Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-12-20 / 24. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1910. december 20. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelszerelési csikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb _ ..........................., hollandi és asbest szütökészülékek, boros palaczkok, parafaguda. pinczefelszerelesi czikkek üzlete - szok továbbá kü|önf,,e rendszerü borsajtóki szölözuzok erjesztö Budapest^ Vll.; Károly-körut 9. tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. NAGY IGNÁCZ Szállodák és vendéglők zárszámadása. Az esztendő végén minden ipari üzlet, vállalat, részvénytársaság, pénzintézet elkészíti a maga zároszámadását. A szállodások, vendéglősök és korcsmárosok is összevetik ez alkalommal üzleti könyveik bevételi és kiadási rovatát és az igy nyert méneg-egyenleg nem valami kedvező, örömteljes eredményt mutat, sőt inkább ellenkezőleg. A szállodás és vendéglős iparra nem volt kedvező eredményű az elmúlt 1910-ik esztendő. Minden ipari czikk, élelmiczikk és szeszital, általán minden, amire a szállodásnak, vendéglősnek üzleti szempontból szüksége van, hatványozottan megdrágult, a vendéglői, szállodai alkalmazottak munkadija is emelkedett s ezzel szemben a bevétel erősen csökkent az előző esztendők átlag bevételeivel szemben. Azok a nagyszállodáink is, melyek részvénytársulati alapon vannak szervezve, veszteséggel zárják az 1910-iki üzletévet. Általán csak a bankoknak, pénzintézeteknek volt jó üzleti időszak az elmúlt esztendő, mert nincs pénzintézet az országban, mely nagyobb osztalékkal ne örvendeztetné meg a tavalyinál részvényeseit. Ez annak a magyarázata, hogy Magyarországban a föld- birtokosok, kereskedők, iparosok a rossz termés és kedvezőtlen üzleti eredmények következtében több adósságot csináltak s ezután több kamatot is fizettek a pénzintézeteknek. Hogy milyen lesz üzleti szempontból a vendéglősökre és korcs- márosokra az ujesztendő, azt egyelőre alig lehet megmondani. Valami sok reménységgel már azért sem biztat, mert a nagy élelmi és ipari drágaságot egyhamar nem ehet megszüntetni, ahol pedig nagy a drágaság, ott kevés a forgalom, aminek kedvezőtlen hatását elsősorban is legsúlyosabban a szállodák, vendéglők és korcsmák szokták megérezni. CSARNOK. Az év végén. Vissza mi sem hozza az elmúló időket, Csak az emlékezet szövögeti őket Csendes éjszakákon Ami szép volt bennök, összeszedegeti, Ami meg fájdalmas, azt behegeszgeti A ringató álom. Egy esztendő röppent el ismét felettünk, Sokat vártunk tőle s miben reménykedtünk Nem váltott valóra, Csak a sok keservünk lett terebélyessé. Szivet vigasztaló, barna korcsmárosné, Jó bort a kanosába! Mióta éjszaka s nappali világ van Mindig csak úgy volt ez, a földi világban: Reményre-csalódás ! A múltat feledjük, hogy szebb jövő jöjjön S ne tövis, de virág teremjen a földön! Arra koczczints pajtás! S ha mégis jövőnk is lesz, mi volt a múltúnk. Ne átkozzuk azért az eltűnő sorsunk, Inkább igyunk rája! S vigaszunkra szóljon ennek a világnak Mindegyik korcsmában, mindegyik czigány- Mitiden száraz fája! [nak Muzsikaszó, jó bor s eloszlik a bánat!. . . Bus esztendő jő majd úgy is teutánad Egykor, valahára! Ha előbb nem akkor, majd mikor feltesznek Czimbalompergés közt, magyar nóta mellett Szent Mihály lóvára. ő3. Magyar Syula. Karácsony este a vendéglőben. Ezen estén, ezen az éjen kigyult a csillag ott fent az égen. Reszkető fénye a mint szétáradt, hírdeté: ünnepe van az egész világnak. Ünnepe mindenkinek. A kirakatokban még egyszer-xétszer fellobban a villamos körték izzó fénye ; még egy-egy bérkocsi, vagy csengős szán robog a kis Jé^us ajándékával, azután méla, szinte varázsos csend lesz az utczákon mindenfelé, csak a lefüggönyözött ablakok mögül hangzik ki itt-ott a gyermekkacza- gás, gyermeköröm. A városok vendéglőiben, korcsmáiban is csendesebb most az élet zaja, mint más ünnepi estén. Mindenki otthonába siet. Még a nőtlen fiatalemberek, agglegények — a máskülönben törzsvendégek — is hivatalosak ezen az estén ismerőseikhez, hogy részesei legyenek egyszer a családi élet boldogság tiszta örömeinek. A vendéglőben csak egy pár vendég, ha megjelenik, aki elválaszthatatlanul oda van szokva és szinte tagja immár a vendéglős családnak, amelynek gyermeksarjai most körülfogják, találgatva, hogy mit hoz ma nékik, ki ott születik meg Betlehemben, a kisded Jé- zu ka ? A pinczérek is elgondolják, hogy mint volt akkor, amikoron ők is részesei valának a gyermekörömöknek s akinek van, ma korábban vágyik családi körbe. A kis borfiu is elmerengve, gondolkodik. Félárva szegény, meghalt az apja most másfél éve. Otthon az özvegy, a beteg anyja és kis testvéri, akik között — bár ő is gyermek — a legnagyobb. Ki vinné el nekik a kis Jézusnak most ajándékát» aranyos ^diót, ezüstös almát, ha ő nem vinné? És viszi is, hisz már beszerezte s valami büszke önérzet dobogtatja meg kicsi szivét. Hogy ő már ember, aki másokról gondoskodik. Tiz óra elmúl s még egy-két negyed s az utolsó vendég is elhagyva az éttermeket. Most már — ezen az egyetlen estén egy évben — a vendéglős és vendéglősné is egészen a családjáé. Az otthonukban áll már a fenyőfa az asztalon. Színes csillagok, édes gyümölcsök, arany, ezüst és üvegkristály fényben csillogó ékességek nagy ragyogásban fonódnak rajta. Alatta játék, fiúnak, leánynak mindenféle, hajh sok drágaság. S mikor kigyullad száz lángocskája a fenyőgalvnak a gyermekek benyi- tanak. Az öröm elfojtja mindegyik hangját csak a boldogság tündöklő fénye reszket szemükben. Ők nem tudják még, hogy gyermekévük múltán soha nem lesznek oly boldogok többé, miként valának ezen az estén. Osztoznak szépen, — most már ka- czagva - szent karácsonynak az ajándékán, de nincs ott senki, kinek ne volna ma örvendeni valója. Nincs a ház népéből senki, ki ne részesülne a nagy ünnepnek ajándékában. A hitvestársat a vendéglős gazda s ez a férje urát lepi meg valami kedves dologgal, ami szép emléke lesz mindenkoron a múló időknek, még akkor is, ha majd fekete hajuk fehérré őszül s unokáik játszanak a térdeiken. Ott kint csengetnek. Püspöksüveges, bá- ránybőrsapkás, papirkoronás gyermekek jönnek, hogy előadják a mi Urunk születésének történetet s csendül ajkukon régi szép ének : Csordapásztorok Midőn Bethlehemben Csordát őriztek Éjjel a mezőben . . . * Mikor a fenyőfaerdők megindulnak a nagy város piaczai felé, a szegény külvárosi házak sapadt arczu gyermekei a hideg szobákban odahuzódnak az édesanyjuk mellé s kétkedőén kérdik: — Anyám hoz-e ugyan nekünk is valamit az a jó kis Jézus? A fehér arczu asszony még fehérebb lészen s felelet helyett csak könycsepp fut az arczán s fájdalmas sóhajtás szakad ki leikéből. Az árvagyermeknek kérdése-e, vagy az özvegyi sóhajtás-e, de mégis meg- I hallották. Még pedig azok a dolgozó emberek, .akik úgy esténkint a tisztes polgárt vendéglők asztalai körül sorokozva ülnek* Egyiknek-másiknak talán éppen az jutót. M Ä DQÍ^H ÄI I FDIfiVFQ vad_ és baromfi-kereskedő if i/mlvOrv^l 1 S\!\JI I H-rfd Budapest, Központi vásárcsarnok. Szállodák és vendéglők részére a legolcsóbb napi árban szállítja elsőrendű vágott vad és szárnyasait. Úgy a helyi, mint a vidéki megrendelések gyorsan és pontosan teljesítetnek. 1 Saját palaczkkupak ’ gyár Nagy és Watzke i-■ Pinggau. =
