Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-04-20 / 8. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1910. április 20. „Patyolat“ gőzmosó és fehérnemű kölcsönző vállalat, Telefon sí-só. Budapest, Vili. kerület, Práter-utcza 44. szám Telefon 51—so. Ajánlja teljesen átalakított gyárát a tisztelt vendéglősök és szállodás urak figyelmébe. A mosásnál különös gond forditatik a fehérnemüek kímélésére. számban, de mégis kamarai tagokká választattak ügyünknek a kamara többi tagjainak körében lévő jóakaru bevonásával is, mindent el kell követniük, hogy a kereskedelmi és iparkamarák véleményezzék a kormánynál s ennek közvetítésével a majdan összehívandó országgyűlésnél, hogy a szállodás, vendéglős és korcsmáros ipar soroztassék a képesítéshez kötött iparágak közé, hogy igy megmene- kedhessünk legalább a jövőre a vendéglős iparág körébe tolakodó, mindennemű szakképzettséget nélkülöző konkurenczia kullancsaitól. Ezt előmozdítani, kivinni, kamarai taggá választott szaktársainknak — nemcsak a jelen, hanem a jövő vendéglős nemzedék érdekében is — elsőrendű erkölcsi kötelessége. A vendéglői élelmi czikkek közös beszerzése, Egy Európa nagyobb és kisebb városait bejárt s ma már Budapesten előkelőbb vendéglőtulajdonos társunk írja a következőket: Mint fiatal pincérnek, ki a vendéglősi pályára szakszerű hivatottsággal készültem, az volt az ambícióm, hogy minél több európai müveit állam nyelvét elsajátítván, annak segélyével tanulmányozhassam a külföldi nagyobb és kisebb városok vendéglősi, bor- és sörmérési, szállodai viszonyait s tapasztalataimat majdan itthon a magam és szaktársaim javára értékesíthessem. Szándékomat végre is hajtottam. Most némely német birodalmi tapasztalataimról akarok beszámolni, azokról, melyek itthon is hasznos eredménynyel értékesíthetők volnának. A Németbirodalom egyes városaiban arról győződtem meg, hogy ott el van törölve a borravaló-rendszer, miáltal a pincér függetlenebb helyzetbe ju)t a vendégekkel szemben. A vendéglős, szállodás a teljes ellátás mellett — szolgálati fokozat szerint — tisztességes fizetést ad kiszolgáló alkalmazottainak, amit természetesen beszámít vendégeinek. Ennek dacára ott sokkal olcsóbbak az ételadagok s italnemüek árai, sőt általán olcsóbbak, mint a gabonát, húst, bort bőventermelő Magyarországban. Megtudtam ennek az okait. Németországban kisebb a fogyasztási adó s nem oly horribilis, mint Magyarországban. Sokkal olcsóbb a vasúti szállítás, különösen az élelmiszerek szállítására és különösen azok tömeges szállítására, mert ott az állam is súlyt helyez arra, hogy polgárai olcsó s egészségesebb élelmi cikkekhez jussanak s igy egészséges, erősebb nemzedéket neveljenek. Bár nagy azoknak a vendéglősöknek száma, akik a vendéglősi ipar gyakorlását apáról fiúra öröklik s igy tulajdon, ősi vendéglő-korcsma házzal bírnak; mégis a vendéglői bérletek is összehasonlíthatatlanul olcsóbbak, mint Magyar- országon, pláne Budapesten. Ez is olcsóbbá tesz minden kiszolgálást, de még sem ez a főoka a vendéglős nagyobb haszna mellett az olcsóbb s nagyobb vendéglői adagolásnak. Ezt a főokot a következőkben magyarázta meg nekem egy nagyobb németországi vendéglő tulajdonosa, aki hónapokon keresztül főnököm volt s nagyon megbecsült. — Hát bizony — kezdte — egykor nálunk is magasabbak voltak a korcsmái ételés ital-árak, igaz, hogy kisebb volt akkor még a forgalom is. De aztán hosszabb tapasztalat után rájöttünk arra, hogy a beszerzési árak leszállithatók s hogy igy mi is olcsóbban szolgálhatjuk ki vendégeinket s nagyobb forgalmat és ezzel nagyobb hasznot érhetünk el. Rájöttünk ugyanis arra, hogy az élelmi cikk és italárak annál olcsóbbak, ha azok minél kevesebb kézen mennek keresztül a termelőtől hozzánk, fogyasztó vendéglősökiig s általunk a vendégközönségig. Rájöttünk arra is, hogy vasúton az egész kocsirakomány élelmiszer, vagy borszállítás sokkal olcsóbb, mint a kisebb mennyiségben való. Abba a városba tehát, ahol nincsenek nagy malmok, — mint például a mi városunkban — ahova tehát a lisztet máshonnét kell hozatni, ha egy waggon, vagyis száz métermázsa lisztet száz kilométer távolságra száz címre szállítunk, már a száz fuvarlevél belekerül száz kiállítással együtt 25 koronába (én itt nem a német, hanem a magyar szállítási viszonyokat, a mi értékünk szerint jegyzem, nem német vendéglősömét), holott egy fuvarlevélen rendelve, összesen csak 25 fillérbe kerülne. Azonkívül a mázsánkénti külön való szállítás majdnem kétszeresébe kerül a vasúti fuvarnak. De még sok más apróbb költség is emeli az ilyen részletekben való szállítást. Már ebből a példából is beláttuk, hogy az együttes rendelés nagy megtakarítással jár. így van ez a bornál, a húsnál, a babnál, kávénál, cukornál, sónál borsnál stb. Igen ám, de mit csináljunk, mikor mi vendéglősök egyenként nem szállíttathatunk magunknak száz métermázsa lisztet, egy egész waggon bort s egyebet? Hogy mit csináljunk, majd alább elmondom, most előbb csak azt jegyzem meg, hogy minderre az okos dologra nem magunktól jöttünk rá. Láttuk ugyanis, hogy nálunk a falukban a parasztok összeállanak s mindegyik föl- jegyzi, hogy neki ebből és ebből a portékából mennyire van szüksége. A szükségletet azután egyben rendelik meg s igy olcsóbban kapják már a gyártól is s olcsóbban is szállíthatják nekik. Otthon aztán a megérkezett tömegárut a feljegyzés szerint felosztják maguk közt. Láttuk, hogy igy tesznek különösen a kisvárosi iparosok is, akik szintén összeállainak s kinek mire szüksége van, összeírják s azt nagyban rendelik meg egyenesen nyers, vagy nagyipari termelőtől, aki igy perczent árengedést engedélyez s kiknek a vasút igy szintén olcsóbban szállít. így minden gazdasági, vagy ipari szükséglet majdnem félárba kerül s azért adhatják s adják ipari munkájukat olcsóbban a mi iparosaink, mint más országok iparosai. Gondolkodtunk, hogy mi, vendéglősök, korcsmárosok nem cselekedhetnénk-e ugyanígy? Igen ám, de nálunk is nagy volt köztünk az áldatlan konkurenciából származó versengés, ellentét, — s különösen a kisvárosi korcsmárosok szinte ellenségei voltak egymásnak. Mindegy, néhány okos, lelkes, előkelő vendéglős megkezdte az agitációt s a vagyoni boldogulás vágya legyőzte a személyes ellentéteket. Ma már alig van Németországban valamire való város, hol a vendéglősök, korcsmárosok a termelőktől egyenesen, — ahol lehet az ügynököket, közvetítő kereskedőket kizárva — együttesen ne vásárolnák be nagyban összes élelmiszerszükségleteiket. Az ökröt, sertést is együttesen vásárolják, együtt vásárolják be a hatósági mészárszékeken s mindenki megkapja abból kiváló minőségű napi szükségletét. A bevásárlást az egyesületi irodák szakemberei végzik. így jutunk mi közel fele áron minden nyers éíelmiczikk és italszükségletünkhöz s igy! adhatunk mi olcsóbb áron nagyobb adagban most jobb minőségű ételt vendégeinknek is. Nyerünk mi is, de nyer az eladó s nyer a vendégközönség is. * Eddig tartott a német vendéglős előadása. Már akkor elgondoltam, hogy ha ezt Magyarországon is megvalósítani lehetne? Most olvasom, hogy a »Vendéglősök L a p j a« felvetette a nemes és hasznos eszmét, hogy egyes nagyobb vidéki városokban s Budapesten is alakítsuk meg a vendéglősök és korcsmárosok fogyasztási szövetkezetét, — mely hasoncélu volna a német vendéglősök egyesüléseihez — és az összes vendéglős szövetkezeteket állítsuk bele egy »országos vendéglős és korcsmáros szövetkezet« keretébe. Lesz-e ebből valami nem tudom. Német szívósság és kitartás kellene ehhez. Én azonban hiszem, hogy lesz, ha a közhasznú eszme megvalósításának élére elsősorban a budapesti vendéglősök vezérférfiai odaállanak. Ez nemcsak kartársi, hanem — nemzetgazdasági szempontból — hazafias kötelességünk is volna. R szállodák, vendéglők, korcsmák vizsgálata. Budapest székesfővárosban dühöng a kiütéses, vagy jobban mondva éhségtifusz. A közjótékonysági és előljárósági népkonyhák túlnyomó részében olyan ételt adnak az arra rászoruló szegény emberiségnek, hogy az ahelyet, hogy azt elfogyasztaná, inkább kiteszi magát az éhen- halás, az éhtifusz veszedelmének. A tifusz-járvány alkalmából fertőteleni- tették a menhelyeket, azok lakóit s azóta a hatóság emberei, orvosai bejárják az egyes vendéglőket s korcsmákat is, hogy ott megvan-e a közegészség megoltalma- zására szükséges tisztaság. A kiskorcs- mákban sok helyütt találnak kifogásolni valót, de a rendes polgári szállodák, vendéglők, korcsmák annál több fölösleges zaklatásnak vannak kitéve. A nagy, egyszerre felébredt hatósági buzgalomnak tevékenységét azonban bizo- nyos helyiségekre nem látjuk kiterjedni. Ott vannak az úgynevezett egykoronás szállóhelyek, melyeknek ágyneműiben a piszok és szeny uralkodik. Egy törülköző kendő huszonöt emberre jut. Ma két gali- cziai vagy munkácsi — a hol legnagyobb
