Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-12-05 / 23. szám
3 1910. december 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA is néhány fillérért, vagy teljesen ingyen, egy-egy fazék levest, főzeléket, papirba csomagolt husnemüt, úgy hogy abból jut az otthon éhező betegeknek s gyermekeknek is. Bizony-bizony paloták, uradalmak, milliomosok urai igy Ínséges tél idején nem gyakorolnak a szegény éhező emberi társadalommal úgy közvetlen jótékonyságot mint éppen a • budapesti vendéglősök és korcsmárosok. És ez a jótékonyság annyival elismerésre méltóbb, mert nem követik azt hírlapi nyilvános nyugtázások és aki adja még bálát sem követelhet attól a szegény embertől, akinek adja. Némely külföldi nagyobb városban perselyeket raknak ki a vendéglői és korcsmái asztalokra, hogy azokba a vendégek az éhezők számára fölös filléreiket beledobják, melynek ellenében a vendéglős, korcsmáros azután bizonyos számú szegényt ellát ebéddel, vagy vacsorával. Ami magyar vendéglőseink még ezt sem veszik igénybe. Adnak a maguk emberségéből és a saját zsebüknek terhére. Pedig ezek között a vendéglősök és korcsmárosok között is van elég nagy családi gondokkal küzködő ember. Adnak a maguk emberségéből és a saját erszényük terhére. Adnak, de kérdés, hogy a mai általános drágaság s nagyon sivár üzleti viszonyok között meddig adhatnak. Hiszen különösen a kiskorcsmárosok soraiból önhibájukon kívül, de éppen ezen üzleti viszonyoknál fogva többen jutottak l odáig, hogy maguk is rászorulnak a mások anyagi támogatására. Bizony ezzel a téllel szomorú, Ínséges idők bontogatják dermesztő szárnyaikat felettünk. Ki tudja megérjük-e ezeknek jobbrafordultát, mikor majd több fizető vendég lesz vendéglőink és korcsmáink éttermeiben, mint amennyi kéregető, ingyenebédre váró szegény a vendéglők konyhabejáratai előtt. Iparfelügyelők a korcsmák ellen. A kereskedelmi minisztérium hatalmas j kötetben számol be az iparfelügyelőknek ! 1909. évi működéséről, melyben az ország 41 iparfelügyelője közül néhány foglalkozik az ipari munkások alkoholizmusával, korcsmába járásával, s megállapítja azt, hogy némely gyáripari vidékeken leginkább a túlságos pálinkafogyasztás érezteti romboló. hatását a munkásság között. Egyes iparfelügyelők határozottan kár- J hoztatják, hogy vannak gyártulajdonosok, a kik ipartelepeiken a saját hasznukra j kantinokat tartanak fent, melyekben nem ! annyira ételnemüeket árusítanak, mint bort, sört, de legnagyobb mértékben pálinkát mérnek. Ezek a kantinok mig egyrészről ártalmára vannak a tisztességes vendéglőknek, hol szelíd, barátságos szórakozást is föltalálhatna a fáradt ember, másrészről fölemésztik a munkás heti keresetének nagy részét, úgy hogy néha még családjának sem marad táplálkozásra valója. — Sajnos azonban ezeknek a többnyire kontárkezekben levő kantinok beszüntetésére j még eddig nem tett sem javaslatot, sem ! intézkedést egyetlen egy iparfelügyelő I sem. Kivétel e tekintetben a pozsonyi ke- 1 rületben lévő ligetfalusi zománczedény- i gyár, melynek tulajdonosa nemcsak hogy : kantint nem tart fönn, hanem hogy a tüz- ! nél foglalatoskodó munkásainak szomjúságát enyhítse, a gyártelepen szödavizgyá- ! rat állított fel, hol a munkások két fillér- I ért kapnak egy liter szódavizet, a munká- í sok azonban a szódaitalozással egyáltalán ! nincsenek megelégedve. | Hogy a gyári munkásokat a szombat i esti és vasárnapi korcsmába járástól elvon- I ják, némely iparfelügyelő úgy vélekedik, ! hogy követni kellene a bérfizetések tekintetében Németország és Schweitz némely ipari vidékének példáját, ahol az lett az általános gyakorlat, hogy a munkabéreket nem szombat este, hanem a hét közepén, hetivásár előtti napon fizetik ki. „Ezzel a fizetési rendszerrel — Írja a győri iparfelügyelő — a szombati és vasárnapi éjszakák besoroztattak a többi hétköznapi éjszakák sorába. A vendéglők, korcsmák forgalma ezeken a napokon csökkent s ezzel arányosan a rendőri beavatkozások száma, csökkent az iszákosság. Ilyen munkabérkifizetési rendszer volt. 1909-ben a győri waggon- és gépgyárban, Győr város müveinél és a szegedi kenderfonóban.“ Ez a bérfizetési rendszer azonban nálunk Magyarországon nem vált be, sőc az ellen sztrájkba is léptek a szegedi fonógyár munkásai, úgy hogy a régi fizetési rendszert vissza kellett állítani. Utóvégre az ember társaséletre van teremtve s az a munkás ember hol találja meg heti dolga után a társas szórakozást, mint egy s két pohár bor mellett megszokott tisztességes vendéglőjében, korcsmájában, ahol iszá- kosságra, dorbézolásra úgy sem adnak neki alkalmat, kivéve a kontár korcsmákban s a pálinkásbutik söntésekben. A losonczi iparfelügyel a többek között azzal számol be, hogy a korláti bazalt- és kőszénbánya belga részvénytársulat igazgatósága azzal igyekezett a munkásokat a korcsmábajárástól elszoktatni, hogy munka- szünetes napok délutánjain mozgófényképes előadásokat rendezteíett számukra. Ez a törekvés azonban csak félig sikerült, mert a munkások megtekintették ugyan a mozgófényképeket, de előadás után még is csak elnéztek a korcsmába. A trencséni és beszterczebányai iparfelügyelők azt tapasztalják, hogy kerületükben a pálinkafogyasztás és annak megdöbbentően káros hatása nagyon elszaporodott. Ez utóbbi helyesnek tartaná, hogy nagyobb ipartelepek környékén szombat estétől hétfő reggelig minden italmérés zárassák be. Ami véleményünk a középuton halad. Az erős dolgot végző ipari munkásságot a teljes abstinencziának, a mindennemű szesztől való tartózkodásnak megnyerni úgy sem lehet, hiszen a végzett nehéz munka miatt is testi szervezetük megkívánja a mérsékelt mennyiségű bor vagy sörfogyasztást. Ám meg kell menteni az ipari munkásságot a pálinkaivástói, mely annyi romlásnak, rossznak okozója s ezt csak úgy érhetjük el, hogy a bort, még pedig a hamisítatlan tiszta bort, még a boritaladó eltörlésével vagy csökkeutésével is — mint az Franczia, illetve Németországban történt — hozzáférhetőbbé tesszük számára. Mikor lesz meg az uj ipartörvény ? Az ipartestületek országos szövetbégének küldöttsége a napokban tisztelgett Hieronymi Károly kereskelemügyi miniszternél, a ki ez alkalommal az uj ipartörvény megalkotásáról is nyilatkozott. A miniszter előadta, hogy az előző kormány nagy szorgalommal készített ipartörvényjavaslatát nem találja egészen gyakorlatinak már terjedelménél fogva sem, ő tehát a minisztériumban egy Szükebbkörü bizottságot alakított, mely azt a javaslatot átnézi és átrevidiálja. Kijelentette a miniszter azt is, hogy mielőtt a javaslatot a képviselőház elé terjeszd, véleményadás czéljából kiadja azt az ipartestületeknek, illetve iparkamaráknak. Mindenesetre résen kell lennünk, hogy már az uj ipartörvén}' kamarai tárgyalása alkalmából bevétessék annak szövegébe, amiért már három hosszú évtized óta lankadatlanul küzdünk, hogy a szállodás, vendéglős és korcsmáros ipar is fölvétessék a képesitéshez kötött iparágak sorozatába. Kutyák a vendéglőben. Nem azokról a hatalmas testű, jóra- való szelindekekről beszélünk itt, melyek különösen a vidéki beszálló vendéglőkben vigyáznak, hogy tolvaj, rabló ne károsíthassa sem a vendéglős, sem személyzete sem a vendégek élet-, vagy vagyonbiztonságát; hanem szó lészen itt Budapest székesfővárosi finom úri kutyáiról, melyek paloták hálószobáiban a kereveteken találnak nappali és éjjeli nyugodalmat, az emeleti ablakokból nézik le a földön járó emberiséget, ők maguk pedig úrnőjükkel s gazdájukkal délutánonként sétakocsizálnak a ragyogó Andrássy-uton és a lombdus Stefánia-korzón. Ám semmi kifogásunk az ellen nem lehet, hogy valaki kedveli az állatokat. Van aki a tyúkot, galambot, a kanárit szereti, van aki a lovat, elefántot, vagy rinocze- rust. Az ellen nem lehet tehát kifogást emelnük, ha utóvégre valaki jobban vonzódik a kutyához, mint más állatokhoz, mert hiszen az okos, hűséges és a gazdájához, vagy úrnőjéhez rendkívül ragaszkodó állat. Az ősember valamikor együtt lakott háziállatjaival, még a megszeliditett párducczal és oroszlánnal is. De nem kell az őskorba visszaszáguldanunk, hiszen a mi horvát, bosnyák szegényebb földmivelő erdőkben lakó népünk most is egy helyiségben és együtt lakik kecskéjével és sertésállományával s nincs aki megbotránkoz- nék rajta. Kinek lehetne tehát megbotrán- kozni valója azon, hogy némely öleb, vagy nagyobbacska, mopszli, vagy Szibéria rókafajta gazdáival együtt tanyáz, a nagy bérpaloták úri szalonjaiban és félhomályos MODERN és ízléses ÉTLAPOK, papírszalvéták, menükártyák, felirókönyvek, szelvénykönyvek, rendelhetők, illetve kaphatók: PAUKER MÓR és papiráruházában Budapest, V., Váczi=körut 60. sz. Telefon 47-37 ée 86-73. ----------------------------------------------------------------------------------------------------- Telefon 47—37 és 86-73.
