Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-01-01 / 1. szám
1910. január 1. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 g) azt, hogy hektoliterenkint mennyi czuk- rot kíván a musthoz adni, h) azt, hogy a czukrozást mikor és hol kívánja végrehajtani. E czélból az illető hó napja, valamint azon helyiség (pincze, raktár stb.) is pontosan megjelölendő, ahol a czukrozást a bejelentő végre akarja hajtani. j Az a—h) pontokra vonatkozó adatok bejelentése általában mindenkor kötelező, akár saját használatára, akár eladásra van szánva a czukrozandó bor. E kérvényben többféle must czukrozá- sára is kérhető engedély, ilyen esetekben azonban különböző mustot külön tételek alatt kell kimutatni a kérvényben. Ha a bejelentő a mustot nem maga termelte, hanem többektől vásárolta össze, az azonos minőségű must mennyisége a kérvényminta 4. rovatában összesítve egy ősz- szegben mutatandó ki, azonban a 7. rovatban valamennyi borra nézve a beszerzés helyét és forrását meg kell nevezni és mindenkinek a neve mellett ugyanott fel kell tüntetni az illetőtől vásárolt must mennyiségét. (Folyt, köv.) Rz első pálinkafőzés. Egy szántóvető, alig hogy hajnalodott, befogta pejkóit az eke elé és kiment a mezőre. Reggelire egy darab kenyeret is tett a tarisznyájába. Mikor kiért a mezőre, a tarisznyát egy bokor alá rejtette. Néhány óra múlva elfáradt, kifogta lovait s mivel éhes is lett, elővette a tarisznyát, hogy elfogyaszthassa a kenyeret. A kenyér azonban eltűnt s bárhogy forgatta a tarisznyát, nem akadt annak még a morzsájára sem. Hát úgy történt a dolog, hogy azalatt, mig a földműves szántogatott, a kenyeret az ördög kilopta a tarisznyájából, azután elrejtőzött egy bokorban, hogy lássa, hallja és gyönyörködjék benne: milyen káromkodást fog véghez vinni most a szegény parasztember. Az pedig, bár egy darabig tűnődött, de csak megvigasztalta magát azzal, hogy éhen úgy sem hal s aki ellopta a kenyerét, az bizonyára éhesebb volt mint ő, azért váljék az egészségére. Odament a kúthoz, ivott egy nagyot a friss vízből s szántott vígan tovább. Az ördögöt ette a méreg, hogy a parasztot nem tudta káromkodásra csábítani. Lement a pokolba s panaszkodott fejedelmének, Belzebubnak, hogy azon az egyszerű emberen nem tudott kifogni. Belzebub haragra gyulva dühöngött: Ez nem maradhat ennyiben. Eredj ismét a földre. Ha három esztendő alatt el nem kárhoztatod a parasztot, ezerszer jaj neked! Az ördög újból lejött a földre s tűnődött, hogy most már mitévő legyen? Egyszer csak felkiáltott: — Megvan! Megfoglak paraszt. Ezzel egy jó ember formájába bújva, beszegődött a paraszthoz béresnek. Megtanította azt arra, hogyha száraz nyár következik, akkor a lapályos, vizenyős helyeket I vesse be gabonával. A forró, száraz nyár I tönkretette az összes vetéseket, de a mi parasztunk, az bőven aratott. Még fölöslege is maradt a jövő esztendőre. A következő esztendőben megtanította a parasztot arra, hogy hegyes helyre vesse el a gabonát. Ezen a nyáron folyton szakadt az eső, minden vetés tönkrement, de a mi parasztunknak megint bőséges termése lett. Annyi búzája, árpája, rozsa termett, hogy azt sem tudta, mit csináljon vele. Most azután az ördög megtanította a parasztot arra, hogy miként főzzön a rozsból pálinkát. Hejh, nagy ivás következett erre. Ivott a paraszt s másokat is itatott. Az ördög pedig sikerültnek látván munkáját, jelentkezett Belzebubnál, mondván: — Olyan ördögi dolgot műveltem, hogy most már megérdemlem azt a darab kenyeret, amit a paraszttól loptam. Belzebub nem akart hinni. Elment tehát maga is a paraszt házához, amit azután ott látott, azzal nagyon meg volt elégedve. Hejh, mulatság volt a parasztnál, de nagy. Ott voltak a falu előkelői s itatta a gazda őket pálinkával. Az asszony is ivott és ki- nálgatott, miközben feldöntött egy pálinkával telt poharat. Nagy dühbe gurult erre a gazda: — Erre, arra, azt a kutya mindenedet! Nem tudsz vigyázni erre a drága italra?! A kis ördög oldalba lökte Belzebubot: — Látod, milyen nagyszerűen káromkodik már! Bekopogtatott most egy szegény ember is és egy kortyot kért a pálinkából. — Még az kéne, — mondá a paraszt, — hogy minden koldusnak adjak. Ez az irigység is nagyon tetszett a két sátánnak. Hanem ami ezután következett, az még jobban tetszett. Fogyott a pálinka, ittak tovább a vendégek, a gazda s felesége nemkülönben. Szépen, hízelgőén, simán beszéltek előszói egymáshoz. — Most olyanok, mint a rókák — mondá a kis ördög. — Hízelgéssel akarják egymást becsapni, de nemsokára olyanok lesznek, mint a farkasok. Tovább folyt az italozás. Mind hangosabban beszéltek, majd durván gorombáskodni kezdtek egymással. A szót tett követte. Most már ütlegelték egymást. A tisztelt vendégek a házigazdát alaposan elagyabugyálták. — Nagyszerűen csináltad, — mondá Belzebub a kis ördögnek.-— Várj csak, — szólt emez — most olyanok, mint a farkasok, de nemsokára olyanok lesznek, mint a — disznók. Ittak pediglen a parasztok tovább. Lassan- iassan elcsendesedtek, a szemük megmeredt s magukban szottyogtak. Amint távozóban az utczára léptek, elkezdtek tántorogni, majd egymás után elestek és a sárban henteregtek. A házigazda, aki kikisérte a vendégeit, szinte bukfenczezett az utcza sarában s bezúzta a nagy orrát. — Kitünően csináltad, fiam, — mondá Belzebub az apró ördögnek. — Jeles egy ital. Hogy csináltad? Biztos, hogy rókavért kevertél bele, hogy először ravasz legyen a paraszt, azután farkasvért, hogy gonosz legyen tőle,' végül sertésvért, hogy olyan legyen tőle, mint a disznó. — Ó nem, — mondá a kis sátán. — Bőséges termést adtam neki, mert az állati vér mindig benne van az emberben, de ha szűkén él, nem tör ki rajta. Ha szegény, az utolsó falat kenyerét nem sajnálja a másik szegénytől. A bőség azonban rosszra ösztönzi. Megtanítottam pálinkát csinálni s amint az Isten adományából, a kenyérből pálinkát csinált, felbuzdult benne az állati vér. Most már ameddig csak pálinkát iszik, mindig állat marad. Oroszból gróf Tolsztoj Leó után. R vendéglők és szállodák parazitái. Elmúltak a régi jó idők, mikor, ha pénze nem volt, hitelbe is ihatott a magyar. Pedig akkortájban, különösen faluhelyen, nem igen volt 'szükség a korcsmábajárásra,- hiszen minden valamire való embernek, még a zsellérnek is volt néhány akó borocskája a pinczéjében. De hát az ember társas állat lévén, mégis összekivánkozott úgy esteieken némi kis elbeszélgetésre, a falu, az ország dolgának megvitatására, no meg vidám mókázrsra. Erre való legalkalmasabb hely vala pediglen a korcsma. Ha volt borra való pénz a mellényzsebben, jó volt, ha nem volt, úgy is jó volt, hiszen lehetett inni- enni rovásra. A jó magyar korcsmáros hitelezett is, néha anélkül, hogy az elfogyasztott italok árát feljegyezte volna a mestergerendára vagy ajtófélfára. Bízott a vendége becsületében. Majd megfizet, ha máskor nem, aratás utánra. S volt idő Magyar- országon, mikor a magyar vendéglős ebben a bizodalmában nem is csalatkozott. De hát azóta kimüvelődött, kihunczutódott a világ s ezek a régi, becsületes, jó idők — elmúltak. A legutóbb letűnt félszázad alatt itt Budapesten és a vidéken is sok száz, sót nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy ezer jószívű, jóhiszemű korcsmárost, vendéglőst tett tönkre, földönfutó koldussá a hitelezés. Sokan okultak is ezen s ma már a fővárosban, a vidéken a legtöbb középrendü, polgári korcsmában ott díszeleg a falon a különféle figyelmeztető felírás, mint például: Nincsen hitel, szabott ár, Hitelezni gonddal jár. Annak daczára azonban, hogy szabály- rendelet is tiltja a tulnagy korcsmái hitelt, ne higyjük, hogy manapság is ne volna még korcsmái hitel. Sok vendéglős ugyanis azt tartja, hogy ha nem ad hitelt, nincs forgalma. Hitelez tehát addig, amig a kása meg nem égeti a száját s úgy nem jár, mint az az előkelő budapesti vendéglős, aki most állandóan az ingyenes alföldi-utczai menedékház lakója, vagy az a másik, egykor jobbmódu kiskorcsmáros, aki most hordár a Rákóczi-uton. Részint a korcsmái hiteladás csökkenése, részint az utóbbi évtizedek forgalmának emelkedése, megszaporitotta azonban — ‘ríbiui 99 HUTTL TIVADAR cs. és kir. udvari szállító porczellángyáros BUDAPEST, DOROTTYA-UTCZA 14. Bel- és külföldi porczellán, üveg és angol fayence-ok. — választék étkező, kávés, teás és mosdókészletekben. ------------------- Legnagyobb---- Teljes kelengyék. Dú s választék karácsonyi és újévi ajándékokban. Saját porczellángyár Budapesten. Legújabb árjegyzék ingyen és bérmentve. ALAP1TTATOTT 1854. ::: TELEFON 31-53
