Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1910-02-05 / 3. szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 szekötve. Lakóházak, raktárak, istállók és halászati eszközök feles számmal állanak ren­delkezésre. A tavakat tápláló Ilova folyó, továbbá a Cérna és Gyurgyicska patakok vize a vizjog alapján telekkönyvileg, örök időkre biztosítva van a tógazdaságnak. 4. Az egész tógazdaság ára teljes fölsze­reléssel, halállománynyal, vizjoggal együtt 980.000 korona; amelynek egynegyed része azonnal fizetendő, a többit 10—15 évi rész­letlefizetés ellenében 6°/o kamat fizetése mel­lett, a bank előlegezi. 5. A tógazdaság megvételét részvénytár­sasági utón olyképpen tartom kivihetőnek, hogy 2000 drb. 500 K névértékű részvény volna jegyzendő a t. vendéglős kar által, amelyre részvényenkint 200—200 K lenne befizetendő azonnal; 150 K félév és 150 K egy év múlva. A 20.000 K üzemi költsé­gekre lenne fordítandó. 6. Mint a 2. alatt leírtam, 148.000 K be­vétele volt a halgazdaságnak, vagyis mint­egy 15o/o-ot jövedelmezett az. Ha a tógaz­daságot a mezőgazdaságilag (szénatermelés) müveit területek körülgátolásával és a tóte­rülethez való kapcsolásával egv 60%-nyival (250—280 kát. hold) megnagyobbitanók, úgy az évi halproduktumot 820-ról 1400—1500 métermázsára fejleszthetnek, ami az évi jö­vedelmet a mai eladási árak mellett is 20 — 25o/o-ra emelné fel. 7. Ebben az esetben azonban még mint­egy 200.000 K befektetési összegre volna szükség, amely célból még további 400 da­rab 500 K részjegy volna kibocsátandó. 8. Hogy mily hihetetlenül remek és al­kalmas ,a haszonhozó tógazdaság céljaira ezen viz, talaj és éghajlat: legyen elég sza­vam ünnepélyes lekötésével fölemlíteni, hogy a 8 dekás apróhalak az év végéig 21/,— sőt 3 kg. nagyságúra kifejlődnek. Ilyen óriási eredményt a legkiválóbb német- országi halgazdaságokban csak két év alatt lehet -elérni, mert hideg és alkalmatlan a vizük. 9. Az alkalmazottak szinmagyar embe­rek, akiknek a kenyerét a külföldi invázió ellen biztosítanunk hazafiui kötelesség. 10. A halat mm.-kint 130, 160, 220 K-ért veszik a németek, halfajta, minőség és sze­zon szerint. Ezekben bocsátottam az intelligens ven­déglős honfitársaim tudomására egyik leg- nagyobbszabásu halgazdaságunk leírását, kérve mindnyájukat, hogy ezen biztos és nagyjövedelmi gazdasági ágat, amely a ven­déglős foglalkozással annyira összefügg, ne hagyja kezéből kicsikarni és külföldi tőké­sek birtokává válni. Ha pénzét 15—20%-kal kamatoztathatja, már az egv nagy gazdasági eredmény; ha pedig vendégeinek a halféle étkeket csupán ezen haszonnal, tehát a piaci árakon alul adja, — mert hiszen nem kellett neki a 2—3 közvetítőt fizetni, — a közönséget oda­édesgetheti; ha pedig itt is akar némi pol­gári hasznot felszámítani: a halgazdaság valóságos kincsesbányát jelent számára. A halakat a szokásos módon hordókban lehetne minden vendéglős részvényes társ­nak szállítani, igy lenne kéznél mindig friss eleven hala. A halárakat esetről-esetre az igazgató- tanács állapítaná meg. Hogy ezen üzlet reális voltát bizonyít­sam, megjegyzem, hogy magam ezennel 50 drb. 500 K-ás részvényt jegyzek, valamint, hogy itteni földbirtokos és vendéglőseim már 260 részvényt jegyeztek. Előjegyzéseket részvényekre írásbeli be­jelentésekre lehetőleg vendéglős uraktól már most elfogadok s az előjegyzések állásáról ezen b. lap hasábjain esetről-esetre beszá­molok; valamint az alakuló közgyűlésnek Budapesten leendő összehívásáról gondos­kodom; a közgyűlésnek tartván fenn termé- i szetesen a jogot, hogy a részleteknek ho­gyan és hova leendő befizetéséről gondos­kodjék. Előjegyzések pontosan leírva, nevemre sürgősen beküldendők, a következő címre: Hegedűs József földbirtokos, Paliszállás, u. p. Koncanica, per Daruvár, Slavonia. Amidőn hazafias vendéglőseink meleg ér­deklődését a fenti rendkívül haszonhozó vál­lalatra ismételten felhívnám, maradtam hazafias tisztelettel Hegedűs József. A vendéglői felszerelés nem foglalható le. Günther Antal rövid ideig volt igazság­ügyminiszter, egy nevezetes törvényalkotása mégis van. Ez a végrehajtási törvény re­formja. A szegény embernek most már egy szoba bútorja nem foglalható le semmiféle tartozás, még az adótartozás fejében sem. Ezzel nagyrészben vége vettetett az úgyne­vezett részlet áru uzsorának is, mely leg­inkább a kisemberekre, a szegényebb nép- osztálvra vetette ki hálóját. A régi végrehajtási törvény is kimondotta, hogy az iparosnak ipara folytatásához szük­séges eszközei le nem foglalhatók, de hogy mely eszközök nem foglalhatók, az nem volt körülírva. Az uj végrehajtási törvény most már ezt is precizirozza, de ebből a törvény- | bői is kimaradt, hogy mely eszközök nem . foglalhatók le azokból, melyek a vendéglős, korcsmárosipar folytatásához szükségesek. Sőt az uj végrehajtási törvény dacára is meg­esett, hogy a vendéglősök, korcsinárosok ingóságait, vendéglő berendezéseit, az asz­talait, székeit lefoglalták és el is árverezték. Most azonban ebben a dologban is fordu­lat történt. Egv felmerült esetben a buda­pesti V. kerületi királyi járásbíróság hatá- rozatilag kimondotta, hogy a vendéglősnek, ‘ korcsmárosnak, az iparának folytatásához j szükséges tárgyak le nem foglalhatók. Így í nem foglalható le a vendéglői kiszolgáló szekrény, jégszekrény, az asztalok, székek, asztalterítők, poharak, konyhaedények, sőt a borkészletből sem foglalható le annyi, a mennyi a korcsmái üzem folytatásához a vendégforgalom arányában egy hónapig szükséges. A beszerzett élelmiszerkészlet egyáltalában nem foglalható le. Ezt az elvi jelentőségű határozatot a másodbiróság is helybenhagyta, tehát jogerős. Hogy mit je­lent ez a határozat különösen szerényebb sorsban lévő kis vendéglőseinkre, korcsmá- rosainkra nézve, azt talán fölösleges bőveb­ben magyarázni. Ezerféle zaklatástól mene­külnek ezáltal meg s nem lesznek annak kitéve, hogy holmi apró adósságok miatt tönkretétessenek egzisztenciájukban. Igaz azonban az is, hogy ezáltal a kis vendéglős, korcsmáros hitelképessége némi­leg csökken, de ez nem baj, mert sokan közülük ezáltal elszoknak a sokszor fölös­leges adósságcsinálástól s maguk is megszo­rítják a hitelnyújtást, ami mindig bajjal, kel-- lemetlenséggel jár. A jövőben tehát, ha az ország bármely részében egy-egy vendéglős abba a kelle­metlen helyzetbe jut, hogy korcsmái beren­dezését lefoglalja akár az adó, akár a bíró­sági végrehajtó, a budapesti V. kerületi kir. járásbíróság ítéletére való vonatkozással — mely a korcsmái berendezés lefoglalhatat- lanságát is a végrehajtási törvény 14. §-ának 2. pontja alá sorozza — a végrehajtási fog­lalás ellen az illetékes járásbíróságnál rög­tön tegyenek előterjesztést, mely a lefog­lalt tárgyakat azonnal feloldja a lefoglalási zár alól. Városi borpinezék. Csak kevesen tudják nálunk, hogy a kül­föld nagyobb városaiban majd mindenütt vannak úgynevezett városi községi borpin­cék, melyek hatósági kezelés alatt állanak s melyekből a közvetítő kereskedés kizárá­sával úgy egyesek, mint a vendéglősök, korcsmárosok is beszerezhetik tisztán ke­zelt borszükségletüket. A strassburgi városi pince borjegyzéke most jelent meg s nem kevesebb, mint hat­van oldalon sorolja fel a vendéglősöknek s általában az érdeklődőknek, hogy miféle borok mily áron kaphatók a hatósági bor­pincében. Aki ezt a kötetet áttanulmányozza, az kettőt lesz kénytelen elismerni. Először, hogy a németek az ő városi borpincéikkel, borházaikkal nagy szolgálatot tesznek egy­részről a borfogyasztásnak, a vendéglősök­nek, de másrészről a bortermelőknek is. A másik ránk nézve az a sajnos körülmény, hogy a magyar bor már Németországban is lekerült a napirendről. Ebben a kötetben a külföldi borok vannak elsősorban felsorolva, még pedig 498 fajta bor és pezsgő van itt raktáron, melyből válogathatnak a strass­burgi korcsmárosok. 289-féle a francia bor, tehát több, mint fele, azonkívül 18 más or­szágbeli bor van (spanyol, portugál, olasz), a többi 190-féle mind német bor. Magvar borra itt nem igen akadunk, csak a toka­jira, melyből egy félliteres palack 4 márka. Hogy milyen jelentősek ezek a városi borpincék a külföldi vendéglős és korcsmáros iparosságra nézve, azt bővebben fölösleges megmagyarázni. Először is a vendéglős meg van kiméivé a költséges borvásárlási uta­zásoktól, mert minden rangú vendéglős meg­találja a neki való borminőséget a községi borpincében. Másodszor tisztán kezelt, ha­misítatlan bort kap a lehető jutányos áron, mert a külföld, különösen Németország na­gyobb városaiban magának a hatóságoknak van arra gondjuk, hogy a polgárok egész­séges italhoz jussanak. Nálunk ki törődne ilyesmivel? Vagy ugyan kinek jutna eszébe, hogy a budapesti vendéglősök és korcsmá­rosok előnyére a székesfőváros is létesítsen egy ilyen hatósági borpincét? Senkinek. Pe­dig úgy tudjuk, Budapest főváros törvény- hatósági bizottságának vendéglős és korcs­máros tagjai is vannak. COGNAC CZ0BA-D0R0ZIEMC“ FRANCZIA COGNACGYÁR PR0M0NT0R. = ALAP1TTAT0TT 1884. ......

Next

/
Oldalképek
Tartalom