Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-12-05 / 23. szám
1910. december 5. 4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA hálófülkéiben. Azt is tudjuk, hogy Caligurtá kinevezte az egyik lovát Róma város sze- ; nátorának, igy tévén csúffá az örök város j többi emberi szenátorait, hát ki botrán- kozhatnék meg azon, hogy némely urak és úrnők fényes fogatjaikra, emberszámba j maguk mellé ültetik kedvencz, okosszemü ebeiket. Ez mind budapesti szokás. Úgy van azonban a dolog, hogy a szép Magyarországon azért, ami az embernek szabad, még nem szabad minden a kutyának. Vannak például nyilvános közkertjeink, sétányaink, ahová a kutyákat még szájkosárral, még pórázon sem szabad bekalauzolni. A nyilvános könyv- és képtárakba, múzeumokba szintén tilos az ebeknek a bemenet. A vasúti kocsikban sem utazha- tik az ember együtt a kopójával, vizslájával, a hölgy ölebecskéjével s e kedvencz állatokat kénytelen a többi négylábúak egyszerűbb szakaszaiban elhelyezni. Szóval, még vannak helyek, ahol más elbánás alá esik az ember és más elbánás alá a kutyája. Kormány- és városhatósági szabályrendelet tiltja, hogy a kutyákat — legyenek azok nagy bernáthegyiek, vagy parányi mopszlik — vendéglőkbe, nyilvános és közös éttermekbn az uraknak és hölgyeknek magukkal vinniök nem szabad. És ez a kutyatilalom az, amiről itt szólni akarunk annál is inkább, mert ezt a kutyátlan emberiség nagy bosszoságára egyáltalán nem respektálják. Nem egy előkelő vendéglő van Budapesten, hová étkezés idején az urak és hölgyek — különösen a hölgyek— kutyáikat magukkal hozzák. És ezek a kutyák és kutyuskák odaülnek az embermódra a vendéglői asztalok mellé a székekre. Vagy ha nem ülteti is épen boldog tulajdonosuk őket maguk mellé hát enni ád neki ott nyilvánosan a vendéglői tányérokból. Azokból a tányérokból, melyből ma én eszem, holnap te eszel felebarátom. Hát ez kissé az emberi érzést és gyomrot is felháborító, sokunknak undorító és kellemetlen állapot. Kellemetlen, sőt néha botránykeltésre is alkalmas. Csak a napokban történt meg ugyanis egyik előkelő vendéglőben, hogy egy urhölgy a zöld főzelék adagját megosztotta a kutyájával. A felét felaprózott hússal együtt kimerítette neki egy porczellán tányérra s maga mellé helvezte egy székre, hol a j válogatós pincsi kényeskedve falatozott. Csak a hús kellett neki, a főzeléket ott hagyta. A hölgy azután befejezvén ebédjét, i fizetett s kutyájával együtt távozott, a zöldfőzelékkel félig telt tányér azonban ott maradt a széken. Jött egy katonatiszt s miután kardját és sapkáját letette, ugyancsak a hölgy által elhagyott asztalhoz lépett s fehéres nadrágjával beleült a pincsi által ott hagyott zöld főzelékbe. Ebből keletkezett a botrány, kaczagás káromkodás, bocsánatkérés s mig végre is a tisztnek a vendéglős költségére annak lakásán — a körülmények kényszerítő hatásánál fogva — ruhát kellett váltania. Ilyen kellemetlenséget okozhat csak egyetlen-egy kutyavendég is. Nem annyira mosolyogni való, mint inkább nagyon kellemetlenül komoly az emberi jóizlésbe, a köztisztasági és közegész- ségi érdekeinkbe ütköző dolgok ezek, melyek arra intenek, hogy maguk a vendéglősök szerezzenek hatályt annak a szabályrendeletnek, hogy kutyát vendéglőkbe, nyilvános, közös éttermekbe vinni egyáltalában nem szabad. Ez a saját érdekük is vendéglőseinknek, mert ha tisztességes Ízlésű vendég látja, hogv egy vendéglőben egy, vagy több kutya ugyanabból a tányérból eszik, melylyel másnap esetleg néki teríthetnek fel, ezt az éttermet többször ugyan fel nem keresi Egyszerűen segíthetnek ezen a dolgon. Kifüggesztenek az étterem falára egy nyomtatott figyelmeztetést: Kutyákat behozni tilos!! Úri hölgy és férfi megérti ezt s gondoskodik kedvencz kutyájának otthon való kosztolásáról és kiszolgálásáról. Ha pedig oly sok a hölgy és ur Budapesten, aki kutyájával együtt akar ebédelni, vacsorálni, hát akad itt élelmes vállalkozó ember, nyittassanak azzal ebeik számára egy külön vendéglőt, ahová azokat elki- sérketik például Kutya-vendéglő czim alatt. Ide azután esetleg egyéb ember is elviheti másfajta kedvencz négylábú állátját. A lókedvelő lovát, a medvésember medvéjét, az állatszeliditő tigrisét és oroszlánját, a czirkuszos elefántját, az állatkertes rinóczerusát. Ilyen vendéglő még úgy sincsen a világon. Ebben az egyben úttörők és speczialisták leszünk itt Budapesten. S hogy ennek a kutyavendéglőnek és étteremnek nem lenne forgalma, attól nem kell félni. Ami meglepőén uj és különleges, az az emberek ezreit vonhatja magához. !*X^X^X^XÍ*XÍ*X»X^X»X»X!*X5*XÍ*X^X^X'*X»X»X'-*X'!»X!*X!*X'*X Egy püspök prédikácziója a boritalozásról. A német nagy költők közül Sch:ller még kedvelte a bort, de Goethe már nem nagyon lelkesedett a szőlőnek kedvderitő, aranynedvijéért. A XIX. század elején, tehát közel száz esztendeje megírta a Rajna bortermő vidékén tett utazását s megdöbbent azon, hogy ezen a vidéken virágzanak a korcsmák s a szép — osztály különbség nélkül — nagyon kedveli a boritalt. A többek között azt Írja, hogy a Rajna vidékén senki sem szégyenli, hogy a bort szereti, sőt inkább dicsekszik ezzel a tulajdonságával. A szép asszonyok bevallják, hogy gyermekeik már az anyatejjel szívják magukba a bort. Goethe megkérdezte, hogy igaz-e az, hogy némely papnak, sőt egyházfejedelemnek sikerült nyolcz pint erős rajnai bort egy nap alatt meginnia ? Erre azt a választ kapta, hogy kérdésére csak egy felszentelt püspök beszédének idézése adhatja meg a legalaposabb választ, aki hivei előtt az iszakosság rettenetes bűnét ostorozná, beszédét a következőkben fejezte be : „Mindezekből meggyőződhettek, hogy a legnagyobb bűnt az követi el, a ki Isten pompás adományával visszaél. A visszaélés azonban nem zárja ki az élvezést. Az Írás azt mondja : „A bor megörvendezteti az ember szivét !“ amiből kitetszik, hogy a magunk és a mások megörvendeztetésére a bort élvezni szabad és kell is. az Ám az én férfi hallgatóim között talán egy sincs, aki két pint bort meg ne ihatnék anélkül, hogy ezáltal érzékei megzavartatnának. Aki azonban a harmadik, vagy a negyedik pintnél már oly súlyosan megfeledkezik magáról, hogy feleségét gyermekeit fel nem ismeri, azokat szidja, veri, rugdossa és szereteteivel úgy bánik, mintha azok a legnagyobb ellenségei volnának, az szálljon magába és hagyja abba a mérték- telenséget. mert Isten előtt nem tetsző cselekedetet végez, az emberek előtt pedig utálatos lesz. Aki azonban négy, öt, sőt hat pintet is megiszik és azért annyira ura magának, hogy keresztény embertársainak szeretettel segítségére van, házi dolgát elvégezni kész, oz élvezze szerény osztályát és fogadja azt hálával, óvakodjék azonban attól, hogy különös kísértés nélkül ennél tovább menjen, mert itt már a gyenge halandó bírásának a hatása meg van szabva. Mert az az eset felette ritka, hogy a jóságos Isten valakit azzal a kiváló kegy gyei ajándékozzon meg hogy nyolcz pint bort is meztudjon inni, amint ahogy O engem, alázatos szolgáját, erre a képességre méltatott. Minthogy pedig rólam senki sem állíthatja, hogy igaztalan haraggal illettem volna valakit, hogy a házam népét, rokonomat fel nem ismertem, vagy a lelkipásztori kötelességemet elmulasztottam volna, minthogy éppen ellenkezőleg mindnyájan arról tanúskodhattak, hogy Isten dicséretében és becsülésében felebarátaimnak csak javára és hasznára voltam, azért nyugodt lélekkel és hálával örülhetek tovább is ennek a rám ruházott ajándéknak.“ A magyarországi antialkoholista egyesületek hivatalos lapja nagyon megütközik ezen a százesztendő előtti püspöki prédikáción. Hát hiszen nem is mindennapi dolog egy püspök, aki napokint nyolcz pint bort megiszik és ezt a szószéken is bevallja. Ámde ha tisztelt alkoholista laptársunk tudós czikkirója olvasná a száz, vagy félszáz év előtti bácskai följegyzéseket, még jobban megütközne. A bácskai, szabadkai magyar akkor bir el hát napi húsz pint bort is és még sem keveredett meg tőle. És csodálatos, az akkori bácskai magyarok mégis egészséges és hosszú életű emberek valának. Igaz, hogy nem pálinkát és nem mü, vagy hamisított bort mérnek, hanem tiszta szabadkai, bácskait, vagy pedig báttaszéki fehéret és szekszárdi vöröset, de azt is a javából. M A DCfH Ali FDir.VFQ vad‘ és baromfi-kereskedö it ái S/lLL i l\ivJ I Budapest^ Központi vásárcsarnok. Szállodák és vendéglők részére a legolcsóbb napi árban szállítja elsőrendű vágott vad és szárnyasait. Úgy a helyi, mint a vidéki megrendelések gyorsa n és pontosan teljesittetnek.
