Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-12-05 / 23. szám
1910. december 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 Müller Antal ünneplése. A magyar vendéglősök ma Miilíer An- j talt, az Országos Kaszinó és a Park-klub } vendéglősét ünnepelték abból az alkalom- j ból, hogy negyven éve áll a vendéglősipar szolgálatában. A Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata a jubiláns tiszteletére rendkívüli közgyűlést tartott a Hungária-szálló dísztermében és a közgyűlés keretében leleplezték az arczképét. A terem egészen megtelt. Ott voltak az ipartársulat tagjai teljes számban, élükön Guruiéi János elnök és Malosik Antal alelnökkel, a nyugdijegyesü- let vezetősége Bokros Károly elnökkel az élén, a vendéglős-munkaadó egyesületének választmánya Palkovics Ede vezetésével, a kávésipartársulat Harsányt Adolf elnök vezetésével, a budapesti kávésok szövetségének kiküldöttei Mészáros Győző elnökkel élükön, a vendéglősök szakirányú tanoncziskolájának tanári kara és növendékei. fekelfalussy Zoltán, a Park-klub igazgatója. Gelléri Mór, Vajda Zsigmond festőművész, Goretzky Zsigmond kér. elöljáró, Szente Imre gyárigazgató, és* mások. Az ünnepeltet Gundel elnök üdvözölte, aztán Glück Frigyes mondott rendkívül szép ünnepi beszédet. A beszéd végeztével lehullott a lepel az arczképről, amely Vajda Zsigmond alkotása. Az ezt követő szűnni nem akaró éljenzés lecsillapultával Gundel Janos köszöntötte az ünnepeltet az ipartár-ulat nevében. Utána Bokros Károly üdvözölte a jubilánst. A Budapesti Kávésipartársulat nevében Harsányi Adolf, a Magyar Szállodás és Vendéglős Munkaadók Egyesülete nevében Palkovics Ede, a tanoncziskola növendéken Zidarics József köszöntötte az ünnepeltet. Petanovics József is lelkes beszédet mondott. Müller Antal meghatott szavakban mondott köszönetét kartársainak jóleső szeretetéért és Ígérte, hogy a jövőben is a vendéglősiparnak szenteli egész erejét. Lelkes éljenzéssel és tapssaj fogadták az ünnepelt szavait, mire az elnök a közgyűlést berekesztette. Müller Antal jubileuma alkalmából We- kerle Sándor volt miniszterelnök, mint az Országos Kaszinó egyik igazgatója, hosz- szabb levélben üdvözölte. Üdvözlő iratokat kültek még: Márkus József főrendiházi tag, Lisznyai Tihamér miniszteri osztálytanácsos, Thék Endre udvari tanácsos és mások. Este a Hungária-szállóban díszvacsora volt, amelyen Gundel János, Glück Frigyes, Bokros Károly, Palkovics Ede, Harsányi Adolf, dr. ifj. Nagy Sándor és mások felköszöntőkben ünnepelték a jubilánst. ’*x^x'*x»x^x-*x^x'»x»x--*x>*x'»x^x~*x»x^x^x'*x^x'-»x'-*x-'*x'»x A munka nem szégyen. Lejártak már Magyarországon is azok az idők, mikor volt itt egy igen nagy társadalmi osztály, mely lenézte, lekicsinyelte azokat, akik akár ipari, akár kereskedelmi, akár földmivelési munkával kereste meg magának kenyerét. Ez az elfogultság különben nálunk még a magyar őskorból származott, mikor a nemzet egyetemét és annak vagyonát védelmező nemes harczo- sok különbeknek tartották magukat a nemI zet munkálkodó osztályainál. Ez a felfogás ! azután áthúzódott századodon át s csak I 1848-ban kezdett megtörni, mikor a job- j bágyság felszabadult s mikor iparos, ke- i reskedő, földmivelő egyformán részt vett a magyar szabadság, ősi alkotmányunk védelmében. De még ezután is akadtak családok, sőt társadalmi rétegek is, melyek bizonyos kicsinylő mosolylyal beszéltek, ha az ipari foglalkozásról volt szó s gyermekeiket dehogy is hagyták volna ipari pályára menni. Ha elfogyott is az ősi vagyon s ha a gyerek nem is tudott végezni felsőbb iskolákat, hát valahogy mégis csak bedugták valami megyei irodába, hol silány fizetés mellett végig ku- czorogta életét, de azért az iparost ő is csak lenézte. Ma már azonban nagyot fordult a világ kereke, nagyot lenditett rajta a haladó idők rohanása. Ma már az a jelszó, hogy mindenkinek dolgozni kell, mert a ki nem dolgozik, az ne is egyék. Az ősi magyarok nagyrészben elpusztultak, a tudományos pályán: tele lettek a kenyérért egymást öklöző diplomás emberekkel, a vármegye, a város s az állam sem képes befogadni a hivatalt kereső lateiner ifjúság nagy számát, ilyen körülmények között azután bekövetkezett az a nagy fordulat, hogy ősi úri családaink gyermekei is kezdenek az ipar? pályára tódulni s most már ők a hirdetői annak, hogy a munka nemesit, mert aki valamely ipari foglalkozás terén kiképezi magát, ha dolgozni akar, sokat kereshet, nagy pénzű ember lehet, sőt iparának szimbólumai mellett bearanyozhatja őseinek nemesi czimerét is. E nagy változást előidézte nálunk a külföld példája is. Angliában, a német birodalomban legelőkelőbb főúri családok sarjai választanak maguknak ipari pályákat, melyeken előre törve, meghatványozzák ősi, örökölt vagyonukat. Amerikának nemességét az az osztály képezi, mely leginkább ipari munkával kereste meg mi- liárdjait. Egyes fejedelmek, uralkodók — mint például a német császár — azzal tesznek tanúságot az ipari foglalkozás iránti nagyrabecsülésükről, hogy gyermekeiket kiképeztetik egy-egy ipari szakmára. Csak Magyarországon mutatkozott ez irányban némi csökönyösség, melynek tüneteiéit esetenkint még most is észlelhetjük. Különösen a vendéglős]', korcsmárosi s hasonló pályával foglalkozók iránt voltak sokáig elfogultsággal az egyes társadalmi osztályoknak tagjai. Tudunk egy esetet, midőn egy vagyonos vendéglős fia, a ki tartalékos tiszt volt, midőn átvette atyja vendéglői és korcsmái üzletének vezetését, hát arra kényszeritették, hogy tiszti minőségéről lemondjon. Egy tanító ellen fegyelmi vizsgálatot indítottak, mert a nyári szünidő alatt atyja vendéglőjében kiszolgálni segített. Egy százados feleségül vette itt egy gazdag ház- és kávéháztulajdonos szép fiatal özvegyét s miután ez utóbbi a kávéházi üzletet tovább is vezette, a férjnek le kellett mondani századosi rangjáról. Most egy lovagias ügy keretében olvasunk hasonló tünetről, mely azonban a tisztes, úri gondolkodás elfogulatlanságának erejénél fogva egészen másképen végződött. A mezőhegyesi állami birtokon történt egy állami gazdatiszt és egy jogszigorló közt va- lamilovagias ügy támadt,melynek elintézését azonban becsületügyi eljárás előzte meg. A gazdatiszt segédei ugyanis becsületbiró- ságra bízták annak a kérdésnek kimondását, hogy párbajképes-e azért a jogszigorló, mert szabad időjében vendéglős édes atyja éttermében pinczérként kiszolgál. És a becsületbirák — előkelő úri emberek — egyhangúlag kimondották a jogszigorló párbajképességét, mert a tisztességes munka meg nem szégyenit. S ilyen a vendéglős és pinczér foglalkozása is. Odáig jutottunk tehát már Magyarországon, hogy becsületbirósági határozattal is kimondották, hogy a munka, az ipari s ebben az esetben a vendéglősség ipari munka, nem szégj^en. Igenis nem ! Hiszen látjuk, hogy nemcsak előkelő családok sarjai mennek ipari pályára, hanem tényleges katonatisztek is önként leteszik arany- zsinóros egyenruhájukat s ipari pályára lépnek, mert azon is tisztességesen, de jobban meg lehet élni. És a munka nemcsak hogy nem szégyen, hanem nemesit is. Gyakorlatilag is belátja ezt a kormányzat is, melynek előterjesztésére a király az iparos társadalomban nemcsak nemességeket, hanem udvari tanácsosságokat, méltóságos czimeket is adományoz. A nemességet különben minden adományozás nélkül minden tisztességes ember a saját lelki világában hordozza. És ott hordozzák ez ország tisztes vendéglősiparosai is, a kikre bár jólesően hathat a fentebbi határozat, de akik e nélkül is tudatában vannak annak, hogy a vendég- lősi foglalkozás van olyan tisztességes, kifogástalan foglalkozás, mint bármelyik foglalkozási ág, még Magyarországon is ! »X^X^X^X'-^X^X^X^X^X^X-^X^X^X^X^X^X^X^X^X^X^X^X^X Küzdelem a husért. Az ember már az ősidőktől kezdve a hús- és növényevő teremtmények közé soroztatott. A bibliában meg vagyon Írva, hogy Adám apánknak már harmad, ne- gyediziglen való leszármazottjai vadásztak, halásztak, hogy húsételre tegyenek szert. Az ősember harczba szállt a vadászzsákmányért a rengetegek oroszlánjaival, az ősidők szörnymastadonjaival, bár fegyvere csak a kő és bot vala, de az előbbivel rövid idő múlva még a repülő madarat is leütötte a levegőből. Később az ember már megszeliditette a hozzáhuzódó állatokat, részint, hogy igájába, szolgálatába vonja azokat, részint, hogy termékeikhez s húsúkhoz jusson. Ez az időszak már Noé után kezdődik, akinek, ha nagyobb érdeme nem volna, már az is elegendő volna, hogy megismertette az emberiséggel a szőlőtermelés és a bortermelés titkát. Kétségtelenül Noé korszaka után keletkeztek a világon az első korcsmák, melyekben nemcsak bort mértek, de puhított húst is adtak. A levesszerüekre, sült és főt húsra csak később kapott rá az emberiség, hiszen még sokkal későbben az ősmagyarok is a nyeregkapa alá szorítva a saját testük súlyával és a paripa melegével puhították meg a jóféle lószeletet. A f> CUBA-DUROZIER & C W j\ Vl I I \ /Am J R.FACZIA COGNACGYÁR PROMONTO A.«1 ük. = ALAPITTATOTT 1884. ■—
