Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1910-12-20 / 24. szám

1910. december 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 flz örök drágaság. Nincs vége, se hossza a magyarországi, különösen a budapesti élelmiszerdrágaság­ról szóló éneknek. Jeremiás próféta siral­ma semmi ahhoz képest, ahogy a főváros polgármestere által összehívott nagy érte­kezleten a szakférfiak megállapították, hogy elviselhetetlen immár az élelmiszer, külö­nösen a husdrágaság, de olcsóbb világ már nem is lesz többé. Ebbe a kijelentésbe azután bele is kell nyugodnunk, mert a nagy drágaság elleni orvosszert még eddig nem találta fel sem a termesztő, sem a fogyasztó koponyája. Legfeljebb a drágaság okait kutatják, anélkül, hogy ezt az okot megtudnák szüntetni. A termelők a napnál fényesebben bebizonyítják, hogy Buda­pesten elsősorban maga az állam drágítja meg a hús árát a fogyasztási adóval ; másodsorban maga a főváros a vágóhídi és vásárcsarnoki kezelési dijakkal, hiszen ezen a czimen négy waggon sertés után nem kevesebb mint 10.074 koronát kell fizetni, a mely összeg mind a fogyasztók­nak, különösen a legnagyobb fogyasztó vendéglősöknek és korcsmárosoknak zse­béből emelődik ki és harmadsorban a ter­melők szerint a nagy husbizományosok is okai a székesfővárosi husdrágaságnak, mert mig a termelőket becsapják azzal, hogy a husért sokat Ígérnek, keveset fizetnek, addig a fogyasztóktól szinte uzsora- szerű, jogosulatlan hasznot biztosítanak maguknak, mint ez számlaszerüleg is bizo­nyítva van. És meg kell adnunk, hogy a termelőknek mind a három^ pontozatban igazságuk vagyon. Budapest székesfőváros hatósága egész vaskos kötetet adott ki a husdrágaság okairól, melyben szintén napnál fényeseb­ben bebizonyítja, hogy ennek előidézője az a körülmény, hogy a magyarorszagi vágómarha nagy részét tőlünk Bécsbe, Ausztriába szállítják s a mit nekünk kel­lene elfogyasztani, azt megeszi a német. Erre vonatkozólag rendkívül érdekes sta­tisztikai adatokkal is szolgál a székes- főváros közélelmezési hivatala : Eszerint ökröt például 189.658 darabot vágtak le a magyarországi közvágóhidakon, külföldre ellenben kivittek 232.902 darabot, tehát 43 224 darabbal vittek ki többet, mint a mennyit itthon fogyasztottak. Sertést ki­vittek 1,379.720 darabot, az itthoni fogyasz­tás alig volt kétanyi. Bikát fogyasztottunk 32 950 darabot, külföldi piaczokra szállí­tottak 34.203. darabot. Hát ezek a hiva­talos számok meg azt bizonyítják, hogy a magyar mezőgazdák még mindig termelnek ugyan elég húsnak való állatot, de azt az élelmes kupeczek, közvetítő-kereskedők külföldre szállítják a magyar fogyasztók szája elől. Nagyon okos, oknyomozó dolgok ezek, de a mi nagy bajunkon, az általános élel­miszer drágaságon nem segítenek. A ven­déglősöknek, korcsmárosoknak ez ellen pedig most már szintén védekezniük kell, mert senki sem követelheti, hogy kivülük felmerült okok miatt tétlenül várják be tönkremenésüket. A franczia, a rémet, az osztrák vendéglősök és korcsmárosok már ráléptek a védekezés terére és fö emelték az ételadagok árát s ha a magyarországi, különösen a budapesti vendéglősök ugyan­ezt teszik, senki sem okolhatja őket, mert nem az önző hasonlesés, hanem a helyzet kényszerűsége hajtja őket bele az ételárak emelésébe. S utóvégre, ha az ipari mun­kás minden szakmában felemelte munkájn diját s igy a feldolgozott ipari anyagi szükségleteink árát, hát jogos dolog, hogy ő is jobban fizesse meg a táplálkozására szükséges korcsmái és vendéglői élelmi­szereket. Husvizsgálat a vendéglőkben és korcs­mákban. Egyes vendéglőkben és korcs­mákban — kivált a vidéki városokban — a vendéglősök élő állapotban szerzik be husi-zükségletüket s a szarvasmarhát, sertést házi vágóhídon vágjáK le és dol­gozzák fel A földmivelésügyi in. kir. miniszter most 104800/III—t. számú kör­rendeletében kimutatta, hogy az ily módon levágott állatok is hatósági állatorvosi vizsgálatnak vannak alá vetve. Az a ven­déglős, korcsmáros tehát, aki a levágandó sertés, burju, vagy szarvasmarha levágási idejét az illető közigazgatási egészség- ügyi hatóságnál be nem jelenti, kihágást követ el és súlyos megbírságolásnak teszi ki magát. fi királyok konyhái és szakácsai. I. Ferencz József magyar király kony­hámról már többször volt alkalmunk meg­emlékezni. Egy egész sereg szakács, kukta, czukrász stbbi képezi ott a személyzetet. A király főszakácsa egy Persky nevű ma­gyar ember, aki különös módon jutott az udvari konyhaművészet élére. A király ugyanis egy alkalommal Rheingann grófnál ebédelt s különösen a vaddisznófej Ízlett kitünően neki. Érdeklődött is az elkészí­tője iránt, mire Rheingann azt válaszolta: — Ha megengedi felség, elfogom kül­deni a Burgba. A király kegyesen intett, mire néhány nap múlva egy ládát kapott a postán a gróftól. Mikor az udvari személyzet a ládát felbontotta, abból a kistermetű Persky szakács mászott ki. A tréfa jól sikerült. Azóta Persky az uralkodó legkedvesebb szakácsa. A világ összes uralkodói közt az angol királynak van a legnevezetesebb konyhája, mely nem kevesebb, mint hatszáz esztendő óta a winds-őri kastély földalatti helyisé­geiben van elhelyezve. E helyiségeket tízezer font sterling költséggel még III. György angol király fekete tölgyfával bo- rittatta be. Ebben az óriás konyhában minden étekkülönleggességet más-más cso­port szakács készít el. Az egész szakács­sereg fölött a felügyeletet a királyi fő­szakács gyakorolja, az egyes szakács­osztályok fölött pedig négy királyi szakács rendelkezik. Két külön főczukrász ellen­őrzi a czukrászok működését. Az egyszerű udvari ebédeket harmincz szakács készíti el. A konyhaedény áll nyolcszáz fazékból, rézüstből és ugyanennyi mellékeszközök­ből, melyek tisztántartásáról — nem is i olyan sok — mindössze öt ember gondos- I kodik. A konyhaedények értéke ne'gyven- I ezer korona. A főszakács fizetése évi I negyvenezer márka. Nagy bástyaszerii helyiségekben éjjel­nappal titkosrendőrök őrzik az ezüstne- müfcket. Ezek az ötvösművészetnek reme­kei s köztük százszámra vannak olyanok, melyeket a Tudorok czimere ékesít, má­sokon hindu díszítések vannak. — Ezek Tijjen Sinhub hindu uralkodó kincsei kö­zül valók. Az angol király asztali készle­tét harminc millió értékre becsülik. A ki­rályi család ebédje mindössze negyven­ötven perczig tart, melyet külön személy­zet tálal fel. Minden fogásból kétféle ételt szolgálnak fel s minden tál étel mellett külön kartonlapra fel van Írva annak a szakácsnak a neve, a ki készítette. A német császár konyhája talán legegy­szerűbb az uralkodók konyhái közt, mely­ben egyszerű német nemzeti ételeket főznek. Az orosz czárok konyhái is századok óta nevezetesek, de nem mindig volt ott jó dolguk a szakácsoknak. Megesett gyak­ran, hogy ha az ideges czárnak nem Ízlett jól az ebéd, hát a főszakácsot ott a kony­hában nyársra huzattá. A mostani czárnak franczia ember, Perre Cubat a főszakácsa, ki háromszáz szakácsnak, kuktának paran­csol, de a kinek évi kilenczvenezer korona fizetése van. Nagy felelősség is terheli azonban, hogy az udvari konyhából kike­rült ételek valahogy meg ne rontsák a czári család valamelyik tagjának a gyom­rát. Az ételek készítésénél különben egy sereg titkosrendőr is jelen van, a ki arra ügyel, hogy gyanús ember ne kerüljön a konyhába, nehogy mérgezés történjék. A jelenlegi török szultán igen egyszerű konyhát tart. Nem úgy volt elődje Abdul Hamid alatt. Hatalmas konyhája a Yildiz- Kioszk udvarában egy magas falakkal kö­rülvett, vasrácsos épületben volt, melyet még állandó katonai kordon is körülvett. Ötszáznál több szakember készítette az ételeket a szultán, udvartartása és háreme számára. A tálalásra a főszakács és a fő­intendáns vigyázott, akiknek minden ételt meg kellett izlelniök, hogy nincs-e azokban méreg. Negyven millió koronába került évenként a szultán konyhatartása a szegény padisah hatalma fénykorában is, mégis csak tejet és tojást evett. Félt az emberei által készített ételektől. Ami az uralkodókat illeti, azok étel­dolgában többnyire mértékletesek. Kirá­lyunk naponként három, négy fogást eszik, abból is keveset, de egy-egy ó tokajit fogyaszt el rá. Az orosz czár valami olajos- hal-féle főzeléket kedvel, a szép hollandiai királynő, Vilma, a csokoládés krémet ked­veli. Boldogult Erzsébet királynénk a ma­gyaros ételeket kedvelte leginkább. Az •apróbb fejedelmek konyháiról, nem igen szól a krónika, bár azt mondják, hogy Péter szerb király a paradicsomból való pörkölt félét, Miklós montenegrói király pedig a kecsketejben főtt kukoricza-pulisz- kát szereti leginkább. Mindegy. Vallják egészségükre. De gustibus non est dis- putandum. MODERN és ízléses ÉTLAPOK, papírszalvéták, menükártyák, feíirókönyvek, szelvénykönyvek, rendelhetők, illetve kaphatók: PAUKER MÓR és papiráruházában Budapest, V., Váczi=körut 60. sz. Telefon 47-37 és 86-73. ---------------------------------------------------------------------------------------------------- Telefon 47—37 és 86—73.

Next

/
Oldalképek
Tartalom