincs meg, a közös védekezésnek érdeke, ami szintén nincs meg, az összetartás, amivel megteremthetnének — mint a bécsiek megteremtettek — egy hatalmas hús, bor és általán élelmiszerbeszerzési szövetkezetét, úgy akkor a közös, nagyban való bevásárlással mennyire megkönnyithetnék Budapest közélelmezését s amellett mennyivel több tisztességes haszonra tehetnének szert. Az a haszon legalább is nekik jutna, ami most a közvetítő kupeczek bőrbugyellárisába herdá- lódik. De hát itt összetartásról beszélni, mikor egyesek haszonvágya, szereplési viszketegsége miatt szerteszét, külön ipartársulati tagozatokra vagyunk osztva, any- nyira távoli zenéje a jövőnek, mint szent Dávidnak a holdvilágba való s hozzánk el nem hallatszó hárfapengetése. Mit esznek a kifőzésekben ? Budapest székes fővárosban csak hatóságilag állapítható meg az úgynevezett ki- főzések száma, melyek a kiskorcsmák és a népkonyhák között lebegnek. Van egy kifőzés, ahol aránylag olcsó pénzért eléggé tisztességes, de távolról sem tápláló eledelt kaphat a szegényebb emberiség, de a legtöbbjében olyan az ételnemü, hogy azért, annak minőségéért nemcsak a másvilágon tudják kérdőre vonni a kifőző tulajdonosát, annak feleségét és szolgáló leányát, hanem — különösen tekintettel a mai járványos állapotokra — már ezen a világon is kérdőre kellene vonni az illetőket közegészségügyi súlyos kihágás címén, az illetékes hatóságoknak. Mert hát lássuk, mit is főznek és tálalnak fel ezekben az úgynevezett polgári étkezdékben, vagy azoknak legtöbbjében? Ha csak margarinnal rántanának, habarnának ott és sülteik-főitek alakjában marhahús helyett kiszolgált konflislovak hullájának egészséges részeit tálalnák fel, hát ez mind megbocsájtható volna. Hanem másból is tálalnak ott. Tudvalevőleg a budapesti nagy vendéglők és korcsmák ételmaradékait a vendéglői és korcsmái személyzet össze szokta gyűjteni. Ezeknek az ételmaradékoknak az élvezhető, tiszta részeit odaadják ingyen, vagy néhány fillérért nagy adagokban szegény munkanélkülieknek, keresetnélküli koldusoknak. A többi eléggé zsíros részt a múltban megvásárolták a tehenesgazdák, sertéshizlalók moslék gyanánt. Az utóbbi időben úgy a tisztább lételmaradékokra, mint a moslékra, újabb vevők jelentkeztek a nagy- vendéglők konyháiban, akik az étel-salakért nagyobb árt kínáltak. Természetesen, mint nagyobb bérigc-rőkké, az övéké lett az elsőrendű ételmaradék és a moslék. A nagyvendéglőkben senki sem kereste, hogy kik az uj moslékvállalkozók és hol az ő hazájuk. Most azonban kiderült ez is. A moslékvállalkozók nem mások, mint egyes kifőzések tulajdonosai. Ezek. a nagyvendéglőkben, korcsmákban megvásárolt moslékot nem sertéseikkel, szarvasmarháikkal, kutyáikkal etetik meg, hanem a Darvin kétlábú, tollat- lan állataival: — még pedig jó pénz ellenében — az emberrel. A mosléknak lefölözik a zsírját, ebből rántanak, készítenek pompás húsleveseket és pecsenyemártást. A moslékból kihalásszák a hús, ideg- és csontdarabokat. Ebből lesz kiváló gulyás, kitűnő pörkölt. Igazán, a budapesti ember nem is tudja, hogy mitől hízik. De hát a hatóságok sem tudják ám, hogy miből keletkezik itt az a sokféle járványos nyavalya. Pedig im, megtudhatnák, ha kissé járnának utána. A dolognak különben a m. kir. államvasutak pályaudvara nagvvendáglőjének konyhájában jöttek nyomára. Itt is megjelent egy ilyen ételmaradék és moslékvállalkozó, aki többet ígérve, el is nyerte az ételhulladékok vételi jogát. Csak később jöttek rá, hogy az illető sem ebeket, nem is sertéseket, hanem ember és polgártársakat hizlal a folyékony és nem folyékony ételhulladékokból, mint polgári étkezde tulajdonosa, ,s mint olyan, aki büszkén hirdeti üzletében: »Nálam nem margarinnal,, hanem disznózsírral főznek.« A nyugati pályaudvar vendéglőséé az érdem, hegy ezt a polgári étkezde tulajdonost eltiltotta a további nála való moslékvásárlástól, most tehát az illető más nagyvendéglőben próbálkozik. Jó lesz az ilyen súlyos egészségügyelleni vállalkozásokra ügyelni vendéglőseinknek és korcsmárosainknak is, nehogy teljesen árCOGNAC CZUBA-DUROZIEMC" FRANCZIA COGNACGYÁR PR0M0NT0R.---------- ALA FUTATOTT 1884. =====
